Cinikusok – az első zöldek

A künizmus talán az első olyan gondolkodási és életmódbeli irányzat az emberiség történetében, amely a Rousseau-i „vissza a természethez” elvét hirdette, nem látván más kiutat a lezüllött társadalmi erkölcsű Hellaszból.

Eszmei megalapítói Antisztenész (kb. i.e. 445-370) és Diogenész (i.e. 404-323) voltak.

Legfontosabb elveiket a következőképpen foglalhatjuk össze:

1./ fellépés a korrupció és a zsarnokság ellen
2./ a sokistenhit elhagyása, az egyistenhitre való áttérés
3./ a világpolgárság elvének megvalósítása
4./ az ártalmas, rosszra vezető szenvedélyek legyőzése önuralom által
5./ tekhnéellenesség
6./ fellépés az urbanizáció ellen
7./ a kor civilizációjának elutasítása, a természettudományok „haszontalan” voltának bizonygatása
8./ egyszerű életmód: egészséges táplálkozás, rendszeres testedzés
9./ a lélek ápolásának rendkívüli fontossága
10./ az emberi szabadságjogok megszerzésének és megtartásának jelentősége.

Megdöbbentő, hogy pontokba szedett vágyaik milyen aktualitással bírnak ma is! Zöld mozgalmak, ökológiai pártok programjaira ismerhetünk rá bennük. Más kérdés, hogy a világnak ma nincs olyan országa, amelyben az említett 10 pont maradék nélkül megvalósult volna.

A künizmus a politikailag, erkölcsileg egyaránt fesletté vált poliszállam kritikája és kórképe. Ugyanakkor rámutat egy rendkívül jelentős, egyetemes érvényű összefüggésre: a természethez való tartozás hangsúlyozása, a társadalmakból való „kivonulás” kísérlete, a hagyományosnak számító tudományos módszerekkel és etikával való szembefordulás legtöbbször a korrupttá és diktatórikussá vált társadalmi rendszerekben következett és következik be. Nem is lehet kétséges, hogy ilyen időszakokban fokozott szerepe van a lélek ápolásának, hiszen a becsületes ember számára nem kis megpróbáltatást jelent a szellemi letiportság és a jogfosztottság átélése. A künista gondolkodók pedig harmóniát hirdettek ember-ember és ember-természet viszonylatokban egyaránt. Szegények, rongyosak voltak, s a társadalomból való kitaszítottságuk miatt az országutak vándoraivá váltak. Ezzel kapcsolatban eszünkbe juthatnak a ferences barátok, vagy éppen a XX. század hippimozgalma is, csekélyebb filozófiai tartalommal. Városról városra jártak, s közben tanítottak: hirdették egy szebb, jobb világ reménységét. Nyomorukban, kitaszítottságukban váltak „világpolgárokká”. Ők már csalódtak Szókratész etikai racionalizmusában, amely szerint a jó ismeretéből eleve csak helyes, erkölcsileg feddhetetlen cselekvés származhat. Pedig Antisztenész Szókratész tanítványa volt! Már a poliszok világában rájöttek arra, hogy a harácsolás, a pénz utáni hajsza, a természetellenes életmód és az erkölcsi züllés egyszer katasztrófába sodorhatja az emberiséget. Most, a XX. század végén már elmondhatjuk, hogy csináltunk két rémes világháborút, állandó rettegésben tartjuk egymást, és voltak már atomkatasztrófák is. Az Ember tehát már megint nem tanult a bölcsektől, de önmaga hibáiból sem…

Diogenész szavainak hatására sok tisztességtelen ember ma is a föld alá bújhatna szégyenében: „Ti lakmároztok és dúskálkodtok, s lelketeket a kétely, gyomrotokat a csömör emészti… Ti sírboltokat emeltek, és halotti tort ültök, mert még akkor is reszkettek magatokért, ha lelketek pokolra szállt… Reám tekintsetek, ti, kik odaadjátok a lelketeket, szavazataitokat, becsületeteket pénzért és más gyarló javakért. Semmim sincs, csak ez a görcsös botom és koldustarisznyám, meg férfiönérzetem és szabadságom…” (Sebestyén Károly fordítása.) Napjaink zord világának elviselése érdekében különféle „jóga-iskolákat” és „életmód-programokat” szervezünk. Üzletté degradáljuk a természettel való harmonikus együttélés művészetét, de az alapvető kór gyógyítását elodázzuk. Mert mi is ez a „kór”? Hát a helytelenül berendezett társadalom, amely technokrata, egocentrizmusra sarkall, elnyomja az egyéniségeket és kizsarolja a természetet. Felhalmoz és tobzódik, s közben semmit sem juttat vissza oda, ahonnan elvette. És milyen a közérzetünk? Többnyire rossz. Úgy tűnik, természetidegen lényekké váltunk, amelyre csak egyfajta diagnózis van: a homo sapiens a XX. századra alapvetően skizofrén lénnyé vált.

A künisták ezt már sejtették.

Jegyzetek:
Künizmus – Cynicus = „cinikus” bölcselő
cynica institutio = cinikus bölcselet; amúgy Cynos (Künosz) egy Euboeában található kikötőt jelent.

13/1993.
Kiss Tamás