A tudós és a révész
– Mennyi idő kell, hogy átérj a túlsó partra? – kérdezte egy magányos utas a révésztől, miközben a folyón haladtak.
– Talán egy fél óra, de lehet, hogy egy kicsivel több, vagy kevesebb. A széltől és az áramlástól függ. Mindent megteszek, hogy mielőbb átérjünk, mert attól tartok, hogy hamarosan nagy vihar lesz – válaszolta a csónakos.
– No csak siess! – szólt az utas, egy ismert pandit, akinek fontos volt az átkelés, mivel a földesúrhoz volt hivatalos. Ám a panditnak nem volt szokása a csöndes utazás, szeretett beszélni. Mindig körülvette őt néhány tanítványa vagy hódolója, akiknek a filozófia fontos kérdéseiről tartott előadást.
– Ismered az Upanisadokat, csónakos? – kérdezte, megtörve az unalmas csöndet.
– Hogy ismerem-e, uram? Hisz én oly tudatlan vagyok, akár a csónakom!
– Azt látom! No és mi a véleményed a májávádáról?
– Semmi uram, nem is hallottam még róla.
– Gondolhattam volna! – sóhajtott a pandit.- Hogy sajnálom a hozzád hasonló embereket! Filozófiai ismeretek híján értelmetlenül telt el életed fele!
– Egyetértek, uram. Mi, tanulatlan emberek nagyon szerencsétlenek vagyunk – mondta a csónakos. Időközben már a folyó közepénél jártak.
– Hallottál már valamit az advaitáról, a visistádvaita filozófiáról, vagy…
Hirtelen heves forgószél kerekedett, és zuhogni kezdett az eső. A csónakos minden erőfeszítése ellenére a szél csak úgy cibálta a ladikot.
– De uram, hadd kérdezzek most én valamit – mondta a csónakos. -Tudsz-e úszni?
– Nem én!
– No akkor, uram, értelmetlenül telt el az egész életed! – válaszolt a révész. A legcsekélyebb irónia sem volt a hangjában, annál nagyobb aggodalomra utaltak szavai. A következő pillanatban a csónak felborult.
A révész erős karcsapásokkal a partra jutott, míg a pandit, nagyszerű filozófiai műveltségével együtt eltűnt a felkorbácsolt habokban.
A tudás nem rossz, de mégsem tud átvinni bennünket a biztonságos túlpartra, a lelki megvalósítás szilárd talajára. Egyszerűen bízni kell az isteni gondviselésben, mert egyedül ez képes fenntartani bennünket, amikor minden anyagi támasz nélkül maradunk.
1993/13.
