A telhetetlen kisegér

Élt egyszer a dzsungelben egy kis egérke. Mivel ő volt a legkisebb teremtmény az erdőben, a varjak, héják, és más ragadozók állandóan zaklatták.

– Óh, ha farkas lehetnék! – gondolta. – Akkor bátor lennék, és gondtalanul, boldogan élhetnék.

Miközben ezen ábrándozott, egy erdei bölcs remetelakjához ért, aki a dzsungelnek éppen ebben a részében lakott.

– Óh, te kis ártatlan teremtménye a vadonnak! Miért reszketsz ennyire? Nem találsz magadnak elegendő élelmet? Vagy talán valami ismeretlen betegség kínoz? Mondd el, mi bánt, s én megpróbállak megvigasztalni.

– Nem betegség vagy az élelem hiánya aggaszt engem, óh bölcs és kegyes uram! – magyarázta az egér – hanem attól a szörnyű gondolattól reszketek, hogy az ellenségeim martalékává válok.

– Kedves kis egerem! – mondta a bölcs. – A természet kényszerű törvénye, hogy az egyik élőlény a másik tápláléka. De mivel hozzám fordultál oltalomért, mindent megteszek, ami csak telik tőlem, hogy segítsek rajtad.

– Óh, nagyhatalmú bölcs! – szólt az egér. – Ha lennél olyan kegyes, és farkassá változtatnál, akkor minden félelmem eloszlana.

– Legyen úgy, ahogy kívánod! – mondta a remete, s misztikus hatalmánál fogva nyomban farkassá változtatta az egeret.

– Most már soha többé nem leszek boldogtalan! – ujjongott az egér.

De hamarosan újból veszélybe került. Habár megmenekült a varjaktól meg a héjáktól, most még nagyobb ellenségektől, a sakáloktól és tigrisektől kellett rettegnie.

– Soha nem leszek boldog – gondolta -, hacsak nem lehetek a dzsungel királya!

Ezen tépelődve újra fölkereste a bölcset, és kérlelni kezdte:

– Nagyhatalmú bölcs! Kérlek, változtass engem oroszlánná! Akkor végre boldog lehetnék, s nem kellene attól rettegnem, hogy más állat martaléka leszek.

– Óh, te szerencsétlen pára! – szólt a bölcs.- Valóban azt gondolod, hogy oroszlánként boldog lehetsz? Legyen hát kívánságod szerint!

A bölcs azon nyomban oroszlánná változtatta a farkast, akinek az ordítását meghallván a dzsungel minden állata reszketve menekülni kezdett.

Nagy hatalmát ízlelgetve az egérből lett állatok királya igen elégedett volt új helyzetével. Rögtön megfeledkezett régi életének gondjairól, és arról, kinek köszönhet mindent. Körülnézett, és észrevette maga mellett a gondolataiba mélyedt bölcset. Megnyalta a szája szélét, s arra gondolt:

– Milyen éhes vagyok! Ennek az embernek biztos nagyon ízletes a húsa!

Éppen rá akarta vetni magát a bölcsre, hogy felfalja, de az csettintett egyet az ujjaival, mire az oroszlán újból egérré változott, s cincogva iszkolt vissza a sűrűbe.

1993/13.