Kelta-óind kapcsolatok

A Gundestrup edény az európai régészet egyik nagy rejtélye. A nagyméretű, hetven centiméter átmérőjű, közel tízkilós ezüstedényt 1891 május 28-án fedezték fel Dániában, a Gundestrup városka közelében lévő tőzeglápos mocsarakban. A kelta eredetűnek tartott edény oldalfalán dombormíves ábrák láthatók: Cernunnos, az alvilág ura, Taranis, az egek istene, s a kelta pantheon többi isteneinek képe. Csakhogy van itt egy furcsa indiai elefánt is, igaz, elnagyolt, hegyes vállú, disznófülű ormányos, ami arra utal, hogy a hajdani ezüstműves aligha látott elefántot. A lelet legkorábbi vizsgálatai során az egyik kutató rámutatott az edény gondosan kimunkált ábráinak indiai hasonlóságaira, de mivel téves következtetései is voltak, eme helytálló megállapítás is feledésbe merült.

Ám a Scientific American egyik korábbi számában érdekes cikk jelent meg Timothy Taylor brit kutató tollából, amely meggyőző erővel igazolja a domborművek indiai kapcsolatát. Az említett elefántos képen például két állat vesz közre egy nőalakot, ami pontosan megfelel a hindu ikonográfiában gyakran bemutatott jelenetnek, amikor Laksmí, a jószerencse istennője rituális fürdőt vesz.

A tál ábrasorának legmeglepőbb képe az a szarvasagancsos emberalak, amely jóga-ülésben látható, mellette egy rénszarvas. Ez az ábra különösképp hasonlatos arra a négyezer esztendős pecsételő-lenyomathoz, amit Indiában, az Indus-völgyi kultúra fellegvárában, Mohendzso-daróban találtak. Az edény azonban nem Indiában készült, mert az emberalak lábbelijén fűző látható, ami európai szokás volt, még pontosabban trákiai, vagyis az edény feltehetően a mai Balkán-félszigeten fennállt egykori római provinciából származik. A tál valószínűleg hadizsákmányként érkezett Dániába, Kr.e. 100 körül. A kincset nyilvánvalóan elrejtették azon a helyen, ahol aztán egy évszázada a felszínre került.

Taylor határozottan állítja, hogy az ezüstművesek konkrét kapcsolatban álltak Indiával, sőt talán egy a cigányokhoz hasonló bevándorló fémműves kaszt tagjai lehettek, akik Kr.e. 1000 táján hagyták el Indiát, hogy nyugat felé, vagyis a Közel-kelet s Európa irányába vándoroljanak. A legmeglepőbb az egész történetben talán a pecsétnyomón látható figura és az ezüsttál emberalakja közötti hasonlóság, pedig a két leletet kétezer esztendő választja el egymástól!

Nyilvánvaló a hasonlóság – mindkét alak fején szarvak láthatók, s mellettük is hasonló állatok állnak. A Mohendzso-daroi figura férfi, bár az ottani női viseletben ábrázolták. A pecsétnyomón látható pozitúra – az egymásnak szorított talpak ülőhelyzete – a mai napig is használatos jóga-ülés, ami a szexuális energia helyes mederbe terelésére szolgál. Az Indus-völgyi alakban sokan Sivát mint Pasupatit, az állatok urát vélik felfedezni, amit a pecsétről nyert újabb információ – a jógikus tartás és az ábrázolt személy kétneműsége – is alátámaszt.

A Gundestrup edényen ábrázolt személy kissé eltérő tartásban ül, ám ez is egy közönséges hatha-jóga ülés: mikor az egyik sarok a gáthoz ér, ami szintén a nemi energia fékezésére szolgál. További hasonlóság az ábrázolt személy neme is, ugyanis az edény kerületén a többi ábra a férfiakat szakállal, emlők nélkül, a nőket szakáll nélkül és emlőkkel ábrázolják, a szóbanforgó alak viszont emlő nélküli és szakállat sem visel.

Taylor megállapításai jelentős következtetéseket tesznek lehetővé. Kétséges, hogy a szarvakkal ábrázolt alak Cernunnosz kelta istenséget ábrázolja-e, hiszen az újabb eredmények sokkal közvetlenebb indiai kapcsolatokat sejtetnek. A druidák és a hinduk vallásának hasonlóságai közismertek. Az Encyclopedia Britannica például azt írja: “A druidák, vagyis a papok által uralt kelta vallás különböző természeti istenségek imádatát, a ceremóniák s egyéb gyakorlatok fontosságát hirdeti, ami meglepően emlékeztet az indiai vallások jegyeire. A nyelvi és kulturális hasonlóságok egy közös, ősi örökséget sejtetnek.” Európa számos népének őse a kelta nemzetség, akik talán egy ősi kulturális vonulatnak voltak a tagjai, ami Indiától egészen a brit szigetekig terjedt…

B. Kamala Tírtha
1993/14.