Vissza a természethez?!

Az ember étkezési szokásai évezredeken keresztül alakultak olyanná, amilyenek jelenleg. Sokan ezt a hagyományt és szokást tartják manapság is követendőnek és helyesnek. Azonban egyre több olyan ember van, aki átfogóan próbál gondolkozni, s megpróbálja összegezni az emberiség eddigi, erre vonatkozó tapasztalatait.

Sorra jelennek meg a vegetariánizmussal, természetes életmóddal foglalkozó könyvek és egyre több az ilyen klub és egyesület, egyre több a jó szakember. Hóbort vagy divat lenne csupán? Tény, hogy a civilizált országokban élők körében elképesztően terjednek a betegségek minden higiénia és gyógyszerkúra ellenére. Ma a statisztikák, tesztek segítségével e probléma még erőteljesebben mutatkozik meg. Egy másik érdekes adalék, hogy az orvosok (mikor minden más gyógymód csődöt mond) végső megoldásként mindig a diétát, sőt a húsfogyasztás teljes mellőzését ajánlják.

Vissza a természethez! Ebben a mondatban ott van a figyelmeztetés, de az öntudatra ébredés is, mert a sok ártalmas hatás következtében az individuum már hangsúlyozottan próbál vigyázni a saját egészségére. Egyre többen fordulnak a vegetárius életmód felé. És itt jön a bökkenő. Nem is olyan könnyű az áttérés, bár vannak olyan emberek is, akiknek ez semmi problémát nem okoz. A többség azonban megosztottan él a józan ész és a szokás hatalma, illetve a környezet sokszor káros hatása között. “Már régóta úgy érzem, hogy a vegetariánus diéta a legegészségesebb étkezési mód” – mondja Kovács László, vállalkozó. Tíz éve úgy gyógyult meg krónikus asztmájából, hogy étrendjéből az összes hústerméket kizárta. Ám ahogy idővel fokozatosan visszatért az állati termékek fogyasztására, nem kis meglepetésére a betegségek tünetei is kiújultak. “Kétségbe vagyok esve, nem tudom, mit tegyek. Az eszem azt diktálja, legyek újra vegetariánus. A baj csak az, hogy mindenáron be akarok illeszkedni a társadalomba. Nagyon sok energiát követel másképp étkezni, mint a társadalom zöme. Nem szeretnék furcsa vagy egyszerűen csak más lenni.”

A legtöbb ember nehéznek találja az ilyen életmód átalakítást. Azt megváltoztatni, hogy mit egyen az ember, különösen nehéz. Hacsak a testet nézzük, egyáltalán nem számít, hogy lassan vagy hirtelen történik az áttérés a vegetáriánizmusra. A húsfogyasztás mellőzésekor néhányan éreznek ugyan fizikai kényelmetlenséget, például nagyobb éhséget vagy bélbántalmat. Azok viszont, akik egy pár hetes időt adnak az átállásra, azt mondják, jobban érzik magukat, mint valaha. Ma már tudományosan igazolható, hogy nincs semmi egészségtelen a helyesen alkalmazott vegetariánus diétában, ezért egyértelmű, hogy nem a test lázadozik ellene.

Ha csak a testünk táplálása céljából ennénk, talán nem is nagyon számítana, hogy mit eszünk. Fogyaszthatnánk bármilyen teljes értékűnek tartott táplálékot. De azért eszünk, hogy az elmét tápláljuk, ne csak a gyomrot. “Hogy mit, mikor, hol és miért eszünk, összefüggésben van az élelem társadalmi, érzelmi és mitikus jelentésével – jelenti ki Isabell Parraga, a Cleveland-i Orvostudományi Egyetem antropológus és élelmezésügyi szakembere. – Az emberek mélyen gyökerező érzelmeket közvetítenek az ételen keresztül. Az elfogyasztott ételek által a kultúránkhoz, családunkhoz és saját identitásunkhoz kötődünk. Egy bizonyos kultúra értékrendje azt is meghatározza, melyik étel ajánlatos és melyik nem. A kisgyerekbe mélyen beépülnek a társadalmi, étkezési szokások.”

A hús a siker, a befolyás és a tehetősség szimbólumává vált ősidőktől fogva. A törzsi életben egy sikeres vadászattal hús kerülhetett az asztalra. Mivel általában a férfiak vadásztak, a húshoz az erő és a férfiasság jelképe is társult. Kultúránk a húst az étkezés fő fogásának tartja, ami gyakran kisebbrendűségi érzéseket kelt egy vegetariánusban. Meglepő módon ezek a beidegződések fennmaradtak és tovább hatnak. Minden vegetariánus érezte már legalább egyszer azt, hogy étkezési szokásai miatt nem illik be a nagyobb képbe, s ezért kiközösítik őt.

Az étkezést születésünktől fogva kommunikációs célokra használjuk fel. Mivel ez egy egyetemes nyelv, ezért amikor az étkezési szokásait megváltoztatja valaki, akkor más lesz a közlendője is, és használja az ételt azáltal, ahogyan elfogadja vagy visszautasítja a szülei által felkínált eledelt. Ismereteink az étkezésről elsősorban a szüleinktől származnak. Ez mindig többet nyom a latban, mint a szakemberek és orvosok étkezési tanácsai, főleg, amikor valaki sebezhetőnek érzi magát.

A húsfogyasztásról inkább azért nehéz leszokni, mert a legtöbb magyar számára a hús sajnos elég régóta az elsődleges táplálékot jelenti, s ráadásul az utóbbi mintegy ötszáz évben a biztonság és a jólét jelképe volt. Ezt a hagyományt fenyegetheti az egyik családtag étrendváltása, ami végül is az egész család összetartozását kikezdheti. A felszolgált étel a családanya szeretetének és ragaszkodásának kifejezése, ezért az általános felfogás szerint minél többet eszünk belőle, annál jobban tiszteljük és/vagy szeretjük őt. Ez a felfogás annyira mélyen él bennünk, hogy mindannyian érezzük: ez ellen tenni nemcsak a hagyománytól való eltávolodást jelenti, hanem a családanya, a ház úrnőjének megbántását is.

A nagy elhatározásra az 53 éves Mátrai Gyuláné orvosa tanácsára szánta el magát. Egyszer már megpróbált áttérni a teljes vegetárius táplálkozásra, de sikertelenül. “Először valóban nagy harcot jelentett, hiszen kedvenc ételeim közé tartozott a tojásrántotta, a halászlé és a csirkepaprikás is” – emlékszik vissza. Most azonban sikerült az áttérés. Tudta, hogy újra nehézségeknek néz elébe, de ezúttal kitartó volt. Már hosszú hónapok teltek el, de ő még mindig mellőzi az összes húsfélét. Egészséges, jól tartja magát, igaz, most már néhány kilóval könnyebben és jóval alacsonyabb koleszterinszinttel él.

Az életmód- és viselkedésváltás szakemberei szerint a siker úgy lehetséges, ha az áttérés egy olyan folyamat, mely kezdettől tiszta fogalmakon alapszik. Még a változtatás előtt világosan el kell határozni azt. Először is néhány kérdést kell feltenni önmagunknak: Miért akarom ezt csinálni? Mit is fog ez jelenteni valójában? Milyen gátak, nehézségek lesznek? Megéri-e egyáltalán? Biztos vagyok abban, hogy képes leszek rá?

– Mikor étrendünk megváltoztatása mellett döntünk – mondja Mátrainé –, szembekerülünk saját szokásainkkal, melyek követése mindig könnyebb a változtatásnál.

Néhány vegetariánus-jelölt azt vallja, hogy a változtatás fokozatos is lehet – nem muszáj dupla vagy semmi alapon csinálni. Megelégednek olyan étkezési szabályokkal, melyek elég rugalmasak ahhoz, hogy átvezessék őket a nehéz helyzeteken, mégis tükrözi az ő értékrendjüket. Sokan továbbra is esznek halat és tojást, de egyszer mindenképpen szeretnének egy “tiszta” életmódot, azaz állati termékek fogyasztása nélkül élni.

Az étkezés egy bonyolult kérdés, néha fontosabb az ember számára, hogy evőpartneréhez alkalmazkodjon, mintsem egy bizonyos étrendhez. Az ember természetéhez tartozik, hogy szabályokat csinál, aztán megszegi azokat, ha a helyzet úgy követeli.

Mégis sokan vannak, akik nemcsak az étrend megváltoztatásában érnek el komoly sikert, hanem az új életmód fenntartásában is. De ez nem könnyű. Az étrendet megváltoztatni könnyebb, mint azt utána fenntartani.

A sikeres étrendváltásnak több feltétele van:

– Figyeljük meg az összes jó dolgot, ami a testünkben történik. Legyünk biztosak abban, hogy azokra a pozitív változásokra szorítkozunk, melyek az étrendváltás eredményeként jönnek létre.

– Csak abban az esetben vállaljuk a változtatást, ha teljesen meggyőződtünk annak helyességéről. Ne a divat vagy mások rábeszélése hasson ránk, hanem a józan ész és a tiszta lelkiismeret, valamint annak a tudata, hogy saját kezünkbe vettük életünket. A belső hajtóerő a tartós. A külső okok, mint például egy bizonyos idő alatt történő lefogyás rövid távon ösztönző lehet, de nem tart sokáig.

– Keressünk társadalmi támogatást! Nagyon nehéz egyedül vegetáriánusnak lenni egy húsfogyasztó családban. A családtagok, barátok nem biztos, hogy velünk tartanak, megértenek és támogatnak bennünket, de a helybeli vegetariánus szervezetektől segítséget kaphatunk.

A pozitív beállítottság sokat segíthet. A környezet pozitív reakciójára kell számítani, és figyelembe venni azt. Az önbizalom megerősítése is egy hasznos dolog ezen az úton, amit a különböző nehéz helyzetek sikeres megoldása gyarapít. Például, ha egy rendezvényen, ahol zömmel húsevők vannak, kitartunk az étkezési szokásaink mellett, akkor nagyon jó élményben lesz részünk.

Ha az étrendváltás túl nehéznek vagy bonyolultnak tűnik, nem kell aggódni. A szakemberek is azt mondják, hogy itt nincs jó vagy rossz módszer. “Különböző közelítések szükségesek más és más emberek számára – mondja dr. Ferenczy János. – Senki sem érti, miért tud néhány ember pillanatok alatt változtatni étkezési szokásain, míg mások csak hosszú küzdelmek árán.”

Akik még mindig nehézségekkel küzdenek, azok számára itt van egy utolsó jótanács: Nem szabad minden kisebb félrelépést egy visszaesésnek vagy teljes kudarcnak tartani.

A szemléletváltás eredményeképpen még a gyenge pillanatainkra is úgy tekinthetünk, mint egy segítségre – ezek olyan alkalmak, mikor megtanulhatjuk, hogyan tartsuk fenn az új étrendet hosszútávon. A szakemberek felhívják rá a figyelmet, hogy legtöbben sokszor megpróbálkoznak vele, míg végül sikerül. Összegzésképpen dr. Ferenczy kijelenti:

“A legtöbb embernek segít a vegetáriánizmusra való áttérésben, ha azt inkább egy folyamatnak, mintsem egy végállomásnak tekinti.”

Mátéfi Takács Péter