Szakrális GEO-metria

Vízöntő korszak, Kali-juga, maya kalendárium, krízis – megannyi fogalom jelzi, hogy bolydult időkben élünk. Sokan világvégét várnak, mások fázisváltást, de beszélnek a gazdasági-politikai rend változásáról, s a nyugati fehér civilizáció végleges leáldozásáról is. Akárhogy is, egyre jobban próbára tétetik a tűrőképességünk, s a biztonság talaját és korrekt időérzékét vesztett korban még fontosabb az eligazodási pontok kijelölése. Éppen ezért most nem az idővel foglalkozunk, hanem a tér-érzékelés problematikáját vizsgáljuk meg.
A szakrális geometria nem új keletű tudomány, ősidők óta művelik, hol tudatosan, hol öntudatlanul. A hajdanvolt időkben finom ráérzés vezette az embert a gázlók meglelésében – s nemcsak a földi folyókon tudtak sikerrel átkelni, hanem az élet folyamán is… Ez a finom érzékelés jelölte ki a természet szentélyeit, majd később a vallások templomait, kolostorok, remeteségek helyeit. Akkor a világ még szerves és szent egészet alkotott, az ember ihletett ártatlansággal mozgott az istenadta világban. Még nem a kimérés és elhatárolás és kerítéshúzás vezette az embert, hanem a természetbe rótt sejtelmes jeleket követte, hogy valami nagy cél, egy önmagán s a világmindenségen is túlmutató nagy cél felé haladhasson. S ebben a kísérletben a földkerekség biztosította a teret, a környezetet.
A természet, a környezet talán nem is annyira rejtett térképet kínál a végső eligazodáshoz – a fizikai valóság a metafizikai valós valóság kalauza. Így a mindenség gyakorlatilag minden eleme egy önmagán túlmutató valóság jele, kódja, ami megfejtésre vár. Aki ismeri a kódot, képes olvasni a természet könyvében. Akkor válik csodálatossá az ember látása, ha a jelenségekben képes fölfedezni azt a rejtett valóságot, amire maga a jelenség titokzatos módon utal.
A szakrális geometria hívei és ellenzői két pólust képviselnek. Az előbbiek a mindenség harmóniáját sejtik meg, míg az ellenzők a nyilvánvaló jeleket is semmibe veszik, és a metafizikai jelenségeket is fizikai eszközökkel akarják magyarázni. Ez röviden a varázstalanítás, aminek sarlatán ellenpólusa a kuruzslás. Ilyenkor a rejtett összefüggésekre is érzékeny látásmód mániás megszállottsággá torzul, s az ember a lakásában található ajtók számából is messzemenő numerológiai következtetéseket von le…
Sokan – joggal – aggódnak a környezetre gyakorolt ártó hatás miatt és sürgetik a gyökeres szemléletváltást az embernek a természeti környezetéhez fűződő viszonyában. Ám ez aligha következik be, hacsak nem tudatosítjuk magunkban a környezet szentségét – s ezzel ismét a szakrális GEO-metria birodalmába jutottunk.
A nagy összefüggések felismerése segít egy magasztosabb élet megragadásában, a körülöttünk lüktető eleven szentségnek a felismerésében. A természet békés türelemmel vár, mert tudja, hogy a vízöntői karnevál idején ugyan minden a feje tetején áll, de az is bizonyos, hogy a farsang csak a böjtig tart, és sokáig nem lehet tótágast állni. Előbb-utóbb minden a talpára áll…

Rácz Géza
2012/57.