A csend hangjai
Beszélgetés a Jóistennel
A neoplatonizmus követői számára a csönd Isten szavakkal ki nem fejezhető voltát és a bölcsesség beteljesedését szimbolizálta. A csöndet az értelem legmagasabb formájának tartották, ezért a matematikus Püthagoraszt (Kr.e. 580-500) a csend mesterének nevezték.
Az áldott csönd néha látható a XVI. századi orosz ortodox ikonokon egy angyal képében vagy egy csillagban. Ez a misztikus ábra állítólag Krisztus lelke a megszületése előtt.
Héber nyelven a csend nemcsak a beszédtől való tartózkodást jelenti, hanem a romlást, elnyomást, pusztulást és halált, mint a síri csönd kifejezés is. Ugyanakkor az istennel folytatott személyes beszélgetés a néma imádkozás részét is jelenti a zsinagógában.
A fiatal Hóruszt gyakran ábrázolják ujjával a szája előtt. Ez a rejtett titokra és a csendre utal, mert Szeth elől bújtatva, a Nílus deltájának mocsaraiban nőtt föl. Az iszlám kultúrában a felsőajak mélyedését, a philtrumot az angyal ujja nyomának tartják – amivel talán a belső csendet elősegítő külső hallgatásra hívta fel a figyelmet, örök pecsétet hagyva minden megszületendő ember arcán.
Fiú, mikor csöndes vagy és néma, akkor vagy olyan, mint vala Isten a természet s a teremtmények előtt; az vagy, ami Isten vala akkor; az vagy, ahonnét természeted s lényedet alkotta; akkoron ama készséggel hallasz s látsz, amivel maga Isten látott s hallott tebenned, mielőtt még tenmagad akarata s látókészsége megszületett volna.
(Jacob Böhme [1575-1624] jeles német misztikus)
Az Atya egy szót szólott, s ez az ige vala az Ő fia, s eme Igét Ő az örök némaságban mondja folyton, s e némaságban kell meghallja azt a lélek.
(Keresztes Szent János [1542-1591] a spanyol keresztény misztika vezető alakja, a misztikus teológia doktora)
Látható formában engem
/ érzékelni lehetetlen,
És a hallható hangokban
/ kár szegődni a nyomomba.
S ha valaki, megtévedten,
/ útját romlottságba’ járja,
Az az Úr Buddha nagyságát,
/ mindhiába, nem láthatja.
(Pradzsná-Páramitá, szanszkrt nyelvű buddhista szöveg, a mahájána buddhizmus alapvető szentírásai közé tartozik)
Semmi sem válaszolja meg a kérdést: mi volna Az?
(Dzsili, Abd al-Karim, [1366-1428] Bagdadban működő jelentős szufi misztikus)
Tisztelgő némasággal hódolunk a kimondhatatlan Igazságok előtt, s bensőnk kifürkészhetetlen és szent imádatával közelítünk Isten minden gondolatot és minden lényt fölülmúló misztériumához.
(Dionüsziosz Areopagita, I. századi athéni tudós, akit Szent Pál térített meg, összekötő kapocs a platonizmus és a kereszténység között)
Okold az észt s a szavakat, mert képtelenek elmondani mindazt, amit Szerető beszélgetésben én hallok…
(Dante Alighieri [1265-1321]: Il Convito III. iv.7.)
Ugyan van-e hatalmunk ünnepelni dicsőséged?
(Dzsámi, Nur al-Din Abd al-Rahman [?-1492] jeles afgán szufi filozófus és költő)
Dicsőség néki !… Szem Őt fel nem foghatja, de az Ő szeme mindent lát!
(Korán, vi.100.103.)
A tudás közelebb van a hallgatáshoz, mint a beszédhez.
(Abu Szulejmán al-Dárání, jeles korai szufi aszkéta, a bászrai Rábi’a kortársa)
Isten olyannyira áthat mindent, hogy elnémul az ember:
S így aztán némán sokkal ékesebben magasztalhatja Őt.
(Angelus Silesius, alias Johannes Scheffler [1624-1677] Jacob Böhme követője)
Ha titkod sírgödre lesz a szíved, óhajod hamarost beteljesül.
A próféta mondja: ki elrejti legbensőbb gondolatát, óhaja tárgyával hamar egyesül.
Ha a mag a föld alá rejtőzhet, legbensőbb titka lesz a kertnek zöldellő lombja.
Ha ezüst és arany nem rejtőzne mélyen, miként is gyarapodhatnának lenn, a bányában?
(Rumi, Dzsalal al-Din [1207-1273], Balkh-ból származó, majd Konyában működő szufi költő, a Mevlevi dervisrend megalapítója)
Senki sem láthatja művét, mert Ő a sötétségben munkálkodik.
(Böhme)
Megértvén azt, hogy semmire sem vezet, ha az Elv felől tudakozódik az ember, hanem mélységes csöndben kell Azon elmélkedni, nos, ezt nevezik a Nagy eredmény elérésének.
(Csuang-ce [?-Kr.e.275?], a taoizmus kiemelkedő képviselője, Léon Wieger: Les Pères du Systeme taoïste XII. fejezet)
Az igazságnak ama Lelkét: a kit a világ be nem fogadhat, mert nem látja őt, és nem ismeri őt…
(Biblia, Jn.14.17)
A bölcsesség szellemét toll és tinta le nem festheti, miként a hangot sem lehet lerajzolni, sem a szelet az ember markába szorítani.
(John Sparrow 1615?-1665?, angol hermetikus)
A képzés a gyerekekkel kezdődött, mikor megtanítottuk őket csöndesen ülni és ezt élvezni. Megtanulták használni a szaglóérzéküket, figyelni, még ha semmi sem látszott, hallgatni, még ha minden csöndesnek tűnt is. Az a gyermek, aki nem képes csöndben ülni, még csak félig kész gyermek.
(Álló Medve [1868-?] lakota sziú indián főnök)
A Bölcs nem szól, a Tehetségesek beszélnek, míg az ostoba győzködik.
(Kung Tin-gan, kínai író)
Aki ismeri Istent, annak ellankad a nyelve.
(szufi mondás)
A bölcs tudni szeretne, az ostoba beszélni.
(Anas b. Málik, Mohamed próféta szolgája és társa, a hadith közvetítője)
A megfontolt ember ne beszéljen a Védákról, ha valaki nem kérdi, s akkor sem, ha méltatlanul kérdik. Habár járatos a tudományokban, a bölcs úgy viselkedjék e világban, mintha ostoba volna.
(Manu törvénykönyve II.110.)
Aki tíz dolgot ismer, tanítson csak kilencet.
(Távol-keleti közmondás)
Ha valaki minden kérdésre válaszol, mindent elmesél, amit valaha is látott és elmondja mindazt, amit megtanult – nos, tudd, ezzel csak ostobaságát igazolja.
(Ibn ’Atá’illáh al-Iskandarí [?-1309] jeles alexandriai szufi a Shádhilijah dervisrendből )
A tudó nem beszél
a nem tudó beszél.
(Lao-ce [Kr.e. 604-531] kínai bölcs, a taoizmus alapítója: Tao te king 81. Weöres Sándor fordítása)
A beszédes is elnémul az Isteni Lényeg előtt.
(Dzsili)
A színházban a közönség még az otthon, a hivatal s az iskola ügyeiről beszélget mindaddig, amíg a függöny föl nem megy, de csak akkor gördül föl, ha megszűnik a terefere, s a közönség feszült figyelemmel várja a darabot.
(Rámakrishna, Gadadhara Chattopadhyaya [1836-1886] jeles bengáli szent tanító)
Püthagorasz azt mondotta, hogy vagy hallgatni kell, vagy a hallgatásnál jobbat mondani.
(Sztobaiosz Joannesz [Kr.u. V. század] görög antológiaszerző, korábbi források összegzője)
Jobb rejteni a tudatlanságot, semmint a köz elé tárni azt.
(Hérakleitosz [Kr.e. V. század] ephesosi görög misztikus)
Aki a nemes igazságot hirdeti és Isten szavait ismétli, az az igazi hallgatási fogadalmas. A hallgatás a beszéd fegyelmezése.
(Srímad Bhágavatam 11.11., az indiai purána-irodalom legismertebb műve)
A szent óm szótag a Legfelsőbb Brahman, a légzés szabályozása a legfőbb önfegyelem, de semmi sem magasztosabb a Szávitrinél [a Gájatrí-napfohásznál]: az igazság jobb, mint a némaság.
(Manu törvénykönyve II.83.)
A hallgatásnál létezik még jobb, s ez az igazság kimondása.
(Shekel Hakodesh, a Szent Sékel, verse héber mű, a sapnyol zsidó tudós, Narbonne-i Kimchi Joseph [1105-1170] alkotása, a nesztoriánus Christian Honein [?-873] arab nyelvű maximái nyomán, amiket Yehuda Alcharisi már lefordított héberre 245.)
Isten egy szó, egy kimondatlan szó. Szent Ágoston azt mondja: Minden Írás hiábavaló. Mi azt mondjuk, Isten kimondatlan és kimondhatatlan. Hát legyen valami – de ki képes kiejteni ezt a szót? Senki más, csak az Ige.
(Eckhardt mester [1260?-1327?] német domonkos rendi szerzetes teológus, a szemlélődő misztika kiemelkedő alakja)
Isten Örökkévaló Lény, a Végetlen Egység, minden dolgok Végső Princípiuma. Lényege végtelen világosság. Ereje a mindenhatóság. Akarata a tökéletes jóság. Óhaja az abszolút valóság. S ahogy az ember megpróbál rá gondolni, a végtelen dicsőségbe, a Csönd mélységébe veti magát.
(A mindentudó ajtónálló, anonim alkimista mű 1625, majd 1678, Frankfurt)
Az Elsőt nem lehet meghatározottként vagy körülhatároltként elgondolni. Csak minden teremtettet fölülmúlóként, a Létet meghaladóként lehet meghatározni… Meghatározása: a Meghatározhatatlan, mert hiszen Az olyan princípium, ami szavakkal kifejezhetetlen.
(Plótinosz [Kr.u. 205?-270] egyiptomi születésű római új-platonista filozófus, Ammoniosz Szakkasz tanítványa)
Amikor (Isten csodájának szemlélője) az Úr művének (csodálatától) elveszti szakállát és bajszát (megszabadul a büszkeségtől és az egoizmustól), akkor ismeri majd fel saját helyét, s hallgat a Munkás (az Alkotó) felől.
Lelkéből csak annyi szakad föl: „Képtelen vagyok (megfelelőképp dicsérni Téged)!
(Rumi)
[A bennszülött indián] mélységesen hisz a némaságban, a tökéletes egyensúly jelében. A csönd a test, a lélek és a szellem eszményi egyensúlya és higgadtsága. Az a férfi, aki az élet viharaiban megőrzi lényének rendíthetetlenségét és nyugodtságát, s nem reszket, mint holmi levél az ágon, vagy iramlik, mint hullámfodor a tó tükrén, nos, az írástudatlan bölcs szemében az ilyen ember az ideális karakter, a tökéletes önfegyelem birtokosa. Ha megkérded őt: Mi a csönd? Azt válaszolja majd: Nagy titok! A szent csönd az Ő szava!
(Ohiyesa, alias Charles Alexander Eastman, 1858-1939, sziú indián orvos és író)
Képtelenség többet mondani az embereknek, minthogy a folyóban nincs helye az óceánnak. Egyszerűen szólok, a felfogóképességhez mérten – ez nem hiba, ez a Próféta gyakorlata.
(Rumi)
A mennyei dolgok közül, miket az Úr megmutatott,
Alig néhányról szólhatok, akár a teli csuporból
Lábán csak néhány csepp mézet magával ragadó méhe.
(Magdeburgi Mechthild [1210-1297] elmélkedő német misztikus)
Írni szeretnék (egy értekezést a Széfer Jetsziráh-hoz), de nem engedik. Akkor nem akarom leírni, de képtelen vagyok teljességgel türtőztetni magam. Így hát írok, majd várok, majd a későbbi szakaszokban újfent utalok rá – ez az én módszerem.
(Baruch Togarmi [XIII.sz.], spanyol kabbalista, Abraham Abulafia, szintén spanyol kabbalista tanítója)
Ha Isten művei olyanok volnának, hogy az emberi ész könnyen felfoghatná, nem volnának már csodálatosak, nem is lehetne azokat kimondhatatlanoknak nevezni.
(Kempis Tamás [1380-1471] német misztikus írónak tulajdonított műve: Krisztus követése IV.18.5., Molnár László fordítása, 1895)
A móksa, vagy nirvána megtapasztalása kimondhatatlan élmény. Ezért Buddha joggal mondja: Ne merítsd a gondolat fonalát a Kimeríthetetlenbe: aki kérdez, hibázik, s aki válaszol, hibázik.
(Swami Ramdas [1886-1963] kortárs hindu bhakta, zarándoklatairól híres)
Az Egyetlen Önvaló, az Egyedüli Valóság örökkön örökké létezik. Ha az ősi tanító, Dakshinamurti néma ékesszólással hirdette Azt, ki beszélhetne Arról szavakkal? [1]
(Ramana Maharsi [1879-1950] hindu bölcselő és szent, az önvizsgálat tanítója)
No és te, Tat, és Aszklépiosz, és Ammon, mondom néktek, szívetek mélyére rejtsétek, s a hallgatás leplébe burkoljátok ezt az isteni misztériumot.
(Hermész Triszmegisztosz, ősegyiptomi legendás misztikus)
Ezért a bölcs drágakövet hord darócruhában.
(Tao te king, LXX.)
A gondolkodási folyamat elnémulásával együtt járó szamádhi egyetlen pillanata sokkal értékesebb, mint a permanens szamádhi, amelyben a gondolkodási folyamat még nem csitult el.
(Gampopa [?-1152] Milarepa követője)
Ne képzelegj, ne gondolkodj, ne elemezz!
Ne meditálj és ne elmélkedj!
Őrizd meg elméd természetes állapotát!
(Tilopa, X. század, a Mahámudrá filozófia megalapítója Indiában, később a tibeti buddhizmus Kagyüpa ága javarészt az ő tanításaira alapszik)
Gondolj az el nem gondoltra.
(Dogen, Zendzsi [1200-1253] a zen buddhizmus Szótó ágának alapítója Japánban)
Egyszer Euxenosz, az aegeai püthagoreus tanító megkérdezte Apollóniosz mestert, hogyhogy egy ilyen nemes gondolkodó, mint ő, a szónoklat ennyire finom és érzékeny mestere még egyetlen könyvet sem írt? Apollóniosz így válaszolt: Még nem gyakoroltam hallgatagságot! [2]
(Philosztratosz: A tyanai Apollóniosz [neopüthagoreus filozófus Kr.u. I.sz.] élete)
Jézus – béke legyen vele! – mondotta: Az odaadásnak tíz része van: kilenc a hallgatásban rejlik, a tizedik pedig a magányosságban!
(James Robson: Krisztus az iszlámban, muszlim források gyűjteménye)
Hallgass, hogy az Úr, aki megáldott téged a beszéddel végre megszólalhasson.
(Rumi: Diváni Shamsz-i Tabriz, XLVII.)
Csendesedjetek, és ismerjétek el, hogy Én vagyok az Isten!
(Zsoltárok, 46.11.)
A látvány meghiúsítja a beszédet: képtelenség elkülöníteni a Legfelsőbbet, hogy aztán szavakba foglaljuk. Ha valami ilyen elkülönített jelenséget figyeltünk meg, akkor az nem a Legfelsőbb volt, mert az mindig velünk van.
(Plótinosz)
A hívek közül az van legtávolabb Istentől, aki a legtöbbször emlegeti.
(Bajazid al-Bisztámi, Abu Jazid Taifur; Isa al-Bisztámi [?-875] perzsa szufi az elsők közül)
Ha nincsenek írások, szilárd a tan.
(Po Csü-ji [Kr.u. 772-846] Tang-dinasztia kori kínai költő és kormányhivatalnok)
Valójában az ehhez hasonló üres tekercsek az igazi szentírások. Ám látom, Kína népe túlságosan ostoba és tudatlan ahhoz, hogy ezt elhiggye, így hát nincs más hátra, minthogy teleírott tekercseket adjunk nékik.
(Wu Cseng-en: A majomkirály. klasszikus kínai regény)
Ó Mahámati, mondom néked: a Tathágata megvilágosodásának éjszakája és a Nirvánába jutásának éjszakája között eltelő idő alatt egy szó, egyetlen kijelentés sem hangzott el tőle.
(Lankávatára Szútra VII., szanszkrt nyelvű mahájána szentirat)
– Nem hiszem, hogy jól ismerném, s azt sem, hogy egyáltalán nem.
Ki közülünk tudja, tudja, s nem ám, hogy egyáltalán nem!
Ki nem ismeri, az tudja, s aki tudja, nem ismeri.
A tudósok nem ismerik, s a tudatlanok ismerik.
(Kéna-upanisad 2.2-3. szöveg, a Száma-védához tartozó titkos tanítás)
Miért a zöldellő hegyek közt lakom én?
Csak mosolygok, s nem válaszolok, lelkem derűs,
Nem emberhez tartozó, más mennyben s földön lakik ő,
A barackfák virágpompában, s patak iramlik tova…
(Li po, [?-762] kínai költő)
A csönd Isten nyelve, ez a szív nyelve is.
(Sivananda szvámí [1887-1963] hindu tanító, a dzsapa és a meditációs technikák mestere)
Ha megízleled a hallgatás édes gyümölcsét, nem lesz többé szükséged arra, hogy oktassanak róla.
(Lorenzo Scupoli [1529-1610]: Láthatatlan háború I.25.)
A világot megkínozzák a szavak,
S nem boldogul senki szavak nélkül.
Amennyire szabad vagy a szavaktól,
Oly mértékben érted meg a szót.
(Szaraha [Kr.u. II. sz.] buddhista szent és bölcs, Nágárdzsuna tanítója)
Az Abszolútat még senki sem tudta bemocskolni, hiszen emberi szóval kifejezhetetlen.
(Rámakrishna)
[A lényeg] elmondhatatlan, oszthatatlan, kimondhatatlan, s túlnő minden megnevezésen és az emberi felfogáson.
(Palamaszi Szent György [c.1296-1359] Thesszaloniki érseke, a keleti egyház doktora, a hesychasm megformálója)
A csend formájában a titkok őre, a bölcsek között a bölcsesség vagyok.
(Bhagavad-gítá 10.38., Krsna tanítása a Mahábhárata eposzból)
[1] Arról a Valóságról az emberi ész képtelen felfogást alkotni. Ami meghatározható, vagy tagadható, távol esik tőle, ahogyan Dionüsziosz mondja (Theologia Mystica C.5.) Ám a felismerésben egyszerre és oszthatatlanul. Az a tudás implicit alanya és implicit tárgya. Mikor az ész megtanul hallgatni, az Értelem önnön fényében ragyog. (Bernard Kelley: The Metaphysical Background of Analogy. Aquinas Society of London, no.29. Blackfriars Publications 1958.p.23.)
[2] E beszélgetés során még ifjú ember volt Apollóniosz. Később valóban hallgatási fogadalmat tett, és öt éven át teljes némaságban élt. Elmondása szerint a legnehezebben azt viselte, hogy ne cáfolja meg a fülébe jutott tévedéseket.
Radnai Imre fordítása
57/2012.
