A véletlen

Talán tíz esztendeje már, hogy szöget ütött a fejembe egy ismerősömnek a mondata, aki oly sok évig lelkesen segített egy templom építésében. A kemény munka közben, valahogy kíváncsibban figyelt az égi történésekre és a kapcsolat nemcsak az oszlopok közötti boltívben, hanem talán magasabban is épült. Figyelt és bár nem “fizetséget” várt munkájáért, mégis sokszor érezte a véletlenszerű isteni viszonzást, de ennek az édeni játéknak a kibogozhatatlan szabályait nem sikerült megfejtenie!

Az égi elrendezések szabálykönyve, valószínűleg az evilág és túlvilág határán maradt. Mégis van egy szó, mely e titkos könyvből hullthatott a földre, mégpedig a: véletlen.

Ez a hétköznapi, gyakran használt szavunk ébredt fel bennem, amikor nemrég, édesanyám barátnőjének rettenetes és egyben felemelő élettörténetét hallgattam.
Szerelemgyerekként született, melynek keserű, vádló fájdalmát 90 éves anyukája a mai napig a szemére veti, rémisztő mondatokkal okozva, értelmetlen fájdalmat gondoskodó 65 év körüli gyermekének. Nem is értettem, hogyan tudja hétről hétre elviselni ezeket a borzalmakat, gyötrelmeket, melyeket még leírni is szörnyű lenne!
Válasza csöndes és erőteljes volt: “-Megígértem!”
A férje halála előtt magához hívta és mindenről nagyon körültekintően gondoskodott. Megköszönte, a szeretetben együtt töltött éveket, törődést, ápolást. Beszélt arról, hogyan kezdjen új, egyedüli életet, milyen szép elfoglaltságokat találjon magának, gyermekeik életét hogyan segítse és bár tudja, milyen dolgokat mond rá az édesanyja, ígérje meg, hogy rendszeresen látogatja mivel tudja, hogy mindennek ellenére mindig várja őt.
Ekkor igazán kíváncsi lettem, hogyan találkozott ezzel a rendkívüli emberrel. Elmesélte, hogy akkori vőlegényének katonai eskütételéről utazott vissza Egerből Budapestre, míg későbbi férje bár Pestről nyugatra indult volna el, de rossz vonatra szállt. Hatvan körül sikerült visszafordulnia a főváros felé és véletlenül épp mellette foglalt helyet!
Ennyi kellett a csodálatos találkozáshoz, pusztán egy véletlen? Vagy odafenntről így édesebbnek tűnt e hosszú kapcsolatot fonogató huncutság???

Hiszem, hogy véletlenek nincsenek!
Bár tudom, hogy nehéz helyzetekben, amikor valami “rossz” történik velünk, szinte képtelenség felfedezni a rendkívüli gondviselést, isteni harmóniát!
Kikerülhető-e a sorsunk vagy minden egyes lépésünk pontosan oda vezetett bennünket, ahol most boldogok vagy boldogtalanok vagyunk?

Nagyon elgondolkodtatott egy angliai család története, akiknek sérült gyermeke született, méghozzá nagyon szövevényes módon!
Az első közös gyermekük egészségesen született, majd jópár év múlva elváltak útjaik egymástól.
Mindkettőjük új házasságából is fogant egy-egy újabb gyermek (más férjtől és más feleségtől), akik majdnem azonos, nagyon komoly mozgás és mentális problémákkal jöttek a világra. Talán, ha együtt maradtak volna, akkor is ugyanaz az út és betöltendő feladat várt volna rájuk?

Hasonlóan megrendítő volt annak az édesanyának a története, aki mintha kétszer kapott volna esélyt ugyanarra a “szereposztásra”.
Még nagyon fiatal volt, amikor első gyermeke született. Sajnos, ő is egy fogyatékos kislánynak adott életet. Akkor képtelen volt szembenézni a feladattal, súlyosan depressziós lett.
A bányász nagypapa szeretgette, vígasztalta éjszakákon át a piciny gyermeket, aki pár hónapig élt mindössze. Sokáig emlegette még párnáját simogatva a nagypapa, aki szüntelenül érezte a baba illatát.
Majd eltelt egy évtized és ismét várandós lett. Más férj és az ország másik szeglete, most viszont érezte, tudta, hogy ismét nehézségek vannak gyermekével. Ugyanakkor tisztában volt azzal is, hogy ez a gyermek hihetetlenül erős és küzd az életéért. Idő közben ő is úgy érezte megváltozott, most már képes szembenézni a nehézséggel, felnőtt a feladathoz. Majd valóság lett minden és ismét szinte ugyanazokkal a problémákkal jött a világra ez a kislány is. Igazán meghökkentő visszhangját akkor kapta érzéseinek, amikor a szülészorvos egy váratlan kijelentést tett.
“Mintha ez a kislány már szerepelt volna nálunk, csak más néven?!”
Kizárólag az édesanya tudta, hogy ez valóban így is van!

Egyszóval megvárnak a nehézségek és az örömök, hiszen semmiről sem tudunk lemaradni. Azokkal a dolgokkal és személyekkel találkozunk és akkor és ott ahol kell!
A beleszólásunk talán annyi, hogy örömmel fogadjuk a véletleneket, mint az összefüggések magasabb értelmét, hisz odaátról nézve nincs rossz és jó, csupán egy izgalmas játék, ahol minden bennünket segít és tanulságos lehet.

 57/2012.
Bozsó Ágnes