Zseniális intelligencia, nap-tudás

„Ahogy a Nap egyedül beragyogja ezt az egész bolygórendszert, úgy világítja meg belülről a lélek az egész testet a tudat sugaraival” – tudósít az évezredes Bhagavad-gítá, Indi szentírása. A naprendszer Napja és az ember tudati horizontján kelő belső Nap egymásra is van utalva, és sajátságos láncot alkot: a Nap felszínéről szertesugárzó fényt érzékeli az emberi szem, valamint a tudat metafizikai szeme, a belső látás.

Az ember egyik legelemibb sajátsága az intellektusa. Olykor adottságnak tekintjük, máskor elérendő célnak, ritkábban akadálynak vagy fölöslegesnek. A homo sapiens jelentése értelmes ember! Az értelemszövétneke – a világ misztikájának egyik örök érvényű szimbóluma. Az értelem Nap-tudás, a nyílt titkok ismerete, a mindenség törvényeinek és távlatainak felismerése. Értelem nélkül vajmi nehéz volna a megvilágosodásról beszélni, s mivel az ember egyik legfőbb sajátja éppen az értelme, ezért ennek a lehető legtökéletesebb alkalmazását is meg kell lelnünk. Hogy az emberi értelem mire képes, csak sejteni tudjuk. Annyi bizonyos, hogy mind nagyszerűségében, mind elvetemültségében szinte korlátlan az emberi ész.

Pascal (1623-1662) még úgy fogalmazott, hogy „az ember nádszál, de gondolkodó nádszál. Ezért egész méltóságunk a gondolkodásban áll.” Maga az értelem olyan, mint a kés – nem jó vagy rossz önmagában, de nyomban erkölcsi minősítést kap a felhasználása szerint. 2009 az emberi intellektus szemszögéből igen sajátos évforduló. 1869-ben, 140 éve született Mahátma Gandhi, húsz évvel később, 1889-ben, azaz 120 éve Adolf Hitler. Kilencvenöt éve tört ki az első világháború, hetven éve a második, húsz éve a rendszerváltás. Felemelő, illetve fájdalmas példák a helyesen és a helytelenül alkalmazott emberi tudásra.

Az erőszakmentesség nagy prófétája az egyetemes emberi és isteni értékrendhez hű értelem megtestesítője, az erőszak és pusztítás viszont nem tekinthető az értelem helyes felhasználásának. Hiszen az intelligencia – egyik definíciója szerint – nem más, mint hogy az ember eléri a céljait. Csakhogy morális normák nélkül ez súlyos tévedésbe, gonoszságba
is torkollhat. A tudás lehet jóbarát, de lehet ellenség is. Ha az emberi értelmet csupán
evilági célok elérési eszközének tekintjük, messze nem használjuk optimálisan. Pascal mondja, „…gondolkozzunk helyesen: ez az erkölcs alapelve. A rend azt kívánja, hogy önmagunkon, Istenen és az ember rendeltetésén kezdjük a gondolkodást.” A Nap-tudás jegyében az emberi értelem égi céljait is szem előtt kell tartani, s a metafizikai értelem
egyben zseniális meta-értelemmé is nemesedik a tudatszint emelése folytán.

A bölcsek ezt így fogalmazzák meg: „A tanítvány világosságban él. Ez az egyedül valós világ, az árnyék valótlan. Kutasd azt a világosságot, melynek nincsen árnyéka, ám kerüld mindama gondolatokat s érzéseket, melyek árnyékot vetnek tudatodra.”
(Beinsa Douno)

Az igazán értelmes ember megvárja, amíg reá virrad a bölcsesség Napja, s attól fogva mindig a világosságban marad.

Rácz Géza
52/2009.