Háború és béke – Üzenetek a háborúból

Az ember kétségtelenül értelmes lény, ám értelmét előszeretettel használja mások ártalmára. Jóllehet a háborúkat roppant racionális módon indokolják meg a köz felé, a harci cselekmények során az ész mégis rengeteg alkalommal átlép az irracionálisba. A régi mondás szerint békéről nem lehet eposzt írni, s talán ezért nyúlnak az irodalom, a képzőművészet s a film művelői is időről időre a háborús témákhoz. A történelemkönyvek hűvös adatokat sorakoztatnak, míg a személyes beszámolók olyan döbbenetes erővel mutatják meg a mélytragédiákat, ami mellett a dramaturgok összes tudománya eltörpül.
A brutális vérfilmek korában már csak az veri ki a biztosítékot, ha egy film szinte minimális szöveggel,nonstop kínzásokat mutat be a csonkolástól a kasztráción át a kizsigerelésig – mert elképzelhető, hogy a megjelenített rendkívüli kegyetlenkedések „pszichológiai károsodást” idézhetnek elő a nézőkben. De ennek okán háborút még sosem tiltottak be.
Pedig a békebeli – illetve mint később kiderül, háborúbeli – iskolai füzetet lapozgatva a műhorrornál sokkal megrázóbb az a légoltalmi kérdés, hogy „Mik a halál jelei, hogyan ismeri meg? Teljes lila foltok, merevedés, sérülésnél ha több részben van.”
De a külső borzalom egyben a belső tartást és reményt is megerősíti. Erről tanúskodnak a régi katonalevelek, a tábori levelezőlapok, az ismeretlenbe küldött segélykiáltások. A légoltalmi ismeretek szakszerű felsorolásait tűztük a vérzivatart átvészelt levelek, üzenetek közé.
Kilencvenöt éve tört ki az első világháború, hetven éve a második, húsz éve a rendszerváltás. Egy ideje úgy nevezett béke van. Nálunk…

Feladó: Nagy Imre II. zászlóalj, 7. század, 308. honvéd gyalogezred

Kelt: 1915. november 30
Czím: Tisztelendő Nagy József III. éves theológus úr,
Szeminárium, Eger, Heves megye, Magyarország

D.A.J.Kr! Kedves Szent Atyám!

A kért lapot még mindig nem kaptam meg: 100 db. táb. lap. Már Te bizonyára elküldted, csak én nem jutottam hozzá. Tegnap kaptam Kovács Lajostól egy képeslapot, 22.-i kelettel. 26.-án kaptam meg két lapodat. A többit még ezután fogom megkapni, hisz van még idő Pünkösdig. Társaidat üdvözlöm.
Számtalanszor csókollak.

Szereto Öcséd

***

Feladó: Lukovics Nándor hadnagy
Czim: Lukovics Mihály úrnak Pilismaróth Esztergom megye
Kelt: 1918 január 19.

Drága Szüleim, ma jöttem Kolozsvárra gyomor és bélhuruttal. Megpróbálkozom hazakerülni. Meguntam már nagyon kint Tömösön. Rettentő sok dolgom volt, heteket kellett dolgozni. Ebben a kriminális teleken kocsizni Romániában. Néha egész hónapot nem voltam otthon. Ha sikerül haza kerülni, jó, ha nem úgyis jó, akkor visszamegyek ismét Tömösre és kezdem elölről az élelmezést. Hazulról már nem kaptam értesítést, körülbelül egy hónapja. Kérem
Anyáékat, írjanak, de mindjárt. Várok. Feri

***

Feladó: Nemes Ferenc honvéd 254/74
Cím: Nemes János Heves Megye, Verpelét
Kelt levelem 1942 év november 11.-én

Szeretett Kedves felejthetetlen Édesapám és Édesanyám, kívánom a Jó Istentől, hogy ezen pár sor írásom oly jó egészségben találja Mindnyájokat, mint nekem van. Legyen hála a nagy jó Istennek, nekem nincs semmi különös bajom, csak az, hogy nagyon messze távol vagyunk egymástól. Tudattam veletek, hogy az október 18.-i lapot megkaptam,
amelynek nagyon megörültem. Kedves Édesapám és Édesanyám, lapjokból megértettem mindent. Isten áldja meg mindnyájokat velük együtt maradok kedves fijok Ferenc. Messzetávolba, nagy Oroszországba, idegen földön.

***

Feladó: Kál Ferenc honvéd
Cím: Ngs. Kiss Pannika úrleánynak
Valahol Oroszországban kelt levelem 1942 XI 22.-én

Édes kis menyasszonyom, Drága jó Anikám!

Azt kívánom a jó Istentől, levelem a legjobb egészségben találjon a Kedves Szüleiddel és Testvéreiddel együtt. A XI. 11.-én írt leveleidet megkaptam, amelyet oly nagyon vártam, hogy őszinte legyek, melynek igen megörültem. Melynek vigasztaló sorait meleg szeretettel és ép és jó egészséggel olvastam. Édes Kis menyasszonyom, Drága Jó Anikám, hogyan telnek
napjaid, hogy érzed Magad a drága Magyar hazában, az édes szülővárosban? Remélem jól. Nagyon kérlek, nagyon vigyázzál az egészségedre. Tudom, hogy oda haza már leesett a hó és beköszöntött a hideg tél, nagyon vigyázzál édesem, hogy meg ne fázzál. Jól öltözködjél fel, mert a tél sokat csal. Édes kis Ankám, tudd, hogy nekem olyan mintha egy évtized ment
volna el azóta, mióta eljöttem. Igaz e drága kicsikém, hogy mily nehéz és fájó az embernek az mikor, valakit szeret és a sors hullámai messzire eldobják egymástól, mit a téli szél a hófellegeket. Anikám, mióta eljöttem nincs egy nyugodt percem sem, mindig azt kérdezem magamtól, ugyan látom-e még egyszer az én Drága Jó Anikámat valaha és kérem Őt, segítsen vissza erőben és egészségbe Tehozzád és akkor az arcképeidet végig nézem, melyek vigasztalóan néznek reám és azt mondanák: Feri légy erős és bátor, bízzál Istenben, én mindig hűségesen várlak haza.

Sokszor csókol és ölel hű vőlegényed, Feri

***

Kelt: 1944. XI. 17.-én

T. Kiss József úrnak
Feladó: Kiss Béla honv.
Kedves Jó Szüleim!
Tudatom velük már több mint 2 hete nem kaptam hazulról levelet. És a fényképemet is föladtam ajánlva és az is visszajött. Már nagyon bánt, hogy otthon is biztos baj van, vagyis már ott is ott van az ellenség. Ezt a levelemet is úgy adtam föl, hogy talán véletlen lesz, ha megkapják. Amit kértem csomagba, alsó meleg ruhát, még idáig nem kaptam meg, pedig már jó volna, mert errefelé hidegek vannak. Különben nincs semmi bajunk, jól vagyunk. Haza menni nem tudom, mikor sikerül. Különösen most már, hogy úgy áll a helyzet.
Kedves szüleim, felőlem ne nyugtalankodjanak, csak maguk vigyázzanak, nehogy valami bajuk legyen. Az is bánt nagyon, hogy az utolsó levélben is még azt írták, hogy az Édesanyám még most is beteg és nem tudom meglátni. Nem tudom sikerül e Karácsonyra.  Ha csak egy lehetőség lesz rá, haza megyek akárhogy. Ha mégis a levelem megkapnák, úgy azonnal írjanak, és valahogy csomagot küldjenek és pénzt is.
Most már jó egyészséget kívánok mindnyájuknak.

Sokszor csókolom. Szerető fiuk: Béla

***

Tábori postai levelezőlap – Magyarország jövő békessége és felvirágzása a szovjetoroszországi harcmezőkön dől el.
Címzett: Hegedős János őrv
Kelt: 1943 XII. hó 27.-én

Boldog újévet kívánunk János, az Istentől, mint idáig volt. Segítsen hozzá az Isten a ránk jövő esztendőben, minél hamarabb láthassuk egymást. Hála Istennek egészségesek vagyunk mindnyájan, melyet Neked is szívből kívánjuk az Istentől. Segítsen meg az Isten ott messze idegen földön, csak bízzál istenben, mert csak ő segít meg Benneteket. Majd ad az Isten olyan napot, hogy haza jössz még, csak nehéz várni, hogy melyik lesz az a nap. Jó egészséget kívánunk mind a hárman, isten Veled választ.

***

Kelt: Szentes, 1945 évi január hó 27.-én.

Kedves Ilonka!

Benyó bent van most Szentesen és első kérdésem az volt, hogy Ilonkával mi van, és örömömre mondja, hogy Ilonka nem ment el és átesett azon, amin mindnyájan, vagyis nem maradt semmije.
Hogy magunkról írjak, a társulatnál maradtunk vagy tízen, Keblánszky, Pálkó, Takáts, Heller, Tóth, Szekeres, Kelemen, Sándor Tibor, szóval az összes vezetők elmentek. Három hétig pékek voltak beszállásolva a társulathoz, képzelheti utána hogy nézett ki a hivatal. Most a számvevőségnél vagyunk két szobában, azok, akik itthon maradtak, Hunya, Kiss, Oláh, Kocsis Antal, Kovács Pali, Geller Jóska, szóval csak páran. Egressyről nem tudok semmit. A vezetőnk, Fehér Ignácz az államépítészeti mérnök.
Csekélységemről csak annyit, megvagyok, egyedül, mert feleségem, felküldöttem a nővéréhez Pestre, még október elején, úgy, hogy az óta nem tudok róla semmit. Azt hiszem nem is látjuk egymást többet. Tudja Ilonka sohasem hittem volna, hogy ilyen nehéz lesz az életem, egyedül elmélkedem hideg szobában és várom a jobb időket, vagy Isten tudja mit. Eddig nem panaszkodom, volt nálam is egy kis zabra, de még panaszom nem lehet a többihez viszonyítva. Igazgató úrék, Katonáék, mert azok is oda vannak persze, Szekeresék, Kernelék lakása teljesen üres, szóval a szokott kép, innen is mindenki elment, vagyis a központ üres a városban. Egressyéknél is meg van eddig minden, ott lakik az anyós.
De jó tette Ilonka, hogy nem ment el, most sokkal rosszabb helyzetben lenne. Ilonka, ha van ideje és kedve, írjon pár sort, úgy is tartozik egy levelemre válaszolni, amit még az ősszel írtam. De akkor még a Szécsinél volt és biztos nem volt már reá ideje válaszolni, már akkor kezdődtek a zavaros viszonyok. Itt is olyanok voltak az utolsó hetek, mint a méhkaptár, egymást rémisztgették a vezetők. Ilyenkor látszik, hogy milyen gyenge legények is voltak szegények, a végén még Borsi is elmenekült családostól.
Ilonkám már zárom összedobott levelem, mert az öreg Balogh már indul.

Kezeit szeretettel csókolja, öreg híve: Tibi

***

Cim: Özv. Marócsi Mihályné
Kelt: 1942 Augusztus hó 24.-én

Kedves Édesanyám és Testvérem és Sógorom, tudatom velek, hogy az közösen küldött lapjokat megkaptam és nagyon örültem neki és megértettem mindent. Kedves Ircsikém megértettem mindent, hogy most vagy a fájdalmas napok előtt, bizony kedves Ircsikém nagyon sajnálom, hogy ilyen napok előtt kell nekünk állni, node nem baj. Kedves Ircsikém majd megsegít a mennyben való Jó Isten engem is meg téged is, csak bízzunk Őbenne. Mert aki Istenben bízik, nem csalatkozik. Most már kedves Ircsikém az operálás után kívánom a Jó Istentől a legboldogabb és rohamos javulást Neked. Mire engem a Jó Isten megsegít, akkorára teljes épkézláb lássalak kedves Testvérem. Olyan különös újságot nem tudok, itt nappal meleg van, éjjel meg lehűl egész hidegre. Más különöset nem tudok. Nagyon jó egészségem van, melyet viszont kívánok mindnyájótoknak. Isten Veletek, velem is, messzi távolban, mint szerető testvéred, József.

Választ várok

***

Cim: Özv. Marócsi Mihályné
Kelt: 1942 X. hó 7.-én

Kedves Édesanyám, hála a nagyon Jó Istennek, nagyon jó egészségem van, amelyet kívánok az egész ház családnak. Tudatom magokat, hogy küldtem már Ircsikének is egy lapot, és még nem kaptam rája választ, vagy tán figyelmen kívül hagyták. De azért nem baj, nem haragszok érte. Jó az Isten, majd megsegít engem is a kis Ircsikével, mert nem tehetünk semmit arról, hogy, minket ennyire meggátolt. No de nem baj, csak bízzunk Őbenne, mert
csak Őbenne lehet bízni. Meg van már a műtét a kis Irénkének? Szeretném tudni, hogy sikerült neki, de reménylem, hogy jól sikerült. Imádkozzál Ircsikém magadért is, meg Jóska bátyádért is, hogy minél hamarabb megsegítsen bennünket. Isten veletek és velem is.

Szerető fija: József

Választ várok

***

Cim: Özv. Marócsi Mihályné
Kelt: 1942 XII. hó 25.-én

Kedves Édesanyám, kívánok a Jó Istentől sok jó egészséget, mindnyájóknak olyat, mint nekem van, mert nekem, hála a nagy Jó Istennek, jó egészségem van, amit tiszta szívből kívánok az egész kis családjának. Kedves Édesanyám tudatom, hogy megkaptam a hozzám küldött csomagját, aminek nagyon megörültem és egészséggel fogyasztottam. Nagyon szépen köszönöm a hozzám való szívességüket, mert bizony kedves Édesanyám, nem is gondolják, hogy milyen jól esik itt egy kis hazai ebben a nagy orosz télben. Tudatom, hogy meg volt minden a csomagban. Az a kis snapsz nagyon sokat ért, többet ért, mint a nagy orosz ország. Elfogyasztottuk a bajtársakkal együtt. Különös újságot nem tudok, csak itten nagy a hó és hideg van. Isten velek, velem is a messze távolból.

Szerető fija a kedves Oroszországban.

Választ várok

***

Cim: Özv. Marócsi Mihályné
Kelt: 1943 I. hó 3.-án

Kedves édesanyám, Testvérem Ircsikém kívánok a Jó Istentől sok jó egészsége mindnyájóknak ebben az újesztendőben. Kívánom az jó Istentől, hogy boldogabb szerencsénk legyen, mint az ó évben. Reméljük, hogy talán boldogabb lesz. Bízunk a jó Istenben, majd megsegít mindnyájunkat, csak Őbenne kell bíznunk. Kedves Édesanyám és Testvérem,
a csomagot már régen el is fogyasztottam és mégsem kaptam választ, amit írtam, hogy megkaptam. Hát nem tudom, hogy megkapták e, vagy nem akarnak írni. Kedves Testvérem, ha nem szívesen küldtétek, akkor nem muszáj volt küldeni, de azért, hogy így írom, nehogy megharagudjatok, mert mindig csak a levelet várom és nem jön sehonnan
sem. Hát Ircsike hogy érzi magát és hogy javul? Most mán Isten velek és velem is. Üdvözletem küldöm az Don mentéről.

Szerető testvér és fija, József, a viszont látásig, választ várok.

***

Cim: Özv. Marócsi Mihályné
Kelt: 1943 III. hó 24.-én

Kedves Édesanyám, hála a jó Istennek, jó egészségem
van, amilyet viszont kívánok tiszta szívemből mindnyájóknak. Tudatom magokkal, hogy megkaptam az becses lapjaikat és megértettem mindent belőle, és írják, hogy mán meg vannak nyugodva. Hála a Jó Istennek, én is meg vagyok, hogy még nem segített idáig a Jó Isten, de bízzunk csak Őbenne, majd megsegít ez úton is. Reménylem, hogy majd fogunk még találkozni. Üdvözlöm a kis Ircsikét, aki olyan sokat szenved velem együtt. Különöset nem tudok írni. Még egyszer üdvözlöm mindnyájukat, most mán Isten vele, velem is, a messze távolból.

Választ várok.

***

Cím: Bősz György 107 Hatáp z. 2.sz Tábori posta szám: 68/37
Kelt: Aldebro, 1941 VI. 14.

Kedves Édes Apám!
Kívánjuk az Istentől, hogy soraim, oly jó egészségben találja magát is, mint nekünk van. Tudatom vele, hogy itthon nagyon rossz az időjárás, mindig esik az eső. Megindult még kedden este és az óta mindig esik. Pedig nagy baj mert nem tudunk kapálni. Pedig eléggé füvesednek a földek és sok takarmány van rendben. A vasút menti közösségi szénát lekaszáltuk 5.-én harmadában, de ott ázik renden. A többit Újfalusiak vágták 4.-én. A püspöki szénát pedig holnap 15.-én árverezik, de előre kell fizetni 20 pengőt előlegnek. Én nem igen árverezek. A hordásért még most sem fizették ki a fuvart. A kamatot holnap fogjuk fizetni. 6.-án voltam Gyöngyösön fuvarba tojásszedőéknek 22 pengőért. 7.-én voltam a szövetkezetnek Egerben és azokkal leszámoltunk. Be van permetezve is, még eddig
nagyon szépen mutat a szőlő. A csali búzának a laposát érdemes volna levágni, olyan nagy a here, mint a búza.
Most, hogy a lapot írom, beállított Miklós is, eltávozásra jött. Szabadságot nem kapnak. Édesanyám mindig kesereg, attól fél, hogy már haza sem jön többet. Mancika mindig küldi a puszit papának, ha kérdezik tőle, hol van a nagypapa, azt feleli, katonának. Különös újság nincs. Csak legyen nyugodt, mindennel iparkodunk. Ha csomag vagy pénz kell, írjon, küldünk. A 9.-én írt lapját, ma 14.-én kaptuk, a másikat tegnap.
Isten vele, Jani.

***

Cím: Bősz György 107 Hatáp z. 2.sz Tábori posta szám: 68/37
Kelt: 1941. június 26.-án

Kedves Fiam, Gyurka! Tudatom veled, hogy a lapodat megkaptuk. Egészségünk jól van, amelyet Neked is kívánunk. Dolog is sok van, nagyon hiányzol a család közül. Sok dolguk van és várnak erősen, csak igyekezz haza. Isten veled és velünk.
Csókolunk, Anyád, Pista, Irénke

***

Kelt: Iharos, 1945 V. 18.
Tc. Kovács Mihály úrnak
Feladó: Szabó Annus

Mély tisztelettel küldöm ezen pár sor írásom, amely a legjobb egészségben találja édes mind-
nyájokat. Kedves Kovács bácsi tudatom velük, hogy a fiuk a Lajos életben van, fogolytáborban van. A Somogyban van, Csurgón. Amikor hajtották őket Iharoson keresztül, élelmet vittem én is nekik, és ott engem megkért, hogy értesítsem az Ő kedves szüleit, mert már Ő sehogy sem tudja őket értesíteni. Kedves Kovács bácsi, legyenek nyugodtan, mert
már azt tudhatják, hogy él. Csak a Jó Istent azon kell kérni, hogy minél előbb haza kerülhessenek, mert bizony sokat kell szenvedni nekik.
Mást nem írok, Isten velük és velem. Sok üdvözletet küld ismeretlenül Iharosból: Annus
Sokszor csókolja Oket, fi uk: Lajos
Ha levelemet megkapják, írjanak, hogy tudjam.

52/2009.
Lejegyezte Vörös Vera, az eredeti helyesírás szerint.