Indiai szállóigék – Hétköznapi bölcselet
A közmondás többszörös tapasztalat alapjára épített igazság. A közmondások, szállóigék egyfajta archaikus közhelynek is tekinthetők, de sajnos a legtöbb esetben igazat mondanak. Hiába triviális egy-egy szólás-mondás, mégis illenek az élet sajátos helyzeteire, és a konfliktusokat is sikerrel orvosolják. A szállóigéket népi bölcsességnek is tekinthetnénk, Indiában azonban ezeknek a közkeletű kifejezéseknek is bölcseleti alapja van. Szanszkrt nyelven e mondásokat, szállóigéket a njája kifejezés jelöli, ami egyben az egyik klasszikus filozófiai iskola, a logika-tan megnevezése is. Vagyis az élet gyakorlati bölcsességének a logika a forrása!
A njája-iskola célja az egyes filozófiai tételek elemzése, a logikai okfejtés, a gondolkodás folyamatának és lépéseinek azonosítása. Érveléstechnikának is nevezik, s rendkívül fontos eleme a szövegértelmezés, a metodika és az analógiák használata. A kolostorokban sokszor éveket szenteltek a logikai módszer elsajátításának, jóllehet maga a njája inkább csak módszertani, mint teológiai diszciplína. Az indiai logika tizenhat kategóriát vesz fel, amikkel a világ létét és összefüggésrendszerét magyarázzák.
Ennek a bonyolult tanrendszernek a köznyelvi kisugárzása a szállóigék sokasága. India rendkívül gazdag a közmondásokban, mondat- és szófordulatokban, tekintsük akár a szentírásait, akár a beszélt nyelvet. Ismeretesek a nagy mondások (mahávákja), amik egy-egy írás rövid, tömör üzenetét közvetítik. Ezek is beépülnek a köztudatba, s emellett magyarázó és értelmező irodalmuk is roppant terjedelmes. A mélyértelmű filozofálás helyett alább azokat a közmondás értékű szállóigéket soroljuk fel, amik meghatározóak az indiai közgondolkodásban és a mindennapi életben.
Több mondás magyar nyelvű párhuzamait is felismerhetjük, ami a hasonló élethelyzetekre adott egyetemes válasz párhuzamait sejteti. A mondások tanulmányozásából az indiai élet és gondolkodás furcsaságait, de eszességét és gyakorlatiasságát is megismerhetjük.í
1. A verebet fogó világtalan ember (andhacsataka-njája) – magyar megfelelője: Vak tyúk is talál szemet; a kvalitás hiányában is megmutatkozó jószerencse.
2. Vak vezet világtalant (andha parampará-njája) – valakinek vagy valaminek
a következményekkel nem számoló, elvakult, felelőtlen követése.
3. Az Arundhati csillag fényében (arundhatidarsana-njája) – a fokozatos rávezetés esete, amikor például egy kisgyermeknek előbb a fát, majd annak ágát, az azon ülő teliholdat, majd a Hold mellett a pislákoló csillagot mutatják meg. E szállóigének ismeretes erotikus töltésű jelentése, amikor a pár szerelmes enyelgésének lépéseiről van szó.
4. Asóka-liget (asókavaniká-njája) – Az asóka-fa piros virágú fafajta (Jonesia
Asoka Roxb.), ami a költői hagyomány szerint akkor virágzik, ha egy – a bokáján kösöntyűket viselő – hölgy a lábával megérinti. A szó (asóka) jelentése
egyébként gondtalan, bánattalan, nem búslakodó. Ennek fényében érdekes a Rámájana története, mert a gonosz Rávana egy asóka-ligetben tartotta fogva Szítát, aki továbbra is bánatos maradt, és semmivel sem kedvelte jobban ezt a ligetet bármely más erdőcskénél. A példa akkor használatos, ha többféle megoldási lehetőség kínálkozik egy dologban, s nem lehet eldönteni, melyik a jobb.
5. A kő és a hant (asmalóstra-njája) – A gyapothoz képest a földgöröngy kemény, a kőhöz képest viszont puha. Ugyanígy a nála alacsonyabban állókkal szemben lehet valaki nagyon fontos személy, de a nála jobbakhoz képest jelentéktelennek tekinthető. Két dolog egymáshoz viszonyított fontosságára is alkalmazzák, legyen a két dolog abszolút mércével mérve akár jó, akár rossz.
6. Kadamba-rügyek (kadambakórakanjája) – A kadamba-fáról úgy tartják, a
mennydörgés nyomán virágzik, s rügyei egyszerre pattannak ki. A hasonlat az
egyidejű cselekvés, egybeesés alkalmával használatos.
7. A varjú és a kókuszdió (kákatálijanjája) – Mikor a varjú a pálmaágra ült,
hirtelen egy kókuszdió esett a fejére és halálra zúzta. Megfelelője: derült égből
villámcsapás, nem várt, kellemes vagy kellemetlen eseményt jelöl.
8. A varjú fogának keresése (káka danta
gavésana-njája) – magyar megfelelője: a kákán is csomót keres; hiábavaló, fölösleges, lehetetlen feladat. Talán kevésbé jelzi a kötözködést, mint a magyar
mondás.
9. A varjú szeme (kákáksigólaka-njája) – úgy tartják, a varjúnak csak egy szeme van, amit szükség szerint át tud helyezni két szemgödrében. Olyan szavakra vonatkozik, amelyek csak egyszer fordulnak elő a mondatban, de szükség szerint két célnak is megfelelnek.
10. A vízkerék vödrei (kúpajan tra ghatiká-njája) – magyar megfelelője: egyszer lent, egyszer fent. A vízkerékre erősített egyes vödrök vízzel tele fölfelé tartanak, mások éppen kiürülnek, megint mások pedig üresen mennek lefelé. A mondás a világi lét viszontagságait jelöli.
11. Pirkadat a vámszedőhely közelében (ghattakutiprabháta-njája) – Eredete az a történet, mely szerint egy szekerét hajtó ember éjszaka kel útra, félreeső utakon, csakhogy a vámot kikerülje, ám hajnalban éppen a vámszedőhely közelében találja magát, s így kénytelen megfizetni a díjat, amit pedig annyira szeretett volna elkerülni. Akkor használják, ha olyasmi történik, amit az ember
mindenképpen el akar kerülni. Magyar megfelelője: szarva közt a tőgyét.
12. Szúrágta betűk a fában (ghunáksa ra-njája) – előre nem látott, váratlan
eseményt jelöl, mint mikor a fában vagy a könyv lapjain véletlenül írásra
emlékeztető szúrágás nyomaira akadunk.
13. A pálca és a sütemény (dandápúpanjájah) – Ha egy pálcára süteményt kötöznek, és azt mondják, hogy a pálcát elvitte és megrágta a patkány, természetesnek vesszük, hogy a süteményt is elvitte és megette, mert a sütemény oly szorosan összetartozik a pálcával. Két szorosan
összefüggő dolog egyikéről nyilatkozva azt általában a másikra is értik.
14. Ajtóba akasztott lámpa (déha lí dípa-njája) – A két szoba közti átjáróban
függő lámpa mindkét szobát megvilágítja; a mondás egyszerre két célnak is
eleget tévő dolgot jelöl.
15. A király és a borbély fia (nrpa nápitaputra-njája) – Az ember veleszületett
vonzalmára utal, amit saját holmija, birtoka iránt érez, bármilyen hitvány és
megvetendő is az mások szemében. A mondás eredete az a történet, miszerint
egyszer a király felszólította borbélyát, hogy kutassa fel a legszebb fiút az országban. A borbély sokáig kóborolt, de sehol sem akadt olyan fiúra, amilyent
a király szeretett volna. Csalódottan és kimerülten ért haza, ahol viszont saját
fia teljesen elbűvölte. Igaz, ami igaz, a fiú förtelmesen csúnya és idomtalan
volt, atyja mégis a király elé vezette a fiúcskát. Az uralkodó előbb éktelen haragra gerjedt a borbély ellen, aki ilyen arcátlan tréfát űzött belőle, de alaposabban átgondolva a helyzetet mégis megkegyelmezett neki, mert a csúnya fiú iránti előszeretetét az embernek a sajátjai iránt érzett természetes vonzalmának, elfogultságának és nagyrabecsülésének tulajdonította.
16. A sár lemosása (pankapraksálananjája) – magyar megfelelője: jobb félni,
mint megijedni! Jobb, ha az ember nem pottyan bele a kátyúba, minthogy beleesik a sárba, aztán megmosdik. Vagyis jobb elkerülni a veszélyt, semmint elébe menni, s aztán nagy nehezen kikecmeregni belőle.
17. Lisztet visz a malomba (pistapésana-njája) – magyar megfelelője: Dunába vizet hordani; fölösleges munkát, haszontalan erőfeszítést végez, mint az az ember, aki finomlisztet visz a malomba őröltetni.
18. Mag és csíra (bídzsánkura-njája) – A mondás a mag és a csíra kölcsönös, okozati összefüggésére utal, mivel a mag az oka a hajtásnak, ami pedig újabb magot terem. Olyan esetben használatos, mikor egymással kölcsönös ok-okozati viszonyban álló dolgokról van szó.
19. A vas és mágnes vonzalma (lóhacsum baka-njája) – Két dolog közötti szoros kapcsolatot, távolból is megnyilvánuló ösztönös vonzalmat jelöl.
20. Ahol tűz van, ott füst is van (vahnidhúma-njája) – két dolog vagy személy
szükségszerű együtt járása, ahol A, ott van B is, ha nincsen B, A sincs.
21. Méregben tenyésző férgek (visakr minjája) – Olyan körülményekre utal, ami az egyiknek végzetes, a másiknak pedig lételeme, például a halálos méreg, ami az ahhoz hozzászokott, benne tenyésző férgeknek kedvező.
22. Mérges fa (visavrksa-njája) – az ártalmas és veszélyes dolgot nem illő annak megszüntetnie, aki előidézte, vagyis a mérges fát ne az ültetője vágja ki.
Nem hihetjük, hogy egy ártalom okozója képes lesz azt megszüntetni.
23. Hullámot hajtó hullám (vícsitaranga-njája) – Egymást követő eseményeket, tetteket jelöl, például a hangképzés esetében, hiszen a hangok úgy következnek egymás után, mint az óceán hullámai, melyek szépen sorban mind a partig jutnak.
24. Az aggszűz óhaja (vrddha ku má rivákja-njája) – Olyan látszat-kívánság,
ami eltakarja az igazi vágyakat. A mondás eredete az a történet, amikor Indra
megkérdezett egy aggszüzet, milyen áldást kérne, mire az olyan áldást kért,
ami férjet, utódokat, teli magtárat, sok jószágot és tömérdek aranyat nyújtott
volna neki – de már későn.
25. A faág és a Hold (sákhácsandranjája) – Bár a Hold igen távol van, néha
mégis úgy tűnik, mintha a faágon ülne. Ezt a mondást akkor alkalmazzák, ha
két dolog látszólag közel van egymáshoz, ám a valóságban jelentős távolság
választja el őket.
26. Az oroszlán hátranéz (szinhá avalókana-njája) – Azt jelöli, mikor az ember
vissza-visszanéz arra, amit hátrahagyott, bár közben halad előre. A préda
után járó oroszlán is hátrafordítja olykor a fejét, nincs-e valamilyen zsákmány
elérhető közelségben.
27. A tű és az üst (súcsikatáha-njája) – Ha két feladat áll az ember előtt, előbb a könnyebbet végezze el. Ha például valakinek egy tút és egy üstöt kell készítenie, előbb a tűt csinálja meg, ami sokkal egyszerűbb feladat, mint az üstkészítés.
28. Egy fazék rizs (szthálípuláka-njája) – Ha a fazék rizsből egy szemet kiveszünk és az megfőtt, akkor az egész fazék rizs megfőtt, ám ha még nyers, akkor az egész fazék nyers maradt. Ezt a mondást akkor használják, ha a teljes
egész állapotára a rész állapotából következtetnek.
29. A cölöp beverése (szthúnáni khanana-njája) – A cölöpöt egyre mélyebbre
verik, hogy még szilárdabban álljon, ehhez hasonlóan egy vitapartner is egyre
újabb és újabb érvekkel szilárdíthatja meg amúgy is biztos állását.
30. Úr és szolgája (szvámibhrtja-njája) – Két személy vagy dolog közötti aláfölérendeltségi viszonyt jelöl, mint etető és táplált, támogató és eltartott stb. között.
52/2009.
B.K. Tírtha
