Szúrja

A napimádat a hinduizmus egyik legelterjedtebb vallásos eszméje, aminek
szimbolikus-ezoterikus és népies-vallásos vonatkozásai ezer szállal járják át
az indiai kultúrát.
A Nap már a védák vallásos nézeteiben is központi szerepet játszik. A Nap a mindenség fókusza, a megnyilvánult és láthatatlan világszférák találkozása. A Nap az élet s a megvilágosodás szimbóluma, az ember égi célja, egyben a halhatatlanság kapuja. A kozmikus áldozat, az élet és az árnyékvilágból történő távozás szimbóluma.
A Nap és a tűz szorosan összefüggenek egymással, éjszaka a Nap a tűznek kölcsönzi fényét, nappal pedig a tűz adja saját világosságát a Napnak. A Nap kapcsán említik a sugarakat, az égitestet és annak irányító istenségét. A Nap lényével feleltethető meg a szembogáron látható lény – ez utalás a makro- és mikrokozmosz párhuzamára. Útja során a Nap mindent lát, a halandó ember jó- s rossz tetteinek örök, éber tanúja. A Rg-véda napfohásza (gájatrí) a hagyományos vallásosság gyakorlatilag legfontosabb meditációs imája:

„Óm, Föld, Úr és az Ég
mindenütt Ő az Úr!
Jöjj hát, meditáljunk rajta,
ki áld és éltet minden lényt!”
(Rg-véda 3.62.10.)

Visnu ereje a három védában (Rg-, Jadzsur- és Száma-véda) testesül meg,  s a Nap ragyogásában tündöklik. Ez a ragyogás semmisíti meg a világ bűneit.
Visnu a védák formájában áthatja a Napot, így oltalmazza a világmindenséget,
s fönntartja az életet. Hajnalban a Rg-véda, délben a Jadzsur-véda, alkonyatkor
pedig a Száma-véda dicsőíti a Napisten-Visnut. Visnu egyik aspektusát, a lényeket oltalmazó Nárájant azonosítják a Nappal (Szúrja-Nárájan) – vagyis Visnu az élet fenntartó istensége, a jóság és a biztonság megtestesítője.
A mitológia szerint Mahávisnutól származik Brahmá, Brahmá kephalogenezis révén világra jött gyermekeinek egyike Marícsi ősbölcs (a szélisten Marutok egyike), akinek fia Kasjapa ősatya, a világ egyik benépesítője. Hitvesétől, Adititől született a 8 Vaszu (a félistenek egy rendje), a 11 Rudra  (Siva másodlagos megnyilvánulásai) és a 12 Áditja (napistenségek, a 12 hónap), akik közül az egyik Vivaszván, a napisten. A napisteni pozíciót a szúrja megnevezés jelöli, s e kozmikus szerepet időről időre más személy tölti be; a jelen korszakban Vivaszván. Az ő fia Vaivaszvata Manu, a manvantara-korszak ura, unokája pedig Íksváku, aki a nap-nemzetség, a Raghu-vamsa ősatyja is, amelyben később Rámacsandra megjelent. A Nap három feleségétől származik többek között Manu, Jama és Jamuná, illetve az Asvini kumárák.

A Nap keleten kél és nyugaton nyugszik – ez alól csak a Cshándógja-upanisad
tanítása szerint van kivétel, amikor a megtisztult és megvilágosodott lélek
dimenzióváltást tapasztal, s az égtájak felcserélődnek. A Nap mozgásának
köszönhetően váltakoznak a nappalok és éjszakák.

A Bhágavata-purána véleménye az alábbi:
„A levegőég középso régiójában található a ragyogó Nap, valamennyi hőt kibocsátó bolygó királya. Sugárzásával felmelegíti és beragyogja az univerzumot (és fenntartja annak rendjét). Miközben észak felé, dél felé vagy az
Egyenlítőn halad keresztül, Isten akarata szerint lassan, gyorsan vagy közepes
sebességgel mozog. Aszerint, hogy hogyan kel fel, nyugszik le vagy halad
keresztül az Egyenlítőn – és közben hogyan kerül kapcsolatba a különféle állatövi jegyekkel, kezdve a Makará-val [a Bak] –, a nappalok és az éjszakák
rövidek, hosszúak vagy egyenlők egymással.” (Bhág.5.21.3.)
A Nap sebességéről az ősi források azt mondják, hogy 1 muhurta (48
perc) alatt 3 400 800 jódzsanát, azaz 27 206 400 mérföldet (kb. 43 530 240
kilométert) tesz meg; a mai ismereteink szerint kb. 864 000 000 kilométert.
A napisten kozmikus méretű szekéren közlekedik, körpályát fut be a Föld körül,
a mitikus Mánaszóttara-hegy középponttal. A tengely ezen a hegyen
nyugszik, másik végén a szekér egyetlen kereke – az idő. Tizenkét küllője a tizenkét hónap, oszlopa a Sarkcsillaghoz kötött merőleges tengely. A kocsit
a védák hét versmértékérol (gájatrí, brhati, usnik, dzsagatí, tristup, anustup
és pankti) elnevezett hét ló vontatja, Aruna (hajnal) a kocsisa. Törpeszentek
járnak előtte, s imáikkal magasztalják a Napot.

Szúrja ikonográfiai megjelenítésén fénykör övezte férfi alak, aki kezében
bimbós, vagy kinyílott lótuszvirágot tart – ez a teremtő funkció jele.
Nyaklánca lángokból áll, mellkasát finom ruha fedi, öve ékköves. Egyes szakírók szerint Szúrja testének egyik oldala sötétbőrű asszonyéhoz kell hasonlítson, ami a kozmikus fényforrás és az éj sötétjének elválaszthatatlanságára utal. Zászlaján oroszlán, a napjegy látható.
Az Áditja-napisten aspektusok kísérete

Hónap Áditja Bölcsek Kígyó Óriás Apszarasz Gandharva Jaksa
Csaitra Dhátá Pulasztja Vászaki Héti Kratuszthalá Tumburu Rathabhrt
Vaisákha Arjaman Pulaha Kacsavíra Prahéti Pudzsí-kaszthalá Nárada Rathaudzsas
Dzsjésthá Mitra Atri Taksaka Pauruséja Ménaká Háhá Rathaszvana
Ásádha Varuna Vaszistha Nága Ratha Szahadzsanjá Húhú Csitraratha
Srávana Indra Angirasz Éláputra Szarpí Pramlócsá Visvávaszu Srótasz
Bhádrapada Vivaszván Bhrgu Sankhapála Vjághra Anumlócsá Ugraszéna Ápurana
Asvaní Púsá Gautama Dhanany-dzsaja Váta Ghrtácsi Vaszurucsi Szuséna
Kárttika Pardzsanja Bharadvádzs Airávata Ápa Visvácsi Visvavaszu* Szénadzsit
Márgasírsa Amsa Kasjapa Mahápadma Vidjut Urvasi Csitraszéna Tárksja
Pausa Bhaga Kratu Karkótaka Szphúrdzsa Púrvacsitti Úrnáju Aristanémi
Mágha Tvastá Dzsamadagni Kambala Brahmópéta Tilóttamá Dhrtarástra Rtadzsit
Phálguna Visnu Visvámitra Asvatara Jagjópéta Rambhá Szuvarcsas Szatjadzsit

* a srávana-hónapban uralkodó Gandharvától eltérő személy

 

A Napisten Hanumán tanítója, Rávana ellenfele, a hálátlan aszurák ellenfele. Jágjavalkja a Naphoz fohászkodott új tanokért, s ennek fejében kapta a Sukla-Jadzsur-véda himnuszait. A Napot tucatnyi néven nevezik, ami szintén fontosságára, népszerűségére utal. Jóllehet szimbolikusan az örök élet és az állandóság megtestesítője, járásával mégis múlik az idő, s a kelő nap bámulásával fogy az ember élete.

A Visnu-purána 2.8. fejezete szerint az egyes hónapok során a Nap szekerén
a fenti táblázatba foglalt személyiségek utaznak, s ez idő alatt a Nap régiójában
tartózkodnak, ott élnek. A bölcsek magasztalják a Napot, a tündérember
gandharvák énekkel dicsérik, a mennyei nimfák táncot lejtenek, az óriások testőrként járnak a nyomában, a kígyók fogják be a lovakat, a jaksák tartják a napsugár-gyeplőt. A törpe bálakhilja-szentek pedig körülállják a Napot. A kiszolgáló személyzet e hét csoportja felelős az egyes hónapokban
az időjárásért, a melegért, hűvösért, esőzésekért, s így tovább.
Az indiai napkultusz emlékhelyei közül legismertebb Kónárak, a piramisszerű, napszekeret mintázó hatalmas kőtemplom a Bengáli-öböl partján, vagy a Zajti Ferenc által kutatott, kultikusan már nem használt templomépületek Északnyugat-Indiában.

 

A Nap az istenek méze

3.1. szakasz: Keleten a Rg-véda
3.1.1. Óm! A Nap az istenek méze. A mennybolt a keret, a levegőég a lép, a
fénysugarak a méhsejt.
3.1.2. Annak keleti sugarai a keleti méhsejtek, a himnuszok (rk-ek) a méhek, a
Rg-véda a virág, annak nedve a nektár. Bizony, a Rg-himnuszok…
3.1.3. … átmelengették a Rg-védát, amiből így hírnév, ragyogás, érzéki erő, férfiasság, étel s egészség gyanánt kicsordult a nektár.
3.1.4. Szétáradt az, majd összegyűlt a Napon. Bizony ez a Nap vörössége.

3.2. szakasz: Délen a Jadzsur-véda
3.2.1. Nos, annak déli sugarai a déli méhsejtek, a mágikus formulák (jadzsuszok) a méhek, a Jadzsur-véda a virág, annak nedve a nektár.
3.2.2. Bizony, e mágikus formulák átmelengették a Jadzsur-védát, amiből így hírnév, ragyogás, érzéki erő, férfiasság, étel s egészség gyanánt kicsordult a nektár.
3.2.3. Szétáradt az, majd összegyűlt a Napon. Bizony ez a Nap fehérsége.

3.3. szakasz: Nyugaton a Száma-véda
3.3.1. Nos, annak nyugati sugarai a nyugati méhsejtek, a dalhimnuszok
(számanok) a méhek, a Száma-véda a virág, annak nedve a nektár.
3.3.2. Bizony, e dalhimnuszok átmelengették a Száma-védát, amiből így hírnév, ragyogás, érzéki erő, férfiasság, étel s egészség gyanánt kicsordult a nektár.
3.3.3. Szétáradt az, majd összegyűlt a Napon. Bizony ez a Nap kékessége.

3.4. szakasz: Északon az Atharva-véda
3.4.1. Most pedig, annak északi sugarai az északi méhsejtek, az tűz-himnuszok
(atharvángiraszok) a méhek, a legendák és regék a virág, annak nedve a
nektár.
3.4.2. Bizony, e tűz-himnuszok átmelengették a legendákat és regéket, amikből így hírnév, ragyogás, érzéki erő, férfiasság, étel s egészség gyanánt kicsordult a nektár.
3.4.3. Szétáradt az, majd összegyűlt a Napon. Bizony ez a Nap mélykék sötétsége.

(Cshándógja-upanisad 3. fejezet)

 

 52/2009.
Dévay Gergely