A tökéletes feleség
Valamikor réges-régen élt egy hűséges bráhmana feleség. Nagyon szerette férjét, és ezért mindig szépen szolgálta őt. Magatartása még akkor sem változott meg, amikor férje súlyosan megbetegedett. Minden nap levitte őt a Gangeszhoz, hogy a hűs hullámok segítsék mihamarabbi gyógyulását.
Egyszer, amint a folyóban fürdette, férjét elbűvölte egy arra járó prostituált, Laksahira nem mindennapi szépsége. A hölgy neve arra utalt, hogy százezer gyémánt fényét és ragyogását birtokolta. A bráhmana nyomban vonzódni kezdett hozzá.
Hazaérve az odaadó feleségnek úgy tűnt, férje kedvetlen, így hát aggódva megkérdezte tőle:
– Miért vagy olyan szomorú?
A bráhmana így válaszolt:
– Az a kurtizán megigézett, nem tudok másra gondolni, nappal őt látom magam előtt, éjjel belopódzik álmaimba.
– Őt kívánod? – kérdezte csendes szomorúsággal felesége.
– Igen.
– Akkor nincs mit tenni. Indulok.
Mivel művelt bráhmana létére mégis szegény asszony volt, beállt Laksahirához cselédnek. Tervét csak így látta megvalósíthatónak. Nemes származása ellenére minden fizetség nélkül elfogadta a legnehezebb cselédmunkát is. Szorgalmas munkája felhívta magára a kurtizán figyelmét:
– Ki takarít ilyen ügyesen?– érdeklődött néhány nap múlva a nagy tisztaságot látva. Így tudta meg, hogy egy bráhmana hölgy jár el hozzá minden reggel, és sok alantas munkát végez. A többi szolga azt mondta:
– Megpróbáltuk lebeszélni, de ő hallani sem akart róla, találkozni akar veled.
– Rendben van, holnap eljöhet.
Másnap reggel a bráhmana hölgy elmondta kérését:
– Férjem nagyon vonzódik hozzád, szeretném, ha teljesítenéd vágyát. Boldognak akarom látni őt.
Ekkor Laksahira mindent megértett, s elgondolkodva így szólt:
– Rendben van, meghívlak a házamba holnap estére mindkettőtöket vacsorára.
A bráhmana hölgy elmondta mindezt a férjének, és másnap el is mentek. Sok, az alkalomnak megfelelő fogás készült. A pompás lakomán kétféle ételt szolgáltak fel: praszádamot (vagyis Istennek felajánlott, megszentelt ételt) banánlevélen egy korsó Gangesz vízzel. Ez tehát tiszta vegetárius táplálék volt. Mellette arany és ezüst edényekben többféle húsból készült étel gőzölgött, a kelyhekben pedig erős bor. A terítékek és az ülőhelyek ízlésesen voltak elrendezve. Az egyik fajta étel tehát szattvikus, vagyis tiszta volt, a másik pedig radzsaszikus, szenvedéllyel teli. Laksahira összetett kézzel udvariasan köszöntötte őket, majd az ételekre mutatott:
– Ez az egyszerűnek látszó étel bhágavata praszádam, azok a díszes fogások pedig hússal készültek. Fogyasszatok, amelyikből tetszik!
A bráhmana azonnal a praszádamot választotta, és enni kezdett. Mikor befejezte, vendéglátója így szólt:
– Feleséged olyan, mint ez a praszádam: szattvikus, én pedig, mint e tisztátalan dolgok. Kívülről a hús nagyon vonzó, de belülről szennyes, tehát elutasítottad. De akkor miért jöttél el hozzám?
Ekkor a bráhmana észhez tért:
– Valóban nem volt igazam. Most boldog vagyok, s köszönöm néked, hogy megtanítottál az igazi érték megbecsülésére.
1994/16.