Kálí

 

A hihetetlenül tág hindu panteonban körbenézve először talán Sivára kell pillantanunk, ha Kálíval akarunk ismerkedni. Siva az istenség férfi megtestesülése, akinek párja, élettársa, nőnemű energiája Déví.

Káli

Déví vagy Mahádéví (Nagy Istennő) a legösszetettebb és a leghatalmasabb az istennők közül. Mindkét tulajdonságát annak köszönheti, hogy két mitológiai szerep vegyül össze alakjában: a preárja idők nagy anyaistennője, ugyanakkor ő tölti be Siva élettársának magas rangját – ebben a szerepben Déví Siva „sakti”-ja, azaz nőnemű energiája, és természete férje szerepeinek sokféleségét tükrözi. Dévinek különböző szerepekben más-más neve van – Szatí, Párvatí, Durgá, Kálí –, és a szerepeket nagyjából két nagy csoportra, szelíd és vad természetűekre lehet osztani.
Déví szelíd alakjai közül az első Szatí, neve az özvegyégetés kapcsán merül fel legtöbbször, ő Siva első élettársa; valaha a távoli múltban, mikor az isteneknek hadvezérre lett szükségük, Szatí Siva akaratából újjászületett, immár Párvatíként („a hegy lánya”), ő Siva második élettársa. Déví egyik félelmetes megjelenési formája Durgá, akit tíz kézzel és fegyverrel, tigrisháton ábrázolnak, a démoni erők elleni küzdelemben kapott fontos szerepet Kálíhoz hasonlóan. Gyakran össze is mossák a két istenséget, hasonlóan „félelmetes” ábrázolásuk miatt.
Még Durgánál is „félelmetesebb” Kálí, a fekete földanya; az ő tiszteletére bemutatott szertartások rituális gyilkosságokkal – egy időben emberáldozatokkal – is jártak. A nem európai források felhívják rá a figyelmet, hogy Kálí sosem kért, követelt állat- vagy emberáldozatot, ezeket az áldozatokat Kálí vér-szomjának csillapítására végezték, végzik. Egyébként az istennő szereti, ha vörös virágokat áldoznak neki (vér-jelkép), különösen a hibiszkuszt kedveli. A legjellemzőbb kép egy Kálí oltár esetében a rengeteg – főleg – vörös virág.
Neve a szanszkrit kal szóból ered, amely időt jelent, használatos „az idő legyőzője” értelemben is (érdekes mód a magyar források nagy része következetesen fekete-ként definiálja a név jelentését). Fekete, sötétkék a bőre, színe hasonlatos az égbolthoz, amely csakúgy, mint ő, végtelen; szemöldöke fölött – Sivához hasonlóan – egy harmadik szemet visel. Tíz fejjel ábrázolt alakja Dasamukhi, a tíz fej az iránytű nyolc irányába, valamint le- és fölfelé tekint, figyel, ilyenkor kezeiből és lábaiból is tízet ábrázolnak, mind a tíz kezében különböző fegyverekkel. Ez a rengeteg fegyver jelképezi Kálí végtelen erejét, hatalmát, ezért őt a különösen gonosz és nagy erejű démonok ellen hívják segítségül. Hosszú haja mindig kibontva, szabadon lobog, jelképezve az istennő szabadságát mindenféle konvenciótól. Szájából kilóg a démonok és a gonosz erők vérétől csöpögő, piros nyelve. Ez jelképezi vér-szomját, fehér fogai pedig a tiszta, isteni tudását.
Széles erőteljes mellkasa, mellei arra utalnak, hogy ő minden élő táplálója, fenntartója. Sivától elválaszthatatlan, mindig együtt járnak, és együtt ábrázolják őket. Kálí ereje, energiája a mozgatórugója Siva akaratának, gondolatainak, de ugyanígy Siva tudata nélkül Kálí sem tudna cselekedni. Az ábrázolásokon legtöbbször vízszintesen fekvő Siva-alakon vagy Siva és Szatí testén áll Kálí. Alapesetben, az ábrázolások nagy részén négy karja van: jobb felső karja a magasban a félelem nélküliséget jelképezi, jobb alsó karja áldást oszt, bal felső karjában kardot tart, bal alsó karjában pedig egy levágott fejet. Ha a bal lába néz előre, vagy előrébb ábrázolják másik lábánál, akkor ő Vama Kálí, az istennő pusztító, megsemmisítő alakja. Ha a jobb lábát ábrázolják így, akkor ő Daksina Kálí, jóságos, kegyes alak. Teste csupasz, meztelen (digambari – az űr, a semmi által fedett, betakart) – mivel ő végtelen, ezért „véges”, megfogható ruházat nem fedheti testét. Szoknyája emberi kezekből van fonva, ezek a kezek a cselekvést, a karmát jelképezik. Minden emberi cselekedet mozgatója Kálí, minden hozzá köthető, és egy életciklus végén minden lélek újra összefonódik vele, és a teremtés során a cselekedeteinek megfelelően alakul újjá az istennő ereje által. Nyaklánca ötven (néhány helyen ötvenkettő) koponyája a szanszkrit abc ötven betűjét jelképezi.
A hagyomány szerint Kálí az után vált vérszomjassá, hogy megölte Raktavíra démont, akinek Brahmá azt az áldást adományozta, hogy minden csepp vérből, amely a démon testéből hullik, ezer ugyanolyan démon váljon, mint maga Raktavíra. Így aztán Kálínak egyetlen lehetősége volt rá, hogy megölje: fel kellett kapnia, egy lándzsával átszúrnia, és a démon kiomló vérét az utolsó cseppig meg kellett innia.
Ha Kálí szabadjára engedte pusztító, vak szenvedélyét, semmi sem állhatta útját. Egy alkalommal magának Sivának kellett a Kálí által leöldökölt démonok közé vegyülnie, és el kellett tűrnie, hogy a győzelmi táncát járó istennő rátaposson, mert másképpen nem lehetett Kálít észre téríteni és a világot megmenteni attól, hogy minden összeomoljon. Ebben az értelemben házastársán is felülkerekedett. Dévi, a termékenység legyőzte Sivát, aki pedig kérlelhetetlen pusztítóként azonos az Idővel.
Kálí más szerepei még: Csandí, az indulatos, és Bhairaví a szörnyűséges – ennyiben Siva Bhairaví-szerepének a párja, mert ebben a szerepben Siva örömét leli a pusztításban. Kálí Bhairaví-megnyilvánulásának másik neve Csámundá.
Kálí – és különösen szimbolikája – talán az egyik leginkább félreértelmezett, félremagyarázott jelenség a hindu istenségek sorában. Természetesen a nyugati kultúrkör elsőre a vérre és a féktelen erőre, gyilkolásra kapja fel a fejét, ha lát egy ilyen ábrázolást, vagy esetleg olvas Kálíhoz kapcsolódó történetet. Bizony könnyen találkozhatunk olyan forrással, amely mélységesen romlottnak, gonosznak, már-már sátáninak festi le az istennőt. És sajnos a szimbolika erre nagyszerű terepül szolgál, mivel elég néhány dolgot kihagyni vagy olyan jelentéssel felruházni, amely esetleg egyáltalán nem jellemző az adott dologra, és máris sikerül egyre sötétebb alakot megrajzolni. Ebben nem sokat segítenek az indiai filmművészet alkotásai sem, jó pár Kálíhoz kötődő filmrészlet megtekintése után bizony eléggé torz és az erőszakra kihegyezett képet kaphatunk Kálí istennőről. A másik komoly probléma, amellyel gyakran találkozni, a különböző istenségek tulajdonságainak, ábrázolásának rendszeres összekeverése, összemosása. Ilyen például a már említett Durgá – Kálí összemosás, vagy az európai keresztény kultúrkörből adódó folyamatos szentháromság-keresés, isteni hármasságok kreálása. Sokszor érezhetően mindenáron a mi gondolkodási rendszerünkbe akarunk átültetni olyan dolgokat, amelyek teljesen más alapú és szerkezetű rendszerből származnak.
Kálí anyaistennőként szerepel, és mint ilyen, egyik legfontosabb feladata gyermekeinek védelme, útjuk egyengetése. (Számunkra nehezen elfogadható, hogy ez néha az adott élőlény életének elvételével, és egy új életciklusának teremtésével, megkezdésével jár. Ezt néhányan úgy interpretálják, hogy Kálí ártatlanok életét veszi el, minden ok nélkül gyilkol, így éli ki vad természetét). Kálít különösen nagy tisztelet övezi, szinte végtelen hatalma és a mindenséget fenn- és mozgásban tartó ereje miatt – az univerzumban minden élő az ő gyermeke. Számtalanszor találkozni azzal, hogy édesanyák, a mélységes tisztelet miatt és a gyermekük védelme érdekében Kálíról nevezték el leányukat.

 

55/2011.
Labancz Richárd