Szent György vitéz vértanu

Magyarország védszentjeinek egyike.
Szentnapja Április 24.

Szent György vitéz és vértanu iránt mind keleten, mind nyugaton, tehát az egész keresztény katholika anyaszentegyházban valamennyi nemzetek oly általános és kiváló tiszteletet tanusítottak, hogy ebből is méltán következtethető, mily figyelmet gerjesztett már az első keresztény századokban sz. György keresztény jelleme s erényei. Mert a görögök szent Györgyöt „nagy vértanunak” nevezték, s megdicsőíttetése évnapját törvényrendelte ünnepül ülték, emlékére mindenfelé templomokat építettek, és csak Konstantinápolyban öt sz. Györgyről címzett templom létezett. De nyugoton is korán elterjedt szent György vértanu tisztelete, miután a Rómában sz. György emlékére épült romladozni kezdett templomot sz Nagy-Gergely pápa helyreállíttatta; a keresztes vitézek pedig még inkább elterjesztették sz. György tiszteletét Európa minden tartományaiban, miután általánosan hitték, hogy sz. György az Antiochia melletti ütközetben megjelent a keresztes vitézeknek, s ezeket sz. György esedezésére engedte Isten fényes diadalmat nyerni a hitetlen szaraczéneken, valamint, hogy sz. György Richard angol királynak is megjelent a szaraczének elleni hadjáratában, mi annyira föllelkesítette Richárd hadseregét, hogy az ellenségre rohanván, mindent fölkonczolt, mi keze alá került. Ennek következtében az angolok sz. Györgyöt a hadak védszentjéül tisztelték, s az 1222-ben tartott oxfordi nemzeti zsinat egész Angolországban ünnepeltetni rendelte sz. György vitéz megdicsőíttetése évnapját; III. Edvard király pedig az 1331-ban alapított térdszalagrend védszentjévé sz. Györgyöt választotta. Franczia- és Németországban ép oly általános vala sz. György tisztelete, kivált miután sz Doroktovéus tanusága szerint, Párisba is hozattak sz. György némely ereklyéi, s az egykor sz. Vincze, most pressi sz. Germán templomában nyilvános tiszteletre kitétettek. Genua is szent Györgyöt választotta védszentjéül. Nem csoda tehát, hogy a magyar, vitézi nemzet lévén, s a vitézséget nagyrabecsülvén, sz. György tisztelete hazánkban is a magyar nemzetnek keresztény hitre térésével egyszerre elterjedt, és már sz. László király törvényei első könyvének 38-dik fejezetében évenkénti emléke a sátoros ünnepek közé számíttatik, s országszerte megtartatni rendeltetik. Végre sz. György a magyar nemzet védszentjei közé soroztatván, annak emléke nem ugyan, mint az egész anyaszentegyházban, april 23-án, hanem april 24-én egyházi ünnep gyanánt ma is megtartatik.
Egyébiránt sz. György vitéz és vértanu életeseményeiről igen sokan írtak, s több nem eléggé hiteles dolgokat tulajdonítottak neki. Ezért csupán azt tekinthetjük hitelesnek, mit a hozzá legközelebb élt Metaphrastes történetíró följegyzett. E szerint sz. György vitéz és vértanu Kappadócziában főrendű családból származott, atyja halála után azonban a Palesztinából származott, s ott terjedelmes birtokokat birt anyjával Palesztinába költözött. Karcsú, eszes, ügyes és szép ifjuvá serdülvén, a katonai pályára lépett, s vitézsége által annyira becsültetett Diokleczián császár által, hogy ez őt ifju kor daczára ezredessé nevezte hadseregében, és más kitüntetésekkel halmozta el. Azonban miután Diokleczián császár a keresztények ellen vérengző üldöztetést rendelt, sz. György, lemondván minden hivataláról s kitüntetésről, a császár előtt panaszkodott a keresztények ellen kiadott borzasztó rendeletei miatt. Erre a császár fölbőszülvén, azonnal börtönbe záratta őt. Mivel pedig hasztalan iparkodott a császár őt legfényesebb igéretek, de az erre következett számtalan borzasztó kínoztatások által is hitében megingatni, sőt Alexandra császárné ép azon hidegvérűség és jellemszilárdság láttára, melyet szent György kínoztatása közben kifejtett, annyira megindult, hogy maga is kereszténynyé lőn, György az ezen hírre dühöngővé vált császár parancsára 303-dik évi april 23-dikán lefejeztetett; később sírja fölé nagyszerű templom építtetett, melyet a szentföldre zarándokoskodók meglátogatni soha el nem mulasztottak.[1]
Sz. György közönségesen lóháton a lova lábai alatt levő sárkányt átszúrva lándzsájával festetik, azon diadalom jelképéül, melyet a sátán incselkedései és bűnre csábításai fölött sikerült kivívnia Jézus Krisztus szent malasztja, és a szivében lángoló Isten iránti szeretet, s az Istenben helyezett bizalma által, miután sz. János titkos jelenete szerint a gonosz lélek jelképe a sárkány, vagy oly szörnyeteg, melynek az emberek között nem kellene léteznie. Sz. György vértanunak ekép jellemzett diadalma által azonban minden keresztény intetik, hogy az önzést, a szívtelen önszeretetet, ezen nyughatatlan gonosz ördögét nemünknek, meggyőzni, bátor lélekkel leküzdeni törekedjék, s készebb legyen bármily kínt és halált szenvedni, mint Jézus Krisztus ellen véteni, s őt, ki irántunki véghetetlen szeretetből vérét ontotta, életét adta érettünk a keresztfán, valamely halálos bűnnel megbántani.

† Úr Jézus! ki szenvedésed által példát adtál nekünk a béketürésre minden szenvedéseinkben, engedd, kérünk, sz. György vértanud esedezése miatt, hogy szenvedésed emlékezete bennünket a bajainkbani állhatatosságra és béketürésre lelkesítvén, hozzád elvezessen, ki az Atyával és Szentlélekkel egyetemben élsz és uralkodol mindörökké. Amen.

(Szentek élete I. Rész. Írta Zalka János esztergomfőmegyei áldozár, a szentséges római pápa titkos kamarása, a pesti cs. kir. Magyar egyetemben az egyháztörténelem ny. r. tanára, hittudor.
Kiadja a Szent-István-Társulat, Eger, nyomatott az érseki Lyceumi Könyvnyomdában, 1860.)

______________________________________________________________________________
[1] Metaphrastes adatai, és a Zipo Ferencz által értelmezett velenczei kézirat nyomán.

55/2011.