Püthagorasz szimbolikus aforizmái

Jamblikhosz összegyűjtötte és magyarázatokkal látta el Püthagorasz harminckilenc szimbolikus aforizmáját. A krotonai püthagoreus iskolában az aforizma kedvelt, sőt, talán a leggyakrabban alkalmazott tanítási eszközként volt használatos. Eme aforizmák közül tízet válogattunk az alábbiakban.

I) A közönséges utakat elkerülve járd a járatlan ösvényeket!
A tudás kutatói magányos utat kell járjanak.

II) Fékezd a nyelvedet mindenek előtt, követvén az isteneket!
Az embert a szavai nem feltétlenül képviselik, hanem inkább hamis képet festenek róla, s ha bármikor kétséges, mit kell mondani, sokkal bölcsebb hallgatni.

III) A szélfúvásban imádd a Hangot!
Az elemek suttogásában az isteni akarat visszhangzik, s a természet minden összetevője az Isten sajátságain – a harmónián, ritmuson, renden és akaraton – keresztül nyilatkozik meg.

IV) Segítsd azt, aki terhét felemelni akarja, de ne azt, aki terhét letenni készül.
Támogatandó a buzgó ember, szemben azzal, aki elkerülni igyekszik a felelősséget, mert nagy bűn a tunyaság ösztönzése.

V) Világosság híján ne beszélj a püthagoraszi dolgokról.
Isten misztériumát s a tudományok titkait senki se igyekezzen magyarázni, ha még nem rendelkezik a kellő intellektuális és spirituális megvilágosodással.

VI) Ha elindultál otthonról, ne fordulj vissza, különben a fúriák szegődnek a szolgálatodba!
Aki ugyan belevág az igazság kutatásába, de a misztérium részleges megértése után elveszti lelkesültségét, s próbál visszatérni a tudatlanság és bűn régi útjaihoz, az roppant nyomorúságot von magára, mert jobb semmit sem tudni az Istenségről, mint valamit megérteni, majd megállni, még mielőtt az ember mindent elsajátítana.

VII) Etesd a kakast, de ne áldozd fel, mert az a Nap és a Hold szent tulajdona.
Két tanulságot rejt ez a tanítás: az egyik az, hogy eleven jószágot ne áldozzon az ember az isteneknek, mert az élet szent dolog, s elpusztítani még akkor sem ildomos, ha Istennek áldozná azt fel. A másik tanulság pedig az, hogy az emberi test (amit a szöveg kakasnak nevez) a Nap (azaz Isten), illetve a Hold (a természet) szent tulajdona, s ezért az ember önkifejezésének legértékesebb eszközeként meg kell becsülni. Püthagorasz óva intett az öngyilkosságtól is.

VIII) Fecskét ne fogadj be otthonodba.
Az igazság kutatója ne hagyja, hogy csapongó gondolatok fészkeljék be magukat az eszébe, s azt se, hogy élhetetlen emberek lépjenek be életébe. Keresse mindig értelmes és inspirált gondolkodók és lelkiismeretes cselekvők társaságát.

IX) Ne add oda jobb kezedet egykönnyen senkinek.
A növendék tartsa meg jótanácsait magának, s ne adja a jobb kezét – azaz ne oktasson tudásra és bölcsességre olyanokat, akik nem tudnák azt megszívlelni. A jobb kéz itt az igazságot szimbolizálja, amely fölemeli azokat, akik tudatlanságuk folytán buktak el, ám a meg nem újhodottak közül sokan nem is kívánják a bölcsességet, hajlandók tőből levágni a feléjük nyújtott segítő kezet. Egyedül az idő hozhatja el a megváltást a tudatlan tömegeknek.

X) Mikor felkeltél, hajtsd össze lepedődet, s egyengesd el ágyadat, hogy testednek nyoma se látszódjék.
Ha a növendék a tudatlanság álmából már a tudatára ébredt, irtsa ki emlékezetéből a korábbi lelki sötétség minden nyomát, s a távozóban lévő bölcs ne hagyjon nyomot maga mögött, amit a kevésbé értelmesek amúgy is csak bálványok megmintázására használnának.

55/2011.
Csoknyai Pál fordítása