Vojnich Oszkár
A földbirtokos, világ körüli utazó, földrajzi író Vojnich Oszkár a Vajdaság egyik kis falujában, Bajsán született 1864. május 18-án Vojnich (Vojnits) Sándor és felsőpulai Rohonczy Szilárdka (!) fiaként.
Mivel családja a környék leggazdagabb famíliája volt, semmi sem akadályozta abban, hogy idővel megvalósíthassa gyerekkori álmait, miszerint kedvére, kizárólag érdeklődése alapján keressen fel távoli tájakat.
Iskoláiról keveset tudunk, de Szinnyei szerint bölcseleti doktori címmel is rendelkezett, azaz mindenképpen egyetemet végzett, Széchenyi István szavaival éve, „kiművelt emberfő” volt. Utazásai alatt elsősorban a tengerpartok viszonyait, a korallszigeteket és a működő vulkánokat vizsgálta. 1906-ban barátjával, Lóczy Lajossal szemtanúja volt a Vezúv kitörésének, a Délkelet-ázsiai és a Csendes-óceáni szigetvilágban (pl. Tonga, Szamosa) ötvennél több tűzhányóról adott tudományos szinten is jelentős leírást. Ezen kívül fényképen és írásban vadászati élményeit is megörökítette, s értékesek a néprajzi megfigyelései is.
Főbb művei: Budapesttől Sitkáig Uti leírások. (Bp. 1894.), A Spitzbergákig. Uti jegyzetek (Bp. 1899?), Oroszországban. A 40. és 62-ik szélességi fok között (Bp. 1904.), A Csendes Oceán szigetvilága. Uti jegyzetek (Bp. 1908., angolul 1909.), British India, Burma, a Maláji félsziget és Siam. Uti jegyzetek (Bp. 1913); A kelet-indiai szigetcsoporton. Uti jegyzetek (Bp. 1913.)
Vojnich Oszkár az egyiptomi Port Said-ban halt meg pontosan az ötvenedik születésnapján, 1914. május 18-án. Halálának körülményei máig tisztázatlanok, „hivatalosan” öngyilkos lett.
VOJNICH OSZKÁR: British India, Burma, a Maláji félsziget és Siam. Uti jegyzetek. Singer és Wolfner, Budapest, 1913.
A kasztrendszerről
„Ma is oly mélyen gyökerezik a hindu fajban a kasztrendszer, amelynek a fenntartását a legszigorúbb rendszabályok és vallási dogmák védik, hogy gyökeres reform útján el se lehetne törölni. A legnyomorultabb kis kaszt tagja se válnék meg a kasztjától és nem világosítható fel, hogy az így felépült emberi piramis csak egy osztály, a brahminok érdekeiért szenved.” (13.)
A bombay-i párszi temető
„Bombay fás utain kocsikázva, egyszer a párszi temetőt is meg kell tekinteni. A Malabor dombon emelkedő kocsiutról igen szép kilátás esik a városra; ezen az úton érkezünk a jelzett temetőhöz. A temetőben csak az öt halottas torony felett keringő keselyűket látjuk, mert a tornyokba tilos a bemenet, de egy kis mintatornyon megmutatja az őr, hogy mint helyezik el a hullát s miként mossa le az eső a feloszlott csontokat: ennyi elég is ebből.” (14.)
Az Elephanta barlangtemplom
„Senkise távozik Bombayből, mielőtt az Elephanta barlangtemplomot meg nem látogatta. A sziklába vájt Elephanta templomot Sivának emelték, a Bombaytől hat ang. mtfdre eső hasonnevű kis szigeten.
A templomot a hindu építkezés iránya szerint elhalmozták Sivaszobrokkal; a legnagyobb ilyen szobor szembeesik az északi bejárattal (19 láb magas) ez a háromfejű Siva szobra jelképezi pediglen, mint teremtő, fenntartó és pusztító istenséget. Jobbra tőle a félig férfi és félig női szoborral Sivát, mint a két nemet magában egyesítő istenséget örökítették meg. A szobor mellett a Sivát kísérő Nándi bika, jobbról-balról Brahma és Visnu.
A barlang nyugati bejáratánál 16 láb magas Sivát emeltek, s a mellette álló istennő megüti a 12 lábat.” (14–15.)
Az Ellora-templomok, Kailasa
„Az Ellora templomokat félkört formáló meredek domb oldalán faragták ki, 1 ½ ang. mtfd hosszú vonalon 12 buddha, 15 brahmin és 5 dzsain templomot vájtak a sziklába. A brahmin és buddha templomok a VII. és VIII. századból származnak. Középen a brahmin templomok sorában áll a Kailasa templom, kivágva, kivájva teljesen a gránitsziklából.
A sziklából kifaragott templom alapját művészileg faragott elefántok és monstrumok díszítik; körül mellékkápolnák; az egész tömböt keskeny udvar zárja körül, az udvar külső felén kétemelet magas galériák.
Az udvar 276 láb hosszú és 154 láb széles, a templom mögötti sziklaoldal 100 láb magas. A bejáratnál az udvar felöli oldalra két kőelefántot állítottak.” (18.)
Allepey, az indiai Velence
„Pálmafákkal szegett csatornán érkezünk Allepeybe; a csatornában százszámra jönnek és mennek a legkülönbözőbb formájú fedett és nyitott csónakok, bárkák. A csónakok orrát szépen kifaragják. A fedett bárkák emlékeztetnek a velencei gondolákra.
A füttyögő gőzös útjából ügyesen térnek ki a járműiket hosszú rúddal toló benszülöttek.
A pálmafák között most távol egymástól házikók állnak ki a csatornapartra, majd sűrű házsor következik. Az üzletek sora előtt kókuszdióval megrakott bárkák várakoznak.
Nagy város ez, tele élettel! Hogy eshetett meg, hogy az angolok egyetlen jó útmutatójából, Murray könyvéből kimaradt?” (39.)
A madurai Siva-templom
„A nagy Siva templom 847–729 lábnyi négyszöget foglal el; úgy ebben a templomban, mint Dél-India többi templomaiban szabadon járhat az idegen, csak a kerítéssel körülzárt szentélybe nem engedik be.
A déli hindu építkezés lényeges része a kőből faragott és gyakran színezett alakokkal földtől csúcsig elhalmozott gopuram.
A madurai Siva templom 9 gopuramja között a legmagasabb a déli (152 láb); a toronyba felvezető lépcsőház ablakaiból áttekinthetjük az egész templomtömböt. A templomba az előcsarnokon át kétoldalt árusok bódéi között jutunk be; a keleti szárnyban Minahasinak, Siva vigasztalójának, a halszemű istennek a szentélye áll, a nyugati szárnyban az ezer pilléres terem; itt nagy kőszobrok között a vallási meneteknél használt papíralakokat, színfalakat helyezték el.
A sokat emlegetett ezer pilléres termet nem is tudtam más szemmel nézni, mint egy nagy raktári helyiséget, amelyben műbeccsel bíró szobrokat is találni a lomok között.
Impozánsak a széles, magas folyosók, a nagy fürdőmedence, amelyben viszont olyan piszkos, zöld vízben mosakodnak a hívők és öblögetik a szájokat, hogy illúziónk elvész a nép iránt, amelynek építkezési remekeit jöttünk megtekinteni.” (41–44.)
A Maria Amnon templom
„A hindu babonának egyik oltára a Maria Amnon templom. Nagy, nyitott tükörfürdő mellett áll a nevezett templom, a tetején gyereknagyságú majolika és cserépbabákat látunk. A mamák ajánlják fel a cserépbabát a templomnak, ha a gyerekük felgyógyult a himlőből.” (45.)
Siva szent fái
„Trichinopolytól (122.000 lakos) egy ang. mtfdre a Cauvery folyó szigetén fekszik a Sri Rangam templom. A szigetre érkezve, feltűnik, hogy az erdőség élő fáinak a derekát sárga sávval színezték ki. A szigeten minden Sivát illet meg, így a fákat, a szent fákat is az istenség tiszteletére mázolták ki.” (51–52.)
Tandzsore
„A tandzsorei templom tette rám a legnagyobb hatást délen, mert az udvarára nem bocsátják be a vásáros népet, s komolyság, tisztaság honol a remek épülettömbben.
A bejárat két gopuram-torony alatt vezet be a templomtérre. A térség közepén fedett emelvényen a 12 láb magas fekete márvány Nándi bika (Siva kísérője) szobra; nyugatnak a Nándi bikától a dravidi építkezés egyik legszebb példánya a Siva templom; északkeletnek és északnyugatnak pedig kőfaragástól ékes mellékszentélyek foglalnak helyet. (…) A templomot 415–800 láb négyzeten körülzáró fal mentén 216 lingamot emeltek Sivának a brahminok.” (53–54.)
Az angol gyarmati politikáról
„A modern koloniális politika hagyja a benszülött uralkodót pompázni mindaddig, amíg kész a sült gesztenyét kikaparászni a parázsból. Hogy pediglen szükség esetén kellő eréllyel felléphessenek ellene, már eleve oda központosítják a szükséges haderőt
Nagy angolbarát voltam, vagyok és maradok, de az ilyen koloniális dolgokért nem tudok lelkesedni, – csak olyan ez, mint ahogy a kakuk teszi, beleülnek a más fészkébe…” (56.)
Dzsama Masjid mecset Ahmedabadban
„A mohamedán építkezések között a Dzsama Masjid (mecset) egyike a Kelet legszebb-mohamedán imaházainak. A mecset keleti bejáratánál a mecsetépítő Ahmed Sah sírját (XV. század) finoman áttört fehér márványablakok zárják körül.
Az északindiai mogul (mohamedán) emlékeknél ez az áttört fehér márványmunka a legszebb rész, ez mintegy lelket önt a különben mindig megszokott formákban jelentkező, egyhangú mohamedán építkezésbe.” (62.)
A dzsain Dilwara templom
„Amilyen kimagasló alkotás a Kailasa templom az Ellora barlangtemplomok között, olyan egyedülállóan remek példánya a dzsain stílusnak a Dilwara templom.
Domboldalon áll, hegyek képezik a hátteret, de azért kívülről nem mutat semmi különöset; amint átlépjük a küszöböt, mintha odaszegeztek volna, meg kell hogy álljunk, oly nagyszerű az összhatás.
Fehér márvány minden, nincs egy tenyérnyi terület, amelyen művész vésője ne faragott volna. Amilyen nagyszabású az összhatás, olyan bájosok a részletek. Minden oszlopot, minden fülkét, minden kis mennyezetet külön kell hogy szemügyre vegyünk, mert a kőfaragó művészek itt nem ismételtek, hanem teremtettek. A negyvennyolc márványoszlopos csarnokon túl eső szentélyben elhelyezett nagy Parswanatha szobrára csak a csarnokba nyíló ajtón át vetődik fény.
A csarnok körül kettős kisebb oszlopsor mögött 55 cellában 55-ször faragták ki az ülő istent fehér márványból és a cellák oldalán miniatűr kőfaragással Parswanatha életéből örökítettek meg részleteket.
A templom legrégibb része a XI. században épült; az 1197—1247 között faragott részek az épület gyöngye.” (63–65.)
Dzsaipur
„A 136.000 lakost számláló Jaipur várost magas téglavörös és fehéren rajzolt fal veszi körül; a széles főutcában a házakat is ilyenre festették. A lakosságon meglátszik a jólét; a maharadzsán sokan élősködhetnek.
A nők tele aggatják magukat ékszerrel és selyemben járnak. Jórészük az udvarhoz tartozik, vagy szeretné, ha odasoroznák.
Mindent együttvéve, Jaipur egyike India legérdekesebb helyeinek, pezseg benne a hamisítatlan indiai élet.” (73–74)
A dzsaipuri Amber-palota
„Az 1600-ban épült amber-palotát teljesen ép karban tartják. Szép fekvésével, tükörtermeivel, áttört ablakaival, márványoszlopaival sokkal szebb otthon Jaipurnál s a maharadzsák palotái között állítólag csak a gwaliori vetekedhetik vele.” (74–75.)
Hogyan nagyobbodhat Brit India?
„Az alwári maharadzsa kitűnő példánya az angol nevelésben részesült hindu nagyúrnak. Az öltözködés, a sportszenvedély az, amit először elsajátítanak. A sportkedvelő rádzsának csakhamar akadnak nagyúri vendégei; a nagyurakat pompával kell fogadni és a millió jövedelem se mindig elegendő, ha bőkezűen bánnak véle. A sport korszakát követi az eladósodás. Az eladósodott nagyurat gyámság alá teszi az angol és úgy lehet, hogy örökös hiányában egy területtel nagyobbodik British India.” (76–77.)
A Gulisztán-Korán
A jelenlegi [alwári] maharadzsa a régi palotát múzeumnak szánta; igen nagy értéket képvisel a könyvtár, a kézzel írt Gulistan korán egymaga 10.000 fontot ér. A könyvet három indiai írta; csakis indiai türelemmel lehet ilyen munkát létrehozni; minden lapját elhalmozták miniatűr festéssel.” (78–79.)
A Tadzs Mahal
„A mogul épületeknek mozaikszerű kirakását olasz művészek honosították meg, ami később elmaradhatatlan kelléke lett a mogul építkezésnek.
A legnagyobb szabású síremléket Dzsahan sah [ismertebb nevén Akbar szultán] emelte Agrában, kedvelt királynője, Mumtar Mahal (a palota választottja) emlékezetére 1630-ban.
Magas boltíves kapu vezet a fallal körülzárt mauzóleum kertjébe; a vörös homokkő-kaput fehér márványmozaik díszíti s 26 fehér márványtornyocska fedi.
Belépve a díszkertbe, a széles fasor között vezető úton egyenesen a mauzóleumra látunk. A Taj 313 láb területen 18 láb magas fehér márványemelvényen áll, a fehér márványalapzat négy sarkán négy hófehér minaret.
A sírhely 186 láb, 108 láb magas fallal körülzárva, felette 187 láb magas kupola és kisebb kupolák; a sarcophagot áttört márvány zárja körül.
Itt nyugszik a palota kedveltje és Dzsahan sah, illetve ez csak az emlékkő, a testet mindig a földdel egyszint helyezték el a mogul sírokban.” (83–84.)
Kutab Minar
„Delhiben minden turista felkeresi a Kutab Minart, amely 11 ang. mtfdre esik Delhitől. A kutabi nagy mosskét szép boltíveivel hindu templom romjain emelték; a mosské udvarán álló vasoszlop egyike a legritkább hindu emlékeknek. Sanskrit nyelven rávésték a történetét, a III. századból származik és Dhava Radzsa fegyverének nevezik.
A kutabi minaret óriási győzelmi torony, amely felől sokáig kétségben voltak, hogy nem volt-e eredetileg hindu építkezés. Murray szerint, Cunningam tábornok levezetése, hogy tiszta mohamedán munka, valószinűnek látszik. Részemről nem osztom a nézetet. Ilyen győzelmi tornyot nem eszel ki muzulmán koponya, ha pedig mégis muzulmántól ered, úgy a hindu elődöktől örökölt és átvett építőmesteri tudásból merített invenciót, mert a Kutab Minar nem másolás, hanem feltalálás. Valami olyan új forma a minarettek között, amelynek a mását inkább a hindu gopuramokban, vagy más hindu toronyépítkezésben látjuk, mint mozlim építkezéseknél. A Kutab Minar 298 láb magas, öt emelettel, átmérője a lábnál 47 láb, a tetőn 9 láb; a két felső emeletet csaknem teljesen bevonták fehér márvánnyal és a XIV. században erősen kijavították.” (89–91.)
Benáresz
„A szent városban az útszéli szentélyek, templomok, szobrok feltűnő sokasága azonnal szembe ötlött. A szentélyek, szobrok, templomok Benares szent területét zárják körül; Benarest (209.000 lakos) évenként egymillió búcsújáró keresi fel s mindegyik búcsújárónak végig kell járnia a jelzett vonalat. E 45 ang. mtfdnyi utat hat nap alatt teszik meg.
A templomokban és a Ganges partján ismét találkozunk a búcsusokkal és mindenütt akad egy brahmin, aki a hívők és nem hívők filléreiből jól éli napjait. (Benaresben 30.000 brahmin lakik.) A koldusok és szentéletű fakirok is a templomok bejáratánál,, udvarán, szent helyek közelében üldögélnek; könnyen rájok ösmerünk a fehér és sárgára mázolt homlokról.” (97–98.)
Ünnepség Mandalayban
„Éppen a hajó megérkezése napján nagy ünnepségre készült a lakosság. Nem mintha az ünnepség ritkaságszámba menne Burmában, mert havonként négy vallási ünnepet tartanak (az újhold első és nyolcadik napja, a teli hold és a holdfogyta nyolcadik napja), amely ünnepségek mindig dáridóval járnak és a reggeli órákban záródnak. Ez alkalommal azonban a tele holdvilág ünnepséget temetési ceremóniával is összekötötték. Szent életű pongit (szerzetest) temettek, kinek a lelki hüvelyét előzőleg egy évig mézben őrizték.” (126.)
A nepáli mangarok
„Miért ne lehetne vérrokonság a magyarok és mangarok között, amidőn az elnevezés olyan igen egyformán hangzik, a típus közelálló és a mangarok harcias jelleme is támogatná a föltevést? Természetesen ez csak egy hajszál az óceánnak nekivágó úszó segélyére… de azért mégis érdemes lenne keresni és kutatni, amíg valami határozott fölfedezés ellent nem mondana a föltevésnek, hogy a mangar és magyar egy törzsből eredhettek!” (227.)
A ranguni Shwe Dagon pagoda
„A pagoda a lábánál körül 1355 láb és 370 láb magas, a tető gazdagon aranyozva és legfent, a börmai pagodáknál elmaradhatlan aranyozott vas „ti” (ernyő) fedi, teleaggatva ékszerrel, a lábánál négy kápolna óriási ülő Buddhákkal, ezenfelül kisebb kápolnák, áldozati oltárok (rizst és virágot áldoznak). Aranytól, ezüsttől és üvegtől csillog minden.
A Shwe Dagon pagoda helyén épült első templomot buddha feljegyzés szerint Kr. e. 588-ra teszik, de állítólag századokkal előbb már szent volt a hely, mivel a három Buddha ereklyét már ott találták, a midőn későbbi építkezéseknél Gautama 8 hajszálát helyezték el.” (114–116.)
Kőrösi Csoma Sándor sírhelye
„A havasokat elfedték a felhők és vándorló tekintetem megakadt Darjeeling temetőjén; meredek, szép fekvésű hegyoldalon nyugosznak az itt elhunytak és az elhunytak között hazánkfia. Nagy ember volt, mert nem ösmert nehézséget; küzdött a kitűzött nemes célért; teremtett és meghalt mint hős a harctéren!
Fölkerestem a temetőt, hogy áldozzak a kegyeletnek elhunyt hazánkfia sírjánál.
Könnyen megtaláltam a sírhelyet; a régi sírok között a második hely az övé.
A sírkő tetején urna, körül a fölírással:
„E hazai földet tartalmazó urna a sírkőre helyeztetett 1910. november 19-én Löffler Manó által”
Délkeletnek a magyar fölírás fekete márványlapon, Széchenyi István gróf szavaival: „Egy szegény árva magyar…”
Délnyugatnak szülővárosának márványlapja. – Északnyugat felől munkatársainak, az Asiatic Society of Bengal tagjainak márványlapja:
,,Alexander Csorna de Kőrös magyar szülött, aki néprajzi kutatás céljából Keletnek vette az útját és miután évek múltak el olyan nélkülözések között, amit ritkán szenvedett át ember, türelmes munkával összeállított egy tibeti szótárt és nyelvtant: „Ez az ő legszebb és igazi emlékköve!”
…A hangulatok özöne vett rajtam erőt, különösen az angol fölírás hatott meg, amely a külföld, a nagyvilág elösmerésének a kinyilatkoztatása és búzdítólag kell, hogy hasson minden gondolkodó főre.
Olyan jó irányban kutatott Körösi Csorna Sándor; hogy történhetett, hogy eddig nem akadt követője?” (230–232.)
Ayuthia romvárosa Sziámban
„A romok meglehetősen elérték a szétesés stádiumát, ami az esőzéseknek kitett keleten, tapasztott téglaépítkezésnél, mint Siamban, könnyen előáll. Még látható hellyel-közzel valami a stuck-munkából; a szobrok egy részét az ayuthiai tanács csarnokában helyezték el; egy nagy Buddha-szobor megmaradt a romok között és valami szokatlanul méla hangulatot kölcsönöz az elhagyatott vidéknek.
Az elhunyt királyok hamvai felett a pagodákhoz hasonlítható pracheda-tornyok düledeznek. Egy ilyen pracheda tetején fa vert gyökeret és éli a világát, olyan zöld leveleket hajtva, mintha a legjobb földből szívná az éltető nedvet.” (274.)
Népi vallás és az iszlám Lombok szigetén
„A falvakat, illetőleg az egyes házcsoportot fal környezi; a családonként egy házcsoportot elfoglaló udvarok bejáratánál a rossz szellemek elijesztésére bambusznádra pálmalevéllel körülcsavart oltárt állítanak, az udvarokon pedig az elhunyt vérbelieknek emelt, galambducféle lélek-házakat látjuk. (…) A sziget őslakói: a szaszakok erősen megfogytak, az izlam vallást követik, de szelídebb kiadásban; a fülök mellé virágot tűznek, rendesen piros hibiseust, úgy ezzel, mint félrövidre vágott hajukkal és a testalkatot véve is emlékeztetnek a polinéziai népfajra, de különösen a Tonga szigetcsoport lakosságára.” (109., 113.)
Jávai esküvő
„Úgy a menyasszonyok, mint a vőlegények teljes ékszerdíszben jelentek meg és szörnyű komolysággal ültek egymás mellett. A menyasszonyok arca fehérre volt mázolva, a simára fésült hajból a homlok felett hullámvonalban szeletkéket borotváltak ki. A füleket díszítő aranylevél egészen jól festett. Az egész együtt bizarr, kísérteties, de beleillik a jávai élet keretébe.” (38–39.)
Házasság, fejvadászat, cölöpházak
„A niásziak között igen dívott a fejvadászat; a házasulandó fiatalember nem kapott addig asszonyt, amíg le nem nyakazott valami más vidékbelit. Lehet, hogy épen ez a szokás vezette őket a magas cölöpökön való építkezésre.” (179–180.)
Vallási szokások Bali szigetén
„A lélekházak rendesen egy udvaron állnak a lakóházakkal, de helyenként külön udvaron; a lélekházikó kicsi szobácskájába miniatűr bútorokat is tesznek a hazatérő lelkek számára, hogy megpihenjenek; eledelt és ajándékot is adnak a halottak lelkének. Telve van babonával a hitök, mint a hindu vallás anyaterületén, Indiában.
A szent fa természetesen, mint minden hindu vallást követő nép honában, itt is szerepet játszik; a szent fánál imádkoznak, itt hozzák meg áldozataikat stb. Ilyen szent fa alatt láttam közel a Sangsit-templomhoz, amint a javasasszony hét éves gyereket virággal, olajjal és hókusz-pókusszal kent fel, hogy a gonosz szellemek meg ne rontsák.” (118–119.)
VOJNICH OSZKÁR: A keleti-indiai szigetcsoporton. Uti jegyzetek. Singer és Wolfner, Budapest, 1913.
59/2013.
Szendrei László
