Jantra, Tantra, Mantra – Spirituális eszköztár

 

A lelki fejlődés alapkövetelménye a gyakorlat, praxis nélkül nincs előmenetel. Úgy mondják a (lelki gyakorlat) teljesítéséből fakad a beteljesülés, a tökéletesség elérése. Ez természetesen nem azt jelenti, hogy az ember önmagát váltja meg, és ha egy bizonyos rítusnak eleget tesz, azzal garantált az üdvössége. A tökéletesség magasabb szintjei fölött nem az ember dönt, de az előkészület munkája az ő feladata. Az áldás négy alapvető jellemvonása az öntörvényűség (nem az emberi, hanem az isteni akarattól függ), a kifürkészhetetlenség (működése titokzatos), a hathatósság (rejtettsége ellenére hatásos és eredményes) és a végérvényesség (amit egyszer elért az ember, az nem vész el soha).

 Jantra, tantra, mantra

Számtalan vallásos gyakorlat ismeretes: ima, szabályozó elvek követése, zarándoklat, templomjárás, adományozás, jószolgálat, szentírások tanulmányozása, meditáció, vezeklés, szemlélődés és egyebek. A jóga hagyományában a lelki gyakorlatoknak három fő módszertana ismeretes, amelyek az emberi lét három területét vonják be a spirituális praxisba. A jantra vizuális-szimbolikus eszköz, amely az ember látóképességét és vizuális észlelő képességét mozgósítja, a mantra auditív eszköz, amely a hallást vonja be a gyakorlásba, míg a tantra olyan gyakorlatsor jelent, amely a cselekvésnek ad szabályozott keretet, így a tettek válnak a lelki fejlődés eszközeivé.

 

Jantra

A jantra szimbolikus diagram, geometrikus ábra, amely a természet erőit, vagy az egész mindenséget reprezentálja. A jantrákat előszeretettel alkalmazza a tantrikus iskola, gyakorlatilag minden istenséghez rendelnek egy-egy jantrát. A szó eredeti jelentése szerkezet, eszköz, valamint kötél, béklyó, s így korlátozás, elzárás. A jantráknak a mágikus világkép részeként szimbolikus varázserőt tulajdonítanak, talizmánként is használják őket. Egyrészt a meditációkban és imádatban, másrészt a templomok rituális alaprajzának meghatározásában alkalmaznak jantrákat. Ez utóbbi esetben a jantra az univerzum numerológiai arányait tükrözi, ezzel teremtve kapcsolatot a kozmikus régiók, a tér-idő komplexum és a leendő épület között. Akár alaprajz szimbólumaként, akár meditációs eszközként használják, a jantra a külvilág felől a középpont felé tereli alkalmazójának figyelmét.
A jantrákat általában kétdimenziós ábraként készítik el, legkívül egy négyszögletes övezet a mindenség anyagi szféráját, a külvilágot jelzi, amelyen kapuk nyílnak az égtájak felől. Ezeken a kapukon keresztül juthat az ember a szakrális szférák, vagy meditációja belső tereibe. Itt általában lótuszvirág pártákhoz hasonlatos körkörös övezetek fogadják, s terelik tovább a koncentrikus alakzatokon (négyszögek, háromszögek stb.) át a középpont, a bindu felé. Ez az áttörési pont, az emelkedés, a tökéletesség lehetősége.
A jantrák egyes mezőibe mágikus formulákat írhatnak. Az egyik legismertebb a Srí-jantra, amelyen négy háromszög csúcsával felfelé áll, s az aktív férfi princípiumot szimbolizálja, öt háromszög pedig csúcsával lefelé, a passzív női princípium szimbólumaként. A Srí-jantra a mindenség duális princípiumait a középpontban lakozó végső, isteni lényeg köré fonja.
A speciális meditációkhoz használatos jantrákat szokás szerint arany- ezüst- vagy rézlemezre vésik, esetleg más alapanyagra festik, rajzolják. Fontos az avatott készítő, és az ábra mantrákkal történő aktiválása, a jantra ugyanis rezonanciát kelt szemlélője és a megtestesített istenség, kozmikus erőtér vagy eszmény között, ami csak a hiteles módon megy végbe.

Jantra szótári jelentései: 1. támasz, állás; 2. kötél, béklyó, pányva, kantár, gyeplő; 3. sebészeszköz, tompa végű eszköz; 4. készülék, gép, berendezés, szerkezet; 5. pecek, csapszeg, zár; 6. erőszak, korlátozás, elzárás; 7. amulett, misztikus diagram, asztronómiai jel.

 

Tantra

A szó jelentése szövőszék, zsinór, fonal, illetve regula. Egyszerre szimbolikus gondolati rendszer, több vallásban is megtalálható rituális gyakorlatsor, bizonyos esetekben szexuál-mágia, illetve misztikus és spekulatív forrásművek irodalma.
A tantra tradicionális misztikus iskola. Sokan az ősvallásnak tekintik, amely a legközelebb áll a természet – Isten – ember komplexum egységes szemléletéhez. Eszerint a fizikai világ azonos a végső valósággal, s a tantra gyakorlatsora ennek a felismerését segíti elő. A tantra célja az emberi tudat hétköznapi szintjeinek meghaladása, és a fölszabadulás.
Történetiségében a tantra iskolák időszámításunk kezdetére vezethetők vissza, s az első századok alatt vált kimunkált rendszerré. Írásai viszonylag későiek, a VII-XVII. század között keletkeztek. Hatással volt a hindu, buddhista, dzsainista, és a tibeti lámaista tanokra is. Újító, sőt formabontó jellege miatt a hindu ortodoxia jobbára eretnekségnek tekinti.
A tantra jobbkezes irányzata az isteni spontaneitást hangsúlyozza, míg balkezes irányzata szinte minden társadalmi és vallási normával szembehelyezkedik, sokszor orgiasztikus jellegű. Magas filozófia, nyers testiség, finom metafizika és babonaság, morális tanítások és visszataszító gyakorlatok egymás mellett szerepelhetnek benne. E két véglet között állnak a különböző iskolák, amelyek nagy hangsúlyt fektetnek a szertartásokra, az önfegyelemre, az imádatra és a meditációra.
A tantra erősen rituális jellegű, spekulatív természetű, s világi eszközökkel igyekszik túlvilági eredményekre jutni. Ebben az értelemben mágikus tevékenység, s gyakorlója az előírások követésével természetfölötti képességekre tehet szert. Eszközei a mantrák, jantrák, múdrák használata, meditációk, negatív eszközei közt akár okkult perverziók is előfordulnak. Célja a testi erők szublimálása – a klasszikus tantra önmegtartóztatással fegyelmezi és emeli a kundalini erőt – valamint a tudat megtisztítása.
A tantra szimbólumrendszere szerint az ember a mindenség mikrokozmosza, s a teste eszköz a megvilágosodásra. A férfi és női princípiumot a mindenség kelméjének lánc- és vetülékfonalaként értelmezik. A cél ezek egyesítése magasabb szintézisben, s így akár a szexualitás is lehet az ősi áldozati rítusok szimbóluma. Nyugaton elterjedt változata spirituális testiségre redukálja a tantrát, s a szexuálmágiából gyakran elvész a mágia, s marad a nemiség, de ez a redukció tévedés.
A tantra ezoterikus jellegű, mágikus tan, amelybe csak beavatással, hiteles mester vezetésével kapcsolódhat be az ember.

Tantra szótári jelentései: 1. szövőszék, 2. zsinór, fonal; 3. láncfonál (szövőszéken); 4. utód, leszármazott; 5. töretlen sor, szakadatlan sorozat; 6. ceremóniák rituális sorrendje, liturgia, regula; 7. fontos kérdés, lényegi vonás; 8. alapszabály, előírása, tan; 9. függőség, ráutaltság; 10. tudományos mű; 11. fejezet, rész; 12. vallási jellegű értekezés (múrtik imádatához és természetfölötti hatalom elnyeréséhez való mágikus formulákról); 13. ok (amelynek több következménye is van); 14. varázslat, igézet, megbabonázás; 15. mentőgyógyszer, gyors segítséget nyújtó ráolvasás; 16.gyógyszer, orvosság; 17. eskü, próbatétel; 18. öltözék, ruha; 19. helyes módszer, alkalmas eljárás; 20. királyi kíséret, udvartartás; 21. birodalom, ország; 22.a. kormány, adminisztráció, b. kormányzati rendszer, államapparátus; 23. hadsereg; 24. rakás, halom, sokaság; 25. ház, épület; 26. ékesség, dísz; 27. gazdagság; 28. öröm, boldogság; 29. minta, mintadarab; 30. családfenntartás; 31. államigazgatás, rend, ország felvirágoztatása.

 

Mantra

A mantra összetett szanszkrit szó, elemei az elme, tudat (manasz) és a fölszabadít (tra), ami együttesen az emberi tudat megtisztítását, fölszabadítását célzó meditációs formulát jelent. A mantra a meditációs eszköztár auditív gyakorlata.
A mantrát tekintik a világteremtő logosznak is, amely rezonanciába sűrítve tartalmazza a mindenség teremtéskódját. Az indiai hagyomány hetven millió (!) ősmantrát ismer, amik variációiban nyilvánul meg minden a világon – ez a rendezett világ. A testeknek megvan a maga önrezgése, az élő és élettelen dolgok sajátos frekvenciára vannak hangolva. Ha ismert ez a frekvencia, és ezt mantraként fogalmazzák meg, akkor annak zengésével kapcsolatba lehet kerülni az adott dologgal, a létezés megfelelő síkjaival.
Ha egy mantráknak nincs értelmezhető jelentése, az azt mutatja, hogy ezek misztikus hangok, nem a világi tapasztalás körébe tartoznak, és értelmük akkor nyilvánul meg, ha az adott szabályok szerint ejtik ki, és asszimilálják. Az efféle mantrák ennyiben eltérnek az imától, amely határozott értelmi jelentést közvetít.
A mantra lehet szent szótag, inkantáció, misztikus formula, rövid fohász vagy ráolvasás, aminek célja a tudat verbális befolyásolása. Emellett a mantra a gondolkodás, a gondolat-közvetítés eszköze is. Spektruma a varázsigéktől a filozófiai-misztikus szimbolikáig terjed, de léteznek megszólító invokációk, áldó, védő és bajelhárító, sőt ártó mantrák is.
A mantra energia, amely egy sajátságos gondolati mozgás segítségével tudati változást eredményez, de szabályozza a test biológiai és pszichikai működését is. Elsődleges hatása a fizikai, mikor a hallásközpontra hat, itt fiziológiai eredménnyel jár, másodlagos hatása mentális, mert fogalmakat közöl, gondolatokat, érzelmek kelt (így eleme az önszuggesztiónak is), végül harmadlagos a lelki hatásmechanizmus, melynek során titkos jelentése, mélységes értelme is kibontakozik.
A mantra szövege kötött, nem változik a beszélt nyelv változásaival, gyakorlása akkor a legeredményesebb, ha mestertől kapja az ember, mert a mantrazengés szelleme a fontos, nem a megtanulható hangcsoport. A mantrák titka az ismétlésben rejlik, legalább 108-szor érdemes naponta, azonos időben elismételni őket. Minden világkorszaknak megvan a kitüntetett mantrája, a jelen korban ez az Isten neveiből álló szent név mantra.

Mantra szótári jelentései: 1. védikus himnusz, szent fohász; 2. a Védák himnuszokat tartalmazó, nem liturgikus része; 3. ráolvasás, varázsige, megbabonázás; 4. istenségeknek szentelt imaformula; 5. konzultálás, mérlegelés, tanácskozás, ajánlat, terv, szándék; 6. titkos terv, összeesküvés, titok; 7. politika, államigazgatás

 

 

60/2013.
B.K. Tírtha