Világok teremtése – Természetfölötti képességek az ember birtokában

A hatalmas nyugat-indiai tradíció egyik titokzatos fejezete a természetfölötti képességek elsajátítása. Mesélnek jógíkról, akik képesek legyőzni a tömegvonzás törvényét és a levegőbe emelkednek, vagy hetekre eltemettetik magukat, majd fölélednek, képesek megsokszorozni magukat, vagy objektumokat materializálnak.
E képességek elnevezése sziddhi. A szanszkrt szó huszonöt különböző jelentése közé tartozik például a befejezés, beteljesítés, a siker, felvirágzás, a bizonyosság, hitelesség, a kimerítő ismeret, vagy a teljes tisztaság, megszenteltség.

Érdemes elidőzni a misztikus képességekkel kapcsolatos szó-bokornál. A lelki gyakorlatok általános elnevezése szádhaná (elnyerés), aminek követője a szádhaka (vagy a női szádhiká). A gyakorlatok követésében és az eredmények elérésében sikeres ember a szádhu. A sziddha nemcsak a tökéletességre jutott ember, hanem egyes iskolákban a természetfölötti képességek birtokában lévő mesterek, adeptusok és próféták megnevezése. A nyolcvannégy mahásziddhát halhatatlannak és rendkívüli, természetfölötti hatalommal bíró aszkétának tartották. A népszerű sziddha-kultusz 88.000 ilyen tökéletességre jutott lényt ismer el, akik a földi és a mennyei világok közötti régiót népesítik be. Más források szerint a sziddhák angyali-félisteni lények, akik a tökéletesség, tisztaság és szentség magas fokán állnak. Mentesek a világi vágyaktól, közömbösek a szeretet és gyűlölet dualitása iránt, nem vesznek részt az élőlények számának szaporításában és tisztán érzékelik az elemi anyag valótlan jellegét. Az óind logikában a tökéletesség csúcsa (sziddha-anta) a tézisnek felel meg, de így nevezik egy-egy adott tanrendszer lényegi végkövetkeztetését is. A jóga egy közismert ülőtartása a sziddhászana, amit tökéletes ülőtartásnak is neveznek, de az adeptus-ülés kifejezés még találóbb.

A sziddhik kategorizálása

Számtalan misztikus képesség ismeretes. A források szinte minden jóga-gyakorlat leírása után megemlítik az adott ülőtartás vagy légzőgyakorlat hasznát, eredményét. Mentesülés a bűnöktől, a mesterekéhez hasonló látásmód elnyerése, tökéletes egészség, hosszú élet vagy akár halhatatlanság csak néhány az elérhető eredmények közül.
Bizonyos ászanák megnyitják az üdvösség kapuját, vagy megállítják a sors kerekét, a kisebb sziddhik pedig megszabadítanak a szamszárából. A hagyományos források nyolc mellékes sziddhit sorolnak fel: 1. a testnedvek gyors és spontán gyarapodása, függetlenül a táplálkozástól; 2. mentális egészség, függetlenség az érzéki vágyaktól; 3. egyenlő látásmód; 4. egyensúly, az élet, a testalkat és a vonások összhangja; 5. mentesség a bánkódástól, betegségektől; 6. a meditáció és vezeklés betetőzése az igaz lelki tudás elsajátítása révén; 7. tetszés szerinti szabad mozgás a szférák közt és 8. kiegyensúlyozottság, aminek köszönhetően az ember bárhol és bármikor képes pihenni.
A természetfölötti képességekkel Patanydzsali, a Jóga-szútrák szerzője is foglalkozik. Elsőként a múlt és jövendő ismeretének képességét említi:

„A három változás [fölött gyakorolt] együttes fegyelmezésből (szamjama) a múlt és jövendő ismerete [ered].” (3.16.)

A szútra (a.m. vezérfonal) az egyes tanrendszerek tételeit összegző igen érdekes műfaj. A szútrák általában nem alaposan kifejtett eszmefuttatásokat közölnek – ezt inkább meghagyják az élőszóban folytatott diszkussziónak – hanem utalásokat, megjegyzéseket és kereszt-referenciákat tartalmaznak, így elsősorban a téma avatott ismerőihez szólnak. Így a fogalmazás sokszor talányos, akár hiányosnak tűnő, éppen ezért az általánosságban elvárhatónál is alaposabb megfontolásra és vizsgálódásra van szükség a szútrák értelmezéséhez. A fenti szútra értelmezéséhez szintúgy. Első megközelítésben hajlamosak volnánk úgy értelmezni a szöveget, mintha a forma, az idő és az állapot, illetve a tudat átitatódása, transza és egyhegyűsége változásain folytatott egyesített elmélkedés révén a gyakorló előtt feltárulna az idő minden titka. Általában három időfázisban, a múlt, a jelen és a jövendő fázisaiban gondolkodunk, pedig a szöveg nem említi a jelent. Közelebb jutunk a szöveg pontosabb megértéséhez, ha a múlt és jövő ismerete kifejezést a múlt és jövő természetének ismerete gyanánt értelmezzük. A keletkezés és megsemmisülés által behatárolt világban minden elmúlik egyszer. Az összevont elmélkedés a változások fölött erre a felismerésre vezet, és nem feltétlenül jövendőmondót vagy látnokot farag a gyakorló emberből.
Az idő természetének felismerése a mellékes vagy másodlagos sziddhik közé tartozik, csakúgy, mint a további szútrákban felsorolt képességek: az élőlények hangjának megértése, az előző életutak felidézése, vagy az olvasás mások gondolataiban, a láthatatlanná válás, az élettartam, illetve a halál eljövendő idejének ismerete. Hasonlóképpen tehet szert a gyakorló emberfeletti erőre, megláthatja a finom szerkezetű, rejtett vagy távoli jelenségeket.
Makro- és mikrokozmikus felismerések nyílnak meg előtte. Ha a Napon, a Holdon és a Sarkcsillagon elmélkedik, rendre felismerheti az univerzum szféráit, a csillagzatokat és az égitestek mozgásának törvényszerűségeit. Ennek párhuzama gyanánt köldökén meditálva megismerheti saját szervezetének működését, toroktájékára összpontosítva figyelmét legyőzheti az éhség és szomjúság késztetését, a koronacsakra fényén meditálva teljes és tökéletes tudásra tehet szert. A szív-meditáció révén saját és mások szíve minden rezdülését felismerheti, sőt, akár mások testébe is behatolhat.

„A kötöttség okainak lazítása és az elmeműködések ismerete [révén] az elme más testébe hatolhat.” (3.39.)

Az életerő, a prána különféle aspektusain elmélkedve súlytalanságra és testi ragyogásra, karizmára tehet szert. Testszervei és a kozmikus tényezők összefüggéseinek felismerése révén emberfölötti hallóképességre, a testétől független mozgás képességére tehet szert. Amikor már képes megkülönböztetni lelki önvalóját a jóság minőségétől, azzal mindentudásra és a létállapotok fölötti uralomra tehet szert. Az elemeken meditálva hatalmat szerezhet az anyag fölött, aminek köszönhetően nyolc további különös képesség nyilvánul meg számára: 1) zsugorodás, parányivá válás (animá) – aminek révén az ember bepillantást nyer az atomok világába s átjárhatóvá válik számára az anyag; 2. terjeszkedés, növekedés (mahimá), ami a kozmosz folyamataiba enged bepillantást; 3. súlytalanság, levitáció (laghimá), a tömegvonzás legyőzése s ennek következtében rendkívül gyors mozgás lehetősége; 4. súlyosbodás (garimá), akár egy hegység tömegének, s ezzel rendíthetetlenségének elsajátítása; 5. a szabad közlekedés vagy birtoklás ereje (prápti), amivel a gyakorló távoli dolgokat is elérhet és megragadhat; 6. ellenállhatatlan akaraterő (prákámja), ami lehetővé teszi az akaratátvitelt és mások befolyásolását, s gyakran a kívánságok beteljesedését puszta fölmerülésük nyomán (káma-avaszájitá); 7. uralom (vasitva) a természeti erők és az élőlények fölött; 8. fenség és teljhatalom (isitva), uralom minden létező fölött, már-már isteni hatalom, ami páratlan dicsőséggel és korlátozott teremtő képességgel jár.

A sziddhik módszertana

A természetfölötti képességek elnyerését összefüggésbe hozzák a csakrák megnyílásával, valamint az elme és az életerő kontrolljával, a gyakorló így nyer hatalmat az elemek fölött. Patanydzsali szerint a természetfölötti képességek birtoklása lehet örökletes, amikor az ember már születésétől fogva rendelkezik velük, származhat speciális gyógy- vagy tudatmódosító szerektől, de varázsigéktől, az önfegyelmező gyakorlatokból és a megvilágosodott transz állapotából is.
I. K. Taimni a Jóga-szútrákhoz fűzött magyarázataiban megemlíti, hogy a sziddhik a jóga-szútrákban körvonalazottaktól eltérő módon is elsajátíthatóak. A szellemi tudatosságnak létezik egy olyan emelkedett foka, aminek velejárói a misztikus képességek. Függetlenül attól, miféle úton-módon jutott el a gyakorló erre a fokra, automatikusan megszerzi a sziddhiket, anélkül, hogy ezekre különösképp törekedne.
Patanydzsali részletesen leírja a misztikus képességekre vezető módszereket, szigorúan a jóga szellemében. Legfőképp a jóga magasabb gyakorlatainak – koncentráció, meditáció és transz – együttes gyakorlását (szamjama) jelöli meg a misztikus képességeket eredményező módszer gyanánt:

A koncentráció (dháraná) [nem más, mint] a tudat helyhez kötése.
A meditáció (dhjána) a folyamatosan végbemenő megismerő megfigyelés [mikor minden más gondolattevékenység megszűnik, a tudat áttetsző és tiszta, és csak a meditáció tárgya színezi azt].
Az elmélyedés (szamádhi) [pedig az,] ha a megismerő-megfigyelés célja önmagában ragyog, a megfigyelés pedig a maga mivoltában megszűnik.
E három együtt az egybefogottság (szamjama).
Mindezek eléréséből a megismerés (pragjá) [teljes rálátás, abszolút felfogás] fakad.
A szamjamát fokozatosan magasabb síkokra kell irányítani.
(Jóga-szútrák 3.1-6.)

A jóga általánosságban, a szamjama gyakorlat pedig különösképpen önfegyelmezett viselkedést követel, ennek segélyével vezeti a gyakorlót a koncentráció tökéletessége felé. Az egybefogottság tehát a jóga három fokozatának, az összpontosításnak, a meditációnak és a transznak harmonikus uralása és összegzése, aminek eredményeképpen a jógí képes meditációja tárgyának benső okait feltárni, illetve felismerni. Ez már nem puszta kognitív ismeretelmélet vagy intellektuális működés.
Más források e különös képességek elnyerését nem valamiféle mágikus praxis eredményének tekintik, hanem a szent élet szinte automatikus következményének. A lelki út követői vagy cselekedeteikkel (karma-jóga), vagy az ismeretelmélet révén (gjána-jóga), elmélkedéssel és meditációval (astánga-jóga) vagy az áhítat útján (bhakti-jóga) törekszenek a tökéletességre. Az gyakorlati tettek útját járó áldozatosságával, a tudás útjának követője az anyag és szellem megkülönböztetése révén, a jógí a szamjama gyakorlásával, az áhítatos bhakta pedig az imádott istenével a szeretetben közösséget vállalva jut el erre a szintre.

Misztikus képességekkel a buddhizmus is foglalkozik. A theraváda buddhizmus jeles V. századi tanítója, Bhadantacariya Buddhaghosa Visuddhimagga, azaz A megtisztulás útja című munkájában írja:

Most hát, ennek a változatosságnak bemutatása végett azt mondják: „Egy lévén… [sokká válik; ha sok, akkor egy lesz belőle. Megjelenik és eltűnik. Akadálytalanul halad át falakon, kerítéseken és hegyeken, mintha nyílt színen járna. Elsüllyed a föld alatt s kiemelkedik belőle, mintha csak vízben volna. Úgy jár a sima vízen, mintha szárazon járna. Keresztbe tett lábbal utazik az égen át, akár a szárnyas madár. Kezével megérinti és simogatja a hatalmas és fenséges Holdat és a Napot. Testét uralva egészen Brahmá világáig jut.]” (XII. 2.1. A közvetlen tudás elemzése / A természetfölötti erők fajai)

A tanulmány részletes fejtegetésekkel támasztja alá az egyes misztikus képességek működési mechanizmusát, elérésük módozatait, és a buddhista történetiségből merített szemléletes példákkal illusztrálja a képességeket.

A nyugat és a misztikus képességek

Az égen szálló mennyei nimfák, a légi járműveken bolygóközi utazásokat lebonyolító félistenek, az évekig víz alatt meditáló aszkéták vagy az alakváltásra képes misztikusok hallatán a természettudományos világmagyarázatra szoktatott nyugati elme csak legyint a legendákra. A magukat eltemető, majd hetek, hónapok múltán föléledő jógík, a dimenzióugrásra képes mesterek és a természet törvényeit meghazudtoló aszkéták teljesítménye mögött szemfényvesztést sejtünk, s tudományos alapon megértettük, hogy csodák nem léteznek. Misztikus, természetfölötti jóga-képességek, gondolatolvasás, akaratátvitel, világteremtés – ugyan ilyesmi nem létezhet! – tiltakozik a józan ész. Végbement a világ varázstalanítása – és ha ez a kuruzslás és sarlatánság kiirtását jelenti, talán nem vesztettünk semmit, legföljebb néhány etnográfiai érdekességet.
Valami mégis nyugtalanítja a gondolkodó embert. Első pillantásra nem is sejtett párhuzam mutatkozik a látszólag lehetetlen misztikus jóga-képességek és a néhány év alatt megszokott gyakorlattá vált technikai vívmányok között.
A közkeletű legenda szerint egyszer egy nyugati ember érkezett Indiába, s ott a misztikus jógát művelő jógíkkal találkozott. Beszédbe elegyedtek, s megkérdezték tőle, minek jött? Mit keres Indiában? Barátunk azt felelte, a tökéletesség keresésére indult.
– Talán levitálni akarsz megtanulni? Repülni szeretnél, vagy a vízen járni?
– Ezeket mi is megoldottuk nyugaton. Hajókkal szeljük a vizet és repülőgépekkel az eget. Nem ilyesmi érdekel. Én Istent szeretném szemtől szembe látni!
Egy másik legenda azt beszéli el, amikor Buddha egy kompnál találkozott egy jógíval, aki épp gyalogszerrel kelt át a folyó felszínén. A vízen járó jógítól Buddha azt tudakolta, mennyi idő, mennyi erőfeszítés árán érte el ezt a kiválóságot? Az évtizedes aszkézis által elnyert misztikus képességről Buddha csak annyit mondott: a révész néhány fillérért átvisz…
A probléma adott – át kell jutni a folyón és le kell győzni a távolságot. A hajó és a repülőgép valóban megoldja e problémákat, mégis egészen másfajta alternatívát kínál, mint a jóga misztikája vagy a tibeti lámák titkos tudománya. Olyan Dél-amerikai öreg tanítókról is hallani, akik észrevétlenül haladnak át a legkifinomultabb biztonsági beléptető rendszereken, a legtöbben mégis a hagyományos módszert választjuk, és övünket is levetve lépünk át az ellenőrző kapukon.
De ne is ezekkel a triviális különbségekkel foglalkozzunk! Emeljünk ki néhányat a fent felsorolt misztikus képességek közül, és nézzük meg, létezik-e nyugati párhuzamuk? Milyen alternatívát kínál a nyugati fizikai civilizáció a keleti metafizikai kultúrával szemben?

1. Táblázat

Az 1. táblázat négy blokkba foglalja a misztikus képességeket és nyugati megfelelőiket, kezdve a jóga fiziológiai és pszichikai áldásaival, a fizikai törvények, illetve a természet különböző dimenzióinak manipulálásán keresztül a negyedik kategóriáig, amik a pszichológiai hadviselés arzenáljának is előkelő eszközei lennének.
A számos kínálkozó érdekes párhuzam elemzése helyett hadd szorítkozzunk a legutolsó blokk vizsgálatára. Ijesztő képességek sorakoznak a jóga eredményei között: akaratátvitel, megszállottság, befolyásolás és egyebek. Nem biztos, hogy szívesen találnánk magunkat ilyesfajta befolyások szenvedő alanyaként. Pedig ezeket az eszközöket nemcsak félelmetes, negatív módon lehet alkalmazni. Minden dolognak, így az ember finomabb képességeinek is létezik negatív, alsóbbrendű vagy ártalmas felhasználása, de létezik pozitív, magasztos és hasznos alkalmazása is. Egy tiszta szent, vagy tanítómester közelében sokszor érzi úgy az ember, hogy a szívébe vagy még inkább a veséjébe lát, olvas a gondolatai közt. Ezt a képességet persze nem csupán spirituális gyakorlatokkal lehet megszerezni. Az emberismeret, bizonyos pszichológiai megfigyelések szintén segítenek ebben. Ha figyelmesek vagyunk, nyilvánvalóvá válik előttünk az élet megtapasztalásával járó sztereotip problémakörök léte. Néhány alapvető tényező okozza a legtöbb gondot, konfliktust és traumát az embernek, mint például a szüleihez fűződő gyermekkori viszonya, saját identitásának problémái – mint a kisebbrendűség érzése, védekező-hárító mechanizmusok – vagy szexualitásának megélése. A gyakorlott emberismerő még nem feltétlenül szent ember.
Ennek párhuzamaként az agy-pásztázást állítottuk, ami egyelőre csak fantasztikus filmek témája, vagy az összeesküvés elméletek állandó szüzséje. Mindenesetre elgondolkodtató az ősi megfigyelés, hogy egy ember sorsa nem jövendölhető meg kielégítő pontossággal, de a tömeg által követett tendenciák igen.
A gondolatolvasást egyfajta titkosszolgálati tevékenységnek is tekinthetnénk. A hidegháború idején mind szovjet, mind amerikai részről alkalmaztak látnokokat, akik bizonyos katonai objektumokról vagy titkos projektekről meglepően pontos képet festettek. Néhány évvel ezelőtt egy ember nyomozati anyagának összeállításán még sokat kellett dolgoznia a hatóságoknak: anyaggyűjtés, személykövetés, lehallgatás. Ma az emberek önként szolgáltatnak magukról mindenféle adatokat az interneten: fénykép, személyes adatok, szokások, baráti kör, érdeklődés, látogatott helyek, vásárlási szokások, és megannyi más. Elég egy gombnyomás, és sok olyan információit is megismerhetnek rólunk, amik titkosszolgálati értékét nem is sejtjük. A rabló-pandúr játék persze a virtuális térben is folytatódik, és akinek igazán volna takargatni valója, az valószínűleg nem, vagy nem olyan formában szerepel a nyilvános oldalakon, amik nyomozati anyagot szolgáltathatnának. Persze az emberek lassan józanodnak, és egyre többen kezdik bizonyos diszkrécióval használni a rendelkezésre álló kommunikációs eszközöket és lehetőségeket.
Az akaratátvitel igazán ijesztőnek tűnik. A nyugati világban a szabadság évszázadok óta vezérlő csillaga a társadalmi mozgásoknak, kényesek vagyunk szabadságunkra. Szeretünk mi dönteni sorsunk felől, igényeljük a pártatlan tájékoztatást és a szellemi szuverenitást. Pedig amikor a gyermek engedelmeskedik a szüleinek, azzal is finom akaratátvitel megy végbe. Ide sorolható bármilyen viselkedési normának, tannak az elsajátítása illetve átadása, bármiféle közlés, még akkor is, ha nem kötelező érvénnyel hirdetik. A vezetéstudomány vagy érveléstechnika új diszciplínák a felsőoktatásban.
A végrendelkezést vég akaratnak is nevezik, amit igyekszik mindenki tiszteletben tartani. A hiteles szellemi tanító is átadja akaratát, meggyőződését a követőinek, mégsem gondol senki negatív befolyásolásra.
Az akaratátvitel nyugati párhuzama a média, a negyedik hatalmi ág. Új keletű foglalkozási ággá vált a véleményformáló – értsd akaratátvivő – ennyire leplezetlen a rendszer működése. Politika, hatalom, tömegtájékoztatás – veszélyes terepei az akaratátvitelnek. Amiről beszélnek, az fontosnak tűnik, amiről pedig nem beszélnek, az nem is létezik.
A következő tétel, más testének használata, megszállása egészen felháborítónak tűnik. Ennek a természetfölötti képességnek a természetét egy legendás történet magyarázza el. Sankara, a VIII. századi indiai tanító fiatalember létére az abszolútumról tanított egy gazdag asszonyt. Az viszont elutasította, mondván, az ifjú nem tud semmit a szerelemről! Ekkor Sankara, misztikus képességeit latba vetve fölvette egy épp hogy elhunyt férfiember testét, azon keresztül megtapasztalta a szerelmet, majd levetve az idegen testet, visszament az asszonyhoz, és most már a tapasztalás birtokában hirdette neki a lelkiség felsőbbségét a testiséggel szemben. S ekkor az asszony meghódolt előtte, s a tanítványául szegődött.
Persze sokkal aljasabb célból is igénybe lehet venni mások életfeltételeit, mint ahogyan azt bizonyára keleten és nyugaton is megteszik.
A halandók fölötti hatalom érdekes kérdés. sokan a pénzt vagy az érzéki élvezeteket tartják a legtöbbre, pedig a hatalom, a másokra gyakorolt befolyás minden másnál édesebb. A hatalomgyakorlás nyugati változata kettős lehet: politikai-gazdasági hegemónia, vagy szellemi befolyás. A nyílt hatalomgyakorlás mellett létezik egy rejtett, valós hatalmi háló is, amit ismét mindenki a saját elméje szerint érzékel, olykor az igazság győzelmeként, máskor az összeesküvés elméletek sötét forgatókönyve gyanánt. A világmindenség spirituális hierarchiája s ennek világmozgató erői azonban messze túlmutatnak néhány nyílt vagy titkolt hatalomgyakorló figuráján.
Végre elérkeztünk az utolsó tételhez, a korlátozott teremtési képességhez. Ez a jóga misztikus eredményei közül talán a legvégső, a legnagyobb hatalmat megtestesítő. Ez a tétel a vallások kötött dogmatikai rendszereiben gondolkodóknak valóságos istenkáromlás, de még a keleti tanokkal szimpatizálók számára is fogós kérdés, nehezen érthető tétel. Ember és teremtőképesség? A keresztény teológia például az Isten átruházott, kölcsönzött, vagy megosztott teremtőképessége következményének tekinti az emberi nemzőképességet, de a világteremtés képességét egyedül Istennek tulajdonítja.
Az embernek a teremtésben betöltött szerepéről Goethe is megfogalmazta a véleményét: „Ha az ember a mindenség örökkévalóságán töpreng, más sorsot nem képzelhet el, minthogy a lelkek is részesülnek Isten örömében, mint Ővele boldogan együttműködő erők. A teremtés munkája rájuk lesz bízva. Az ember nem más, mint Isten és a természet dialógusa, s ez a párbeszéd más bolygókon minden bizonnyal magasztosabb és fennköltebb természetű.” (Beszélgetés Johannes Falk-kal)
A jóga misztikájában valóban azt tanítják, hogy ezen a szinten misztikus képességei birtokában az ember szférákat, bolygókat képes teremteni, a világ-teremtő képesség így értendő. A teremtés szinonimájának tekinthetjük a művészi alkotás folyamatát. Jó írónak azt tartják, aki olyan elevenen ír, hogy az olvasó valósággal bevonódik a történetbe. Már a reneszánsz idején ismert műfaj volt az utópia, a „földönkívüli” írásmű, amely általában az ideális – és a Földön még meg nem valósult – társadalom témáját feszegette. Campanella Napállama, vagy Morus Tamás Utópia című tanulmánya meghatározó alkotások. Népszerűbb, mesébe hajló a Swift-féle Gulliver utazásai. De nem ezek az első utópiák, az ókorból ide sorolhatjuk Platón Az állam című grandiózus munkáját. A későbbiekben megszaporodtak az utópiák, előbb kalandregények formájában, majd fantasztikus és fantasy történetek formájában születtek újjá. Egyes szerzők művei valóságos „világot” teremtettek, így lassan egyre több legendás hős, szféra, mítosz és „világ” kezdte benépesíteni a Gutenberg galaxist, amelynek első csillagai sokáig a Biblia és imádságos könyvek voltak. Akkor még a vallásos ideológia volt a technikai vívmányok alkalmazásának elsődleges terepe, ma mindent fölülír a hadiipar.
A nyomtatott sajtó mellett a múlt másik jelentős média-felülete, a képzőművészet is világokat alkotott. Már-már közhelyszerűen hangzik, de Hieronimus Bosch is egy sajátos képi világ megteremtésére tett kísérletet festményein. Ne feledjük, a festészet könnyen áthidalta a történelmi idő és a fizikai lokáció eltéréseiből fakadó különbségeket. A szent család sokszor reneszánsz palotákban hajolt össze, a Krisztus figurák a kor idealizált férfitípusa szerint jelentek meg a képeken. Vagyis az örök témákat a legtöbb esetben a saját kor és tér és körülmények szerint aktualizálva jelenítették meg.
A XX. században leginkább a vizuális filmművészet, majd filmipar játszott szerepet a világteremtésekben. A sikerfilmek nézői rajongói klubokba tömörültek, s hamarosan könyv, lemez, jelmez, mindenféle kellék lett az éppen aktuális őrület szükséges kiegészítője. Mígnem aztán megjelent az a vonal is, ahol már nem a siker után teremtődik meg a film vagy szereplőinek kultusza és ezzel világa, hanem már előzetesen. Évekig dolgozik a stáb nemcsak a figurák megformálásán, hanem a filmen szereplő világ planétáinak és törvényeinek megteremtésén, és az egyes bolygóknak növényekkel, állatokkal és magasabb rendű lényekkel történő benépesítésén. Akárcsak a biblikus teremtésmítoszban, egyik nap a másik után újabb és újabb teremtményeket hoz világra.

Kétszeresen virtuális valóság

Az igazán meglepő fordulatot azonban a virtuális valóság, a világháló és kísérő tünetei hozták. Az eredetileg szintén katonai fejlesztésnek szánt számítógépes hálózat civil felhasználása egy sor új jelenséget, szokást, fogalmat és gyakorlatot teremtett, így erre az eseményre valóban illik a világteremtés megnevezés. A világhálóra egyszerre jellemző a névtelenség és arctalanság, ugyanakkor a leplezhetetlenség és a feltárulkozás is. Számos alterego, alias szerepelhet, mind ugyanannak a valós személynek különböző arcaiként. Hasonló ez az írói álnév használatához, de több is annál. A legtöbb esetben bele sem gondolunk, miként működik mindez – egy embernek több kiterjedése? Több szereplő mögött ugyanazt az egy valós személyt kellene feltételeznünk? Vagy ahány szereplő a virtuális térben, annyi valós személy? Ez nyilvánvalóan gyermeteg elgondolás volna.
Az efféle megsokszorozódás a jógában sem ismeretlen. Ott misztikus gyakorlatokkal, aszkézissel, meditációval érik el, a virtuális térben elég egy gondolat és egy kattintás… A hagyományos módszerről Buddhaghosa a következőképpen ír a Visuddhimagga, A megtisztulás útja című munkájában:

„Általában egy, [de most] sokat, százat, ezret vagy százezret mond [magának]; magának kimondván tudással eltökéli magát: »Hadd legyek számosan!«
Itt a mond [magának] csak az előkészületekre vonatkozik; kimondván tudással eltökéli magát pedig a közvetlen tapasztalás tudására utal. Következésképpen megsokasodik. … (59)

Az így teremtett sokaság [tagjai] épp olyanok voltak, mint a természetfölötti erők birtokosa, mert egyedi sajátságok nélkül lettek megteremtve. Így aztán amit a természetfölötti erők birtokosa csinál – akár áll vagy ül, beszél vagy hallgat, s így tovább – azok is mind úgy cselekszenek. De ha különböző megjelenésűeknek akarja őket megteremteni, egyeseket az élet első szakaszában, másokat az élet középső szakaszában, megint másokat az élet utolsó szakaszában, vagy hasonlóképpen egyeseket hosszú hajúnak, másokat félig beretváltnak, megint másokat kopaszra borotváltnak, vagy ősz hajúnak, vagy egyeseket halványfestésű ruhát viselőként, másokat sötétre festett ruhában, vagy szentenciákat ismétlőként, a dhammát magyarázóként, vagy intonálóként, kérdéseket kérdezőként vagy kérdéseket megválaszolóként, festéket főzőként vagy ruhát varróként és mosóként, s így tovább, vagy másokat még másféle fajtának, akkor el kell rugaszkodnia a közönséges tudatosságtól, elvégeznie az előkészületeket sorban, kezdve azon, hogy »Legyen ennyi és ennyi bhikku az élet első szakaszában!« s így tovább, majd ismételten elérnie s elrugaszkodnia, majd eltökélnie magát. A döntéshozó tudat eltökélésével egyidejűleg olyanokká válnak, amilyeneknek óhajtotta.* (67)
* Ez azt jelenti, olyanokként jelennek meg, amilyenek az óhajok voltak. Oly sok féle változatos alakot öltenek, amilyeneknek kívánták őket. Jóllehet ilyen módon sokfélék lesznek, lévén a megjelenés különböző módozatainak objektumai, mégis csak az egyetlen, a magát eltökélő tudat nyilvánul meg bennük. Mert az egyedüli akarat az, amely a különböző vonásokkal bíró személyiséget létrehozza.
… Itt az előkészületek tudatosságát kell a különbségek előfeltételének tekinteni. A természetfölötti erők mezeje is kifürkészhetetlen.

Mintha csak a virtuális valóság benépesítésének kézikönyvét olvasnánk. Csak amíg az V. századi buddhizmusban, vagy a klasszikus jógában a tudat megtisztításával, uralásával és befolyásolásával értek el misztikus eredményeket, addig ma a kommunikációs ipar technikai megoldásokat kínál. Azon nem lepődünk meg, ha a második világ virtuális valóságában fizetett szolgáltatás igénybevételével bérfejlesztő alkalmazottak gondozzák alteregónkat, alakítják karakterét, egyengetik virtuális sikereit, ingatlanokat vásárolnak a számára, sőt szerelmet vallanak egy hasonlóképpen virtuálisan létező alteregónak. Az első világban a spekulatív pénzpiacon a világ valutakészletének többszöröse fordul meg naponta, és a tőzsde a második valóságban is megjelent, ott is lehet nyerni és veszíteni. De mi történik, ha elszabadulnak a virtuális erőterek, és az első valósághoz képest nyilvánvalóan illuzórikus második valóságban káprázat szerűen létező alteregók elszabadulnak, és elkezdik kiépíteni a saját, immáron harmadik világukat, saját maguk alter-alteregóival? S akkor abban a sokadik világban valaki megkérdi: hol itt a valóság?
Lehet, ezt a kérdést már itt, ebben az általunk első valóságként ismert síkon is fel kéne tennünk. Lehet, hogy az általunk valóságnak tartott és valóságként tapasztalt környezet ugyanúgy csak virtuális „valóság” egy másik létdimenzióhoz képest? Joggal beszélnek a jóga ősi tanai a valós valóságról, amikor a lelki dimenziók abszolút létét említik, amihez képest a földi élet csak múló káprázat.

Veszélyek

A természetfölötti képességek birtoklása komoly vonzerő lehet a kezdő ember számára. E csábítás veszélyeire szinte minden forrás felhívja a figyelmet.
„… az alsóbb sziddhik különösen nagy vonzóerőt gyakorolnak a neofitára, aki a téma iránt csak felszínesen érdeklődik, azonban minél alaposabban megérti a jóga bölcseletét, annál inkább helyeződik át az érdeklődése a végső célra” – mondja I. K. Taimni, ugyanakkor hozzáteszi, hogy „nem szükséges [a sziddhik iránt] halálos félelmet gerjeszteni, mint ahogyan a szellemi kultúra bizonyos iskolái teszik. … A veszély akkor kezdődik, amikor a kezdő elméjét ezen képességek kifejlesztésére való vágyakozás veszi birtokba, és ennek lehetősége mellékutakra vonja a jóga igazi útjáról.”
A misztikus képességek nem önmagukban veszélyesek, inkább azért tekintik akadályoknak az önmegvalósítás útján, mert továbbra is a szamszára jelenségeire irányítják a figyelmet, és a teljes tökéletesség beállta előtt zsákutcába csalhatják a törekvőt.

A nyugati pszichológia, főleg annak biokémiai és anyagelvű vonulata sokat foglalkozik a mentális jelenségek és működések megfigyelésével. Ilyen például a figyelemösszpontosítás, amivel egyébként a teljesen más eszközrendszert alkalmazó jóga-pszichológia is foglalkozik. Azonban a jóga szerint már a figyelemösszpontosítás sem pusztán kognitív működés, amit bizonyos biokémiai jelenségek kísérnek, hanem a tudat magasabb rendű működése felé mutató esemény, vagy még inkább gyakorlat, ami tehát begyakorolható, s ezzel az ember uralmat szerezhet figyelme fölött. Mit sem szólva a magasabb tudati működésekről és szintekről, amik már túl vannak az agyfunkciók biológiai determináltságán. A meditáció és a transz állapot a tudat magasabb működései, tehát már nem pusztán kognitív vagy értelmi funkciók. Ugyanakkor igaz, hogy minél magasabb, finomabb rétegeit éri el az ember a tudati valóságnak, az ott véghezvitt gyakorlatok annál több energiát képesek felszabadítani. Ezért tartják ajánlatosnak a fokozatosságot, a felügyeletet és a vezetést a jóga gyakorlása során, mert a hirtelen felszabaduló testi és pszichés erők elsodorhatják az embert. Ahogyan a medréből kilépő árvíz, vagy az elszabadult tűz pusztító hatású, míg az elapadt folyam vagy a kialvó tűz teljesen haszontalan, úgy az ember energiáinak túlzott többlete vagy elapadása is hátrányos, sőt veszélyes lehet. Ezért ajánlja a jóga a testi-mentális alkatunk kontrollját, a fegyelmezést.
A fegyelmezésnek egyik eleme a begyakorlásból fakadó uralás. Ezért ajánlatos a jóga bevezető fokait figyelemmel kísérni és gyakorolni. De létezik a fegyelmezésnek egy másik, nagyon kifinomult összetevője, és ez a szándék tisztasága. Ennek különösképp a magasabb tudati síkokon van egyre fontosabb szerepe. A sziddhik, misztikus képességek vonzereje akkor válhat veszélyes csapdává, ha a gyakorló közeledése tökéletlen, hozzáállása nem kellőképpen tisztelettudó, vagy ami a legsúlyosabb eset, ha nem tiszta a szándéka. Ne vitassuk el a szándék tisztaságát az embertől, de lássuk be, hogy a legmagasztosabb eredmények elérése érdekében a legnagyobb áldozatosságra és a legkifinomultabb közelítésre van szükség. Márpedig ez a finomság nem a lelkes, ámde kezdő ember sajátja.

Egy ifjú ember, Leo hallott Wen mester misztikus képességeiről, ezért fölkereste őt.
– Szeretnék én is olyan misztikus hatalomra szert tenni, mint te! – mondta Leo. Wen meghajolt az ifjú előtt, jelezvén, hajlandó elfogadni őt tanítványa gyanánt.
Wen három esztendeig egy szót sem szólt Leo-hoz, aki végül csalódottan így szólt:
– Mondj végre valamit, máskülönben odébb állok!
Wen elmosolyodott, s így szólt:
– Nézz csak körül! A világ teli de s teli van fákkal, bokrokkal, növényekkel, állatokkal és madarakkal. Minden élőlényt a yin és yang teremtett meg, s ha a yin és yang eltávozik belőlük, meghalnak. Senki sem érti a teremtés és megsemmisülés e folytonos áradását, mi magunk is csak bámulva csodáljuk. Nos, vedd fontolóra az én misztikus képességeimet. Képes vagyok a víz alatt járni anélkül, hogy megfulladnék, járok a tűzön, anélkül, hogy összeégnék, ujjammal követ és fémet fúrok, s ha egy magas épületről alávetem magam, nem lesz semmi bajom. Meglehet, különös képességeknek tűnnek, mégis semmik akár egyetlen lény megszületéséhez és pusztulásához mérve!
Leo megértette a mester tanítását, és belőle is bölcs ember lett. S mivel bölccsé vált, maga is elnyerte azokat a képességeket, amikkel mestere rendelkezett. Csakhogy e képességek most már egy csöppet sem érdekelték.

A valóságnak számtalan síkja létezik, egyik valósabb, mint a másik. A skála a térben és időben korlátozott anyagi káprázattól, a látszat-valóságtól a szabad szemmel nem látható, úgynevezett valós valóságig tart, amelynek metafizikai tartalma az anyagi tapasztalás elől rejtve van.
A külvilág objektív rétegei közül néhánnyal áll rezonanciás összefüggésben az emberi elme, amelynek finomhangolása segít választani a valóság síkjai közül. A szamár képtelen értékelni a csalogány dalát, és a tompa ember is érzéketlen a magasabb, finomabb realitás iránt. Minél finomabb a hangolás, annál érzékenyebb reagálás a valóságra. A misztikus képességek – akár keleti spirituális praxis, akár a nyugati technikai fejlődés eredményei – is ezen a skálán helyezkednek el, annak már egy finomabb, éppen ezért érzékenyebb, veszélyektől sem mentes tartományában. Hogy a természet erőit quasi-spirituális vagy mechanikai eszközökkel manipuláljuk, a legmagasabb szintű létigazságok szempontjából egyre megy. Akár így, akár úgy, az csak manipuláció. De az ősi források megemlítenek egy különös tényezőt, a pará-sziddhit, azt a transzcendens erőt, amely a lehetetlent is lehetségessé teszi…

 Erdei Levente
59/2013.