Kattintson ide és lapozzon bele legújabb számunkba !

Praxis

 

Gondolhatnánk, a praxis és a tézis egymástól különállóan is érvényes és hathatós lehet. Pedig a hagyományos világkép szerves egységekben gondolkodik, és iaznak tűnik a mondás, miszerint a metafizikai tudat hálóján minden összefügg mindennel. Ezért a praxis is összefügg a tézissel. Nemcsak abban a vonatkozásban, ahogyan azt a logika diktálja – nevezetesen, hogy a gyakorlat igazolja az elméletet – hanem egy finom keresztreferencia-rendszer szerint is, vagyis a tézis jelenti a praxis gyökerét, de a praxis is visszautal a tézisre, pusztán a praxist gyakoroolva a tézis jobb megértésében is fejlődik az ember. A szerves rendszerek összefüggésében az egyik elem gyarapodása, sikere a másik elem sikere is.
Egy-egy forrást mutatunk be a hindu és a buddhista hagyományból. a régebbi a purána-irodalom legismertebb darabjának, a Bhágavata-puránának egyik fejezete. A terjedelmes mű tizenkét éneke a teremtés magyarázatáról az isteni avatárok alászállásán keresztül a végső üdvig vezeti olvasóját. Ennek során kerül sor a misztikus képességek bemutatására. A mű keletkezéséről megoszlanak a vélemények, a hagyomány a világ eonok korszakváltásának idejére, nagyjából i.e. 3000 tájára teszi, az indológia későbbi és hosszan elnyúló  periódust jelöl meg időszámításunk kezdete táján. Szerzője a legendás Vjásza, a védák tagolója, isteni tudással felkent bölcs.
A másik forrás a theraváda buddhizmus fontos műve, A megtisztulás útja (Visuddhimagga). Feltehető kora majd 1500 esztendő, i.sz. 412 táján írta Bhadantacsarija Buddhaghosa Ceylon szigetén. Valóságos enciklopédiája ez a Buddha tanainak, kezdve az erkölcsi normákkal, a meditáción keresztül a tudat megtisztulásáig, aminek következménye a tökéletes bölcsesség. Huszonhárom fejezete foglalkozik az erényekkel, a koncentráció technikájával, a szemlélet megtisztításával és a tudatosság sok egyéb aspektusával, de a kolostorokban föllelhető visszásságokkal is.
Forrásaink szövegei látszólag titokzatos képességek megszerzéséről szólnak. A  csodatéteményeknek számító megsokszorozódás, akaratérvényesítés, távolságok és akadályok legyőzése – megannyi kuriózum. E képességek megszerzéséhez mindekét forrás az elme összpontosítását, a tudat fegyelmezését és a meditációt javasolja célravezető módszerként. Az anyagi elemeken elmélkedve az ember elsajátíthatja az elemek tulajdonságait – vízben vízzé, tűzben tűzzé válhat. Saját magát, pontosabban saját tudatosságát az elemi szintekkel azonosítva átjárhatóvá válnak számára az addig zárt dimenziók. A különbség a két forrás között az alkalmazott technikában szinte semmi, ha mégis valamely eltérést keresünk, az a prioritásokban, az érzelmi felhangokban lelhető meg. A purána-idézet az áhítat iskolája szerint értelmezi a meditációt és a misztikus képességeket, Isten kegyének, ajándékának teintve a különféle áldásokat. Ezzel szemben a buddhista mű a tudat uralását és az üdvösség-cél szem előtt tartását hangsúlyozza, és inkább a helyesen alkalmazott meditációs technika szükségszerű következményének tekinti a megszerzett képességeket, bár vitathatatlanul jelen van itt is az áhítat, a Buddha kegyes felülvigyázó, bölcs szerepe.

 

A jógával elnyerhető misztikus képességek (sziddhik) és jellemzőik

 

1. Folytatta a Magasztos Úr:
– Különféle misztikus képességek (sziddhik) várnak arra a szilárd elméjű jógira, aki legyőzte érzékeit, szabályozza légzését s mindig reám gondol.

2. Szólt Uddhava:
– Hányféle misztikus képesség létezik? Melyik miféle összpontosítás révén szerezhető meg? Kérlek, mondd el nekem mindezt, hiszen te adod a misztikus képességeket a jógiknak, ó, Csalhatatlan!

3. Szólt a magasztos Úr:
– Úgy mondják a jógának tökéletességre jutott bölcsei, tizennyolcféle misztikus képesség és (és ezekre vezető) összpontosító gyakorlat ismeretes. Közülük az első nyolc az én természetemhez tartozik*, míg a további tíz a jóság következménye.

*Csekélyebb mértékben azok is rendelkeznek e képességekkel, akik abban az üdvben részesek, hogy Istenéhez hasonlatos formát ölthettek (szárúpa-sziddhi). Világi emberek esetében ezek megnyilvánulása alsóbbrendű reflexió, csökevényes és hiányos.

4-5. A parányivá zsugorodás (animá), a gigantikus kiterjedés (mahimá) és a könnyűvé válás (laghimá) a testtel kapcsolatos, a dolgok megszerzésének képessége (prápti) pedig az érzékszervekkel. Az ellenállhatatlan akaraterő (prákámja) (révén) megszerezhető s élvezhető mindaz (ami) látható s amiről csak hallani. A hatalom (isitá)a káprázat-energia (működése fölötti uralom), a fennhatóság (vasítá) (birtokosát) nem akadályozzák a kötőerők, míg a vágyak beteljesedése (káma-avaszájitá) (folytán) minden kívánság teljesül. E nyolc misztikus képesség természetes a számomra, kedves jó Uddhava!

6-7. A további tíz képesség (1) az éhség, szomjúság legyőzése e testben, (2-3) a távolbalátás és távolról hallás képessége,  (4) gondolat-sebes mozgás, (5) kívánság szerinti alakváltoztatás (6) más testének elfoglalása, (7) a test elhagyása pillanatának akaratlagos meghatározása (8) részvétel a félistenek játékaiban (a mennyei tündérekkel), (9) az óhajtott célok elérése és (10) korlátlan mozgás és hatalom.

8. Mellékes misztikus képességnek nevezik (1) a múlt, jelen és jövő ismertét,  (2) a kettősségek (hideg-meleg, öröm-bánat, szeret-irtózat) iránti közömbösséget, (3) mások gondolatainak kifürkészését (4) a nap, a tűz, a víz és méreg hatásának semlegesítését és (5) a legyőzhetetlenséget.*

*Ezek a képességek a valóság alacsonyabb rétegeinek manipulálását jelentik, és a könnyen megszerezhetők közé tartoznak. A sebezhetetlenség képességébe beletartozik a fegyvertől, támadásoktól, ütlegeléstől vagy átkoktól való védettség is.

9. Ezek az általam említett jóga-meditációból eredő misztikus képességek. Halld most tőlem, melyik képességet miféle koncentrációval, mi módon lehet elérni!

10. Aki a finom elemekben imád engem, jól tudván, hogy áthatom azokat, s ekként összpontosítja gondolatait a finom elemekre, eléri a parányivá válás képességét.

* Az isteni teremtő és fenntartó energia áthatja a mindenség elemeit, a végső principium immanens formában még az atomokban és elemi részecskékben is jelen van. Így a világmindenség eme isteni áthatottságára koncentrálva a jógi tudata képes behatolni az anyag atomi/elemi szerkezetébe. Ki-ki döntse el maga, hogy parányi testben, vagy az anyagszerkezet akadályain áthatoló, elektronmikroszkóp-szerű látásmód gyanánt gondolja-e el a parányivá válás képességét. Az anyag finom szerkezetével azonosuló tudatossá előtt föltárul az anyag finomabb szerkezete.

11. Aki az őshalmaz teljességére szögezi gondolatait, s tudja, én lelkesítem át e teljességet, bármilyen nagy formát ölthet (mahimá), az elemeken (s áthatottságukon elmélkedő pedig) sorra rendre (elnyeri az elemek jellegét.)

* A parányok világa helyett itt a kozmikus léptékű látásmódról van szó, ami a totális őshalmaz fölötti elmélkedés és analógiás azonosulás révén érhető el. Megelőzően az anyag finomszerkezetével, ezúttal a manifesztálódó tényleges anyagi elemekkel azonosulva a tudat, illetve a gyakorló elsajátíthatja az elemek vonásait, mintegy idomul az elemek közegeivel: a tűzben tűz, a vízben víz jellegűvé válik.

12. A jógi, aki az elemek atomjaiként meditál rajtam páratlanul könnyűvé válhat, (és olyanná,) akár az idő finom természete.

* A könnyűség a gravitáció legyőzése, és így könnyű és gyors helyváltoztatást, illetve lebegést, levitációt tesz lehetővé. ez a tér korlátozottságának legyőzése. az idő isteni energia, amely mozgásba lendíti és mozgásban tartja a megnyilvánult világ működését, ezért az időt ösztönző tényezőnek tekintik. Az idő a térrel együtt létezik, a tettő egymásra vetített hálója a tér-idő kontinuum. A könnyűség képessége nemcsak a teret, hanem az idő korlátait is átjárhatóvá teszi. Ezért beszélnek akár több száz esztendős jógikról – ők már legyőzték az idő korlátait.

13. Aki a jóság kötelékéből származó (egyetemes) öntudatot áthatóként meditál rajtam, s nékem szenteli elméjét, a megszerzés képességének (prápti-sziddhi) birtokában bárki érzékei fölött uralmat szerezhet.

14. Aki az őshalmaz vezérfonalának* uraként gondol rám, az általam birtokolt legfőbb képességet, az ellenállhatatlan akaraterőt (prákámja-sziddhi) nyeri el tőlem, a kifürkészhetetlen eredetűtől.

*A szútra a világi mindenség teljességét felölelő őshalmaz aktív princípiuma, ami a gyümölcsöző tettek gyanánt mutatkozik meg.

15. Aki (a mindent átható) Visnuként, a három kötelék* uraként s az idő formájában gondol rám, elnyeri a hatalom (ísitva sziddhi) képességét, és uralmat nyer a testek és lelkek fölött.

*Az anyagi mindenséget alkotó minőségek (gunák), a tömeg (tamasz), energia (radzsasz) és fény (szattva), illetve a lélekre ható természeti (adhi-daivata), az élőkörnyezeti (adhi-bhautika) és a testi-mentális (adhi-átmika) tényezőinek hármasa.

16. Az a jógi, aki a negyedik* vagy transzcendens (létezőként emlegetett, s az isteni tulajdonságokat birtokló) Bhagavánnak is nevezett Nárájan képében koncentrálja reám elméjét, elnyeri az én természetemet, valamint a fennhatóság (vasitá-sziddhi) képességét.

* Az Abszolút első aspektusa a fizikai síkot uraló egyetemes forma vagy kozmikus ember (virát-purusa), a második az asztrális szférát uraló Aranymagzat (Hiranjagarbha), a harmadik pedig az oksági tényező, amely az oksági diminziót uralja, a negyedik a személyes Isten. A negyedik a tudat fázisai között is szerepel, az első az éber állapot, a második az álomlátó,  a harmadik az álomtalan mélyalvóés a negyedik a transzcendens, megvilágosodott tudatállapot. A számtalan isteni tulajdonság közül a hat legfőbb: gazdagság, erő, hírnév, szépség, tudás és függetlenség.

17. Aki a transzcendens Brahmanként szögezi reám tiszta gondolatait, az eléri a legfőbb boldogságot s a vágyak beteljesedése (kámávaszájitá sziddhi) folytán kívánságai egyszer s mindenkorra teljesülnek (s így megszűnnek).

18. Aki Svétadvípa uraként, a vallás megtestesítőjeként és makulátlanként gondol reám, az tökéletesen megtisztul (nem lesz többé a kötőerők alávetettje) s megszabadul a hat hullámtól (éhség, szomjúság, öregség, halál, bánat és káprázat).

*Itt kezdődik a másodlagos képességek elsajátítására vezető gyakorlatok ismertetése. Svétadvípa – am. fehér sziget – az isteni szféra képviselete az anyagi világban, ennek ura Visnu.

19. Az a megtisztult személy, aki a mindent átható éterkét és az életerőként meditál rajtam, s hallja (a benső) hangot, képes lesz (távolról is) meghallani a különféle élőlények hangját.

*A hang az éter-elem sajátsága, ezért az éter-meditáció segít meghallani a mindenségben rezgő isteni hangot. Ez az őshang a rádióadás vivőhullámához hasonlítható, amire kódolják az éppen aktuális adást. Az ős-hang ismeretében érthetővé válik az éterben rezgő sok más hang. A vivőhullámra hangolva tudati készülékünket az éppen aktuális adás hangja is érthetővé válik. Ismét éljünk a fogalomkör tágításának lehetőségével: nem csupán kiélesedő fizikai hallásról van szó, hanem a lényeg szükségleteinek, alapvető működéseinek felismeréséről, megértéséről. A jógik megtisztult szinten mintegy megértik az állatok nyelvét , ami a gyakorlatban azt jelenti, hogy a vad vagy mérges állatok sem bántják őket.

20. Aki szemét a kelő Napra függeszti s a Napot sosem téveszti látósugarából, és (szeme s a Nap) összeköttetésében is rajtam meditál, éleslátó lesz és átlátja az egész unirverzumot.

21. Az a jógi, aki elméjét, testét s az azt kísérő légzést is összefüggésbe hozta velem, s tovább folytatja meditációját (eléri a manódzsava-sziddhit, aminek eredményeképpen) bárhova eljuthat, ahol gondolata (jár).

22. Amilyen formát csak elgondol, olyan alakot ölthet a jógi, ha az én jóga-erőm oltalmában alkalmazza elméjét.

23. Ha a tökéletességre jutott jógí szeretne más valaki testébe belehelyezkedni, képzelje el magát a másik testben lévőként, majd saját testét maga mögött hagyva azonosuljon a (z egyetemes) pránával, s lélegzete gyanánt, akár a méhecske (lépjen be a másik lény testébe).

* Ahhoz, hogy más testébe belehelyezkedhessen a jógi, előbb érzékszervei, légzése és tudata fegyelmezésével teljes önuralomra kell szert tennie. Ennek eredményeképpen finomanyagú testének fő alkotóeleme, az életerő (prána) elhagyja saját testét, elvegyül az egyetemes pránával, majd a lélegzés útján – a szelek szárnyán – a másik lény orrán keresztül behatol annak testébe. Vagyis a tudat szabadulván a testi korláttól egy másik helyre költözik, ahogyan a méh szálldos egyik virágról a másikra.

24. (Amennyiben a jógi maga szeretné megválasztani eltávozásának idejét), előbb sarkával zárja el végbélnyílását, s emelje életlevegőjét (lelkét) felfelé szívébe, mellkasába, torkába, egészen a fejtetőig, majd (testét hátrahagyva) a bhamarandhra nyíláson keresztül repítse Brahmanhoz (vagy bármely más óhajtott célállomása).

*A halál idejének tudatos megválasztása különleges képesség. Az életerő emelése a gerincoszlop mentén az egyes csakra-szinteken keresztül egyre magasabbra a testi működés finom hangolása, míg a kutacs környékén azonosítható fejtető-kapun keresztül eltávozván testéből a kívánsága szerinti célállomásra juthat a jógi. A Brahman kifejezés általános gyűjtőfogalomként szerepel, jelentheti a személytelen, absztrakt spirituális princípiumot, a személyes Isten szféráját, vagy bármely kitűzött célállomást.

25. Aki a mennyei gyönyörök kertjében szeretné élvezni a félistenek örömeit, elmélkedjen (a szenvedélytől s tudatlanságtól mentes) jóságon, ami oly közel áll természetemhez. (Meditációjának eredményeként) a jóság (megannyi sugarát) megtestesítő nők várják majd légi járműveikkel.

26. Amelyik hívem nagy hittel s odaadással viseltetik irántam s rajtam meditál, nyomban elnyeri azt, amire gondol.

27. Aki elérte az én természetemet, s mindenek független uraként gondol reám, az hozzám hasonlóan teljes uralmat szerezhet mások fölött.

28. Az irántam érzett odaadástól megtisztult jógi, aki jól tudja, hogyan meditáljon mindig rajtam, megismeri majd a múltat, jelent s jövőt, saját születésének s halálának (részleteit, sőt, mások gondolatát) is.

*Itt kezdődik az alacsonyabb rendű misztikus képességek és a hozzájuk vezető módzserek ismertetése.

29. Az irántam tanúsított odaadás útját követő jógi, akinek elméje megállapodott bennem, (olyan edzetté válik, hogy még) a tűz s a többi (elem) sem veszélyezteti, mint ahogyan a víz sem aggasztja a vízi lényeket.

30. Legyőzhetetlenné válik az, aki a srívatsza jele, fegyverek s a jelvények – zászló, ernyő s csamara-legyező – ékesítette dicső megjelenéseimen elmélkedik.*

*Visnu attribútumai, a srívatsza egy arany szőrtincs a mellkasán, a csamara pedig jah-farokból való legyező, királyi jel.

31. A jóga-meditációban engem imádó bölcsre az említett misztikus képességek várnak.

32. Létezik-e olyan képesség, amit az érzékeit fegyelmező, elméjét, légzését s testét uraló bölcs nehezen érhetne el, ha rajtam meditál?

33. Ám a bölcsek csak akadálynak tartják (ezeket) a jóga legfelsőbb formájának (az odaadásnak) gyakorlásában, mert rabolják a gyakorló idejét s késleltetik (valódi célját), a vélem való találkozást.

34. A születésből eredő, illetve gyógyanyagokkal, vezekléssel vagy mágikus mantrákkal elérhető képességek mindegyikét meghozza a velem kapcsolatos meditáció, ám ezek az eszközök nem adhatják meg a jóga legvégső jutalmát (a bebocsáttatást Isten birodalmába).

35. Én vagyok az összes misztikus képesség oka, atyja és mestere, a jóga, az analízis és az erény, valamint a Brahman híveinek ura.

36. Én vagyok minden lény belső irányítója (a Felsőlélek), mégis kívül vagyok mindenen. Bennük és kívülük egyszerre vagyok jelen, akár az elemek, amik egyszerre áthatják s körülveszik az élőlényeket.

*A szöveg végkicsengése az áhítatos odaadás nagyszerűsége. Ha meditációja során minden ok végső okával kerül kapcsolatba az ember, akkor közvetlenül onnan nyerhet minden áldást, amiket egyébként más közvetítőktől remélhetne.

 

Visnuddhimagga
A megtisztulás útja

XII. fejezet
A közvetlen tudás/tapasztalás elemzése

2. ((1) A természetfölötti erők fajai)
Amennyiben a meditáció egy gyakorlója szeretne belefogni a természetfölötti erők által végbemenő átalakulás folyamatába, amit a „Ha egy, akkor sokká válik…” szöveg jelez, akkor mind a nyolc vívmányt el kell érnie minda nyolc egyetemesség (kasina) terén, a fehér egyetemességgel bezárólag. Elméjét tizennégyféleképpen kell tejesen uralnia…

…

48.
Most hát, ennek a változatosságnak bemutatása végett azt mondják: „Egy lévén (sokká válik; ha sok, akkor egy lesz belőle. Megjelenik és eltűnik. Akadálytalanul halad át falakon, kerítéseken és hegyeken, mintha nyílt színen járna. Elsüllyed a föld alatt s kiemelkedik belőle, mintha csak vízben volna. Úgy jár a sima vízen, mintha szárazon járna. Keresztbe tett lábbal utazik az égen át, akár a szárnyas madár. Kezével megérinti és simogatja a hatalmas és fenséges Holdat és a Napot. Testét uralva egészen Brahmá világáig jut.)”
Itt az Egy lévén (azt jelenti) a természetfölötti erők érvényesülése előtt, átlagos helyzetében egyetlenként létezik; sokká válik pedig azt, ha sokként akar járni, vagy recitálni, vagy kérdéseket kérdezni, akkor százzá vagy ezerré válik. De miként? Beteljesíti a természetfölötti erők (1) négy síkját, (2) négy alapját (útját), (3) nyolc lépését és (4) tizenhat gyökerét, majd tudása birtokában eltökéli magát.

…

59.

A Patiszambhidában az áll: „Általában egy, (de most) sokat, százat, ezret vagy százezret mond (magának), magának mondván tudással eltökéli magát: «Hadd legyek számosan!»
Itt a mond (magának) csak az előkészületekre vonatkozik; mondván tudással eltökéli magát pedig a közvetlen tapasztalás tudatára utal. Következésképpen megsokasodik.

…

67.

Az itt teremtett sokaság (tagjai) épp olyanok volta, mint a természetfölötti erők birtokosa, mert egyedi sajátságok nélkül lettek megteremtve. Így aztán amit a természetfölötti erők birtokosa csinál – akár áll vagy ül, beszél vagy hallgat, s így tovább – azok is mind úgy cselekszenek. De ha különböző megjelenésűeknek akarja őket megteremteni, egyeseket az élet első szakaszában, másokat az élet középső szakaszába, megint másokat az élet utolsó szakaszában, vagy hasonlóképpen egyeseket hosszú hajúnak, másokat félig beretváltnak, megint másokat kopaszra borotváltnak, vagy ősz hajúnak, vagy egyeseket halványfestésű ruhát viselőként, másokat sötétre festett ruhában, vagy szentenciákat ismétlőként, a dhammát magyarázóként, vagy intonálóként, kérdéseket kérdezőként vagy kérdéseket megválaszolóként, festéket főzőként vagy ruhát varróként és mosóként, s így tovább, vagy másokat még másféle fajtának, akkor el kell rugaszkodnia a közönséges tudatosságtól, elvégeznie az előkészületeket sorban, kezdve azon hogy «Legyen ennyi és ennyi bhikku az első szakaszban!» s így tovább, majd ismételten elérnie s elrugaszkodnia, aztán eltökélnie magát. A döntéshozó tudat eltökélésével egyidejűleg olyanokká válnak, amilyeneknek óhajtotta.*

*Ez azt jelenti, olyanokként jelennek meg, amilyenek az óhajok  voltak. Oly sok féle változatos alakot öltenek, amilyeneknek kívánták őket. Jóllehet ilyen módon sokfélék lesznek, lévén a megjelenés különböző módozatainak objektumai, mégis csak az egyetlen, a magát eltökélő tudat nyilvánul meg bennük. Ez ennek a hatalma. Mert az egyedüli akarat az, amely a különböző vonásokkal bíró személyiséget létrehozza. … Itt az előkészületek tudatosságát kell a különbségek előfeltételének tekinteni. A természetfölötti erők mezeje is kifürkészhetetlen.

68.
Ugyanez a magyarázó módszer alkalmazandó a ha sok, akkor egy lesz belőle klauzulára, de ott az alábbi eltérés érvényesül. Miután a bhikku megteremtette a sokféleség eme állapotát, újfent azt gondolja: „Csak egyedül fogok járni-kelni, recitálni, kérdést kérdezni”, vagy kevés vágya lévén arra gondol: „Ez egy olyan kolostor, ahol csak néhány szerzetes él. Ha valaki betoppan, eltöpreng majd: « Honnan való ez a sok, teljesen egyforma bhikku? Bizonyára az itteni elöljáró egy mutatványa az egész.». Így aztán felismer majd engem.” Miközben azt óhajtja, „Hadd legyen csak egy!” el kell jutnia a közönséges tudatosságig, majd elemelkednie onnan. Majd elvégezvén az előkészületeket ezzel: „Hadd legyen egy!” el kell mélyednie, majd újra elemelkednie, majd eltökélnie magát: „Hadd legyen egy!” Az eltökéléssel egyidejűleg egyetlenné válik. Ehelyett akkor is automatikusan visszanyeri egyetlenségét, ha letelik az előre meghatározott idő.

69.
Megjelenik és eltűnik – itt azt jelenti, hogy valaminek a felbukkanását és eltűnését idézi elő. Mert ide vonatkozóan a Patiszambhidá mondja: „Megjelenik- azaz nem fedi semmi, nem rejtett, nyilvánvaló, látható; eltűnik – valami elfedi, rejtett, elzárt, nem nyílt. (Psz.2.207)
Nos, a természetfölötti erők birtokosa, aki valamit meg akar mutatni, a sötétséget fénnyé változtatja, vagy feltárja azt, ami rejtve vagyon, vagy a látókörbe vonja azt, ami nincs a látókörben. Hogyan?

70.
Ha önmagát vagy más valakit láthatóvá akar tenni, noha nem látható vagy távol van, akkor el kell rugaszkodnia a közönséges tudatosságtól s így szólnia magához: „Hadd legyen világos ez, ami sötét!” vagy „Hadd váljon nyilvánvalóvá ez, ami rejtve vagyon!”vagy „Hadd kerüljön a látómezőbe ez, ami nincs a látómezőben!” Majd elvégzi az előkészületeket és eltökéli magát a már említett módon. Az eltökéléssel egyidejűleg minden úgy lesz, ahogy kívánta. Mások akkor is látni fogják, ha messzi van, és ha akarja, ő is látni fog.

81.
Ám aki valaminek az eltűnését szeretné előidézni, a fényt teszi sötétséggé, elrejti azt, ami nincs rejtve, vagy kivonja a látómezőből azt, ami a látómezőben került. Hogyan? Ha szeretné önmagát vagy másvalakit láthatatlanná tenni, noha a közelben van és látható, akkor elrugaszkodik a közönséges tudatosságtól, s így szól: „E fény váljon sötétséggé!” vagy „Váljon rejtetté ez, ami nincs rejtve!” vagy „Ami a látómezőbe került, hadd tűnjön el a látómezőből!” Majd elvégzi az előkészületeket és eltökéli magát a már említett módon. Eltökélésével egyidejűleg minden úgy lesz, ahogy kívánta. Mások nem fogják látni, még ha a közelükben van, akkor sem. És maga sem lát, ha úgy akarja.

87.
akadálytalanul halad át falakon, kerítéseken és hegyeken, mintha nyílt színen járna. A falakon át itt azt jelenti, a falakon túlra, a falak túloldalára; hasonlóképpen  a többi (kifejezéssel). A fal a házak falát jelenti, a kerítés a házakat, kolostorkerteket vagy falvakat övező falkerítést, a hegy pedig homlokdombokat vagy sziklahegyeket. Az akadálytalanul azt jelenti, nem akad fenn, mintha nyílt színen járna pedig azt, mintha a szabadban járna.

88.
Aki így szeretne közlekedni, annak el kell érnie az űr-elemet, és elrugaszkodnia, aztán elvégeznie az előkészületeket és megszólítania a falat, a kerítést vagy a Szineru-hegységhez, vagy a Világszféra-hegyeihez hasonló hegységeket, majd eltökélnie magát: „Hadd legyen űr!” És mindaz űrré válik, üreges lesz a számára, ha lefelé vagy felfelé akar haladni, és megnyílik előtte, hogyha keresztül akar jutni rajtuk. Akadálytalanul jut át ezeken.

90.
Íme a szöveg: „Általában az űr-elem uralásának elérője ő. Így szól: „A falon át, a kerítésen át, a hegységeken át!” Ekként szólván tudással eltökéli magát: „Legyen térség!” És lesz térség. Akadálytalanul jut át a falon, a kerítésen és a hegységen. Amikor a természetfölötti képességekkel általában nem rendelkező emberek akadálytalanul járnak ott, ahol nincsen akadály, kerítés, úgy a természetfölötti képességekkel rendelkező ember, mentális önfegyelme révén, akadálytalanul halad keresztül a falon, a kerítésen vagy a hegységen, akár ha nyílt térségen haladna keresztül. (Patiszambhidámagga 2.208.)

92.
Elsüllyed a föld alatt s kiemelkedik belőle. Itt a kiemelkedés azt jelenti, felbukkan, kikel, az elsüllyedés pedig belemélyedést, eltűnést jelent. Aki erre vágyik, el kell hogy érje a víz-elemet, s el kell rugaszkodnia, aztán elvégeznie az előkészületeket és kijelentenie: „Itt és itt a föld váljon vízzé!” A már említett módon kell eltökélnie magát. Eltökélésével egyidejűleg az által óhajtott helyen és távolságig a föld vízzé válik. Ott aztán elmerülhet és felbukkanhat.

93.
Íme a szöveg: „Általában a víz-elem uralásának elérője ő. Megszólítja a földet, majd utána tudással eltökéli magát: „Legyen víz!” – és lesz víz. Ekkor képes a földbe süllyedni és felbukkanni onnan. Amiként a természetfölötti képességekkel általában nem rendelkező emberek a vízbe merítkeznek, majd kiemelkednek belőle, a természetfölötti  képességekkel rendelkező ember mentális önfegyelme révén úgy merül el a földben és úgy emelkedik ki belőle, mintha csak vízbe merülne és aból emelkedne ki. (Patiszambhidámagga 2.208.)

94.
És nemcsak elmerül és kiemelkedik, hanem bármi egyebet (is tehet), amit kíván: fürödhet, ihat, száját öblítheti, holmiját moshatja, s így tovább. És nemcsak vizet, hanem bármi egyebet (is teremthet), amit kíván: ghít, olajat, mézet, melaszt, s így tovább. Miután elvégezi az előkészületeket, s így szól: „Legyen ennyi és annyi ez és az!” majd eltökéli magát, és úgy lesz, ahogyan eltökélte. Ha pedig fogja, és edényekbe tölti, a ghí igazi ghí, az olaj igazi olaj, s a víz igazi víz. Ha azt akarja, hogy megnedvesedjen tőlük, megnedvesedik, ha azt akarja, ne nedvesedjen meg tőlük, nem nedvesedik meg. És csak az az ő számára válik vízzé a föld, másoknak nem. Az emberek (továbbra is) ott járnak gyalogosan és járműveiken, és ott szántanak. Ám ha úgy akarja: „Váljon másoknak is vízzé!” – akkor számukra is vízzé lesz. Mikor aztán a kijelölt idő letelik, minden újra földdé válik, kivéve azt a vizet, ami eredetileg is víz volt a vizes edényekben és medencékben.

95.
Úgy jár a sima vízen, mintha szárazon járna. Az a víz, amelybe belegázolva az ember elsüllyed, megtört vízként ismeretes, amazt pedig, ami ennek az ellentéte, sima víznek nevezik. Aki ekként szeretne járni (a vízen), annak el kell érnie a föld-elemet, majd elrugaszkodnia, aztán elvégeznie az előkészületeket és eltökélnie: „Itt és itt a víz váljon szárazulattá!” Majd a már említett módon eltökéltségre kell jutnia. Eltökélésével egyidejűleg az általa óhajtott helyen a víz szárazulattá válik, amin keresztül mehet.

96.
Íme a szöveg: „Általában a földi-elem uralásának elérője ő. Megszólítja a vizet, majd tudással eltökéli: „Legyen föld!” – és lesz föld. Ekkor képes a sima vízen járni. amiként a természetfölötti képességekkel általában nem rendelkező emberek a sima földön járnak, a természetfölötti képességekkel rendelkező ember mentális önfegyelme révén úgy jár a sima vízen, mintha a sima földön járna. (Patszambhidámagga 2.208.)

97.
És nemcsak jár, hanem kiánsága szerint bármilyen testhelyzetet fölvehet. És nemcsak földet, hanem bármi egyéb (szilárd dolgot is teremthet), amit csak kíván: drágakövet, aranyat, sziklát, fát, s így tovább. Megszólít és eltökéli magát, és úgy lesz, ahogyan eltökélte. És csak az ő számára válik a víz földdé, másoknak víz marad. És halak, és teknőcök és vízi madarak népesítik be, kívánságuk szerint. Ám ha úgy akarja: „Váljon másoknak is földdé!” – akkor számukra is azzá válik. Mikor aztán a kijelölt idő letelik, minden újra vízzé válik.

98.
Keresztbe tett lábbal utazik – vagyis keresztbe tett lábbal ülő helyzetben halad, akár a szárnyas madár – mint a szárnyakkal rendelkező madár. Aki szeretne ekként cselekedni, annak el kell érnie a föld-elemet, majd elrugaszkodnia. Ha pedig keresztbe tett lábbal szeretne haladni, el kell végeznie az előkészületeket, majd meghatározni egy akkora területet, amin kényelmesen elfér keresztbe tett lábbal. Ezután a már említett módon eltökéltségre kell jutnia. Ha fekvő helyzetben szeretne utazni, akkora területet határozzon meg mint egy ágy mérete. Ha álló testhelyzetben szeretne haladni, akkor egy ösvény szélességnyi alkalmas területet jelöljön ki, majd jusson eltökéltségre az említett módon: „Hadd legyen ez föld!” És eltökéltségével egyidejűleg az földdé lesz.

99.
Íme a szöveg: „Keresztbe tett lábbal utazik, akár a szárnyas madár. Általában a föld-elem uralásának elérője ő. Megszólítja az űrt, majd utána tudással eltökéli: „Legyen föld!” – és lesz föld. Ekkor jár-kel, megáll, leül, leheveredik az űrben, az égen. Amiként a természetfölötti képességekkel általában nem rendelkező emberek járnak, megállnak, leülnek vagy leheverednek a földön, a természetfölötti képességekkel rendelkező ember mentális önfegyelme révén úgy jár-kel, megáll, leül, leheveredik az űrben, az égen. (Patiszambhidámagga 2.208.)

102.
Kezével megérinti és simogatja a hatalmas és erős Holdat és Napot. Itt a Hold és a Nap hatalma abban rejlik, hogy negyvenkétezer mérföld magasan járnak, erejük pedig abban, hogy egyidejűleg ragyognak be (négy közül) három kontinenst. Avagy azért hatalmasak, mert az ember feje fölött járnak, és világosságot sugároznak, s erősek pedig éppen eme hatalmuknak köszönhetően. A megérinti  azt jelenti, megragadja, vagy egy bizonyos helyen megfogja, simogatja pedig azt, hogy végigsimítja azokat, mintha csak egy nagyító üveglencse felületéről volna szó.

118.
Amikor ezt megcselekedte, nemcsak hogy megérinti a Holdat és a Napot, hanem ha kívánja, lábzsámolyt csinál (belőlük), és a lábát nyugtatja rajtuk, vagy széket csinál (belőlük), és helyet foglal rajtuk, vagy ágyat csinál (belőlük) és rájuk fekszik, vagy támasztékot csinál (belőlük), és rájuk támaszkodik. S ahogyan egy cselekszik, úgy cselekszenek mások is. De még ha sok százezer bhikku cselekszik is így, és mind sikerre jut, arról sem változik meg a Holdnak és a Napnak sem a mozgása, sem a sugárzása. Hiába tükröződik ezernyi csésze vizének tükrén a holdkorong képe, attól a Hold járása és sugárzása nem változik. Ez a csoda ehhez hasonlatos.

119.
Brahmá világáig jut azt jelenti, Brahmá világát teszi meg (a bhikku) határnak, testét uralva – itt aztán, Brahmá világában teste révén éri el a teljes önuralmat. Ennek jelentését (az alábbi) szövegből kell megérteni.
Íme a szöveg: „Testét uralva egészen Brahmá világáig jut. Amennyiben a természetfölötti erők eme birtokosa, elméjét teljesen uralva, szeretne eljutni Brahmá világába, ami messzi van, eltökéli annak közelvalóságát: „Legyen közel!” – és közel lesz. Ami közel van, annak eltökéli távolvalóságát: „Legyen távol!” Ami sok, eltökéli annak kevés voltát: „Legyen kevés!” – és kevés lesz. Ami kevés, annak eltökéli nagyszámúságát: „Legyen számos!” – és sok lesz. Isteni szemeivel meglátja Brahmá (finomanyagú, asztrális) látható formáját. Isteni fülével meghallja Brahmá hangját. A gondolatolvasás képességével olvas Brahmá gondolatai közt.
Amennyiben a természetfölötti erők eme birtokosa, elméjét teljesen uralva, látható testben szeretne eljutni Brahmá világába, akkor eltökéli, hogy elméje alkalmazkodjon testéhez, elméjét hozzáidomítja testéhez. Miután eltökélte, hogy elméje alkalmazkodjon testéhez, s elméjét hozzáidomította testéhez, gyönyörteli (könnyű) észlelésre és könnyed (gyors) észlelésre lesz képes, és látható testében jut el Brahmá világába.
Amennyiben a természetfölötti erők eme birtokosa, elméjét teljesen uralva, láthatatlan testben szeretne eljutni Brahmá világába, akkor eltökéli, hogy teste alkalmazkodjon elméjéhez, testét hozzáidomítja elméjéhez, gyönyörteli (könnyű) észlelésre és könnyed (gyors) észlelésre lesz képes, és láthatatlan testében jut el Brahmá világába.
Brahmá színe előtt létrehoz egy (finomanyagú, asztrális) látható formát, gondolatból formáltat, minden tagjával egyetemben, semmi sem hiányzik róla. Amennyiben a természetfölötti erők eme birtokosa föl-alá járkál, teremtménye is föl-alá járkál. Amennyiben a természetfölötti erők eme birtokosa megáll, leül, lefekszik, teremtménye is megáll, leül, lefekszik. Amit a természetfölötti erők eme birtokosa cselekszik, azt teszi teremtménye is.” (Patiszambhiddámagga 2.209.)

128.
A természetfölötti erők birtokosa nemcsak a keveset képes megsokasítani, de bármit is kívánjon – hogy az édeset nem-édessé tegye, vagy megédesítse azt, ami nem édes – minden sikerül neki. Így történt ez, amikor Mahá-Anula előljáró látta, hogy a sok Bhikku a (Ceylon-szigeti) Gangesz partján letelepedve egyszerű rizst fogyasztanak, mert az volt minden, amit alamizsna gyanánt kaptak, és ezért eltökélte magát: „Legyen a Gangesz-folyam vize ghínek habjává!”. Majd intett a noviciusoknak, akik edényeikkel merítettek belőle, és szétosztották a bhikkuk közösségének. Ekkor mindannyian a ghínek édes habjával fogyasztották ebédjüket.

 

59/2013.
B. K. Tírtha