A tanulás jógája

Közel két évtizede tanulmányozom a szanszkrt nyelvet, páratlan irodalmának és nyelvtanának vonzerejétől és hangzásának varázsától vezéreltetve. A szanszkrt mindennél jobban rátapint az igaz és szent dolgokra, s teszi ezt oly tökéllyel, hogy az szinte csoda.

Nyelvtanulás – lelki alapon

Tanítása során ugyanakkor olyan különös és ellentmondásos dolgoknak is tanúja voltam, melyek létezése teljességgel megzavart, hiszen oly kevesen tanulnak szanszkrtul. Sok, egyébként nagytudású ember is kudarcot vallott, mert nem sikerült elsajátítania ezt a nyelvet. Egyetemeinken a szanszkrt oktatásban a lemorzsolódás gyakran a kilencven százalékot is eléri, s tanárként eddig magam is azt tapasztaltam, hogy kezdő szintnél magasabbra szinte senkit nem tudtam segíteni.

Új módszer – ősi alapok

Az utóbbi két esztendőben viszont hatásos módszert sikerült kidolgoznom. Ahogy kibontakozik ez az oktatási szisztéma, kénytelen vagyok megállapítani, hogy a szanszkrt egyáltalán nem nehéz nyelv, sőt, bárki könnyen boldogulhat vele. Az első ötlet, amit kipróbáltam, a szanszkrt ábécé színkódolt megjelenítése volt a számítógép monitorján, ami azonnal érthetővé tette a tanulók számára a nyelv egészét átfogó szerkezeti egységeket. Amikor egy kisebb csoporttal a gyakorlatban is sikeresnek bizonyult ez a módszer, úgy éreztem, új szanszkrt nyelvoktatási rendszer született.

Ki is hirdettem: módszeremmel bárki megtanulhat szanszkrtul. Ez ugyan kissé feszélyezett, hiszen arra gondoltam, mi mindennel kell majd az osztályteremben foglalkoznom, mégis tisztességtelen, sőt hazug dolog lett volna bárkit is kihagyni. Az idő azonban újra és újra próbára tett.

Gyakran a tanulók félelmeinek falába ütköztem: én ehhez ostoba vagyok, öreg vagyok, túl lassú a felfogásom, vizuális típus vagyok, hallás útján nehezen tanulok, nem bírok hosszú ideig koncentrálni, gyenge a memóriám, nem ismerem a kottát. Amint a szanszkrt tanulásáról esett szó, a legtöbb ember szinte leküzdhetetlen akadályokkal találta szembe magát. Előítéleteikhez sokszor magam is hozzájárultam, amikor arra gondoltam, ilyen ellenállással szemben lehetetlen tanítani. Szerettem volna módosítani kijelentésemet: majdnem mindenki megtanulhat szanszkrtul. Ez a gondolat újra és újra reflektorfénybe állította célomat, bár ebben más is közrejátszott. Mindenkivel meg akartam osztani a szanszkrttal kapcsolatos tapasztalataimat, sőt, a szanszkrtnak mint az egyetemes nyelvnek víziója is felötlött előttem, amely áthidalná a tudomány és vallás szakadékát.

A hétköznapi életben a hasonló akadályok inkább visszavonulásra ösztönöznek – a tanulástól és a tanítástól egyaránt –, nem pedig a megoldás keresésére s önmagunk megismerésére. A legjobb védekezés azonban a támadás, mert a dilemma megoldásával lehetőség nyílik a változásra. A szanszkrt esetében ez óriási előrelépést jelentett.

A szanszkrt nyelvben a főnevek és névmások ragjait, illetve az igeidőket és módusokat jelölő végződéseket a legnehezebb elsajátítani. Nyugodt szívvel állíthatjuk, ha valaki ismeri a végződéseket és azok funkcióját, az tud szanszkrtul. Minden főnévnek 24 végződése lehet és mindegyik igeidőnek és módusnak 9 féle végződése. E végződések hármas csoportokba rendezhetőek: egyes szám (szinguláris), kettős szám (duális) és többes szám (plurális) ismeretes. A szanszkrtban nagyon fontos a kettő mint pár és a három mint tömeg elkülönítése. Így a páros, vagy ellentétpárban létező dolgok esetében a kettős számot használják: ilyen például a kéz és láb, a nő és férfi, az öröm és bánat. A végződéseket az ősi hagyomány szerint kántálással tanuljuk. A végződések hármas csoportosítása élvezetes, kikapcsolódást elősegítő ritmusokat és melódiákat eredményez, amelyek minden különösebb nehézség nélkül ráhangolják az embert a nyelv kristálytiszta artikulációjára, egyedülálló szimmetriájára valamint szótöveinek erejére.

A szanszkrt tanításának másik módja memorizálás, a nyugati egyetemek többsége ezt alkalmazza. Ez a megközelítés mellőzi a kiejtés és a ritmus segítségét, ezért nem jut el a nyelv lényegéig, sőt, önnönmagában is jelentős akadályt képez. A szanszkrtban rendkívül fontos a szüntelen rezonancia. Olyan, mint a zene, mert a beszélőtől – akár az énekestől a dal – maximális figyelmet követel minden egyes szótag kiejtése, amelyekhez harmonikusan hasonulnak az utánuk állók. A szanszkrt e lényeges jellemvonására utalnak ugyan a nyugati tanítási módszerek, az oktatás során mégis megfeledkeznek erről. Ennek híján pedig a szanszkrt tanulása nem mindennapi kitartást és eltökéltséget követel.

A problémát csak bonyolítja, hogy a szanszkrtot tanuló nyugati egyetemistáknak éppen ott kell a saját erejükre támaszkodniuk, ahol a legnagyobb segítségre lenne szükségük. Ennek aztán az az eredménye, hogy az őszinte próbálkozás ellenére is könnyen elbátortalanodnak és abbahagyják tanulmányaikat, a kitartóbbak pedig keservesen megszenvednek. A végződések ismételgetésével azonban sokkalta megnyugtatóbb és élvezetesebb a tanulás. A szanszkrt természetes ritmusára és harmóniájára történt ráhangolódás és a végződések alapos tudása ellenére is nehéz a rendhagyó esetek felismerése. A nyugati tanulónak valami másra is szüksége van.

Eredmény, versengés nélkül

Miképpen lehet hát elsajátítani ezt a nyelvet? Egy dolog biztos: bármilyen módszerrel tanuljunk is, le kell győznünk magunkban az anyag rettentő bonyolultságáról és a képességeink korlátairól alkotott tévképzeteket. Ha ezt a tanítási módszerünk nem éri el, sikeressége kétségessé válik. Nem csupán a szanszkrt oktatás elterjedt módszerei hatástalanok, de a hallgatók alap-vető irányultsága sem megfelelő e nyelv elsajátításához.

Az alap- és középfokú oktatás megszokott módszereivel ellentétben a szanszkrt merőben másfajta eszköztárat igényel, amely nemcsak megtanulhatóvá teszi a nyelvet, de a sikeresség csábítására alapuló hagyományos oktatás negatív reflexeitől is megszabadít.

Tanáraink azt sulykolták belénk, hogy az életünk sikere attól függ, milyen iskolákat végzünk el, milyen az eredményünk, s ez nagymértékben az alapfokon kialakuló tanulási szokásainktól is függ. A tanítási módszerrükkel az a baj, hogy öntudatlanul is a túlélés vágya, a kudarctól való félelem motiválja. Az ösztönző tényező e versengésben a jó osztályzat, ez a túlélés záloga, amely már kisgyermekkortól kezdve az ember egyik legfőbb értékmérőjévé válik. Az érdemjegy folyamatos összehasonlításra késztet: esetleg alacsonyabb, mint másé, vagy gyöngébb, mint amilyen lehetett volna. Vagyis az eredmény fontosabbá vált, mint maga a tanulás. Környezetünk a teljesítményt isteníti, s nem beszél arról, hogy a tanulás valójában az élet felfedezése, önmagunk megismerése, az élet egészéhez fűződő viszonyunk megértése kell, hogy legyen. Az igazi oktatás ráeszméltet az élet valóságára, ma azonban sokkal fontosabb a jó teljesítmény. Mindennek az eredménye az lett, hogy nem tanultunk meg jól tanulni. Alig-alig volt alkalmunk teljes figyelmünket egy témának szentelni, mert a háttérben ott húzódott a túlélés kényszere. Tanulmányaink minden mozzanata, a tanórák, a dolgozatok és a vizsgák, de még a testnevelési órák is hatalmas szerepet játszottak önértékelésünk alakulásában. Az eredmény: töredékes tanulmányi élmény, amelyben a tantárgyat a siker-kudarc életmodell által motivált figyelem-összpontosítás sorozatlövései valósággal szitává lőttek.

A siker-kudarc életmodell sok magabiztos és sikeres embert termelt ki, másrészt azonban tömegesen elszaporodtak az önbizalom hiányában szenvedők. A sikeres és a gyámoltalan azonban hasonlít valamiben: mindkettő olyan ember, aki a túlélés nagy játszmájában minduntalan a kiválóságát, a hozzáértését igyekszik bizonygatni, s emiatt szétszórt a figyelme. E játéknak ára van: nem nyújt igazi elégedettséget, s a halál pillanatában kiderül, nincs is nyertes. A töredezett figyelem tehát nem elég az élet kiteljesedéséhez, s ez nehezíti meg a szanszkrt nyelv elsajátítását is. Nem véletlen egybeesésről van szó. Keleten már évezredek óta tudták, hogy a szanszkrt a felvilágosodás nyelve. Ezt alátámasztandó a modern tudomány (főként a NASA kutatásaiban) felismerte, hogy a szanszkrt az egyetlen természetes nyelv, amely logikai adatok pontos közlésére is alkalmas. Az ősi és a modern tudomány egyetért abban, hogy a nyelvek közül a szanszkrt modellezi leghívebben az életet; más nyelvek meg sem közelítik erőteljességét.

Könnyű azzal az érvvel előhozakodni, hogy a nyelv fejlődése az ember élet-ábrázoló törekvéseit tükrözi, s az élet leírása annak megismeréséhez is hozzásegít. Az egész emberiség vágyik egy olyan nyelvre, amely képes kifejezni, kik vagyunk, mi is az élet. A világ jelenlegi állapota sajnálatos módon igazolja, hogy ezt a nyelvet még nem találtuk meg, bár az talán létezik. Bizonyítékaink vannak arra, hogy ez a nyelv a szanszkrt. E kivételes erőforrás parlagon hagyása is igazolja, mennyire a túlélés köti le figyelmünket.

Habár a szanszkrt nem illik bele a túlélés által motivált életstílusba, a túlélésben mégis segít. Nap mint nap látjuk, hogy versengő társadalmunkban az egyén anyagi sikere gyakran a közösség kárát jelenti. A túlélés harcában a szanszkrt meddő próbálkozásnak tűnik, amely nem érdemel erőfeszítést. Ám ha az egység légkörében, az igazi önkifejezés, a kommunikáció és az élet megismerésének hatásos eszközeként tanuljuk, akkor a haladás, az elégedettség és az inspiráció kimeríthetetlen forrásává válik. A szanszkrt a túlélés-központúságtól elvezet az életigenlő életmódig. A szanszkrt tanulójának figyelmét már a kezdet kezdetén fel kell hívni arra, hogy hagyjon fel az ösz-szehasonlítgatás és mások megítélésének rossz szokásával, s ne féljen a kritikától. Amint a hallgatóim egyhangúlag megegyeztek abban, hogy minden lehetséges eszközzel támogatni fogják egymást e szokás levetkőzésében (nem fognak hasonlítgatni, nem alkotnak véleményt sem saját magukról, sem másokról, hanem a kitűzött célra, a szanszkrt nyelv elsajátítására összpontosítanak), hirtelen fejlődni kedtek.

Jóga az oktatásban

India két jelentős és időtálló dolgot adott a világnak, a szanszkrt nyelvet és a jógát, melyek évezredeken át kölcsönösen erősítették és gazdagították egymást, magasabb szintre emelve ezzel az emberi tudatot. India páratlan szellemi tradíciójában a szanszkrt a szekér, a jóga pedig a kocsis a nagy belső utazásban. A jóga az éberség, a rátermettség és az odaadás, a szanszkrt pedig a kifejezés eszköze, az a teljesértékű kiegészítés, amely elősegíti az ember teremtette korlátok átlépését, s legyőzi a memória és a karma ellenállását. Kocsis nélkül használhatatlan a szekér. A jóga megelevenít, és be is kell teljesülnie a szanszkrtban. Már a szanszkrt tanulmányok legelején szükség van a jóga egyhegyűségére. A szanszkrt próbára teszi és erősíti jártasságunkat a jóga terén, sőt fokozatosan kézikönyveket, térképet, nyelvet ad a jógához. A jóga-alapon szervezett szanszkrt nyelvoktatáshoz két feltétel szükséges: határozott vágy a nyelv elsajátítására, és a résztvevők alapvető egyetértése a jóga fő vonalaiban.

A leghatásosabb módon egy hallási gyakorlattal sikerült a hallgatóimat a jóga-alapú oktatásra rávezetni. Először három egyszótagú főnévragot ismétlünk el kétszer, maximális figyelemösszpontosítás mellett:

-ah, -au, -áh
-ah, -au, -áh

Ezt mindenkinek el kell ismételnie, méghozzá a következő tanácsok szerint:

1) Hallgassa figyelmesen a hangokat és igyekezzék a legjobb tudása szerint ismételni azokat!

2) Nem kell azonnal tudnia az egészet.
3) Tartsa a ritmust!
4) Ha nem emlékszik az elhangzott hangokra, tetszés szerint mondjon valamit. Amikor a hallgatók közül már mindenki próbálkozott, újabb sorral egészül ki a hangkészlet:

-ah, -au, -áh
-am, -au,- án

Majd újabb három végződés következik:

-ah, -au, -áh
-am, -au, -án
-éna, -ábhjám, -aih

Végül tizenkét elemre bővül a készlet:

-ah, -au, -áh
-am, -au, -án
-éna, -ábhjám, -aih
-ája, -ábhjám, -ébhjah

A következő lépésben mindenkit felkérek, mondja el, mit tapasztalt a gyakorlat során. A legtöbben aggodalomról számolnak be: félnek, csak hogy jól sikerüljön az ismétlés. Bár az elején mindenki hallotta, hogy nem kell tökéletesen csinálnia, sőt szabadon behelyettesíthet bármit, ha nem emlékszik valamire, mégis szinte mindenki ragaszkodik ahhoz a rossz beidegződéshez, hogy azonnal jót kell produkálnia, s ha megakadnak, vagy fejüket kezdik törni, vagy magyarázni próbálják a vélt hiányosságot. Mindenki szeretné megúszni a dolgot. A legenyhébb magyarázatok közül való például a „vizuális típus vagyok” védekezés. Mérsékelt, de önváddal terhelt vélemény a „rossz a memóriám”, míg végletes önmarcangolásról tanúskodik a „teljesen ostoba vagyok, minden próbálkozás hiába” magyarázat. Senki nem jelenti ki könnyedén: „Semmire sem emlékszem, de nem számít egy cseppet sem!” Ha viszont valaki mégis ilyesmivel hozakodik elő, biztos vagyok benne, semmi gondja nem lesz a szanszkrt tanulásával.

E vélemények legbrutálisabb eleme a hibák nyilvánvalóságától való félelem. Amikor magunkban fogalmazódnak meg ezek a gondolatok, izolálnak, falakat emelnek a félelemből, ha viszont nyilvánosan kimondatik az önértékelésünk, megfordul a helyzet. A szóbeli megfogalmazás nemcsak figyelmet és együttérzést kelt a hallgatókban, hanem az önmagukról alkotott hamis, de nagy hévvel bizonygatott fikcióikat is kacagtató epizóddá teszi. Emellett feltárja azt a közös öntudatlan nyelvet is, amely az ember túlélési programjának gyökeréből fakad. A tévedés, hibázás félelmének logikáját talán az alábbi tudatalatti gondolatsorral lehetne illusztrálni: „Meg kell csinálnom. Ha nem sikerül, akkor kudarcot vallok. Ha kudarcot vallok, az emberek nem fognak szeretni és tisztelni. Nincs erőm ahhoz, hogy kilépjek a korlátaimból. Soha nem fog semmi sem sikerülni. Reménytelen eset vagyok. Ezt nem élem túl!” Ezek a félelmek és a belőlük születő önazonosítás nem is nyilvánulhatnak meg másutt, mint egy olyan nyelvben, amely állandóan a siker és kudarc különféle fokozatait hangsúlyozza. Akárhányszor végeztem is el ezt a kísérletet, az eredmény szinte mindig ugyanaz volt, majnem szóról szóra ugyanúgy fogalmazták meg a résztvevők a saját hiányosságaikat.

A következő lépés annak tudatosítása, hogy az ember maga válogatja meg a szavakat, amikkel a teljesítményét jellemzi, s így igazában csak szavak akadályozzák, vagy éppen segítik a szanszkrt megtanulását is. Amíg az ember nem akar hangot adni a gondjainak, és nem látja írásban a saját szavait, addig nem is tudatos arról, hogy miként választja meg őket. Ennél a pontnál remek alkalom nyílik a legfontosabb kérdések feltevésére: „Valóban választhatok a szavak között, amikkel élményeimet igyekszem tolmácsolni, magamat meghatározni? S ha választhatok, miféle szavak segítenék leginkább szanszkrt tanulmányaimat?”

A jóga alapú nyelvoktatásban két felbecsülhetetlen értékű klasszikus mű segíti legjobban a helyes tájékozódást: a Bhagavad-gítá és Patandzsali Jóga-szútrái. A Bhagavad-gítá talán a legalaposabb és leglelkesítőbb védőbeszéd egy olyan gondolkodás- és életmód mellett, amely mentes a túlélés sikerszomjától és a kudarc gyűlöletétől is. A Gítá üzenete a cselekvés jógája, ami a nyelvtanulás terén is páratlan eredményeket hozhat. A Gítá bölcsessége Krsna és Ardzsuna párbeszédében fogalmazódik meg. Ardzsuna életének legnagyobb csatája előtt áll, amely félelmetes fenyegetést jelent mindenki számára. A második fejezet 47-48. versében Krsna így szól: „Előírt kötelességed végrehajtásához jogod van, de munkád gyümölcseihez nincs! Sose hidd, hogy te vagy tetteid eredményének oka és sohase vonzzon kötelességed elhanyagolása! Légy rendületlen a jógában, óh, Ardzsuna! Végezd el kötelességed és válj meg minden olyan köteléktől, amely a sikerhez és a kudarchoz fűződik! Az ilyen kiegyensúlyozott elmeállapotot hívják jógának.” Ardzsunát aggodalom fogta el tettei következményei miatt, ezért gyámoltalanná vált. Hasonló aggodalmak akadályozzák a szanszkrt megtanulását is.

A siker vagy kudarc illuzórikus képe önmagában is elegendő ahhoz, hogy a próbálkozó visszariadjon, még mielőtt ténylegesen kapcsolatba került volna a nyelvvel. Amikor az ismétlési gyakorlatnak köszönhetően mindez nyilvánvalóvá válik, a következő feladatom az, hogy érthetően közöljem, mit jelent az eredményhez kötődést nélkülöző tanulás.

A szanszkrt tanulásában a gyors fejlődés kulcsa az aktív részvétel, s ezt csak az vállalja, aki valóban igényli az oktatást, útmutatást és tisztázást. Erre csak akkor képes az ember, ha félreteszi a sikerrel és a kudarccal szembeni előítéleteit, és elhatározza, hogy megtanulja a nyelvet. A tanuló a legfényesebb sikert akkor éri el, ha megérti, az eredmény sokkal inkább a részvételnek, semmint előzetes képességeknek köszönhető. Aki például minden alkalmat megragad az olvasásra, az egyre többet megért és egyre figyelmesebbé válik. Számtalan esetben törtek előre gyengécske tanulók, akik nagyfokú aktivitást tanúsítottak. Aki viszont a hibázás lehetőségétől vagy mások hátráltatásától tartva nem mer tevékenyen bekapcsolódni az oktatás menetébe, előbb-utóbb elveszti a fonalat. Ideális esetben a legcsekélyebb tudással rendelkezők a legaktívabbak. A szanszkrt nyelvtanulás sikerének egyedüli és legfontosabb tényezője a csoport életereje, ami attól függ, mennyire aktívak a résztvevők és mennyire bátorítják egymást a részvételben. A csoport élén a tanáré a karmesteri szerep, ami precíz és megalapozott tanítási módszert követel. Az a módszer, amit magam is használok, Patandzsali Jóga-szútráján alapszik és igen hatékonynak bizonyult. A Jóga-szútrák szinte matematikai formulákkal, igazság-egyenletekkel meghatározható tudománnyá emelik a jógát.

A legfontosabb magának a jógának a meghatározása: jógasz-csitta-vrtti-niródhah, vagyis a jóga nem más, mint a mentális tevékenység kontrolálása a tudat mezején. Az osztályteremben a tudat mezeje az üres tanári jegyzettömb, a tanár és a hallgatók. A tananyag, annak audio-vizuális megjelenítése, illetve ezek összefüggései alkotják a gyakorlati mentális tevékenységet. Amit pedig ki kell küszöbölni, az minden olyan gondolat, amely a szanszkrt tanulásán kívül esik. A szanszkrt elsajátításának kilencven százaléka hangok meghallgatásából és vizuális szimbólumok felismeréséből áll. Aki csak nézegeti és hallgatja a szanszkrtot, az könnyen meg is tanulja. Aki viszont a tanulás mellett millió egyéb gondolattal is foglalkozik, nem lesz képes megfelelően összpontosítani, s nem is tudja miért, de egyre terhesebbnek érzi a tanfolyamot.

A következő szútra így hangzik: tada drastuh szvarúpé ’vaszthanam, vagyis: „Azután a látó megszilárdul saját lényegi természetében.” Az ember szabadon dönthet, megnéz-e valamit vagy sem. Az egyhegyű összpontosítás a jóga egyik alapelve. Nagyfokú koncentráltsággal kell figyelni a hangokra és a látványra. Tökéletes összpontosítással személyes tapasztalatot kell szerezni a hangok és szavak kiejtéséről, s éberen kell követni a betűk vizuális szerkezetét, ahogy egy mozgó pont vonalakká válik és újabb pontokat s vonalakat köt össze. Észrevételeim szerint a szanszkrt kalligráfia esztétikus, színkódolt ábrázolása nagymértékben segíti a koncentrálást. A színkódolt diagramok könnyen csoportosíthatóvá teszik a szanszkrt nyelvtan igen logikus rendszerében a hasonlóságokat és különbözőségeket. A kiejtésnél pedig az adott hang képzési helyére és rezonanciafokára kell ügyelni. A ta és da hangot például a felső fogakhoz nyomott nyelvvel kell képezni, csakhogy az utóbbinál nagyobb a gutturális rezonancia. S milyen élvezetes a levegő kiengedése ugyanilyen nyelvtartás mellett a tha és dha hangok képzésekor! A szanszkrt ábécé hangjainak rezonanciafoka egyértelműen megfeleltethető a hangok képzési helyével.

A harmonikus együttműködéshez a tanulóknak meg kell egyezniük abban, hogy a kritika igénye nélkül egyszerűen csak hallgatják egymást, s így egymástól tanulnak. A saját tanulmányi lehetőségeink attól függenek, mennyire haladtak előre tanulótársaink, vagyis meg kell becsülni egymás eredményeit. Az is alapvető követelmény, hogy mindenki felelősséget vállal minden egyes információ alapos és teljes megértéséért. Vagyis ha lanyhul a figyelem, s emiatt valami kimaradt, akkor a hallgatónak jeleznie kell, hogy további magyarázatra van szüksége. Ha valami kimarad, az olyan, mintha gerendákat hagynánk ki egy épületből. Ezért a tanulónak addig kell kérdeznie, amíg csak meg nem érti a dolgot. Bármennyi idő legyen szükséges egy adott probléma tisztázásához, ez nem zavar sem engem, sem a csoport többi tagját, ebben mindenki biztos lehet. E jóváhagyásnak a legkritikusabb pontja az, hogy önmagunknak is megadjuk ezt az engedélyt. Nem kell attól tartani, hogy bárki is ostobának nézi a kérdezőt vagy ezzel feltart valakit. A legtöbb ember mindent elkövet, csakhogy elkerülje az ilyen szituációt, akár tettetni is hajlandó, hogy mindent ért. Ha viszont a tanítvány minden egyéb megfontolásnál előbbre helyezi a szanszkrt megtanulását, akkor nemhogy nem tart fel másokat, de elősegíti a többiek tanulását.

A szanszkrt megtanulása érdekében el kell szakadnunk a magunkról alkotott korlátolt felfogástól – és így igazából megismerhetjük önmagunkat. Amint a tanítvány meghozza ezt a fontos döntést, jelentős változás veszi kezdetét. Ennek egyértel-mű bizonyítéka a szanszkrt nyelv világos, sőt örömteli megtapasztalása, valamint a könnyűvé vált tanulás.

Talán a legnagyobb feladat annak a tévhitnek az eloszlatása volt, miszerint a szanszkrt tanulása egyedül a memorizáláson alapszik. A szanszkrt elsajátítása sokkal könnyebb, ha belevetjük magunkat a nyelv tiszta és örömteli vibrációjába, megfigyeljük és hallgatjuk nyelvtani szerkezetének összecsengő és szimmetrikus formuláit. A szanszkrt nyelvben rengeteg játékosság rejtezik, így a megtanulásához elég a játék öröme, a hangok ritmusának és a betűk képének megkedvelése. A legtöbb ember akkor adja föl, amikor úgy érzi, nem emlékszik az addig tanultakra, és fél továbbmenni, nehogy végképp összezavarodjon. Ha viszont nem törődik azzal, emlékezik-e vagy sem, csupán élvezi a tanulás játékosságát, akkor eljut arra a szintre, amikor a hallás, a látás, a nyelv természetes törvényszerűségeinek megismerése egységgé kezd összeállni. Sokszáz embert tanítva láttam, mekkora örömöt és elégedettséget jelent mindenkinek, ha a tanulótársak megértettek valamit, és addig elérhetetlennek tűnő képességekre tettek szert. A hatékony szanszkrt oktatás alkotókészséget igényel, s tisztában kell lennünk a látás és hallás természetes eredményeként jelentkező határtalan lehetőségekkel, a felfedezések végtelen perspektívájával. Ha valaki nemcsak többet lát valamelyest, hanem a látás természetéből is megért valamit, akkor mindenkinek a látóköre kiszélesedik. Vagyis nemcsak a nyelvet érti jobban a hallgató, de a tanulmányok szelleme is elkíséri.A szanszkrt tanulás az ember egész életére kihat. A sikeres nyelvtanfolyam nemcsak más témák elsajátításához nyújt eredményes módszert, de azokra a korlátokra is rámutat, amelyek már egyedül is legyőzhetők, s felfedezteti azokat a magasságokat, amikhez az egységes, egymás kölcsönös támogatásán alapuló munka vezet.

Vyaas Houston a Columbia Egyetemen doktorált szanszkrt nyelvből. Tizenhét éve foglalkozik szanszkrttal és jógával. Szanszkrt nyelvtanfolyamaival az egész Egyesült Államokat bejárta, sőt levelező nyelvtanfolyamokat is szervez. Az ő szerkesztésében jelenik meg a Szanszkrt ma (Sanskrit Today) című folyóirat.
Korábbi, 1990/2 számunk 34. oldalán e cikkünk szerzőjének egy másik írását olvashatjuk a csodálatos szanszkrt nyelvről. Címe: A megvilágosodás nyelve.

Én így tanultam szanszkrtul!

Beszélgetés Vyaas Houstonnal

A szanszkrt nyelvű klasszikus irodalom roppant terjedelmű, több művet számlál, mint bármely más nyelv, beleértve az angolt is. Ékesszólása felülmúlhatatlan – közvetítője a világ legszebb költészetének, legnagyszerűbb írásműveinek és a legmesszebb menő következtetéseket tartalmazó filozófiai értekezéseinek. Mindamellett, hogy kifinomult hordozója a költői kifejezésnek és az absztrakt gondolkodásnak, a szanszkrt annyira precíz és szigorú szabályokon alapul, hogy a mesterséges intelligencia (AI, Artifical Intelligence) területén is kezdik használni a számítógépes feldolgozásban, olyan területen, amelyen más természetes nyelv alkalmazása nem volna lehetséges. A szanszkrt a jóga nyelve is. Bár sokakat érdekel, a nyugati ember számára gyakorlatilag mégis elérhetetlen.

Vyaas Houston egyike azon néhány nem indiai tudósnak, aki igazi szakértőjévé vált a szanszkrt nyelvnek. Mesterével, Srí Brahmananda Szaraszvatival 1971-ben találkozott, s ez a találkozás egy máig tartó lelki utazás kezdete volt. A következő beszélgetést Deborah Willoughby, a Yoga International munkatársa folytatta vele 1992 telén a warwicki (New York, USA) Amerikai Szanszkrt Intézetben.

– Hogyan ismerkedett meg a szanszkrt nyelvvel?
– Érdeklődésem középpontjában eredetileg a jóga állt. Komolyan gyakoroltam már három éve, amikor abban a szerencsében volt részem, hogy találkozhattam mesteremmel. Hamar megértettem, hogy ő a szanszkrt nyelven keresztül tanít, és az egyetlen lehetőség, hogy részesüljek ebben a tanításban, ha magam is szanszkrttal foglalkozom. Abban az időben még csak annyit tudtam, hogy a szanszkrt kapcsolatban áll a jógával.

– Hogyan tanított a mestere?
– A módszere a kántáláson alapult. Évekig minden áldott nap 8-10 órán keresztül kántáltuk a szövegeket. Egyaránt zengtük a szanszkrt ábécé hangjait, a főnévi végződéseket vagy a jóga szútrákat és a Bhagavad-gítá verseit. Amikor énekelt, úgy tűnt, mintha testének minden molekulája vibrált volna, s mintha a lelki energiáját osztotta volna meg velünk ilyen módon. Úgy éreztem, az egész világegyetem feloldódik ebben a rezgésben.

Ő elzengett egy sort, s mi ismételtük őt. Teljes szívével és lényével együtt vibrált a hanggal, betöltve a teret – s ismételve őt, a meditáció természetes állapotába merültünk. Kántálása annyira tiszta és egyhegyű (koncentrált) volt, hogy hallgatva és ismételve őt én is megtanultam, hogyan nyissam fel és terjesszem ki saját rezgéseimet. Ezt egyedül sohasem tudtam volna megtenni.

A szanszkrt zengéséhez kapcsolódva a jóga filozófiáját is átadta, s én úgy találtam, hogy a jóga tanításait, amiket előtte éveken át olvastam, sokkal nagyobb intenzitással tudom befogadni a szanszkrt eredetiben.

– Mi adja a szanszkrt különös energiáját?

– A szanszkrt alaphangjai a legtisztább, legkülönbözőbb és legkoncentráltabb összefüggő kiválogatása azoknak a hangoknak, melyek az ember beszédképző szerveivel előállíthatók. A szanszkrt ábécé minden hangját, mint rezgő energiát kell megtanulni. Meg kell tapasztalni, miként építkezik a nyelv az alaphangjaiból, és meg kell ismerni azt a módot, ahogyan ezt el lehet sajátítani. Pontosan ismernünk kell az egyes hangok keletkezésének helyét a szájban, és meg kell tanulnunk hozzáhangolni a lélegzet és a kiejtéshez szükséges energia pontos mennyiségét. Olyan ez, mintha hangszeren tanulnál, amikor ki kell fejlesztened azt az érzéket, amellyel minden húron képes vagy játszani. Ugyanez áll a szanszkrtra: hozzáidomulsz az öt alapvető szájpozícióhoz s a különböző állásokban létrejövő hangokhoz, megtanulod a köztük levő különbségeket és hasonlóságokat. Kántálás közben figyelned kell a nyelv helyzetére, a hang vibrálására és az energia terjedésére. Ez a figyelem növeli a hang rezonancia energiáját, amely aztán kiárad az egész testedben.

A szanszkrt nyelvben minden hangkombináció a harmónia szigorú törvényeit követi, s ez teszi lehetővé a hangok legszebb együtteseinek megszakítatlan áramlását szavakká és versekké. A szanszkrt nyelv lényege az, hogy az optimális rezonancia állapotába vigyen, tiszta és univerzális energiákat indítva el, amelyek természetes úton teszik lehetővé olyan tudatállapotok elérését, amelyek érzékeinkkel nem megtapasztalhatóak.

– Az általános vélemény szerint a szanszkrt különösen nehezen tanulható nyelv. Ön viszont húsz éve oktatja az Egyesült Államokban, és azt állítja, mindenki képes lehet megtanulni.

– A szanszkrt nyelvet úgy alkották meg, hogy a beszélő együtt rezonál vagy vibrál azokkal az igazságokkal, amelyekről a nyelv szól. Ha így közelítik meg ezt a nyelvet, nem marad el a siker. Ha azonban akadémiai perspektívából, tradícionális megközelítéssel közelít a nyelvhez – megpróbálva gyűjteni és memorizálni az információt –, akkor kiábrándulunk. Számtalan kitűnő képességű tanuló járt így. Aki azonban tudja, hogyan állnak természetes sorrá a hangok, és élvezi azok vibrálását, gond nélkül megtanulhat szanszkrtul, mégha az iskolában kevésbé sikeres volt is.

Másképpen is emlékezetbe véshetjük a hangok kapcsolódási szabályait, úgy, hogy megjegyezzük, mely hangtársulások okoznak diszharmóniát. Ez az érzéseken alapuló megközelítés is igen inspiráló. A szanszkrt elméletileg ugyan ijesztőnek tűnik, a gyakorlatban mégis rendkívül egyszerű. Akinek megadatott a lehetőség, hogy felfedezze és maga alkossa meg a nyelv alaphangjait, az szeretni fogja ezt a játékot. Olyan ez, mintha újra gyermekké vált volna.

Vyaas Houston

1995/18.