Mámoros páva és a lassú andalgás

Rúpa gószvámínak a Góvardhan-hegyhez intézett fohászai

Vradzsában, Krsna ifjúkori kedvteléseinek színterén áll az egyik legszentebb zarándokhely, a Góvardhan-hegy. A Góvardhan név tehén (gó) táplálót (vardhana) jelent – itt legeltették a pásztorok teheneiket.

A Góvardhannal kapcsolatos legismertebb történet szerint a vradzsabéli pásztorok minden évben Dípávali ünnepén Indrának mutattak be áldozatot, hogy elnyerjék kegyét, s így biztosítsák az esőt és így a jó legelőt jószágaik számára. Krsna azonban véget vetett ennek az áldozatnak, s az összegyűjtött kellékekkel Indra helyett a Góvardhan hegyet imádatára buzdította őket. Majd a hegy alakban megjelenve, el is fogyasztotta a felajánlott ételeket. Az elmaradt áldozat miatt haragvó Indra vízözönszerű esőt zúdított Vradzsára. Krsna ekkor bal kezének kisujjára emelte a Góvardhan hegyet, s egy álló héten keresztül felemelve tartotta. A pásztorok s a jószágok így menedékre találtak a hegy alatt. Egy szemhunyást sem aludtak, csak Krsnát csodálták, s ételre sem volt szükségük, mert Krsna iránti szeretetük táplálta őket. A Góvardhan-hegy felemelésével Krsna Indra büszkeségét is letörte, alászállt mennyei birodalmából, hódoló imáit ajánlotta Krsnának, majd Góvinda néven királlyá koronázta őt.

Azt mondják, Pulasztja muni átka következtében minden nap egy szezámmagnyit lesz kisebb a hegy – most a legmagasabb pontja kb. huszonöt méter magas. Ám Gólókán, Krsna hajlékán a Góvardhan hegyet Satasrnga (százormú) néven ismerik, ezért a vaisnavák meditációjában hatalmas hegyláncként jelenik meg, hatalmas felhőkig érő csúcsokkal, békés völgyekkel, sebes folyású patakokkal és tágas barlangokkal, mely nappal a pásztorfiúk játékainak színhelye, ám éjszakánként Krsna és Rádhá szerelmes találkáinak hajléka.

A versek szerzője Rúpa gószvámí (1489-1564) egyike Csaitanja hat jeles szerzetes követőjének. Ifjú korában a bengáli muszlim uralkodó tanácsadója volt, majd Csaitanja követőjeként számos meghatározó mű szerzője, legnevesebb teológiai munkái a Bhakti-raszámrta-szindhu (Az odaadás nektári ízeinek óceánja), az Uddzsvala-nílamani (A szerelem tündöklő zafírja), de nevezetesek drámái és költeményei is. A Góvardhant magasztaló versei a Sztava-málá (Himnusz-füzér) című gyűjteményből valók.

srí-govardhanaya namah |
Hódolat Srí Góvardhannak!

I. vers
A mámoros páva

1. A Góvinda ajkait ékesítő fuvola hangjától megmámorosodott pávák lankáidon perdülnek táncra. Tested a Rádhá-kunda magasba törő hullámai simogatják, óh Góvardhan, add, hogy beteljesedjék vágyam!
Góvardhan alakja egy a csőrét begyéhez hajtó páváéhoz hasonlatos. Szemei a Rádhá-kunda és a Sjáma-kunda, csőre Mukháravinda, nyaka Dána-ghátí, a farka pedig Púnycsharí.

2. Nagyszerűséged Vradzsa számtalan hölgye ámulva dicséri, Hari legkiválóbb szolgájaként beszélnek rólad. Csodás ragyogással töltesz be minden irányt, óh Góvardhan, add, hogy beteljesedjék vágyam!
A gópík így beszélnek egymás között: „Kedves lányok, ez a hegy a legkiválóbb Hari szolgái közül, hiszen Balarám és Krsna lábainak érintésétől örvendezik, és ivóvízzel, friss fűvel, ehető gyökerekkel és barlangokkal ajánlja hódolatát nékik, a teheneknek valamint kedves társaiknak.” (Bhág. 10.21.18)

3. Fejedelmi barlangjaiddal, s a felhőkkel, a Hold barátaival gyönyörködteted Istent. Gyorsfolyású patakjaid vize úgy tündököl, akár a vaidúrja-drágakő. Óh, Góvardhan, add, hogy beteljesedjék vágyam!

4. Tündöklő ormaidról nagy szeretettel kimosott ásványaid a Mindenség Ékességének ékkövei, völgyeidben szüntelenül a fuvola gyönyör-hangjai zengnek. Óh, Góvardhan, add, hogy beteljesedjék vágyam!

5. Óh, hegylánc, ragyogsz, hiszen Krsna telepszik le köveidre. Szurabhi tehenek elbűvölő barátja, óh, Góvardhan, add, hogy beteljesedjék vágyam!
A „Szurabhi tehenek elbűvölő barátja” sor szójáték. A szövegben szereplő bandhur-bandhura-dharma kifejezés egyszerre jelent kedves, elbűvölő természetű barátot, és olyan barátot is, akinek jellemző tulajdonsága, hogy egyenetlen a felszíne.
Mikor Indra özönvizet zúdított Gókula népére, s Krsna felemelte a Góvardhan hegyet, a szenvedő tehenek is a hegy alatt leltek oltalomra, így Góvardhan nagyon kedves a mennyei Szurabhi tehenek számára.

6. Indrát legyőzve elűzted a pusztítás kedvéért összegyűlt felhők sokaságát, s megmentetted tieidet a méltatlan gyötrelmektől. Bizony, véget vetettél az ellenségeskedésnek, óh Góvardhan, add hát, hogy beteljesedjék vágyam!
A vers Indrát Dzsambha-aráti, azaz Dzsambha ellensége néven említi. A tejóceán kiköpülése után az aszurák és a dévák összecsaptak, s e csatában Indra villámjával választotta el Dzsambha fejét testétől.

7. Óh Tápláló, ki a Mindenség Fenntartójának magasba emelt szépséges kezében ernyővé lettél, s elnyerted a hozzád illő nevet! Áldozatod maga Krsna gondolta ki, óh, Góvardhan, add, hogy beteljesedjék vágyam!
A Góvardhan név jelentése: a teheneket gyarapító, tápláló.

8. Rádhiká évődéshez értő barátja, ligeteidet az ő eltaposott karkötői és nyakláncai ékesítik, s a rásza-lílá éke tesz gazdaggá. Óh Góvardhan, add, hogy beteljesedjék vágyam!

9. Hegyek koronája, Sötétfelhő kedves barátja, Tápláló! Kérlek, add meg a rajongó szeretet gyönyörét annak, ki e nyolc strófát olvassa, és segíts, hogy gyorsan elfogadja őt szíved ura!

Így végződik a Mámoros páva nevezetű első fohász Srí Góvardhanhoz, nyolc versben.

II. vers
A Hegykirály gyönyöradó hajléka

1. Agha ellenségének sötétkék oszlopként ragyogó szépséges karján hét napig nyújtottál menedéket ernyőként a felhőszakadás miatt meggyötört szívű gókulaiaknak. Krsna kedves jóbarátja, Góvardhan, kérlek, gyarapítsd mindig boldogságunkat!
Agha démon hatalmas kígyótestet öltött, hogy elnyelje Krsnát, a pásztorfiúkat, a borjakat s Vradzsa egész népét. Krsnát is elnyelte, ő azonban hirtelen nála is nagyobbra nőtt, így végzett vele. Az agha szó jelentése bűn, kín, fájdalom, ezért Agha ellensége a bűn ellenségét is jelenti.

2. Indrától tartva még Párvatí bátyja is sebesen az óceánba menekült, a rokoni szeretetre számítva. Ám te, hatalmas, mégis letörted Indra büszkeségét! Óh, Góvardhan, kérlek, gyarapítsd mindig boldogságunkat!
Párvatí bátyja, Himálaja és Mená legidősebb fia, a Maináka hegy. A szatja-jugában a hegyeknek szárnyaik voltak, s a szelekkel repültek. Ám az emberek és a dévák aggódtak, hogy a hegyek az égből a fejükre eshetnek. Megtanácskozták a dolgot, és Indrát bízták meg, hogy villámjával nyesse le a hegyek szárnyait. Maináka Váju jóbarátja volt, ezért aztán Váju elrejtette őt Indra elől az óceánban. (Később aztán mikor Váju fia, Hanumán Szítát keresve átugrott Lankára, a hálás Maináka felemelkedve a vízből pihenőhelyet biztosított neki.) Az óceán (szágara) medrét, ahol Maináka elrejtőzött, korábban Szagara király fiai ásták ki, mikor az apjuk áldozatáról ellopott lovat keresték, majd a mennyekből alászálló Gangesznek, Maináka testvérének vize töltötte fel. Rúpa gószvámí ez utóbbi rokoni kapcsolatra utal.

3. Krsna feltárta heggyé terjeszkedő alakját, s határozottan így szólt: „E hatalmas hegy vagyok!”, majd a pásztorok társaságában ő maga ízlelte meg a néked felajánlott ételt. Óh, áldott Góvardhan, kérlek, gyarapítsd mindig boldogságunkat!
„Ám Krsna egy másik, tehénpásztorok bizalmát megnyerő formát öltött. »A hegy vagyok« – szólt, majd e hatalmas testben mind megette a sok felajánlást.” (Bhág. 10.24.35.)

4. Krsna által elgondolt áldozatod mind a mai napig csodásan tündököl Kárttika hónap telő holdjának első napján. Tehenek és bivalyok játéka gazdagít, és családapaként lankáid zsenge füvével táplálod a jószágokat. Óh, Góvardhan, kérlek, gyarapítsd mindig boldogságunkat!

5. Elcsened Srí Rádhá kedves tavacskájának lótusz-illat-drágaságát, ezért követ aggodalomtól űzve a vízcsepp-őrök seregével teli, hangtalanul suhanó szellő. Óh, Góvardhan, kérlek, gyarapítsd mindig boldogságunkat!
A lágy szellő Rádhá tavacskája, a Rádhá-kunda felől fúj, s vizének páráját hozza magával.

6. A fejőslánykák szerelmét Krsna csónak-játékával, és a vámszedős évődéssel feltáró Mánasza-gangá nektárvizének tiszta hullámai mossák szikláid. Óh, Góvardhan, kérlek, gyarapítsd mindig boldogságunkat!
Egy alkalommal Krsna a Mánasza-gangá tavon révészkedett. A gópík beszálltak csónakjába, ám a tó közepén a csónak léket kapott, és süllyedni kezdett. Krsna, hogy a túlsúlytól megszabaduljanak, a gópíkkal a vízbe dobatta előbb a vajas edényeiket, majd aranyékszereiket is. Végül Krsna azt követelte, hogy ruháikat is vessék a vízbe, ám ekkor Rádhá oltalomért könyörögve Krsna karjaiba vetette magát.
Máskor pedig megvámolta a fejőslánykákat, akik a hegyen átkelve Mathurában akarták eladni a vajat.

7. Méh-szépségű sötét hegycsúcsaid közt magas vámszedőhely-hajlékok, hol urad, a mindenhatók vezére a vajat fogadta el Vradzsa őz-tekintetű hajadonjainak felajánlásából, s nem mást. Óh Góvardhan, kérlek, gyarapítsd mindig boldogságunkat!
A méh-szépségű szóösszetételben a méhre a madhu-kara (mézgyűjtő) szó utal, mely a sjáma (sötét) jelzővel együtt fekete méhekhez hasonlítja hegy csúcsait. A sjáma szó a sötét bőrszínű Krsnára tett egyértelmű utalás. A madhu-kara kifejezés közvetetten szintén rá utal, hiszen nem csupán méhet, hanem virágról virágra szálló, csapodár szeretőt is jelent, s ez szintén a hegyi átjárókon a fejőslánykákkal évődő Krsnára vonatkozik. Krsna a felajánlás javát, a vajat fogadta el – az itt használt sukla szó friss vajat jelent, de fehéret is, így a feketés Krsna mellett Rádhikára utal.

8. Rádhá szerelmes civódásának büszke szavai, füldíszének elhervadt lótusza, (Krsna) fejékéből kihullott pávatollak, ligeteidben a fekhely tetején a Vaidzsajantí füzér szétgurult virágjai – ezek díszítik tested, óh, Góvardhan, kérlek, gyarapítsd mindig boldogságunkat!
Visnu ékszerként viseli a vaidzsajantít („a győzedelmes”), melyet az öt elemet jelképező gyöngy (víz) rubint (tűz), smaragd (föld), zafír (levegő) és gyémánt (éter) drágakövek díszítenek. Krsna nyakában a vaidzsajantí azonban öt különböző színű virágból készült virágfüzér, mely a térdéig ér. A virágfüzér Isten mindenek feletti hatalmát jelképezi, ám most e füzér virágjai szétszóródtak a Góvardhan melletti ligetben.

9. A boldog ember, ki egyszerűen csak hittel, tiszta szívvel, állhatatosan elismétli szépen e nyolcstrófás költeményt, a Góvardhant magasba emelő Krsna piros lótuszlábainál talál otthonra, s itt, a Hegykirálynál lel szeretetben bővelkedő hajlékra.

Így végződik a Hegykirály gyönyöradó hajléka nevezetű második fohász Srí Góvardhanhoz, nyolc versben.

53/2010.
Fordította Andrássy Csongor