Mathurá és Vrndávan

 

Ha valaki Indiában kiejti vagy meghallja Mathurá és Vrndávan nevét, az arcán megjelenő finom mosoly jelzi, hogy mindenki számára ismert névről van szó, függetlenül attól, hogy milyen vallást követ, milyen istenséget imád. Ha esetleg vaisnava hitű az illető, szinte hallható módon a szíve is nagyobbat dobban, hevesebben ver.

 

 

Zarándok város 2 DSC_0009 copy-crop

 

Ha valaki Indiában kiejti vagy meghallja Mathurá és Vrndávan nevét, az arcán megjelenő finom mosoly jelzi, hogy mindenki számára ismert névről van szó, függetlenül attól, hogy milyen vallást követ, milyen istenséget imád. Ha esetleg  vaisnava hitű az illető, szinte hallható módon a szíve is nagyobbat dobban, hevesebbet ver.
Egy vaisnava számára Mathurá az a hely, ahol a föld és az ég összeér, és ebből a szent frigyből maga a Legfelsőbb, Krsna született meg 5000 évvel ezelőtt. Mathurá a szent kapu, amin ha az ember kellő alázattal belép, Vrndávanban találja magát, ahol minden pillanatban a szent hely misztériuma, és az örökkévalóság végtelen érzése hatja át. A történet szerint Krsna születése után édesapja, Vaszudév az éj leple alatt Mathurából Vrndávanba menekítette egyetlen gyermekét a kegyetlen Kamsza elől. Mindezt azzal a szándékkal tette, hogy fia életét megmentve titokban nevelkedjen fel, mint egy pásztorfiú. A királyi sarj álruhát öltött, hogy így mutassa meg isteni mivoltát az ott élőknek, és hogy hívei megtapasztalják azt a határtalan boldogságot, melyet az ő jelenléte kelt szívükben. Ekkor kezdetét veszi az a misztérium, ami a szent könyvekben olvasható és az ismert vagy kevésbé ismert szentek meditációjában megnyilatkozott. Ez a titokzatosság lengi körül Krsna egész életét, amelynek megértése, érzékelése kettős módon hat környezetére. Egy felől egy kedves, sokszor csintalan gyermek van az események középpontjában, és úgy tűnik, mintha az isteni természetnek nyoma sem lenne. Más felől a történetek résztvevői felmérvén a sokszor veszélyes helyzetek végkimenetelét, különböző módon reagálnak azokra, attól függően, kit milyen lelki kapcsolat köt össze Krsnával. A dolgok végül mindig misztikus és természetfeletti módon megoldódnak, ezzel mutatva meg Krsna isteni mivoltát, jellemét. Helyre állt a rend, s az Úr várja az újabb pillanatot, hogy újabb cselekedeteivel mindenkit lenyűgözzön.

 

Mathurá

India szent eposza, a Mahábhárata tartalmazza az 5000 évvel ezelőtti eseményeket. Ebben Mathurá is többször szerepel, mint jelentős, központi hatalommal bíró város. Egészen az i.sz. 1000-ig a világ egyik leggazdagabb települése volt, ami arra utal, hogy Krsna földi jelenléte híressé tette. A szent írások, az örökkévaló Isten megjelenésének színterét hangsúlyozzák, míg a hívek számára kiemelkedő fontosságú zarándokhely még napjainkban is. Az évszázadok nyomán a muszlim uralom sajnos negatív módon nyomta rá bélyegét a város történetére. Erőszakot nem kímélve rombolta le a vaisnava hit szent helyeit és az imádott istenük szobrait mecsetjeikben, a lépcsők alá „temették” el. Az angol gyarmati időkben némelyek visszakerültek eredeti helyükre, de a jellemzőbb az volt, hogy az idegen kezek által érintett murtik már meggyalázottakká váltak. Mathurá fő temploma a Krsna Dzsanmaszthán, amely Krsna születésének helyén 1965-ben épült. Viszonylag új templomnak számít, de körülötte régebbi emlékhelyek is vannak, a legelsőt Krsna dédunokája építtette mintegy 5000 évvel ezelőtt. Az évszázadok alatt felépített templomokat, melyek egyikében maga Csaitanja Maháprabhu is járt, a muszlimok rendszeresen lerombolták, sőt, 1669-ben a romokból mecsetet építettek az eredeti templom tőszomszédságában. Hatalmas drótkerítés választja el egymástól a két szent épületet, állandó katonai őrjárat biztosítja a rendet és csak szigorú ellenőrzés után lehet bejutni e területekre. Szomorú példája ez annak, hogy két jelentős vallás híveit így kell elválasztani egymástól. Bhaktivinód Thákur jövendölése úgy látszik még várat magára. „minden egyéb vallás megszűnik, amint a világ bölcsei megértik Srí Csaitanja becses üzenetét. Az Abszolút a szépség és a szeretet, s ha ezt megértik az emberek, minden egyéb fölöslegessé válik. Hiszen mindenki a szépségre vágyik, a legfőbb szépségre. A végső harmóniát, az abszolút szeretetet, egymás szeretetét kutatja minden ember. E mellett minden egyéb ajánlat eltörpül, az összes többi vallásos felfogás szertefoszlik.” A Krsna Dzsanmaszthán templom fő oltárán az isteni pár, Rádhá-Késava áll, balra Dzsagannáth (az Univerzum ura), Balarám (a testvére), és Szubhadrá (a húga), míg jobbra Szíta-Ráma, Laksman és Hanumán biztosítja, hogy a hívek bárkihez is szeretnének imádkozni, azt itt megtehessék. A Mathurán keresztülhömpölygő Jamuná-folyam egyik legfőbb ghátja a Visram-ghát, ahol Krsna megpihent miután legyőzte gonosz nagybátyját, Kamsza királyt. Kamsza még Krsna születése előtt megtudta, hogy ő fogja életét elvenni, ezért húgának, Dévakínak minden gyermekét megölette, akik Krsna előtt születtek…

 

Vrndávan

Vrndávan tizenkét kilométernyire fekszik Mathurától, és a Krsna földi kedvteléseinek helyet adó vidék, Vradzsa-mandal központi helyszíne a Góvardhan-hegy, Rádhá tavacskája, a Rádhá-kunda, Nanda pásztorkirály faluja, Nandgrám és sok más szent hely mellett. A kalauzokból megtudhatjuk, hogy ötezer templom található ebben az indiai nagyvárosokhoz viszonyítva igen csak kicsi településen. Lépten-nyomon szent helyen találjuk magunkat, Krsna minden kedvteléséhez építettek egy kis oltárt, emlékhelyet, a hívek nagy örömére. Az ott lakók, a bridzsbászi-k, reggeltől estig Krsnára emlékeznek, hiszen mindenkinek róla beszélnek.
A sok templom közül hármat tartanak a legjelentősebbnek: a Srí Góvinda, a Gópinath, és a Madhan-móhan templomot. Igaz, ez a megítélés szubjektív is lehet, hiszen az odalátogató belső átélése, meditációja nem rangsorol, hanem lelkületéhez mérten, egyéni érzései alapján vonzódik Krsna különböző megjelenési formáihoz, melyek a templomokban láthatóak. Ez így is van rendjén, mert a lélek egyedi, és sajátos módon vonzódik a Legfelsőbbhöz.

Srí Góvinda templom

A templomot 1590-ben a dzsaipuri Man Szingh maharadzsa építtette. A munkálatok öt éven keresztül folytak, több ezer férfi áldozatos munkájával. Az eredeti Góvindadzsí múrtit (kegyszobrot) 450 évvel ezelőtt Rúpa gószvámí állította az oltárra. Sajnos a muszlim pusztítás ezt a templomot is utolérte, lerombolták a tetejét azzal az indokkal, hogy nem lehet magasabb, mint az ő mecsetjük. A múrtikat Dzsaipurba menekítették, közel a Maharadzsa palotájához. Mai napig az imádat ott folyik, Vrndávanban új kegyszobrokat állítottak a régiek helyére. Ez a templom Vrndávan legimpozánsabb építménye. Vörös kőből épült, s ahogyan alkonyatkor a lenyugvó nap megvilágítja, csodálatos látványt nyújt. Ezt a hangulatot a sok arra kószáló majomsereg sem tudja megzavarni.

Gópináth templom

A város sikátoros utcáin bandukolva találjuk meg a látogatók elől szinte teljesen eldugott Gópináth templomot. Paramánanda Bhattácsárja találta meg Gópínáth kegyszobrát, melyet eredetileg még Krsna dédunokája Vadzsranábha állított az oltárra, de sajnos ezt is Dzsaipurba menekítették a veszélyes időszak alatt. Az oltáron ma Gópínáth mellett kedvese Rádháráni is látható, nővérével, Ananga manydzsáríval együtt.

Madan-móhan templom

A Jamuná-folyó partján sétálva – ahol szinte minden pillanatban az jár az ember fejében, hogy valamikor Krsna lábnyoma ékesítette a finom szemcsés homokot, – felfelé pillantva egy nagyon régi, szép építményt láthatunk meg.
Amikor Advaita ácsárja, jeles bengáli tanító majd fél évszázada Vrndávanba látogatott, egy öreg fa tövében talált rá Madan-móhan kegyszobrára, s tanítványát, Purusóttam Chaubet bízta meg, hogy szolgálja az Úrnak ezt a formáját. Ő Szanátan gószvámínak, a vaisnavák körében nagy tiszteletnek örvendő és munkásságával a vaisnava filozófiát, irodalmat gazdagító aszkétának adományozta.
Madan-móhan mellett Rádhárání és Lalitá is az oltár dísze volt, ma Radzsaszthánban imádják őket. A templom 1580-ban egy tizenöt méter magas dombon épült, maga az építmény tizennyolc méter magas, finoman ívelt formája, vörös színe kiemelkedik a tájból. A templom oldalánál található Szanátan gószvámí meditációs kunyhója, ahol a szent életének egy intim pillanata tárul elénk. Itt szembesül az ember az egyszerű élet, magas szintű gondolkodás eszméjével.

S a hivatalos nevezetességek mellett engedtessék meg egy személyes élmény is. Felejthetetlen emlék számomra a Rádhá-Raman templom, ahová szinte minden nap ellátogattam, amikor hosszabb ideig Vrndávanban tartózkodtam. A különleges szent énekek, a bhadzsanok, a templom hangulata, és Rádhá-Raman (Rádhá imádottja) alakja, olyan érzéseket kelt bennem, amire hosszú évek után is szeretettel gondolok vissza. Nem utolsó sorban azért, mert az első tánc fellépésem is itt volt, amiért örök hála az Úrnak. Az emlékek hosszú sora olyan, mint egy fotóalbum, amibe ha bepillantok, a színek mellett egy-egy jelentéktelennek tűnő esemény van megörökítve. Lapozgatva látom a fehér száris nőket, ahogy hajnaltájban, kicsi papucsukban, csoszogva jönnek a Jamuna felől, ahol reggeli imádságukat kezdték. Látom a púpos teheneket az utcán bandukolni, itt-ott megállnak bámészkodni, s egy-egy ismerős helyen bedugják fejüket az ajtón. Látom a ragyogó fekete hajú gyerekeket szaladgálni, sírni, nevetni; a riksás férfiakat, fiúkat, ahogyan hangosan kiáltják: Rádhé, Rádhé! Hallom a templomok imára hívó harangozását, a szent név halk mormolását, érzem a füstölők tömény illatát, és látom a szegény embereket, akik néhány rúpia reményében tartják tenyerüket a járókelők felé. Zöld papagájok, pávák és majmok mindenütt. Számomra ez Vrndávan. Itt cseng fülemben Mádhavéndra Purí néhány sora, ami Rádhárání mély érzelmeit tükrözi:

aji dina dajárdra nátha hé mathurá nátha kadávalókjaszé
hrdajam tvad alóka kátaram dajita bhrámjati kim karómjaham

„Kedves Uram! Szegények könyörületes Ura, Mathurá mestere! Vajon mikor pillanthatlak meg újra? Ha nem láthatlak, szívemet elönti a bánat! Ó, drágaságom, most mihez kezdjek?”

 

54/2010.
Mladonyiczky Edit