A szeretet útja

Az anyaság szentsége bennünk él, időtlen és kibontakozásra vár. Gyermeket szerettünk volna. Érezzük és tudjuk, hogy a szülői hivatást, a szívünkben rejlő önzetlen adás vágyát így tapasztalhatjuk meg igazán.

Nem mindenkinek van szüksége erre a tapasztalásra. Hiszem, hogy azon ritka lelkek, akik Istennek szentelt életükkel odaadták e vágyukat, azok szívükben mindenki anyái, apái, testvérei és jóbarátai. Nem kívánnak elrejtőzni vagy hazudni. Tiszták ők, mint a gyermekek, akik szarkazmus, boncolgatás és mögöttes gondolatok nélkül tudnak mindenkire egyformán mosolyogni. Mint az a falevél, aki ismeri a fának a gyökerét és már nem különálló leveleket lát a lombkoronában, hanem a mindannyiukat összekötő láthatatlan szálat, közös kapcsolatot.
Ez olyan erő, mely mindannyiunk sajátja és szívünkben honol. Néha felismerjük, megsejtjük és engedjük mint a szellő, dallam vagy napsugár finoman, szeretőn áramlani. (Meglepő igazolása volt ennek a lányunk születése előtti óra, amikor a világ különböző részéről fiatal, idős barátnő, rokon felhívott, hogy csak gondoltak ránk, vajon mikor lesz a szép esemény? Lehet ezt megérzésnek is mondani, de akkor az a 20-30 hívás olyan feltűnő volt, mellyel azt éreztem, hogy valamennyi nőtársammal együtt, egy ettől a jelentől független, „másik” világban vagyunk).
Hogy mégse haljon ki ez a világ, a Jóisten létrehozta a házasságot, melyben lehetőséget kapunk a közös formálódásra és a szeretet gyakorlására. Gyönyörű a magyar nyelv, mely e kapcsolat lényegét egy szóval határozza meg: hit-vestárs.
Majd várjuk szeretetünk gyümölcsét, melyet, mai világunkban egyre többen döbbennek rá, hogy megvásárolni, rendelni nem lehet. Hosszú és csöndes ez a várakozás! Áldást kérünk, fohászkodunk, remélünk, sírunk és feledni akarjuk az egészet. Majd mikor már sokadjára fogynak el a könnyek, végül felsejlik a tanítás, „ha nincs benne a közös életünkben ez a lehetőség, akkor bármennyire is szeretnénk, saját gyermek nélkül kell élni az életünket”. A felismerés ereje segít, hogy örömmel elfogadjuk a felsőbb elrendezést. Legyen úgy, ahogy lennie kell! Egy legbelülről szóló mondat, mellyel utolsó vágyunkat is elengedtük. Mintha csak erre várt volna a Jóisten, pár nap és érkezik az ajándék.
Innen már csak kilenc hónap, melyben a szép és meghitt várakozás mellett félelmeink sóhajai is teret követelnek. Szülés,de vajon túlélhetem? Talán nem is ez az ok, csak félek. Szinte már egész nap csak félek. Aztán, egyszer csak jön egy gondolat, melyben látom magam, ha meghalok is, nem számít, csak a Jóisten ott legyen velem! Öröm és mérhetetlen könnyebbség tölt el. Nem is értem, mitől féltem és csak keresem korábbi rettegésemet.
A hit keveset ér, ha nem próbázik. Végül jön a kísértés. Talán mégis, itt az utolsó héten fordulhatnék a vajúdás hosszú, anyát és magzatot próbáló tizen-huszon óráját lefelező homeopatikus szerekhez. Használjak vagy mégsem? Igen! Nem! Magamba nézek és érzem nem, ezt tisztán szeretném. Bízom Benned, tudom, hogy a legjobbat akarod nekem! És történik. Magam is nehezen hiszem, hogy nemhogy feleződött, hanem tized-, huszadolódott és egy kurta másfél óra alatt (melyből egy órán át a telefonhoz szaladoztam) megérkezett a várva várt kicsiny lélek.
Mit is rejt és milyen finom tanítást hozott számunkra életével e kicsiny jövevény? Csak pár hónap és a világ minden jelensége, eseménye és kapcsolata átértékelődött. Tanít, hogy a pillanatban éljünk, önzetlenül örüljünk, gyakran mosolyogjunk, egymásra komolyan figyeljünk és a szíven keresztül tanuljuk látni, szeretni e gyönyörű világot.

Édesanyádként

Megoszthatom az életet Veled,
De nem tudom leélni helyetted.

Megtaníthatlak dolgokra,
De nem tudok helyetted tanulni

Irányt mutathatok neked,
De nem lehetek mindig melletted, hogy vezesselek.

Elvihetlek a templomba,
De nem tehetlek hívővé.

Szabadságot adhatok neked,
De nem számolhatok el vele helyetted..

Megtaníthatom, hogyan különböztesd meg a jót a rossztól,
De nem dönthetek mindig helyetted.

Vásárolhatok neked szép dolgokat,
De nem tehetlek elbűvölővé.

Tanácsokat adhatok neked,
De nem tudom megfogadni őket helyetted.

Szeretetet adhatok neked,
De nem erőltethetem rád.

Megtaníthatom milyen egy barát,
De nem szerezhetek egyet sem neked.

Megtaníthatlak, hogyan kell valamit megosztani,
De nem tehetlek önzetlenné.

Megtaníthatom, hogy tisztelj,
De nem erőltethetem rád, hogy becsülj.

Adhatok tanácsot a barátaiddal kapcsolatban,
De nem válaszhatom ki őket neked.

Taníthatlak a nemiségről,
De nem őrizhetem meg tisztaságod.

Elmondhatom, milyen az élet,
De nem szerezhetek hírnevet neked.

Beszélhetek az italozásról és a drogokról,
De nem mondhatok helyetted nemet.

Megismertethetlek magas eszményekkel,
De nem érhetem el helyetted őket.
Engedhetem, hogy dolgozzál,
De nem tehetlek felelősségteljessé.

Engedelmességre taníthatlak,
De nem felelhetek cselekedeteidért.

Kedvességre taníthatlak,
De nem tehetlek könyörületessé.

Óvhatlak a bűntól.
De nem tehetlek erkölcsössé.

Szerethetlek saját gyermekemként,
De nem kényszeríthetem rá Őt, hogy megváltód legyen.

Megmutathatom mi a hit,
De nem kényszeríthetlek rá, hogy bízzál Istenben.

Megtaníthatlak imádkozni,
De nem imádkozhatom helyetted.

Megtaníthatlak rá, hogy hogyan élj
De nem adhatom neked az élet teljességét.

De tudlak és foglak
Szeretni örökké!

Charlena Nealey, fordítás: Szabó Edit

54/2010.
Bozsó Ágnes