Csodák, tanulságok, tanítások

 

 

Kép az ablakon

Tirolban 1797. január havában egyik ablaküvegen feltűnt az Istenanya arcképe, ahogy azt a régi időben festeni szokták: szép ovál arc, nagy szemekkel, kissé hosszúkás orr, pici szájjal. Feje jobbra hajlik és szemeiből könnyek folynak. Az ablakot mosták, mindenféle folyadékkal iparkodtak a képet eltüntetni, de nem sikerült.  E csodás képet ma is őrzik az Absam-i plébánia-templom oltárán. Ez után következett Hofer András szabadsághős bukása, Tirol elvesztése és napoleoni üldözése… Nem ok nélkül könnyezett a kép…

 

Lényegében isteni, alakjában emberi

Ha nem Istenért volna és ha nem érettünk volna, mindaz, ami van, nem volna. Mi az Isten igazságának szolgái vagyunk, Isten a mesterünk. Ám Isten lényege mibennünk lakozik. Amikor tehát azt mondom ember, ne vezessen félre a kifejezés, az Úr megmutatta néked, hogy az emberi egyben isteni is. Lényeged isteni, alakod emberi. S mert az Úr könyörületes, te is könyörületes vagy.
Istent szolgálva visszaajánljuk néki azt, amit nékünk adott. Tetteinkben az isteni akarat válik valóra. A világmindenség megteremtésének és fönntartásának hatalmas munkáján Isten osztozik az emberrel. Ő adta az életet, s ha megfáradunk, ő éleszt föl bennünket, saját életével. Őbenne létezünk, Ő a mi lényegünk, az Ő ideje a mi időnk.
(Ibn Arabi: Fusus al-hikam 15.)

 

Sem jó, sem rossz

Elindultam a Tung-shan kolostorból és dél felé gyalogoltam. Két hónap múltán a Ta-yu hegységhez értem. Egy csapat ember követett, akik csuhámra és koldulószilkémre vetettek szemet. Vezetőjük egy Hui-ming nevezetű szerzetes volt, természetére nézvést durva, ráadásul heves vérmérsékletű. Amikor le akart bírni engem, lefosztottam csuhámat és elhajítottam szilkémet, majd elkiáltottam magam:
– A csuha csak jelkép…!
Hui-ming próbálta összekapkodni a földről a holmikat, de hasztalan próbálkozott. Ekkor így szólt hozzám:
– Én az Utat akarom, nem a köntöst! – ezzel odatérdepelt elém.
– Ha valóban az Útért jöttél – mondtam néki – s nem a köntösért, akkor üresítsd ki gondolataidat! Ne gondolj semmire sem. Ha gondolataid özöne végre szűnik, majd akkor tanítalak.
Később, kis idő múltán megkérdeztem:
– Ha nem gondolsz se jóra, se rosszra, milyennek tűnik akkor a természeted?
Alig hangzott el a kérdésem, ő megvilágosodott.
(Hui-neng 713)

 

Mi a haszna?

Mi a haszna felavatott tanítvánnyá válni – megvilágosodott mester nélkül?
Mi a haszna kívülről fújni a szent szövegeket – az Út benső tudatossága híján?
Mi haszna meditálni – ha nem mondtál le a világi célokról és ambíciókról?
Mi haszna a vallásos ceremóniáknak – ha tetteidet, szavaidat és gondolataidat nem rendeled alá az Úrnak?
Mi haszna a türelmen elmélkedni – ha egy kicsiny sértést sem tudsz elviselni?
Mi haszna segíteni a szegényeken – ha nem vagy képes legyőzni a ragaszkodást és irtózatot?
Mi haszna egy nagy kolostor apátjává válni – ha nem tudsz megszabadulni az önzéstől?
Mi haszna templomokat és kápolnákat építeni – ha elmédben nem sarjad ki a hit?
Mi haszna keseregned a halálom fölött – ha nem szívleled meg a tanácsaimat?
(Milarepa 2.9.)

 

54/2010.