Üzenet az emberiséghez – hopi indiánok múltja, jelene és jövője

Értékvesztő világunkban csökken a vadnyugati filmek hiteltelen műromantikája iránti kereslet, ezzel együtt valóságos reneszánszukat élik az ősi tradíciók. Felelevenedni látszanak az elveszettnek hitt hagyományok, neopogány és tradicionális mozgalmak jutnak a tömegek látókörébe.
Észak-Amerika délnyugati puszta fennsíkjain éltek és élnek a hopi indiánok, az egyik legismertebb bennszülött indián törzs. A hopik gazdag mitológiája elbeszéli, miként jöttek a föld felszínére földalatti világukból. Mai székhelyük a Grand Canyontól száz kilométerre fekvő Hotevilla, a „szuverén” hopi nemzetet. Elődeikhez hasonlóan ma is küzdenek szabadságukért, függetlenségükért. az alábbi jövendölés és üzenet a néhai törzsfőtól, Dan Evehemától származik, aki még százöt éves korában is kukoricát vetett a mezőn. Dan törzsfő a vének véne, a hopik szellemi vezetője, kígyópap volt, az ösvényfutó-klán főnöke.

Történelmünknek olyan korszakát ünnepeljük mostanság, mait egyszerre öröm  és keserűség tölt meg. Kimondhatatlanul boldog vagyok, hogy érzéseinket megoszthatom önökkel, mert tudjuk, sokan önök közül hasonló gondokkal küzdenek.
Mi, hopik, hisszük, hogy az emberi faj három különböző világban élt már, s hogy az élet a kezdetektől fogva létezik. Masszauu, a Nagy Lélek minden korábbi világ végén megtisztította, vagy büntetés alá vetette az emberi életet a romlás, a kapzsiság és a Nagy Lélek tanainak elhanyagolása miatt. A legutolsó világvége az özönvíz volt, amely néhány hithű emberen kívül mindent elsöpört. Ők azt kérték a Nagy Szellemtől, hogy ezen az új földön élhessenek, s erre meg is kapták az áldást.
A Nagy Lélek szólt: „Rajtatok áll, hogy akarjátok-e az én egyszerű, szegényes életutamat követni. Ez nem könnyű, de ha tanításom és parancsolataim szerint éltek, és soha nem lankad a néktek adott életbe vetett hitetek, végül velem élhettek majd.” A hopik s a nagy özönvíz többi túlélői mind szövetségre léptek akkor a Nagy Szellemmel. Mi szent esküvéssel megfogadtuk, hogy sohasem fordulunk el tőle. Számunkra a Teremtő törvényei sosem változnak, nem vesztik érvényüket.
A hoppiknak a Nagy Szellem mindenható. Az első népeknek emberként jelent meg, úgy beszélt nekik e teremtett világ kezdetén. Megtanította, hogyan éljünk, hogyan imádjuk őt, merre menjünk és milyen ételt vigyünk magunkkal. Vetnivaló magokat adott, amik aztán termést hoznak. szent kővésetű táblákat adott, melyekbe belelehelte minden tanítását, hogy óvja e földet és az életet. Parancsolatokat, próféciákat és intéseket hagyott e kőtáblákra. E munkát a Pókasszonnyal s annak két unokájával vitte véghez. Ők voltak a Nagy Szellem bölcs és hatalmas segítői.
Mielőtt a Nagy Szellem elrejtőzött volna, Pókasszonnyal együtt különböző színű és méretű kukoricaszemeket helyeztek a népcsoportok főnökei elé, hogy azok ételt választhassanak maguknak e világon. A hopi utolsónak maradt a választásban. Ők a legkisebb gabonaszemet  választották.
Masszauu szólt: „Megmutattad, mennyire bölcs és alázatos vagy. Ezért neved legyen Hopi, a béke népe! Reád bízom az egész földet és az életet, oltalmazd, védelmezd és őrizd meg nekem, amíg végezetül visszatérek majd, mert én vagyok az Első és az Utolsó!”
Ezért aztán amikor egy hopi beavatást nyer a magasabb vallási rendbe, a föld s minden élőlénye az ő kezébe lesz letéve. Ezzel minden földi lény édesatyja lesz, s jogosult bármely békés úton-módon tanácsokkal ellátni és kijavítani gyermekeit. Biztos tudatában vagyunk annak, hogy békességre szólító üzenetünk egyszer elér minden gyermekünkhöz. Jövendő gyermekeink sorsa a többi szellemi vezetővel együtt a mi kezünkben van. Mi azt a parancsolatot kaptuk, hogy imáinkkal és máig gyakorolt rítusainkkal egyensúlyban tartsuk a mindenséget ezen a földön és a számtalan univerzumban.
A Pókasszony két unokája kapta meg a szent kőtáblákat, amiket aztán oda kellett vinniük, ahová a Nagy Szellem mondta. A báty nyomban keletre indult, s kelő nap felé. Mikor elérte célját, azt az utasítást kapta, hogy azonnal kutassa föl öccsét, aki  a Nagy Szellem birodalmában marad. Visszatérte után a báty hivatása öccsének, a hopinak segítése volt, hogy találkozásuk után megvalósuljon a békesség, testvériség és örökké tartó élet.
Az öcs, Hopi azt a parancsolatot kapta, hogy járja be a földet, s azt lábnyomaival s egyéb szent jelekkel jelölje meg, hogy majdan a Teremtőnek és a földi békességnek igényelhesse azt. Megalapítottuk szertartásainkat és szentséges helyeinket, hogy a Teremtőnek tett első ígéretünk szellemében egyensúlyban tarthassuk a világot. Erről szól vándorlásunk története, míg végül ezer esztendeje Nagy-Oribánál találkoztunk a Teremtővel.
Akkor bízta ránk jövendöléseit, hogy a negyedik, a hanyatló világ végezetén és a békesség ötödik világának kezdetén átadjuk azokat néktek. Sok-sok jövendölést bízott ránk, hogy azokat aztán továbbadjuk néktek, s bizony jóslatai mindig valóra váltak. Így tudjuk mi, hogy most elérkezett az idő az emberiséghez szóló végső intések és tanácsok kinyilatkoztatására.

Azt az útmutatást kaptuk, hogy itt, Hopiföldön telepedjünk le, mert itt találkoztunk a Nagy Szellemmel, s itt várjuk be Idősebb Testvérünket, aki keletre ment, hogy visszatérjen hozzánk. Mikor visszatér e földre, egymás mellé helyezi majd a kőtáblákat, hogy az egész világnak megmutassa: minden ember igazán a mi testvérünk. Ez akkor következik majd be, amikor égi pályánkat befutottuk. Lesz valamely találmány is, amit hopi nyelven hamutök-nek nevezünk. Ha ez a tök a földre pottyan, óriási körzetében minden megperzselődik és hosszú-hosszú ideig nem nő ott semmi. A főnökök a Nagy Szellem követése helyett gonoszságra vetemednek. Azt hallottuk, sokféle módon pusztul majd az élet, ha az emberek nem fogadják meg jövendöléseinket és nem térnek vissza az ősi szellemi utasításokhoz. Azt hallottuk, a Nagy Szellem három segítőt küld a hopiknak, hogy előmozdíthassuk a békés földi életet. Otthonainkat, szokásainkat vagy hajviseletünket nem változtathatjuk meg, máskülönben igaz segítőink nem ismernek el igazi hopinak bennünket. Hosszú esztendők óta várakozunk.
Tudnivaló, hogy igaz Fehér Testvérünk nagyhatalmúként jön majd el, és vörös fejfedőt vagy köntöst visel. Nagyszámúan lesznek véle, és nem más, mint a maguk vallásához tartoznak. Ő hozza el a szent kőtáblákat. Két nagyhatalmú jön véle, bölcsek és erősek. Az egyik a tisztaságot jelképező napkereszt (szvasztika) jegyét viseli majd és nő lesz, az élet forrása. Igaz, Fehér Testvérünk másik képviselője a Nap jelét viseli majd. E férfiút is sokan követik, bölcsessége és hatalma nagyszabású. A Kacshina-ceremóniánk során máig használt lopótök-csörgőn is ott igaz Testvérünk két nagyszerű segítőjének a jele.
azt is tudjuk a jövendölésből, hogy ha ők hárman nem tudják beteljesíteni hivatásukat, akkor közülük a nyugati fergetegként száguld majd. Számtalan sokasággal érkezik és könyörtelen lesz. Ha eljő, elözönli majd e földet, akár a hangyák, s egy nap alatt meghódítja a vidéket. Ám ha a Teremtő által választott három segítő betölti szent hivatását, s ha csak három, kettő vagy egy igaz hopi megmarad, aki szigorúan ragaszkodik az utolsó tanításokhoz és útmutatásokhoz, a Nagy Szellem, Masszauu megjelenik, s a világunk megmenekül. Hárman új élettervet kovácsolnak, amely örökké tartó életet és békességet hoz majd. Megújul a világ, s olyanná lesz, mint a kezdet kezdetén. Újra nyílnak majd a virágok, a vadállatok visszatérnek a földekre és mindenkinek bőségesen lesz eledele.
Akik megmenekülnek, mindenben egyelően osztoznak, elismerik a Nagy Szellemet és egy nyelvet beszélnek majd.

FOLYAMODVÁNYUNK

Súlyos problémákkal kell szembenéznünk, nemcsak a mi vidékünkön, hanem szerte a földön. Ősi kultúrák mennek veszendőbe, népeink földjeit elveszik tőlük, s nem marad egy talpalatnyi hely sem, amit a sajátjuknak mondhatnának. Miért? Csak azért, mert sokan elhagyták, vagy megmásították eredeti lelki tanaikat. Nem tiszteli senki azt az életmódot, amit a Nagy Szellem adott a föld népeinek, bármilyenek lett légyenek is az ősi tanok. Súlyos kórság, a kapzsiság fertőzi az országokat és népeket, ami miatt az egyszerű emberek elvesztik azt, amit évezredeken keresztül megőriztek.
Lassan a csapás végére érünk. Sokan már nem is ismerik a Nagy Szellem adta igaz ösvényt. Nem tisztelik a Nagy Szellemet, sem drága Földanyánkat, aki az életet adja.
Ősi próféciáink megjövendölték ennek bekövetkeztét. Azt is hallottuk, hogy egyesek a Holdba akarnak eljutni, s valamit vissza is hoznak onnan.
Ezt követően azonban a jelekből arra lehet következtetni, hogy a természet elveszti majd egyensúlyát. Áradások, aszályok, földrengések és viharok sanyargatják majd az embert. Ezt látjuk beteljesedni: a természet egyensúlya világszerte megbillenni látszik. Nem szeretnénk, ha ez a mi földünkön is bekövetkezne, fohászkodunk hát a Nagy Szellemhez, mentsen meg bennünket. De a jelek azt mutatják, ugyanez hamarosan nálunk is bekövetkezik.
Ezt a földet a szabadság országának nevezik, de az őslakos indiánokra az utóbbi kétszáz évben egyetlen egyszer sem virradt a szabadság napja. Most pedig a végső csapást kell elszenvednünk – népünk azt az utolsó dolgot veszíti el, ami még életben tart bennünket és értelmet ad létünknek – megszentelt földünket veszik el tőlünk. Hotevilla az őshonos indiánok utolsó áldott, megszentelt, háborítatlan menedéke, a Teremtőnek szentelt kegyhely. A jövendölés szerint e szent helynek kell biztosítania a spirituális ösvény nyitva maradását.
Az utolsó órában vagyunk. Egy erő a maradék hazáktól is megfosztani készül bennünket. Sok mindent megtagadtak tőlünk, többek közt azt is, hogy igaz hopik lehessünk, vagy hogy megélhetésünket vallásunk parancsai szerint biztosíthassuk.
A hopi főnökök figyelmeztették a Fehér Ház főnökeit és más főnököket is. Jövendölésünk azt mondja, a jószívű és rettenthetetlen embereken múlik, hogy segítsék hivatásunk betejesítését a világ békessége végett. Útelágazáshoz értünk, vagy örök életre jutunk, vagy végső megsemmisülésre. Hisszük, hogy imáin keresztül az emberi lény akarata lesz olyan erős, hogy az élet mellett dönt.

Nos, reménykedem és fohászkodom a ti segítségetekért is. Ha alkalmad van az igazság terjesztésére – újságokon, rádión, könyveken vagy fontos találkozásokon keresztül – tedd meg, mondd ki az igazságot! Mondd el, amit igaznak érzel! Áldjon meg benneteket a Jóisten, mindegyikőtöket, s ne feledjétek, békefohászaink találkoznak a ti békeimáitokkal, ahogyan a Nap kél és nyugszik. Vezessen benneteket biztonsággal a Nagy Szellem a föld felszínén a szeretet, békesség és a szabadság – a Teremtő útján! Őrizzenek meg benneteket otthonaitokban s hazáitokban a szeretet és világosság szent elődei! Fohászkodom, bízzon reátok fontos szerepet a Teremtő ebben az előttünk álló hatalmas feladatban – a földi békesség megvalósításában. Legyetek boldogok, gyermekeim, s tápláljatok szép gondolatokat a békességről és az együvé tartozásról. békesség a földön minden lénynek, és békesség az otthonokban, a családokban és országok között! A Teremtő szemében alig-alig különbözünk egymástól… Ugyanaz a Napatya süt le ránk szeretettel nap nap után, s ugyanaz a Földanya teríti meg asztalunkat, s táplál bennünket. Nem így van?
Hiszen együvé tartozunk…

51/2008.
Dan Evehema törzsfő