A legnagyobb elismerés… a Nobel-díj esete

– Skizofrén létemre Nobel-díjat kaptam!
– Nem baj, én aberrált létemre kaptam Nobel-díjat!

Az utóbbi években akár ilyen beszélgetés is elhangozhatott volna a rendkívül előkelő díjátadási banketten. A Nobel-díj XX. századi elindítása óta a legrangosabb tudományos, közéleti és művészi elismerésnek számít, minden más fórumot maga mögé utasítva. Ebben a díjban nemcsak a pénzjutalom számít, hanem az erkölcsi megbecsülés is, a világ figyelme ilyenkor arra, azokra a személyekre irányul, akik munkásságukkal kiérdemelték a magas tudományos körök elismerését. Ám az utóbbi időben ellenzői is támadtak a Nobel-díjnak, akik nem a díj tekintélyes voltát kérdőjelezik meg, hanem az alapító kétes működését emlegetik, sőt megjelent az alternatív Nobel-díj, ami a vidám tudomány díjának is tekinthető, hiszen tudományos furcsaságokkal vagy haszontalan, abszurd vizsgálódásokkal lehet kiérdemelni. Az IG-Nobel (az angol ignoble, méltatlan szóból), magyarul talán anti-Nobel ugyanakkor inkább az ellenkultúrát pártolja, semmint a fővonalbéli tudományos trendet, végső fricskát adva például a díjazott Teller Edének, ama munkásságáért, miszerint „a béke szónak igyekezett új jelentést adni”.

Sokszor hangoztatták a Nobel-díj politikamentességét, de éppen az utóbbi években mintha az ítélőbizottságokat is megszállta volna a politikai miazma, vagy tán posztmodern korunk dekadens szelleme. A legutóbbi fizikai Nobel-díjat a kozmosz fekete test jellegének kutatása, felismerése miatt ítélték oda – holott India ősi bölcsessége régesrég a feketés bőrszínű Visnu istent tudja a kozmikus jelenségek háttereként, de a jógíkat senki nem nevezi a díjra, s lehet, a díjátadásra is nehezen tudnának személyesen elfáradni. A királyi fogadás, a köszönő beszéd a média kereszttüzében zajlik, a nyugati világ figyelme évente Stockholm felé irányul.

Előzmények

1833. október 21-én született Alfred Bernhard Nobel, atyjának, Immanuel Nobelnek harmadik gyermekeként. Az apa puskaporgyáros és a hadsereg beszállítója volt, így alapozta meg vagyonát és az őt övező közmegbecsülést. Alfredet nyolcéves korában Oroszországban tartózkodó atyja után küldik, házitanító foglalkozik vele, hamarosan apja gyárában dolgozik. Vegytani ismereteit autodidakta módon szerzi, mint sokan mások a családban. Idővel tanulmányútra indul, ifjú fejjel Nyugat-Európa országait, majd az Egyesült Államokat látogatja. Élete során mindvégig megőrizte puritán hajlamát, nem kedvelte a formalitásokat, még a családi hagyományokat sem. Időskori pacifizmusát s egyben garasos egyszerűségét jelzi, hogy az 1891-ben alakuló Osztrák Békeegyletet nyolcvan fonttal támogatta – noha az alapító Bertha von Suttnerhez hajdan romantikus szálak fűzték. Nőtlen emberként élt, s jóllehet szédületes karrierjét a dinamitnak, e gyilkos robbanóanyagnak s a háborús konjunktúráknak köszönhette, élete végén mégis egy patetikus ígéretének tett eleget, miszerint a béke ügyét igyekszik előmozdítani.

Nobel személyében a XIX. század tipikus iparmágnásainak egyikével találkozunk, akinek az üzlet és a pénzügyi siker az első, minden egyéb másodlagos – legyen az család vagy csalás, emberélet vagy erkölcsi megfontolások, háború vagy béke… Mondják, sírig tartó szerelem egyedül a dinamithoz fűzte, ami mellett minden egyéb csak múló epizód maradt.

A puskapor

Kínában találták fel a lőport, egyes források szerint már a krisztusi időkben arisztokratikus tűzijátékok és petárdák nélkülözhetetlen kelléke volt, de hadászati szerepet nem játszott. Európában először a hatodik században bukkant föl Hellászban, ahová keletről érkező bizánci hajósok hozták, de ez a találkozás feledésbe ment. Hadászati célra a lőport Kis-Ázsiában és a Pireneusi-félszigeten használták a muszlim seregek, a granadai mórok 1323-ban ágyúkkal ostromolták Bazát. A keresztény Marcus Graecus a XII. század előtt elsőként írja le a lőpor hadi célú felhasználását a Liber ignium ad comburendos hostes című művében, majd a XIII. században Albertus Magnus és Roger Bacon említi a kén, a szén és a salétrom elegyének robbanó hatását. Berthold Schwartz a következő évszázadban már ágyút is önt – érdekes, mindhárman keresztény szerzetesek voltak! Frankföldön 1326-ban, Bordeaux-ban létesítik az első lőporgyárat, amit Augsburgban 1340-ben követ az első német üzem. A kínaiak kezében ártatlan játékszerből Európában röpke száz év alatt hihetetlen hatékony pusztító eszköz vált. A nagyságrendi ugrás azonban majd ötszáz évet váratott magára. A nitroglicerin kénsav és salétromsav keveréke, amit cukorral vagy glicerinnel elegyítenek. Egy kilogramm nitroglicerin robbanási nyomása négyzetcentiméterenként 35.010 kilopond, s az anyag a robbanás során eredeti térfogatának több mint tizenötezerszeresére terjed ki. Csakhogy a sűrű, olajos anyag szeszélyes és váratlan baleseteket okozott. Így idővel ezt fölitatták kovaföldben, ami „biztonságossá” tette a dinamit kezelését.

Ennek a technológiai ugrásnak esett áldozatul az Osztrák-Magyar Monarchia egyik legnagyobb védelmi beruházása, a komáromi erődrendszer, ami a több méter vastag földhányással borított alagút- és bunkerrendszerben huszonöt-harmincezer katonának adott volna biztonságos menedéket. Több megye parasztsága évekig nem szántott és nem aratott, hanem inkább a remekül jövedelmező építkezésen dolgozott, bár a szőlőművelést nem hanyagolták el, hiszen mind a munkásember, mind a katona szereti a szomját oltani. Ám amikorra elkészült a gigantikus erődrendszer, éppen elavulttá is vált a robbanóanyagok hatékonyságának ugrásszerű fokozódása miatt. A földhányás és téglaboltozat többé már nem jelentett akadályt a métervastag vasbetont is átszakító lövedékek számára.

Alfred Nobelt tartják a dinamit fölfedezőjének, holott a nitroglicerin gyártását, a kovaföldes kezelést és a technológia sok más lépését mások dolgozták ki. Nobel mintegy türelemjátékos, összerakta a mozaikokat, és bulldog-szívós üzletemberként érvényesítette érdekeit.

Ki volt Alfred Nobel?

„Most, decemberben azon hétszáz kiválóság közül, akik a XX. században megkapták a Nobel-díjat, százhatvanan eljönnek autón, vonaton vagy repülőn Stockholmba, hogy megünnepeljék a Nobel-díj centenáriumát. Ez a találkozó napjaink fényes elméinek ragyogó találkozója lesz, akik azért jönnek össze, hogy kifejezzék tiszteletüket és köszönetüket egy ember, Nobel Alfréd emléke előtt” – írta néhány éve Jan Nilsson, a Svéd Királyi Tudományos Akadémia tagja, a Magyar Tudományos Akadémia tiszteletbeli tagja. Nos, ki volt Alfred Nobel?

Mérnök, átlagos testmagasság, barna haj, ovális arc, tiszta tekintet, kék szemek – ahogy a stockholmi rendőrség feljegyzése leírta, amikor 1863-ban útlevélért folyamodott.

Minek tekintsük Alfred Nobelt? Jámbor utásznak, aki az Alpesek hágóit és alagútjait akarta megépíteni, vagy véreskezű szörnyetegnek, akinek lelkén háborús áldozatok ezreinek élete szárad – a szembenálló felek mindkét részéről? Vagy olyan játékosnak, aki roppant szerencsés volt az üzletben, de roppant szerencsétlen a magánéletben? Netán egyszerűen sikeres üzletembernek, akinek találmányai csak sodródtak a történelmi áramlattal?

Ez utóbbi feltevést nyugodtan elvethetjük, lévén Nobel vegyészként is nagyon jól tudta, mit termel, de ha nem tudta volna, a kezdeti üzemi balesetek – melyek egyike testvére életét is kioltotta – kijózaníthatták volna. A dinamit gyártására Alfred 20 országban 90 vállalatot hozott létre. Az útépítések, alagútépítések (Szent Gotthard Alagút) munkálatai során alkalmazott dinamitból tekintélyes bevétel származott, de ez természetesen eltörpült a hadijövedelmek mellett. Nem támasztja alá a vétlenség vélelmét az a tény sem, miszerint több mint háromszáz szabadalma közül tömérdek foglalkozik a dinamit lövedékekben és torpedókban való alkalmazásával.

Nehéz megrajzolni Alfred Nobel hiteles arcélét. Mára a Nobel-díj átadása szinte kultikus eseménnyé vált, sokan mindent megadnának azért, hogy részt vehessenek a fogadáson. December elejét – a díjátadás napjait a tudás, az alkotó szellem és csillogás hetének is nevezik. A svéd király előtt kínos volna a vagyon eredetéről beszélni, s a procc elismerésen túl bizony a pénz is nagy úr. Jelenleg tíz millió svéd korona – több mint kétszáz millió forint – a pénzjutalom. Az első időben a díj öszszege 150 000 (akkori) svéd korona volt, ami a Francia Akadémia évi költségvetésének duplája, egy professzor harminc évi fizetésének felelt meg.

Grandiózus építkezések, de elsősorban a háborús készülődés és háborúk alapozták meg a dinamitkartell sikerét. A Nobel Részvénytársaság első gyára 1865- ben alakult, s röpke tizenöt esztendő alatt világszerte mindenütt megindult a dinamit gyártása. A The Nobel Dynamite Trust Ltd. több tucatnyi cég fölött szerezte meg a hatalmat, majd 1898-ra összeállt a dinamit világtröszt, amely Európa szembenálló országait, valamint az Egyesült Államokat is összefonta.

Az országhatárokon átnyúló gazdasági érdek lehetővé tette a háborús ellenfelek között is az alap- és hadianyag szállítását. Morális megfontolások nem játszottak szerepet a XIX. századi Európában. A hadban álló felek mindegyikének kedvezett a hatékony robbanóanyag felhasználása, skrupulózus aggodalmak nem zavarták a mágnásokat. Az első világháború alatt sokszor svájci közvetítő cégeken keresztül húztak hasznot a gyilkos konjunktúrából. Zeiss műszerek szolgáltak a brit flotta hajóin, az Entente Krupp licenc alapján gyártotta 123 millió srapnellját, a francia védelmi vonalak drótakadályait Németországban gyártották, míg a franciák robbanószerek alapanyagait szállították természetes ellenségeiknek, mondván, bizonyára műtrágyázásra használják. A festék- mosószer- és műtrágya gyárak amúgy is csak békeidőben működnek ilyen ártatlan módon, termelésük szinte pillanatok alatt átállítható hadi célokra.

Nagy fordulat?

Nobel nem érte meg a világháború fantasztikus konjunktúráját, de a XIX. század végi európai háborúk így is elegendő hadi tapasztalatot, valamint busás hasznot hoztak néki. A dinamit-üzlet szépen fejlődik, a vagyon gyarapszik, Nobelt pedig szívbetegség gyötri. Mintha misztikus módon a meghalt ezrek és milliók a magányos mágnás szívén vennének revansot. Jó kétezer évvel korábban az indiai Asóka császár egy véres hadjárat után megtért buddhistának, s a továbbiakban az erőszakmentesség és a vallási türelem jegyében kormányozta hatalmas birodalmát. Egy ókori császár esetében végbement a pálfordulás, a XIX. századi hadiipari mágnás esetében vajon hogyan alakult mindez? Miként alapít jótékonysági, pacifista és tudománypártoló díjat a dinamitgyáros? Tán azért, mert megjelent a színen a nő – Bertha von Suttner?

Az osztrák tábornok leányaként születő Bertha katonás szellemben nevelkedik, elkényeztetett életet él, de apja meghal, a vagyon elszáll, s ő idősödő nőként beleszeret az ifjú Suttner báróba. Ám nem tűnik jó partinak a család számára, ezért kiteszik a szűrét, s egy hirdetést ajánlanak a figyelmébe, melyben párizsi titkárnői és házvezetői állást kínálnak. A hirdetést Alfred Nobel adta fel, s a szimpátia kölcsönösnek tűnt. A szerelem azonban közbeszólt, és Bertha mégis az ifjú báróval szökött a Kaukázusba. Itt, az orosz-török háború idején lett pacifista a tábornokleányból, aki haditudósításokat is ír. Ezzel alapozza meg majdani inkább műkedvelő irodalmi karrierjét. Nobellel később a pacifizmus okán találkozik, kongresszusokon, inkább hivatalos minőségben. Ezért tartják Nobel jó szellemének, sőt, akár a békedíj inspirálójának. Egy svájci békekongresszuson találkoznak újra. Nobel megjegyzi, győzze meg őt Bertha, mert akkor hajlandó valami jelentőset tenni a pacifizmus ügyéért, majd hozzáteszi: „Lehet, hogy gyáraim a háborút előbb fogják befejezni, mint a maga kongresszusai; azon a napon, amikor két hadtest egymást pillanatok alatt megsemmisítheti, minden művelt nemzet vissza fog borzadni és elbocsájtja hadseregét.”

Mintha a hidegháború avagy más szóval a békés egymás mellett élés prófétája szólt volna Nobelből. Mintha éppen a fegyvergyáros apellálna a politikacsinálók lelkiismeretére. Igaz, bizonyos védőmechanizmusok működni látszanak, hiszen a hirosimai és nagaszaki atomtámadás után többször egyelőre nem vetették be az atomfegyvert, jóllehet alkalmat találhattak volna rá a magas felek.

1893-ra Nobel elhatározásra jut: vagyonának egy bizonyos hányadát az alapítvány céljaira hagyományozza. Szakmai munkáját egyre folytatja, de közben a pacifi zmussal is kacérkodik. Végül 1896 decemberében szélütés éri és 10-ére virradó éjjel magányosan meghal, rokon, barát nem virraszt mellette.

Vajon mi volt Nobel szándéka a végrendelkezéssel? Mi indította vagyona nagyobbik része feláldozására? Tudományos érdeklődés, vagy a nagylelkű mecénás jellem szava? Humanizmus, vagy csak feltámadó lelkiismeretét igyekezett elaltatni? Hiszen nem mondhatjuk, hogy világéletében a „haladás” élharcosa lett volna. Vagy a családtalan, magányos hős végre az emberiség üdvére áldozza megszenvedett millióit? Netán egyszerű vagyonmentés, nehogy a megmaradt néhány rokonra szálljon a vagyon? Jóvátétel másokkal és önnön magával szemben? Végső fricska a népeknek s a majdani díjazottaknak: lám, a békedíjat az embervérből gyúrt vagyon ki tudja, milyen üzletágban kamatoztatott hasznaiból fizetjük?! Avagy a becsvágy csimborasszója, hogy az önképzőköri mester- és pénzember képletesen maga alá gyűrje a tudomány és a művészetek kiválóságait? Ki tudja eldönteni? Mindenesetre érdemes elgondolkodni a Nobel-díj presztízsén: a mai világ legrangosabb elismeréséhez embervér tapad…

Tornyai Ödön

„Alulírott, aki 1833-ban Stockholmban született, magánúton szerezte ismereteit, anélkül, hogy felsőbb iskolákat látogatott volna. Különösen ipari kémiával foglalkozott, robbanószereket állított elő, amelyek dinamit, robbanógumi, füstnélküli por, ballistit és C89 néven ismeretesek. 1884 óta tagja a Svéd Királyi Tudományos Akadémiának, a londoni Royal Institute-nak, a párizsi Societé des Ingénieurs Civils-nek. 1880 óta a Nordstjärn- rend lovagja. Megkapta a Becsületrend lovagi keresztjét. Nyomtatásban nem adott ki mást egyetlen angol nyelvű, ezüstéremmel kitüntetett előadásnál.”

(Nobel önéletrajza az Uppsala Egyetem díszdoktori avatására)

Nobel-aforizmák levelezéséből

„Az elégedettség az egyetlen igazi vagyon.”
„Homokra építkezünk, s ahogy öregszünk, egyre ingatagabb lesz ez az alap.”
„Igaz embert legyőzi a hazug.”
„Igazság csak a képzeletben létezik.”
„Az aggodalom a gyomor legátkosabb mérge.”
„A bukottak legjobb kifogása, hogy maga Iustitia asszony is közülük való.”
„A mezőgazdaság után a humbug korunk második legnagyobb iparága.”
„A reménység a természet fátyla a meztelen igazság elleplezésére.” Nobel-aforizmák levelezéséből

Érdekességek a Nobel-díj körül

A Nobel-díj több mint száz éves története során a 768 díjazott között harminchárom nő és tizenkilenc szervezet van. A legfiatalabb díjazott ezidáig Lawrence Bragg, aki mindössze huszonöt éves volt, mikor 1915-ben apjával együtt megkapta a fizikai díjat. Érdekes módon a legidősebb díjazott is fizikus, Raymond Davis Jr., aki közel nyolcvannyolc éves korában vehette át a kitüntetést 2002-ben.

A legnevesebb tudományos kitüntetést megkapni sokak álma, ketten azonban önként, négyen pedig kényszer alatt mondtak le a Nobel-díjról. 1964-ben Jean-Paul Sartre visszautasította az irodalmi Nobel- díjat, mert élete során következetesen elutasított mindenféle hivatalos elismerést.

Jean-Paul Sartre (1905-1980) díjazásának esete

Indoklás: „… munkássága, mely eszmékben oly gazdag, s amit a szabadság szelleme s az igazság igénye tölt ki, messzire ható befolyást gyakorolt korunkra.”

Österling, a Svéd Tudományos Akadémia állandó titkára írja 1964. december 10-én: „A Díjazott arról tájékoztatott bennünket, hogy nem óhajtja átvenni a kitüntetést, ám a megbecsülés elutasításának ténye természetesen nem másítja meg a díjazás érvényességét.”

1973-ban a Nobel-békedíjat Le Duc Tho vietnami politikusnak és Henry Kissinger volt amerikai külügyminiszternek közösen ítélték oda, a vietnami békeszerződés megteremtéséért. Le Duc Tho azonban hazája állapotaira hivatkozva elutasította a díjat.

Borisz Paszternak, az 1958 irodalmi díj kitüntetettje előbb átvette a díjat, majd politikai nyomásra kénytelen volt lemondani róla. Adolf Hitler három német tudóst tiltott el a díjtól: Richard Kuhn, Adolf Butenandt és Gerhard Domagk kutatókat, akik később mégis átvehették a kitüntető oklevelet és az emlékérmet, de a pénzösszeget nem kapták meg.

Különleges volt Allvar Gullstrand svéd tudós esete, aki a fizikai Nobel-díjat utasította vissza, mert az élettani díjra is felterjesztették, és inkább azt fogadta el.

A többszörös díjazottak között szerepel a Vöröskereszt (három alkalommal), Linus Pauling pedig az egyetlen, aki két osztatlan díjat kapott: 1954- ben a kémiait és 1962-ben a békedíjat. Marie Curie fizikai és kémiai díjat is kapott, John Bardeen kétszeres fizikai díjazott, Frederick Sanger pedig kétszeres kémiai díjazott. Tizenhárom esetben ítéltek oda úgynevezett családi Nobel-díjat, amikor férj és feleség, testvérek, anya és leánya, apa és fia, illetve apa és leánya voltak a díjazottak. (További információ: nobelprize.org)

A végrendelet

„többi értékesíthető vagyonom felől a követke zőképpen rendelkezem: a tőke, amelyet a végrendelet végrehajtója tartozik biztos értékpapírokba fektetni, képezzen egy alapítványt, amelynek évi kamatait, mint díjakat azoknak adják, akik az utóbbi évben az emberiségnek a legnagyobb hasznot hajtották. A kamatokat öt egyenlő részre kell osztani. Egy részét az kapja, aki a fizikát a legfontosabb felfedezéssel vagy találmánnyal gazdagította; egy részt, aki a legfontosabb kémiai felfedezést vagy tökéletesítést végezte, egy részt akinek érdeme a legfontosabb felfedezés a fiziológiai- vagy az orvostudomány köréből; egy részt, aki az irodalomban a legkiválóbb idealista irányt képviseli; egy részt, aki a legtöbb és a legjobb munkát fejtette ki a népek testvéresedéséért, a jelenlegi hadseregek megszüntetéséért vagy csökkentéséért és a békekongresszusok szervezéséért. A fizikai és kémiai díjat a Svéd Tudományos Akadémia tartozik kiosztani, a fiziológiai vagy orvosi munkát a stockholmi Karolinska Intézet, az irodalmit a stockholmi Akadémia, és a békéért küzdőknek egy öttagú bizottság, amelyet a norvég Storting választ. Kifejezett akaratom, hogy a díjak kiosztásánál semmi tekintettel ne legyenek a nemzeti hovatartozásra, úgyhogy a legméltóbb nyerje el a díjat, akár skandináv, akár nem. …

Párizs, 1895. november 27.
Alfred Bernhard Nobel”