Tantra

 

A tantra egy rendkívül sokrétű összetett ezoterikus hagyomány, melynek eredete az ősi India. Tiszta formájában egy egyedülálló hagyomány, melyet régmúlt idők mesterei hoztak létre, kiknek tanításai mindmáig semmit sem vesztettek helytállóságukból.

 

Tantra
A hindu tantra örökségének szegényes kutatása az utóbbi években teret adott egy halom téveszméken alapuló népszerű könyvnek, tanfolyamnak. a leggyakoribb torzítás a tantra-jógát pusztán rituális, vagy szakrális közösülésként beállítani. Ennek eredményeképpen az átlagember elméjében a tantra egyenlővé vált a nemi élettel. Semmi sem esik messzebb az igazságtól!
A tantra egy hatékony eszköz, amely a szunnyadó misztikus képességeket ébreszti fel. Egyik legalapvetőbb tanítását, miszerint a fizikai világunk végső soron egy az isteni Valósággal, nem csupán elméleti szinten kell megérteni, vagy csak hinni benne, hanem meg is kell valósítani. Csak így érhetjük el a felszabadulást az anyag valóságának kényszerítő erői alól. ahhoz azonban, hogy érzékelhessük a világ és önnön testünk isteni lényegét, át kell éreznünk azok tisztaságát és tökéletes egységét, méghozzá itt és most. Ez a neves teológiai tézis, az imitato Dei, az isteni sík jelen életünkkel történő lemásolása. Ahogy azt India ősi szentjei felismerték: azzá válunk, amin odafigyeléssel és kitartással meditálunk, ezért igen nagy körültekintéssel kell megválasztanunk meditációnk tárgyát.
A tantra mesterei szerint még a legsötétebb korban, még a legsötétebb társadalmi és erkölcsi körülmények közepette is lehetséges a felszabadulás vagy megvilágosodás elérése. Felhívják ugyanakkor a figyelmet, hogy az előző korokban kinyilatkoztatott hagyományos eszközök használata nem megfelelő, hiszen azokat egy jóval nagyobb spirituális és erkölcsi állóképességű emberre tervezték, aki egy benső gyarapodást segítő, sokkal békésebb környezetben élt. A sötétség jelen kora számtalan akadályt állít a lelki fejlődés útjába, módfelett nehézzé téve ezzel az előrehaladást.
A tantrikus színskála egyik végén a fekete mágiához tartozó, teljességgel szabad szellemű gyakorlatokat látjuk, melyek minden tekintetben szembeállnak a hindu és más társadalmak értékeivel. A másik végén olyan mestereket találunk, akik minden tanítást és szertartást elvetve, kuzárólag a tökéletes spontaneitás eszményét dicsőítik. A legtöbb iskola (melyek e két véglet közé esnek) gyakorlatai nagyban szertartásos jellegűek, de áthatja őket a felismerés, mely szerint a felszabadulás a bölcsességből fakad, ami benső, hozzánk tartozik, ezért lehetetlen külső eszközökkel elérni. A számtalan tantrikus gyakorlat kizárólagos célja az elme tükrének megtisztítása, hogy torzítatlanul tükrözhesse vissza az örökkévaló Valóságot.
Sok helyen újító volta ellenére a tantra a kezdetektől fogva létező Védákból eredezeti magát. Főként az Atharva-védához kötik annak a többi Védát felülmúlóan mágikus tartalma miatt, ráadásul az ortodox hindu körökben ennek van a legkisebb jelentősége. Még az ortodox bráhmanák sem tagadják ugyan a tantra védikus gyökereit, de tanításait romlottnak és eretneknek tartják. Indiában mégis jól megfértek egymás mellett a további néhány száz egyéb irányzattal.
A Kula-avana-tantrában (2.10) Siva kijelenti: „a védikus tudás lényegét a bölcsesség rúdjával köpülték ki a Védák és az Ágamák (tantrikus szentírás) óceánjából.” Ezzel egyértelműen bizalmat ad a védikus kinyilatkoztatásnak, később mégis így szól (2.68): „Kedvesem, akik jártasak a négy Védában, de nem ismerik a kulát, azok kutyafőzők. Ugyanakkor, ha egy alacsony kasztú kutyafőző ismeri a kulát, akkor felette áll a brahminnak.”
A kula itt a tantrikus bölcsesség lényegét jelenti, ami nem más, mint az isteni erő, a sakti (kundaliní) bölcsessége. Ez az elméleti tudást a közvetlen tapasztalásnál többre tartó brahmin papi réteget kritizálja, akik a védikus társadalom fejei.
Sok fontos tantrikus gyakorlatnak megvan a védikus megfelelője. Általános vélemény, hogy a védikus ember nem használt szobrokat az imádat során, s hogy ez kizárólagosan a tantra révén fejlődött ki. Hasonlóságuk ellenére a tantra egy önálló hagyomány.
A tantra velejéig jógikus hagyomány, s a Tantrák magukat szádhaná-sásztrának, a lelki gyakorlás könyveinek hívják.
A tantrának, mint minden spirituális hagyománynak a célja a külső és belső tapasztalati világon való felülemelkedés, de ahhoz, hogy ezt megtehessük, meg kell ismerni azt. Gyakran bélyegezték tanításait násztikának, hiteltelennek, mert azok nem erősítették meg a Védák igazságait.
A Tantrák nagyjából ugyanolyan metafizikai világképet írnak le, mint a Puránák, melyekben a mítosz a történelemmel keveredik a vallás népi kultúrával, és metafizika a gyakorlati erkölcsi tanításokkal.  A Tantrákban Sivával és párjával Saktival azonosított Abszolút túl van az ok és okozat sors által uralt világán, s ez a felszabadulásról szóló tanítások végső célja. A tantra-jóga célja feltörni a kozmikus tojást, túlhaladni anyagi világunk határán. Tanításaikban leírják, hogy ez sosem volt zárva, ahogy azt az advaita-védánta jeles tanítója Sankara kifejtette a Vivéka-csúdámaniban:
„Az ostobák tévesen a kötöttségeken és a felszabaduláson elmélkednek, de ezek csak az elme állapotai, hiszen bár a felhő is árnyékot vethet a szemre, mégis a nap világítja meg. Ugyanígy a soha nem változó Valóság is mentes a kettősségektől, mert maga a ragaszkodástól mentes tudatosság.”
Mivel a tantra titkos tanítás, manapság hiteles mestert fellelni meglehetősen nehéz. A Tantra mégis azt hangsúlyozza, hogy ezen az ösvényen elengedhetetlen a hiteles mestertől kapott beavatás és a hosszú évek kitartó gyakorlása. Szentírásaikban számtalan figyelmeztetés van az elme és a testi egészség megóvása érdekében, s itt is igaz, nem lehet a kanyarokat levágni, mert a gyors eredmények, a „hétvégi megvilágosodás”  utáni vágy a kali-juga, a megtévesztettség és mohóság uralta jelen kor tünete csupán.
Két fő irányzatról tesznek említést, melyeket jobb és balkezesként jelölnek. Az előbbi hajlik a Védák felé, s ez a társadalmi értékrendnek megfelelőbb. Balkezes, kissé szélsőséges irányzatai közül pl. az aghóri híres volt arról, hogy tagjai gyakran tartózkodtak temetőkben, ahol akár koponyákat loptak… rendkívül szigorú, aszketikus életmódjuk tökéletes bemutatása a tantrában támogatott visszájára fordított értékrendnek.
Ezek után kevesen hinnék, hogy a tantra az alapja a nészerű hatha-jógának.

Forrás: Dr. Georg Feuerstein: Tantra, az eksztázis ösvénye, Mandala-Véda Kiadó

 

 

51/2009.
Dóczy László