Tantra

A tantra egy rendkívül sokrétű összetett ezoterikus hagyomány, melynek eredete az ősi India. Tiszta formájában egy egyedülálló hagyomány, melyet régmúlt idők mesterei hoztak létre, kiknek tanításai mindmáig semmit sem vesztettek helytállóságukból.

A hindu tantra örökségének szegényes kutatása az utóbbi években teret adott egy halom téveszméken alapuló népszerű könyvnek, tanfolyamnak. a leggyakoribb torzítás a tantra-jógát pusztán rituális, vagy szakrális közösülésként beállítani. Ennek eredményeképpen az átlagember elméjében a tantra egyenlővé vált a nemi élettel. Semmi sem esik messzebb az igazságtól!
A tantra egy hatékony eszköz, amely a szunnyadó misztikus képességeket ébreszti fel. Egyik legalapvetőbb tanítását, miszerint a fizikai világunk végső soron egy az isteni Valósággal, nem csupán elméleti szinten kell megérteni, vagy csak hinni benne, hanem meg is kell valósítani. Csak így érhetjük el a felszabadulást az anyag valóságának kényszerítő erői alól. ahhoz azonban, hogy érzékelhessük a világ és önnön testünk isteni lényegét, át kell éreznünk azok tisztaságát és tökéletes egységét, méghozzá itt és most. Ez a neves teológiai tézis, az imitato Dei, az isteni sík jelen életünkkel történő lemásolása. Ahogy azt India ősi szentjei felismerték: azzá válunk, amin odafigyeléssel és kitartással meditálunk, ezért igen nagy körültekintéssel kell megválasztanunk meditációnk tárgyát.
A tantra mesterei szerint még a legsötétebb korban, még a legsötétebb társadalmi és erkölcsi körülmények közepette is lehetséges a felszabadulás vagy megvilágosodás elérése. Felhívják ugyanakkor a figyelmet, hogy az előző korokban kinyilatkoztatott hagyományos eszközök használata nem megfelelő, hiszen azokat egy jóval nagyobb spirituális és erkölcsi állóképességű emberre tervezték, aki egy benső gyarapodást segítő, sokkal békésebb környezetben élt. A sötétség jelen kora számtalan akadályt állít a lelki fejlődés útjába, módfelett nehézzé téve ezzel az előrehaladást.
A tantrikus színskála egyik végén a fekete mágiához tartozó, teljességgel szabad szellemű gyakorlatokat látjuk, melyek minden tekintetben szembeállnak a hindu és más társadalmak értékeivel. A másik végén olyan mestereket találunk, akik minden tanítást és szertartást elvetve, kuzárólag a tökéletes spontaneitás eszményét dicsőítik. A legtöbb iskola (melyek e két véglet közé esnek) gyakorlatai nagyban szertartásos jellegűek, de áthatja őket a felismerés, mely szerint a felszabadulás a bölcsességből fakad, ami benső, hozzánk tartozik, ezért lehetetlen külső eszközökkel elérni. A számtalan tantrikus gyakorlat kizárólagos célja az elme tükrének megtisztítása, hogy torzítatlanul tükrözhesse vissza az örökkévaló Valóságot.
Sok helyen újító volta ellenére a tantra a kezdetektől fogva létező Védákból eredezeti magát. Főként az Atharva-védához kötik annak a többi Védát felülmúlóan mágikus tartalma miatt, ráadásul az ortodox hindu körökben ennek van a legkisebb jelentősége. Még az ortodox bráhmanák sem tagadják ugyan a tantra védikus gyökereit, de tanításait romlottnak és eretneknek tartják. Indiában mégis jól megfértek egymás mellett a további néhány száz egyéb irányzattal.
A Kula-avana-tantrában (2.10) Siva kijelenti: „a védikus tudás lényegét a bölcsesség rúdjával köpülték ki a Védák és az Ágamák (tantrikus szentírás) óceánjából.” Ezzel egyértelműen bizalmat ad a védikus kinyilatkoztatásnak, később mégis így szól (2.68): „Kedvesem, akik jártasak a négy Védában, de nem ismerik a kulát, azok kutyafőzők. Ugyanakkor, ha egy alacsony kasztú kutyafőző ismeri a kulát, akkor felette áll a brahminnak.”
A kula itt a tantrikus bölcsesség lényegét jelenti, ami nem más, mint az isteni erő, a sakti (kundaliní) bölcsessége. Ez az elméleti tudást a közvetlen tapasztalásnál többre tartó brahmin papi réteget kritizálja, akik a védikus társadalom fejei.
Sok fontos tantrikus gyakorlatnak megvan a védikus megfelelője. Általános vélemény, hogy a védikus ember nem használt szobrokat az imádat során, s hogy ez kizárólagosan a tantra révén fejlődött ki. Hasonlóságuk ellenére a tantra egy önálló hagyomány.
A tantra velejéig jógikus hagyomány, s a Tantrák magukat szádhaná-sásztrának, a lelki gyakorlás könyveinek hívják.
A tantrának, mint minden spirituális hagyománynak a célja a külső és belső tapasztalati világon való felülemelkedés, de ahhoz, hogy ezt megtehessük, meg kell ismerni azt. Gyakran bélyegezték tanításait násztikának, hiteltelennek, mert azok nem erősítették meg a Védák igazságait.
A Tantrák nagyjából ugyanolyan metafizikai világképet írnak le, mint a Puránák, melyekben a mítosz a történelemmel keveredik a vallás népi kultúrával, és metafizika a gyakorlati erkölcsi tanításokkal.  A Tantrákban Sivával és párjával Saktival azonosított Abszolút túl van az ok és okozat sors által uralt világán, s ez a felszabadulásról szóló tanítások végső célja. A tantra-jóga célja feltörni a kozmikus tojást, túlhaladni anyagi világunk határán. Tanításaikban leírják, hogy ez sosem volt zárva, ahogy azt az advaita-védánta jeles tanítója Sankara kifejtette a Vivéka-csúdámaniban:
„Az ostobák tévesen a kötöttségeken és a felszabaduláson elmélkednek, de ezek csak az elme állapotai, hiszen bár a felhő is árnyékot vethet a szemre, mégis a nap világítja meg. Ugyanígy a soha nem változó Valóság is mentes a kettősségektől, mert maga a ragaszkodástól mentes tudatosság.”
Mivel a tantra titkos tanítás, manapság hiteles mestert fellelni meglehetősen nehéz. A Tantra mégis azt hangsúlyozza, hogy ezen az ösvényen elengedhetetlen a hiteles mestertől kapott beavatás és a hosszú évek kitartó gyakorlása. Szentírásaikban számtalan figyelmeztetés van az elme és a testi egészség megóvása érdekében, s itt is igaz, nem lehet a kanyarokat levágni, mert a gyors eredmények, a „hétvégi megvilágosodás”  utáni vágy a kali-juga, a megtévesztettség és mohóság uralta jelen kor tünete csupán.
Két fő irányzatról tesznek említést, melyeket jobb és balkezesként jelölnek. Az előbbi hajlik a Védák felé, s ez a társadalmi értékrendnek megfelelőbb. Balkezes, kissé szélsőséges irányzatai közül pl. az aghóri híres volt arról, hogy tagjai gyakran tartózkodtak temetőkben, ahol akár koponyákat loptak… rendkívül szigorú, aszketikus életmódjuk tökéletes bemutatása a tantrában támogatott visszájára fordított értékrendnek.
Ezek után kevesen hinnék, hogy a tantra az alapja a nészerű hatha-jógának.

Forrás: Dr. Georg Feuerstein: Tantra, az eksztázis ösvénye, Mandala-Véda Kiadó

51/2009.
Dóczy László