József atya

Az ötödik század végén Egyiptomban, a korai szerzetesség szülőhazájában remetei közösségben élt néhány szent életű személy. Panephóban a bölcsességéről híres József atya tanított.

Egy alkalommal Poimén atya, aki éppen látogatóban volt nála, megkérdezte őt:

– Mit tegyek, ha rámtörnek a szenvedélyek?

Az idős atya így válaszolt neki:

– Engedd be őket, és harcolj meg velük!

Poimén atya megköszönte a választ, s nem sokkal később vissza is tért lakhelyére, Szkétiszbe.

Telt-múlt az idő, s egy nap thébai vendég érkezett Szkétiszbe. Este így szólt a testvérekhez:

– Megkérdeztem József atyát: „Ha közeledik hozzám a szenvedélyt, ellenálljak neki, vagy engedjem be?”
– Mit válaszolt a bölcs atya? – érdeklődtek a többiek.
– Semmi esetre se engedd be a szenvedélyeket, hanem azonnal hárítsd el őket!

Amikor Poimén atya meghallotta, hogy József atya ezt a választ adta a thébainak, azonnal felkerekedett, elment Panephóba, és így szólt az idős szerzeteshez:

– Atya! Feltárom előtted gondolataimat. Úgy érzem, ellentétes a tanításod. Ugyanarra a kérdésre nekem mást mondtál, mint a thébainak, aki nemrég nálad járt. Megzavarodtam, s most nem tudom miként vélekedjem. Kövessem a tanácsodat, vagy arra hallgassak, amit később mondtál, hátha az az igaz?

Erre így szólt hozzá az idős atya:

– Nem tudod, hogy szeretlek?
– De igen.
– Nem arra kértél, úgy beszéljek veled, mint saját magammal?
– Így van, így igaz.

József atya ekkor ezt mondta:

– Ha ugyanis bejönnek a szenvedélyek, te pedig a harcban csapásokat adsz nekik és kapsz tőlük, akkor tapasztaltabbá válsz, edzettebbé tesz téged a küzdelem. Gondolod, hogy mindenki egyforma? Mindenki ugyanúgy viselkedne egy ilyen esetben? Vannak mások is, akiknek még az sem használ, ha a szenvedélyek csak közelednek is hozzájuk, azonnal el kell fojtaniuk őket, különben nagy kárát látná lelki életük.