Gépszív

Két és félezer évvel ezelőtt Cszsuam Czi, a nagy kínai bölcs ezt írta készülő könyvébe:

Amikor Cssi Sung a Han folyótól északra elterülő vidékre jutott, egy zöldséges kertjében dolgozó embert látott, amint éppen öntöző árkokat ás. Lemászott a kútjába, karján egy edény vizet hozott fel, majd kiöntötte. Nagyon sokat fáradt vele, de a szeme előtt lassan kibontakozó látvány elégedettséggel töltötte el.

Cssi Sung nem állhatta meg szó nélkül:

– Kedves barátom, van egy olyan berendezés, amelynek segítségével egy nap száz árkot is meg lehet tölteni vízzel. Kevés fáradsággal így sokat lehet elérni. Nem alkalmaznál ilyen szerkezetet?

A kertész felemelkedett, ránézett, majd gyanakodva megkérdezte:

– Mi lenne az a szerkezet?
– Veszünk egy fa emelőt, amely hátul meg van terhelve, és elöl könnyű. Ezzel úgy lehet vizet meríteni, hogy csak úgy buzog. Ezt nevezzük gémes-kútnak.

Az öreg erre megharagudott, és így válaszolt:
– A tanítóm azt tanította: aki gépet használ, minden ügyét gépszerűen intézi. Az ilyen ember gépszívet kap. Akinek gépszív dobog a keblében, annak számára minden egyszerű, romlatlan gondolat veszendőbe megy. Akinél pedig a tiszta gondolat elvész, az bizonytalanná válik szellemi indítékaiban. Ez a bizonytalanság pedig olyasmi, ami az igaz értelemmel nem fér meg. Nemhogy ily dolgot nem ismerek, de szégyenleném az ilyen életet.

Cszsuam Czi becsukta könyvét, és mélyen elgondolkozott. A jövőben járt, szempillája alól két könnycsepp szivárgott ki, s hullott könyvére.

1995/19.