Szent tulaszi és kerti bazsalikom

A bazsalikom nemzetség Közép-Ázsia trópusi, szubtrópusi vidékein honos, eredeti őshazája azonban valószínűleg India. Számos fajtája közül kettő a legismertebb, s talán ezek rendelkeznek a leggazdagabb kultúrtörténeti hagyománnyal is. Az egyik az Indiában a mai napig szent növényként tisztelt tulaszí, latin nevén Ocimum sanctum. A másik a vele közeli rokonságban lévő kerti bazsalikom vagy mediterrán bazsalikom, latin nevén Ocimum basalicum, amely legelterjedtebb a világon.
Az ocimum a görög osynum szóból ered, amely az illat szóból származtatható és édes növények csoportját jelöli.  A bazsalikom nevét a görög basileus szóra lehet visszavezetni, amelynek töve (basil) fenségeset jelent, a basieus pedig királyt, királyfit. Így az ókorban elengedhetetlen kellékét képezte a királyok felkenéséhez használt olajnak.
Ha végigtekintünk a bazsalikom kultúrtörténetén, a hozzá kapcsolódó gazdag hiedelemvilágon és legendakincsen, szembetűnő, hogy egymástól igen távoli vidékeken szinte mindenütt az élettel, a jószerencsével, az oltalommal, a mély szeretettel és szerelemmel összefüggésben merül fel a neve.
A bazsalikom ókori kereskedelmi utakon jutott el Európába. Vallásos tisztelete a kereszténységtől sem idegen. A keresztények között a „Szent” vagy a „Szent Bazslilom” néven vált ismerté. A hagyomány szerint Krisztus feltámadásakor sírja körül bazsalikomtövek virítottak, ezért sokan Krisztus ajándékának tekintik. Erre emlékezve néhol a görög ortodox templomokban egy cserép bazsalikomot állítanak az oltárra. Ezen kívül a vízszentelés szertartásának alkalmával a mai napig használják.
Az Indián túli területeken azonban leginkább nem a szentsége, hanem oltalmazó, erőt adó, szerencsét és szerelmet hozó ereje ismert.
A görög mitológiában Amor és Psyché viszontagságos kalandjai során a bazsalikom védte a szerelmeseket. Dél-Európában a lányok egy kis csokor bazsalikomot rejtettek a blúzuk alá mikor megházasodtak, hogy szerelmük örökké tartson. Haitin a bazsalikomot Erzeuite-hez, a szerelem istennőjéhez tartozónak, így erős védelmezőnek tartják. A haiti üzlettulajdonosok ma is bazsalikomos vízzel locsolják fel a boltjuk előtti teret, hogy elűzzék a rossz szellemeket, és jó sors köszöntsön rájuk. Mexikóban a házak elé ültetik, szintén azért, hogy távol tartsa a gonoszt. A zsebükbe vagy pénztárcájukba rejtett bazsalikomtól szerencsét, pénzt, vagy éppen szerelmet remélnek.
A középkori Európában az a hiedelem járta, hogy a bazsalikomot csak gyönyörű nők ápolhatják. A romantikus szerelem szimbólumaként pedig férfi és nő egymásnak bazsalikomot ajándékozott.
A hinduk számára a tulaszí, a szent bazsalikom a legnagyobb becsben álló növény. elengedhetetlen az otthon biztonságához, ezért a házak előtt egy négyzet alakú emelvénybe ültetik, hogy oltalmazó ereje megóvja a családot.
Tisztelet leginkább Krsna, illetve Visnu imádatához kötődik. Krsna hívei a tulaszí szárából faragott háromsoros gyöngysort viselnek. Aki halála pillanatában ilyen nyakláncot visel, azt Jamarádzsa (a halál) hírnökei elkerülik, és megmenekül a pokol őreinek kezétől. A homlokukra felfestett jel két vízszintes vonala Krsna lábnyomát szimbolizálja, az alul lévő levélforma minta pedig a tulaszí levelére emlékeztet, amely Krsna legkedvesebb növénye.
Tulaszí Laksmínak, Visnu hitvesének földi megjelenése, ugyanakkor Rádhának, Krsna kedvesének is tartják.
Számtalan történet szól arról, hogyan is változott Laksmí Tulaszívá. A Déví Bhágavata 9. fejezete arról számol be, hogy egy napon Visnu feleségei, Szaraszvatí, Gangá és Laksmí úgy összekülönböztek, hogy egymást átokkal sújtották. Így vált Szaraszvatí és Gangá folyóvá, Laksmí pedig tulaszívá, olyan növénnyé, amelynek szentsége megtisztítja a világot.
A Brahma-vaivarta puránában az áll, hogy Laksmí Dharmadhvadzsa király leányaként született, és páratlan szépsége miatt a bölcsek Tulaszínak nevezték el. A felcsperedő hercegnő szívében születésétől olthatatlan vágy élt arra, hogy Visnu felesége lehessen. Évszázadokig tartó szigorú vezeklésbe kezdett, hogy vágya beteljesüljön. Lemondásának erejét látva Brahmá megjelent előtte, és feltárta neki a jövőt: Visnu hitvese lesz, de előbb feleségül kell mennie a démonok legkiválóbbjához, Sankhacsúdához. az esküvővel együtt a fiatal démonkirály nemcsak szép feleséget nyert, de halhatatlanságot is mindaddig, míg Tulaszí hű marad hozzá. Sankhacsúda hatalma egyre nőtt, és hamarosan szörnyű háború bontakozott ki a Siva vezette félistenek és a démonok között, akik élén Sankhacsúda állt. Ezalatt Visnu Sankacsúda alakját öltve elnyerte Tulaszí kegyeit, ezzel a démon ereje megtört, és Siva háromágú szigonyával legyőzte. Mikor Tulaszí elhagyta a testét, Laksmíként újra elfoglalta a helyét Visnu mellett. Testéből lett a Gandakí folyó, hajából pedig a tulaszí növény sarjadt.
A Padma Purána 24. fejezetében gazdag leírás található a tulaszí szentségéről. A növény minden része, de még körülötte a talaj is szent. Minden bűne semmivé foszlik annak, akinek a testét halála után tulaszí ágakon égetik el. Minden víz megtisztul, amelyhez hozzáér. A Visnu tiszteletére elégetett egyetlen tulaszi ág millió neki szánt lámpással ér fel.
A tulaszí cserje imádata különleges jelentőséggel bír a vaisnavák között. Tulaszí Krsna szeretetenergiájának hordozója, szolgálata igen kedves neki. Tulaszíhoz fohászkodva az ember megtisztul minden bűntől, oltalmat nyer minden veszélytől, és lenyerheti az Isten iránti rajongó szeretetet.

Források:
Maneka Gandhi és Yasmin singh: Bráhma hajszálai. Az indiai növények mitológiája. Ford: Pachnik Zoltán. Budapest, 1992.p. 89-93.
Dr. Surányi Dezső: Kerti növények regénye. Budapest, 1985.
Padamnabha Goswami: Appearance of Shalagrama and Tulasi. Shastric evindence from Srí Hari-bhakti-vilas, http://www.hvmel.org/contemporary/aosat.htm
Letöltés: 2007. február
The Story of Tulasy Devi. http://www.salagra.net/parishad95.htm.
Letöltés: 2006. május
Szimbólumtár. Jelképek, motívumok, témák az egyetemes és magyar kultúrából. Szerk. Borus Judit és Ruttkay Helga. Budapest, 2001.
Hargitai György: Fűszerlexikon, Budapest, 2000.

45/2007.
Kenderesi Ilona