Az elme

 

„Föld, víz, tűz, levegő, éter, elme s az értelem, öntudat; íme ez a nyolcféleképp felosztott (anyagi) természetem.” (Bhagavad-gítá 7.4)

 

Az óind bölcselet szerint a világmindenség nem csupán anyagból, hanem finomabb természetű anyagból, mentális szövedékből (valamint lélekből) is áll. Ennek első összetevője az elme. A magyar nyelvben az elme egyrészt az ész, értelem, másrészt az emberi agymunka. A szanszkrt nyelvben a manasz a hatodik, belső érzék, amin keresztül az érzéktárgyak a lélekre hatnak.
Az elme nem teljesen anyagi, és nem teljesen lelki. Összekapcsolja a külső és belső világokat, s az ember rabságának vagy szabadságának is oka: ha elmerül az érzéki tárgyakban, kötöttséget, ha pedig külön áll azoktól, felszabadulást eredményez. (Mundaka-upanisad 6.28.)
A legtöbb iskola önálló tényként kezeli az elmét, amely az érzéktárgyak és érzékszervek, illetve az értelem és a lélek között közbülső szerepet foglal el. Az elme összetevői a tudat (csétasz), az érzékszervi észlelés (pratjaksa), a gondolat (csintá), a képzelet (kalpaná), az akarat (prajatna), a magasztos értelem (csaitanja) és a belső érzék (antah-karana), ami a lelki értelemmel együtt alkotja a lelkiismeret, belső útmutató (antarjámin) funkcióját.
Az elme nem feltétlenül azonosítandó az agyi intelligenciával, inkább az ember érzésvilágával kapcsolatos. Tekinthetjük a spirituális pszichológia alanyának vagy a gondolkodás, az akarat és az érzés központjának. Az elme műveletei a szintézis (szankalpa) és az absztrakció (vikalpa), vagyis az elme differenciál és integrál, elfogad és elutasít, összesíti az érzékek adatait, amit aztán a lélek értelmez. Ezek az egyén tapasztalatai, amik sok-sok születésen át halmozódnak, s lenyomatot (szanszkára) alkotnak, majd az újabb születésekben fölelevenednek. Ezért is nevezik az elmét a test fekete dobozának, amely az adott születés életeseményeit és karmikus-morális konzekvenciáit összegzi, s a test halálakor beálló tudatállapotban rögzíti. A lélek ezt az eredőt viszi magával következő testet öltésére, s az elmében tárolt emléklenyomatok elevenednek föl
Az elmét hasonlítják kristályhoz, amely átveszi annak a közegnek a színét, aminek a közelébe kerül. E meghatározó szerepe miatt az elme megtisztítása, fegyelmezése rendkívül fontos a lelki törekvésben. Patanydzsali szerint a jóga nem más, mint a mentális változások megzabolázása, illetve az érzékszervek és az elme állandó kontrollja. az elme csapongó természetű, nehezen összpontosítható. A tökéletesség állapota az, amikor megszűnik a testi fájdalom, az elme szilárd és egyedül az önvalóval van kapcsolatban – ez az egyhegyűség. A Bhagavad-gíta szerint szerint az elme fegyelmezését a lelki nyugalom, egyszerűség, higgadtság és a gondolatok tisztasága alkotja (17.16). Természetes módon, lelkileg hasznos táplálékkal ellátva az elme könnyebben fegyelmezhető, mint erőszakkal. A szelektív készség is fontos, ne mások hibáira, hanem inkább erényeire összpontosítsunk.
Az ember egyéni elméje mellett kozmikus világ-elméről is beszélhetünk, ami a teremtéselméletben a Szépség formáját ölti. Mikor a kozmikus tudatösszességet, illetve az ősanyag halmazát a Jóság színezi, kialakul az univerzumi világ-elme.
Az elmét hasonlítják üres vászonhoz, amelyre a látszat-valóság képzetei vetítődnek, illetve olyan hálóhoz, amiben az élet történései, eseményei fennakadnak. Lelki gyakorlatokkal érdemes addig növelni e mentális háló szemeinek nagyságát, amíg a hamis és fölösleges dolgok kiesnek rajta, s csak a legfontosabbak maradnak meg. Mert a fegyelmezett elme az ember legjobb barátja, míg a nem fegyelmezett az ellensége.

 

44/2006.
Dévay Gergely