Visnu tíz alászállása – Nrszinha

Mint a növő sarlóra a holdnak egésze,
Föld tere tűzve az agyarad ívére,
Visnu, te vadkan-alakban ülő,
Egek ura, üdv Hari, üdv!

(Dzsajadéva: A tíz avatár éneke, Weöres Sándor fordítása)

A Vadkan-avatár legyőzte Hiranjáksa démont, akinek testvére, Hiranjakasipu bosszúra éhesen Visnu esküdt ellenségévé lett. Mint ismeretes,  a lelki világban hibázó testvérpár kényszerült gonoszként megszületni a földön, Kaspaja muni fiaiként. Atyjuk India északnyugati vidékén uralkodott Kasjapapurában (ez a mai Multan),  majd visszavonulása után egy tavacska mellett ütötte fel remetetanyáját. A tavacskát róla nevezték el Kasjapamírá-nak, Kasjapa tavának. Később az egész benépesült völgyvidéket így nevezték, innen származtatják a mai Kásmír elnevezést.
Hiranjakasipu a világi hatalmat és kényelmet testesítette meg: nevének jelentése arany és puha ágy. A világhatalom megszerzésére, s Visnu legyőzésére kíméletlen aszkézisbe fogott. Égnek emelt karral élethosszig meditált a Mandara-hegyen, és Brahmához fohászkodott. Önsanyargatásának köszönhetően már szinte csak csontváz volt, mikor megjelent előtte Brahmá. Hiranjakasipu halhatatlanságot kért tőle, amit ugyan Brahmá nem tudott megadni néki, kívánságát, hogy sem ember, sem állat, sem földön, sem levegőben ne vehesse el életét s fegyver ne fogjon rajta, mégis teljesítette. A vezeklésből Hiranjakasipu daliás termetű férfiként tért vissza. Uralkodása rettegésben tartotta a jámborokat. Betiltotta a szent áldozatokat, máglyára hányatta a Védákat, s tűzzel-vassal irtotta a bráhmanák kultúráját és vallását.
Hiranjakasipu négy fia közül az egyik, Pralád Visnunak nagy híve lett, mert már anyja méhében a szent Nárada tanítását hallhatta. A gonosz atya nem szívlelhette gyermekét, s mindenféle módon igyekezett megtörni fiát. Ám próbálkozásai nem jártak eredménnyel, hiába fogadott mellé gonosz tanárt, sem ideológiai téren, sem fizikai erőszak révén nem tudott ártani fiának. Dühödten kérdezte, hol van végre Visnu? Prahlád magasztalni kezdte imádott Urát, mint a világ fenntartóját, aki mindenben jelen van. „Még ebben az oszlopban is?” – tombolt Hiranjakasipu, s Pralád megvédelmezésére és a gonosz elpusztítására ekkor jelent meg Visnu félig ember (nara) félig oroszlán (szinha) avatárja, naraszinha.
Ezzel beteljesült Hiranjakasipu végzete, Naraszinha az ölébe kapta és szétmarcangolta. Így érvényes maradt Brahmá áldása is, Hiranjakasipu életét nem ember és nem vadállat, hanem Visnu avatárja vette el. Pralád imáival békítette meg Naraszinhát, aki őt tette meg az alsóbb régiók uralkodójává, majd eltűnt. Így a sötét erők uralmának is vége szakadt.
Naraszinha az isteni hősiesség megtestesítője, híveinek védőistensége, a gonosz erők ellensége. Fenséges alakja megrettenti a gonoszok szívét, hívei számára azonban fölöttébb kedves. Imádata főként Dél-Indiában igen népszerű, számtalan templomot, szentélyt építettek tiszteletére.

32/2002.
kml