Utolsó esély – Betegápolás felsőfokon

 

Talán nem volt még kor, mely úgy magára hagyná nyomasztó kérdéseivel az embert, mint ez a mostani. Egyedül küszködik fogcsikorgató, transzformáló, sorsfordító örök kérdéseivel, mint például a mulandóság, a lét dimenziói, a testi-lelki fájdalom, a szenvedés és még hosszan sorolhatnám.
Az utóbbi ötven-száz év alapvetően megváltoztatta térségünk társadalmainak halállal, haldoklással kapcsolatos attitűdjét. Az élet és az elmúlás korábban természetes egysége megbomlott. Az urbanizációval elsorvadtak a rítusok és helyükbe nem léptek újak. Lassan a halál értelmetlenné, tartalmatlanná és így félelmetessé vált. A halálfélelem pedig veszélyezteti a belső egyensúlyt, ezért az ember úgy védekezik, hogy elhárítja magától ezt az érzést. Égetően fontos lenne tehát többet tudnunk a meghalás, az elmúlás pszichológiájáról, misztériumáról, hiszen a halál megváltoztathatatlan, de a hozzá fűződő  viszonyunk megváltoztatható. az egész életünk sokkal kulturáltabb, félelemmentesebb, emberibb lehetne, amennyiben hajlandóak lennénk tudomásul venni és elfogadni a halandóságunk tényét. Ez többek között belső békénk megteremtésére is egy lehetőség. Annak ellenére, hogy ma még kevesen mernek farkasszemet nézni saját félelmeikkel, egyre több emberben fogalmazódik meg az igény arra, hogy az út végén járó embertársaikat hozzásegítsék az élet értelmes, méltó befejezéséhez. Testet-lelket próbáló feladat ez mindkét fél számára, de megvalósítható. Fontos, hogy egyre többen megértsék a segítés fontosságát, hiszen az élet terminális szakasza olyan küzdelem, amellyel a mi társadalmunkban egyedül szinte lehetetlen megbirkózni. Ezért vált időszerűvé, hogy a halálról, a haldoklásról kicsit másként gondolkodó szakemberek összefogjanak, és itthon is szervezett formában támogassák a gyógyíthatatlan betegeket és az őket gondozó, ápoló embereket egyaránt. Létezik egy komplex ellátási forma, amely magában foglalja a rászorulók szomatikus, pszichés, szociális és spirituális támogatását is. Ez a HOSPICE (ejtsd hoszpisz). A szó magyarul menedéket jelent, ami csak megközelítően fejezi ki azt a tartalmat, amelyet a hospice az angolok számára jelent. Mivel érzékenyebb, pontosabb fordítást a szakemberek sem találtak, ezért az eredeti angol szót használjuk. A hospice ötlete valójában nem új. A hospicium Rómában utasokat vendégül látó hely volt. A középkorban a XI.-XIV. századi lovagrendek menedékhelyeket hoztak létre ilyen néven haldoklók számára. Ezt a hagyományt elevenítették fel a század elején Londonban, a Saint Joseph Kórházban, ahol a modernkori hospice-mozgalom „anyja”, Cicely Sunders tanult.
Az ő irányításával jött létre 1967-ben a Christopher Hospice. Ez volt az első olyan intézmény, amelyet a gondozás tudományos modellje szerint szerveztek meg, a beteg és a családtagjai bevonásával. A hospice alapgondolata a halál tudatának elfogadtatása a beteggel és hozzátartozóival, a magány oldása az aktivitás fenntartásával, a lehető legjobb életminőség megteremtésével. Ennek biztosítása részben a jó tüneti kezeléssel történik úgy, hogy a betegek életük utolsó szakaszát lehetőleg fájdalommentesen, de tiszta tudattal, szellemi és lelki erejük birtokában élhessék. Nagyon fontos a halál közeledtével jelentkező szorongások oldása (betegé és a hozzátartozóké egyaránt), állapotuk elfogadtatása, a megbékélés elősegítése.
A hospice a már csak tüneti kezelésben részesítendő rosszindulatú daganatos betegek szenvedéseinek enyhítésére kialakított rendszer, ami mindenki számára ingyenes.
Joggal merül föl a kérdés, hogy miért nem terjed ki ez a gondozási forma minden terminális állapotú betegre?
A rákbetegség hosszú évekig tartó, senyvesztő, az esetek többségében nagyon nagy fájdalmakkal járó betegség, aminek a statisztikai mutatói nálunk évről-évre romlanak. A helyzet súlyosságát  érzékelteti a következő adat: évente Magyarországon 30-40 ezer beteg hal meg rákban, másként fogalmazva, minden negyedik ember. Nincs olyan család, akit előbb vagy utóbb ne érintene ez a probléma. E kór súlyossága, gyakorisága indokolja tehát, hogy ezt a betegcsoportot kiemeltebben támogassuk.
Hazánkban 1991-ben Polcz Alain vezetésével indult el a hospice szellemű beteggondozás.
Nálunk két fő ellátási forma a leggyakoribb:
– hospice osztály vagy részleg
– hospice házigondozás
Ez utóbbi már sok városban szervezetten működik, de egészségügyi intézményekhez, kórházakhoz kapcsolódó ellátás sajnos még csak néhány nagyobb városban van. Minden nehézség ellenére a hazai hospice szervezetek megalakulásuk óta valamivel több, mint 7000 beteget gondoztak és kísértek el. A mozgalom tehát él, és ha lassan is, de fejlődik. Ennek egyik biztosítéka az egyre erősödő társadalmi igény, ami újabb és újabb szerveződéseket hív életre. Remélhetőleg az az erő, amely a dinamikusabb fejlődést kívülről gerjeszti, valamint a rendszert működtető szakemberek erőfeszítései meghozzák az eredményt, nevezetesen azt, hogy az állam ne csak papíron fogadja el a hospice létjogosultságát, hanem a megfelelő finanszírozással biztosítsa a szervezet működőképességét. Ugyanis egy társadalom érettségi, fejlettségi szintjének mutatója többek között az, hogy milyen érzékenységgel bánik a haldoklóival.

 

 

31/2002.
Perla