Életreform egyesület – Vegetáriánus kör Debrecenben

 

A debreceni Életreform Egyesületet Gyarmathy István alapította 1989-ben. Ettől kezdve látja el az ügyvezető teendőket. A sokoldalú fiatalember történelem-biológia szakos diplomával a Hortobágyi Nemzeti Park természetvédője, klarinétozik a Debreceni Dixieland Jazz Együttesben. Önkormányzati képviselő, a környezetvédelmi bizottság vezetője. Kiegyensúlyozott ember benyomását kelti.
– Milyen életmóddal lehet ennyi feladatnak eleget tenni, személyes életvitellel példát mutatni?
– 1976-ban, 16 éves koromban kezdtem el jógázni, 1984-ben Zoltai Miklós tanácsára áttértem a vetetárius étkezésre. Megtapasztalva mindkettő jótékony hatását, egyre inkább megfogalmazódott bennem, hogy mindezt másokkal is meg kellene ismertetni. Necsak nekünk legyen jó, másoknak, a világnak is. Másrészt mi sem lehetünk egészségesek egy olyan világban, amit tudatlanságból vagy nemtörődömségből tönkreteszünk. Igyekeztem tudásomat egyre inkább bővíteni, különböző tanfolyamokat végeztem. Éreztem, hogy a természetgyógyászat iránti igény növekvőben van. Ekkor merült fel bennem az egyesület létrehozásának gondolata. Kezdetben a Vasutas Művelődési Ház, később a Kölcsey Ferenc Művelődési Központ keretén belül működtünk. Jelenleg kb. 130 fő pártoló tagunk van.
– Milyen programmal vonzzák az érdeklődőket?
– Minimális tagdíj, azoknak, akik nem tagok. Alkalmankénti belépti díj ellenében neves, országosan is elismert előadókat hívunk meg szerdánkénti foglalkozásainkra. Tanfolyamainkat igyekszünk minél olcsóbban meghirdetni. Az így összeverbuválódott társaság eleinte többféle témába kapott betekintést. Bennük merült fel az igény később a „szakosodásra”.
A biokertész-kört a kiskerttulajdonosok látogatják. A Karácsony Sándor kör tagjai a magyar néphagyományok ápolásán munkálkodnak. A vegetáriánus-körben életviteli, életmódbeli és főzési tanácsokkal bővíthetők az ismeretek. A mi keretünkön belül működött egy ideig a jóga-kör is, de ettől az évtől már önállósultak. Időszakonként autóbuszos kirándulást szervezünk, főként a hegyekbe.
– A mostani hogy tetszett? – kérdez vissza riportalanyom, miután a beszélgetést egy hatórás zempléni túra után a buszon folytattuk.
– Nekem egy kicsit szokatlan volt a gyaloglás így egyfolytában a téli tespedés után – vallom be töredelmesen.
Visszavéve a kérdezés jogát, további terveiről faggatom Istvánt.
– Sürgető feladatnak érzem a környezetvédelem felé történő nyitást. Holisztikus irányt követve, testi-lelki-szellemi egészség csak a környezettel együttműködve lehetséges. Képviselőként már sikerült elérnem, hogy a Talajtani és Agrokémiai Állomás rendszeresen ellenőrzi a debreceni piacon az áruk vegyszertartalmát. Óriási nevelőhatása van, országosan is javaslom a bevezetését. Csatlakozunk minden olyan megmozduláshoz, amely az egészséges környezet megvalósítására törekszik. Szerveztünk szelektív hulladékgyűjtést. Szórólapok segítségével tartjuk ébren az emberek figyelmét. Ne üljenek fel olyan reklámoknak, amely környezet- és egészségkárosító termékek fogyasztását javasolja. Maguk is képesek legyenek eldönteni, mi a jó és mi a rossz. Mások példáján keresztül legyen elegendő akaraterejük az életmódváltásra, a megújulásra.
Megköszönve a sok hasznos tanácsot, újabb beszélgetőpartnerek után nézek. A 20 km-es túra legfiatalabb résztvevője négy, öt illetve hat évesek. Fáradhatatlanul, vidáman róják a kilométereket a buszon is.
– Milyen módszerrel sikerült négy, illetve hat éves kislányát ilyen edzetté nevelni? – fordulok a mamához, Kádárné Virág Juliannához.
– Három éve tértem át a vegetáriánus étkezésre, miután tíz éves hólyaghurutos problémámon az orvosok csak részben tudtak segíteni. Féléves akupunktúrás kezeléssel, étrendváltoztatással sikerült panaszmentessé válnom. Férjemet még teljesen nem, s gyerekeimet is csak részben sikerült átnevelnem. Ennek nemcsak szemléletbeli okai vannak. Otthon már nem eszünk húst, ám nagyszülői vendégségben még csak én merek kitartani elveim mellett. Az óvodából egy alkalommal felhívott az óvónő, mikor lányom nem ette meg a csirkecombot azzal, hogy egészségtelen. Ez nem lett volna baj, csak az váltotta ki a riadalmat, hogy ezután az óvódáscsoport fele sem nyúlt az ételhez. Kompromisszumos megoldásra jutottunk. Ő sem kötelezi lányomat a húsevésre, s a kicsi is megtartja magának a véleményét.
– Ősztől, úgy tudom, az egyik gond megoldódik.
– Nagy örömünkre szolgál, hogy a Faragó utcai óvodában vegetárius csoport kialakítása történik, jógafoglalkozásokkal bővítve. Kislányomat oda fogom irtatni.
Az ötéves Zolit és a tizenegyéves Bernadettet édesapjuk halála óta egyedül neveli édesanyjuk, Kasza Mária. A gyerekek látható elégedettséggel oltják szomjukat almával, csillapítják éhségüket sárgarépával.
– Mióta van ez így?
– Három éve vagyok egyesületi tag, egy éve vegetárius. Miután a sors rákényszerített, hogy egyedül oldjam meg a problémáimat, kerestem a módját, hogyan őrizhetem meg „fittségemet”. Hogyan tehetek szert olyan testi-lelki harmóniára, amely lehetővé teszi számomra a helytállást. Úgy érzem, megtaláltam. Strapabíró vagyok, érzem teljesítőképességem növekedését családi és munkahelyi vonatkozásban egyaránt.
– Mit tartanak Önről a munkahelyén, mit a szomszédok és a rokonok?
– A fiatalabbak rugalmasabbak ezen a téren. Remélem, nemsokára követőkre is találok. Az idősebbek nem jó szemmel nézik, pedig változtatni sohasem késő.
– Ezt kész vagyok én is igazolni -, kapcsolódik be beszélgetésünkbe Horváth Gyuláné hatvanéves klubtag.
– Három éve folytatok reforméletet. Engem is kényszer ösztönzött életmódváltásra. Ötvenkét éves koromban jelentkeztek a változó kor jelei: hőhullám, zsibbadás. Mindez ötvenhét éves koromig gyötört, míg Zoltai Miklós tanácsára jógázni kezdtem, és áttértem a vegetárius táplálkozásra. A hús nélküli étrendre való átmenetet hal és pulyka fogyasztásával hidaltam át. Majd öt hónap alatt könnyedén sikerült tíz kilót leadnom. Most már kásák, kefir, graham kenyér, zöldségek, gyümölcsök alkotják táplálékomat. Közérzetem javult. Egyre jobban megy a jövés-menés gyalog, akár lakásom nyolcadik emeletére is. Szellemileg friss vagyok, hajam is újra sűrű.
– Elmesélné egy napi programját?
– Reggel négy és nyolc között jóga-gyakorlatokat végzek. Ezt még kiegészítem az egyesületi előadásokon tanultakkal: önmasszázs, relfex és mirigy-gyakorlatokkal. 10 óra körül teát és gyümölcsöt fogyasztok. Délután 3-4 között van a fő étkezésem, amely 30 %-ban nyers táplálékból áll. 18 órakor már csak egy kefirt eszem. Igyekszem napi nyolc órát dolgozni. Édesanyámat ápolom, szabok-varrok szabadidőmben. Alvásigényemnél törekszem az éjfél előtti alvásidő megnyújtására. Láthatja, a túrát is könnyedén, fáradtságérzet nélkül teljesítem.
A vegetárius kör vezetője Molnár Lajosné.
– Önnek mi a története?
– 1989-ben százalékoltak le súlyos ideg-, izületi- és gyomorbántalmakkal. Az addigi életmód és a családi gyász volt a tetőző ok. Eszembe jutott egy televíziós adás,  ahol Benke Mária és Etka mesélték el megújulásuk történetét. Más kiutat én sem láttam. Elhatározásom szilárd volt. November 29-én kezdtem egy 96 órás böjthöz, melyet azóta is negyedévenként ismétlek. Csodálatos volt érezni, ahogy a sok méreganyag távozott a szervezetemből, és nyertem vissza életerőmet. Világossá vált előttem, hogy minden bajom a helytelen táplálkozási szokás és a negatív gondolkodás okozta. Egészségem helyreállításával egyre erősödött bennem az igény, hogy másokon is segítsek tapasztalataim átadásával. Mindig is tevékeny ember voltam, törekedtem az emberi kapcsolatok ápolására. Egy egyesületi összejövetel alkalmával megkérdeztem, lenne-e igény klubszintű foglalkozásra. 30 fő azonnal jelentkezett. Így alakult meg a vegetárius kör.
Az első évben volt konyhahelyiségünk, ahol sütöttünk-főztünk, s persze ettük a hús nélküli ételeket. Recepteket cseréltünk. Második évben a Mazdaznan életbölcsesség megismertetését tűztük ki célul előadások szervezésével. Jövőre a jóga-életmód és a makrobiotikus táplálkozás lesz a témánk.
Minél több választási lehetőséget szeretnénk kínálni embertársainknak, hogy ők is elkötelezhessék magukat a nekik legmegfelelőbb mellett. Mióta nincs testemben méreganyag, fáradhatatlannak, energiadúsnak érzem magam 55 éves korom ellenére. Szeretetet kapok és tudok adni az embereknek.

Mit lehet mindehhez hozzátenni?

 

 

10/1992.
Kiss Erzsébet – Debrecen