Életreszóló egészség

Interjú Harvay és Marylin Diamond-dal

Harley és Marylin Diamond meghökkelntő egészségtervezési és diétás könyve, a Fit for Life (Életreszóló egészség) éveken át vezette a bestseller listát az ismeretterjesztő könyvek kategóriájában. Ez minden idők egyik legsikeresebb ilyesfajta műve. Az alábbi interjút, melyben Diamondék elmesélik életmód-tervezetük főbb vonásait – aminek a Fit for Life kiugró sikere köszönhető – Jay Wagner készítette velük.

Elmondanák olvasóinknak milyen étrendet javasolnak a Fit for Life című munkájukban?
Harvey: Legkönnyebben úgy tudnám megfogalmazni, hogy miféle étrendet nem ajánlunk. Ha étkezésről beszélünk, akkor tetszik, nem tetszik azt diétának fogják nevezni. Mi az ember emésztőrendszerének fiziológiai korlátaira igyekszünk rámutatni.
Ezt sohasem tanultuk, senki nem mondta nekünk. Az iskolában nem hallottam egyetlen szót sem erről a témáról. Sohasem beszélnek arról, mi történik a lenyelt falattal, ez nem is érdekli az embereket. Ha eszünk, általában a finom ízekre, a megkívánt ételre gondolunk, nem pedig a szervezetünkben lejátszódó folyamatokra.
Mi viszont igyekszünk feltárni az emésztő traktus korlátait. Az ember nem tud felemelni egy autót, mert izomereje korlátozott. Ehhez hasonlóan az emésztőrendszernek is megvannak a maga korlátai. Abban a tévhitben élünk, hogy bármit, bármikor a hasunkba tömhetünk, feltéve, ha az ízlik. Csakhogy ez a felfogás sem emésztési, sem élettani szempontból nem állja meg a helyét.
A táplálkozás miáltalunk ajánlott módjának legfontosabb része az ételek összeválogatása. Bizonyos ételféleségek ugyanis hátráltatják a többi táplálék emésztését. Megfekszi az ember gyomrát, órákig ott romlik, erjed az ennivaló, ahelyett, hogy gyorsan és eredményesen áthaladna a gyomron. Ez oly nyilvánvalóan bizonyítható, hogy papírra, adatok tömkelegére nincs is szükség. Úgy érezzük, a testi bizonyíték sokkal fontosabb, mint az írott bizonyság.
Mi tehát csak annyit kértünk az emberektől, hogy tegyenek egyhetes próbát. Az sem baj, ha szeretik a húst és fogyasztanak is belőle. Persze a legjobb az lenne, ha nem tennék, de lehet oly módon is húst fogyasztani, hogy az kevésbé veszélyeztesse az egészséget, több energiát biztosítson. Erről bárki maga is meggyőződhet, ha burgonya helyett zöldségeket és salátát eszik a hús mellé. Egy hét után meglátjuk, hogyan érzi magát. Ez a módszer bevált, az emberek könnyen beleegyeznek. A legfontosabb tehát az ételek összeválogatása.
Táplálkozási gondolataink másik fontos része a gyümölcsök fontosságának és az étrendünkben játszott szerepének a megismerése. A gyümölcs, mint táplálék igen gyorsan  halad át a szervezeten. A gyomor számára élettanilag az a legkedvezőbb, ha a táplálék legföljebb csak három órán át marad benne. A gyümölcsök viszont alig húsz-harminc percig tartózkodnak a gyomorban. Ezért azt javasoljuk, hogy a szokásostól eltérően ne étekzés után vagy közben együnk gyümölcsöt, amikor a többi étellel együtt a gyümölcs is összezsúfolódik a gyomorban, hanem éhgyomorra, mikor gyomrunk még üres. Így a gyümölcs gyorsan keresztülhatolhat a gyomron, ahol könnyen leadja tápanyagait, és tisztítja az egész bélrendszert.
Marilyn: A problémák akkor kezdődnek, amikor a többi táplálékkal együtt a gyümölcs is hosszabb ideig tartózkodik a gyomorban, ugyanis akkor rothadást okoz.
Harvey: Úgy van. Tönkreteszi a többi tápanyagot. Az USA-ban évente két milliárd dollárt költenek gyomorégés elleni szerekre. Mindezt azért, mert az étel csak romlik, de nem emésztődik. Az ember egészségi állapota hihetetlen mértékben javul, ha éhgyomorra gyümölcsöt eszik. Ez nagyon egyszerűen hangzik. Miként lehet egy ilyen egyszerű jótanácsnak ilyen jótékony hatása? Tény viszont, hogy beigazolódik. Az emésztés minden más tevékenységnél több energiát igényel. az új gyümölcskúra pedig energiát szabadít fel az emésztőrendszerből.
Könyvükben különbséget tesznek étrend s életmód között. Részletezné kérem ezt, mert mindkettőnek vannak korlátai, mindkettőben szerepe van az önfegyelemnek, s ahol az egyik csődöt mond, ott a másik hatásosnak bizonyul.
Marilyn: Először is a Fit for Life egyszerűen és tisztán csak informál, az emésztőrendszer működéséről tájékoztat. Az egész program alapja az energia. Energia nélkül aligha tehetnénk bármit is. Minél több az energia, annál többet tehetünk. Könyvünkben azt mutattuk be, hogyan tehetjük „energiatakarékosabbá” emésztésünket. A tápanyagok lebontását is lehet korszerűsíteni. Ha az ember éveken át csak kerozint tölt az autójába, joggal csodálkozhat, hogy miért nem működik, miért megy tönkre olyan hamar, miért robban le úton-útfélen. Ugyanez a helyzet az emésztéssel is.
Amerikában az embereknek rengeteg problémájuk van az emésztésükkel. A lakosság kilencven százaléka túlsúlyosnak tartja magát. Alapvető emberi energiaválsággal állunk szemben. Az emberek csak kínlódnak, mert nem tudják, hogyan hasznosíthatnák legjobban „üzemanyagukat”, a táplálékot. Nem tudják, miként működik az emésztési gépezet, s miképpen lehet az élelmet a legmegfelelőbben bejuttatni a szervezetbe. Ennek mikéntjéről szól a Fit for Life.
Úgy tudom, Önök mindketten vegetáriusok, de mintha ellentmondásosan vélekednének a húsról. Könyvük egy helyütt elveti a húst, másutt mintha szemet hunynának fogyasztása fölött.
Marilyn: Mi arról tájékoztatjuk az embereket, milyen hatást gyakorol a hús a szervezetre, és azt is elmondjuk, hogyan étkezhetnének egészségesen. Nem utasítjuk őket a hús elhagyására, bár később mégis erre hajlanak, mondhatnám saját jószántukból. Számunkra az a legpozitívabb fejlemény, ha valaki maga sem érti hogyan s miért, de mégis vegetárius lesz.
Harvey: Minden elképzelhető tudományos bizonyíték rendelkezésre áll annak alátámasztására, hogy minél több állati terméket fogyaszt az ember, annál többet kell szenvednie, annál hamarabb meghal. Ilyen egyszerű ez. Tudom, ez a kijelentés valóságos istenkáromlás a mai világban, de hozzáteszem, nemcsak mi állítjuk ezt, hanem a tudósok is. Az emberek gyakran a tudományos bizonyítékokat hiányolják, pedig a bizonyíték létezik, méghozzá nem is újkeletű eredményről van szó. Erről írtak már a szaklapok is, például a Journal of the American Medical Association (Az Amerikai Gyógyászegyesület Lapja) – ami talán a legnevesebb egészségügyi szaklap a világon – már 1963-ban megírta, hogy a szívbetegségek 90-97 százaléka kivédhető lenne vegetárius táplálkozással! Itt tehát tényekről van szó.
Marilyn: Ez persze nem került a The New York Times vagy más újságok címlapjára, pedig megérdemelte volna!
Harvey: Nem, csak az említett szaklapban jelent meg. Pedig ezek tények. Minél több húst eszik az ember, annál inkább sietteti halálát. A húsfogyasztás csökkenésével arányosan hosszabb életre, jobb egészségre lehet számítani. Ma Amerikában a lakosság mintegy 90-92 %-a fogyaszt valamilyen húst. Ha tehát kiállnék, és egyenest a vegetárizmust hirdetném, az emberek 90 %-a odébbállna, és semmit sem tudnék elérni.
Magunkkal szemben viszont oly szigorúak vagyunk, amennyire csak lehet: egy-két tejterméken kívül semmiféle állati terméket nem fogyasztunk. Szeretnénk, ha az emberek is ilyen következetesek lennének, de ameddig még másféleképpen táplálkoznak, addig is szeretnénk könyvünk információival segíteni őket az átállásban. Véleményünk szerint elképzelhető, hogy az emberek túlnyomó többsége előbb-utóbb vegetárius lesz. Nem fenyegetünk senkit: „Légy vegetárius még ma, mert különben meghalsz!” Nem baj, ha idő kell az átálláshoz. Fontos az, hogy tudjuk, a vegetárizmus jó dolog, s majd eljön mindennek a maga ideje.
Mit gondol, a húsevő emberek karmikus értelemben is felelősséggel tartoznak az állatok haláláért?
Harvey: Ha olvasta Pete Singer és James Mason Állatgyárak című munkáját, akkor bizonyára tud a karmikus adósságról is, amit ki kell egyenlíteni. Az állatok mérhetetlen sokat szenvednek, s ha ez a téma szóba kerül, az emberek inkább befogják a fülüket, csak ne hallják, mi is történik valójában az állatokkal. Ebben az országban az emberek 99 százaléka vegetárius lenne, ha mindenkinek személyesen kellene megszereznie a húst. A legtöbben sohasem ennének belőle, ha saját kezűleg kellene agyonütniük a védtelen jószágot, miközben az nagy barna szemeivel bámul az emberre; aztán felkoncolni az állati hullát, vérben és mocsokban gázolva kikanyarítani az óhajtott darabot, és másnap, mindig megtenni ugyanezt, amikor húst kíván az ember… Igenis létezik egy megfizetendő karmikus adósság. A dolog iróniája, hogy minél több ilyenfajta ételt fogyaszt az ember, annál gyorsabban jut el a sírgödörig.
Marilyn: A legfájdalmasabb módon!
Harvey: Vagyis leróják a karma-adósságot.
Mivel könyvükben nem foglalnak egyértelműen állást a húsevéssel kapcsolatban, vajon ezáltal nem keverednek bele Önök is az ún. karma-adósságba?
Marilyn: Ami a személyes karmánkat illeti, azt hiszem állásfoglalásunk nem terheli az adósságunkat. Sőt, úgy érzem, javít a karma-mérlegünkön, mert bár nem mondjuk azt az embereknek, hogy legyenek vegetáriusok, mégis, ahogyan közöljük mondandónkat, az lépten-nyomon vegetáriusokat teremt. S mennyi jó árad felénk azoktól az emberektől, akik jobban érzik magukat, akiknek megszűnt a köszvénye, reumája, vagy aki létrára mászva javítgatja a tetőt, pedig korábban a tolószékhez volt láncolva! Ilyen leveleket is kapunk.
Harvey: Egyik olvasónk pl. azt írta, hogy a könyv hatására vegetárius akar lenni, eladja texasi állatfarmját, mert többé nem akar állattenyésztésből élni.
Életreszóló egészség című könyvükben három fázist említenek, amelyen a szervezet keresztülmegy. Kérem, beszéljenek erről néhány szót.
Harvey: Az egész univerzum ciklikus módon működik, akár az árapály, akár a hold fényváltozásait vagy a nők ciklusát figyeljük. Az élet minden területén megtalálhtók ezek a ciklusok, így az étkezésben is. Itt három ciklusról beszélhetünk. A táplálék bevitele az első, a fölhasználás a második, a felesleg kiürülése a harmadik.
R. A. Warelamd svéd tudós szerteágazó kutatásokat folytatott ezen a téren. Elsőként ő kapcsolta össze a ciklusokat a táplálkozással. Vérvizsgálatokkal igazolta, hogy hajnali négy óra és déli tizenkettő között a véráram a metabolizmus melléktermékeivel van telítve. A szervezet a következő nyolc órában, 12 és 20 óra között képes a leghatékonyabban fölvenni a táplálékot. A következő nyolcórás periódusban, hajnali négyig, alvás közben zajlik a tápanyagok lebontása. Ez a három ciklus kézenfekvő. Az embereket arra kérjük, ragaszkodjanak ezekhez a periódusokhoz, s a kiválasztási ciklusban legföljebb csak gyümölcsöt fogyasszanak, ne lassítsák az életfolyamatokat nehéz ételekkel. Étkezni a táplálkozási ciklusban ajánlatos, a lebontási periódusban pedig hagyni kell működni a szervezetet. Tessék kipróbálni, aztán kiderül, változott-e a közérzet!
Sok neves dietetikus, táplálkozástudós és orvos tudománytalannak bélyegezte nézeteiket. Mi ennek az oka?
Harvey: Sokan kétségbeesnek az új információk hallatán, mert azok elavulttá teszik megkövesedett gondolkodásmódjukat. Álláspontjuk védelmében szinte önkéntelenül is támadnak bennünket, mert valami „mást” mondunk. S hogy kinek van igaza? Erről akár addig is vitatkozhatunk, amíg jégkocka nem lesz a Napból, a lényeg akkor is az: igazolja-e a gyakorlat az elképzeléseket, vagy sem? Ha pedig tíz évi gyomorbántalom után valaki eldobhatja a pirulákat, mert megszűnt a baja, azt az embert sem az ellentétes információk tömege, sem Jane Brody-k serege nem fogja meggyőzni, mert saját tapasztalata mást mutat. Ha az új táplálkozásnak köszönhetően megoldódott a baj, már nem térünk vissza a régi gyógymódhoz, még akkor sem, ha választását mások tudománytalannak tekintik.
Marilyn: A Fit for Life, valamint új könyvünk minden egyes gondolata dokumentálható a tudományos szaklapokból (Journal of the American Medical Association és The American Journal of Clinical Nutrition).
Semmit sem találtunk ki. Minden megtalálható a folyóiratokban, mi csupán összegeztük az adatokat.
Könyvünk lármás ellenzői általában saját hatalmi pozíciójukat védik, mert nem ők voltak ebben a témában az elsők, vagy pedig valamilyen kereskedelmi érdekösszefonódás motiválja őket. Mi egészségreformerek tartjuk magunkat. Arról beszélünk az embereknek, mit tehetnek a jó közérzet érdekében, miként juthatnak annak egy magasabb fokára. A történelem során mindig is támadták az egészégreformereket, mert azok sohasem törődtek a kereskedelmi érdekekkel. Mi az emberek egészségével foglalkozunk. Ha egyes iparágak fejlődésük során előmozdítják az emberek egészségesebb életét, ám legyen, ez nem a mi gondunk. Ennek így kell történnie. Csakhogy a jelentős tudósok sok esetben befolyásos ipari szaktanácsadók is, például a húsiparban vagy a tojástermelésben. Így aztán nem csodálkozunk, ha élesen elítélik álláspontunkat.
Harvey: Ebben is van némi irónia. A tudóstársadalom minden szekciója étrendünk megváltoztatására ösztökél bennünket, az Amerikai Rák Egyesület éppúgy, mint a Nemzeti Rákintézet, az Amerikai Szívgyógyász Társaság vagy az Egészségügyi Világszervezet. (WHO) Ugyanarról beszélnek, mint Jane Brody vagy mi. Mindegyik forrás egyetért abban, hogy csökkenteni kell a zsír és koleszterol fogyasztását, ki kell iktatni a húseredetű zsírokat, több növényi és gyümölcs-rostra van szükség.
Jane Brody véleményével igen sok vonatkoztatásban egybecseng a mi álláspontunk, ezért is oly furcsa a megjegyzése a bizonyítékok hiányáról. Vagy talán az ételek összeválogatására gondol? Ellenséges megjegyzéseit nem annyira a nézetkülönbség, mint inkább a szakmai féltékenység diktálja. Savanyú a szőlő, hiszen eddig megjelent öt vagy hat könyvéből alig negyedannyit adtak el, mint a Fit for Life-ból!
Könyvük legfőbb céljaként a méregtelenítést jelölték meg. A méreganyagok felhalmozódásának egyik legnyilvánvalóbb jele az elhízás. Tehát: méregtelenítés – egyenlő fogyás?
Marilyn: Ezt a módszert régebben egészségügyi programban oktattuk, már évekkel azt megelőzően, hogy fogyókúrás könyvünkben összegeztük volna.
Ennek a folyókúrás könyvnek egyetlen célja volt: hogy milliókhoz eljusson. Az amerikai ember legnagyobb gondjáról akartunk beszélni, a testsúlyról. Ilyen hiú társadalom a miénk: sokkal inkább törődünk a testsúlyunkkal, mint az egészségünkkel. Ezért van piaca országunkban a rémséges diéta-kúráknak vagy fogyókúrás csodaporoknak. Ha viszont valaki a Fit for Life jótanácsait igyekszik megvalósítani, akkor javulni fog az egészsége. Ennek pedig járulékos mellékhatása a testsúly egészséges szintre csökkenése.
Marhahústermelők azt igyekeznek elhitetni velünk, hogy a marhahús nélkül elpusztulnánk, bár ez ellentmond a józan észnek.
Harvey: Igen. Igyekszünk a józan észre hivatkozni, hisz oly sok tudományos huzavonáról hallottunk már. A józan ész azt mondja: ha valaki este húst akar enni, de neki személyesen kellene levágnia az állatot, akkor nem fog húst enni. A kisgyerek a legjobb példa, hiszen őt még nem kötik a társadalmi konvekciók. Ha egy kisgyerek szobájába beteszünk egy almát és egy nyuszit, vajon az almával kezd játszani, és megeszi a nyulat? Ha igen, akkor veszek magának egy új autót!
Marilyn: A reggeli fontosságát akkor kezdték hangsúlyozni, amikor a gabonapehely-ipar fellendült. Ahogy erősödött a Kellog’s cég, úgy vált egyre általánosabb szlogenné: a reggeli a legfontosabb! Ezután csatlakoztak a tojástermelők és a tejiparosok. Csakis kereskedelmi érdekek mozgatják őket, s figyelmen kívül hagyják, hogy hajnali négytől déli tizenkettőig a szervezet tisztulási ciklusa tart. Ezért ez a lehető legrosszabb időszak bármiféle táplálkozáshoz, hacsak nem gyümölcsöt eszik az ember, mert ez az a csodaeleség, ami nem akadályozza a kiválasztást és a tisztulási ciklust, ami oly fontos az emberi faj egészségében. Mikor ezt a nagyközönség elé tártuk, a kereskedelmi érdekek felzúdultak: Ezt nem lehet! Nos, mégiscsak lehet.
Azt olvastam, hogy egy éttermet vagy étteremláncot akarnak létrehozni, amely a Fit for Life ajánlásai szerint működik. Mi mozgathatja meg egyszerű húsevő barátaink fantáziáját a kínálatból?
Marilyn: Nos, azt hiszem sikerült bőséges kínálatot kialakítani a húsevő vendégek számára is olyan húspótlókból, amelyek igencsak felkelthetik érdeklődésüket. Jómagam húsevő környezetből származom. Mikor Harvey első találkozásunk alkalmával elmondta, hogy borzasztóan gyönge egészségi állapotom a húsfogyasztásnak tulajdonítható, nagyon megrémültem, mert azt hittem, le kell mondanom kedvenc időtöltésemről, a szakácsművészetről. Akkortájt a forgalomban lévő összes húsféleséget és tejterméket kipróbáltam, a legkifacsartabb formában is. Igazi római lakomák voltak ezek, egyszóval borzasztó zabálás. Nem akartam lemondani kreativitásom eme megnyilvánulásáról. Ezért húspótlókat kezdtem keresni, amik finomak voltak nekem is, neki is. Azt hiszem, az étterem új ízeket hoz majd a szakácsművészetben, remélem nem kis sikerrel.
Harvey: Ehhez semmi kétség nem fér. Az embereket manapság mindennél jobban érdekli az egészség. Ma ez a divat – sikk törődni az egészséggel. Túl sok információ áll rendelkezésre a nehéz állati eredetű ételek veszélyeiről ahhoz, hogy az emberek ne építsék be a vegetárizmust az életmódjukba, hiszen mindenki egészséges életmódra vágyik. Semmi kétség, egyre több ember fog áttérni a vegetárius táplálkozásra.

9/1992.
Harvey és Marilyn Diamond