Brahma-szanhitá
A Brahma-szanhitá különleges szerepet tölt be az óind filozófiai irodalomban. Keletkezése a régmúlt homályába vész, hiszen az univerzum első élőlénye beszél benne önnön megvilágosodásáról még a teremtés kezdetén. Ezt követően a középkorban tűnt föl a szöveg jelenlegi változata, amikor az Ádi-Késavának szentelt dél-indiai templomban (Travancore állam) Csaitanja Maháprabhu (1476-1524), szentéletű misztikus, vallásreformer és isteni avatár zarándokútja során rábukkant. A féltve őrzött kéziratról másolatok készültek, amelyek lassan elterjedtek a Visnu-hit (vaisnavizmus) követői között.
Mindössze az ötödik fejezet (hatvankét vers, himnusz) maradt fenn a Brahma-szanhitá száz fejezetéből, de így is nagyon összetett a témaválasztása. Szó esik benne a teremtésről, a lelki világ természetéről, a különféle mantrákról, fohászokról, az istentudat műveléséről, a félistenekről és a legfelsőbb isteni oltalomról. Filozófiai magvassága mellett a Brahma-szanhitá mégis költői lendületű fohászairól nevezetes. E fohászok nem a homályos, nihilista semmiről, sem egy vakító világosságról szólnak, hanem a kitapintható, személyes lelkiségről. Az anyagi síkon tapasztalható személyességet és változatosságot a formális logika alapján sokan elképzelhetetlennek tartják a lelkiekkel kapcsolatban, ám Brahmá, megvilágosodását követően – az egyéni és kollektív tapasztalás, az intuíció és a transzcedencia után – a valóság ötödik fázisáról számol be: a transzcendentális változatosságban és személyességben bővelkedő lelki világról. Ez a konkrét és személyes istenkép talán szokatlan, de az ihletett himnuszok szépsége bármiféle meggyőződéstől függetlenül is lenyűgöző.
Az óind védai civilizáció Brahmát tekinti az univerzum első teremtett lényének, az anyagvilág mérnökének, másodlagos teremtőjének. A legmagasabb intelligenciájú Brahmá négy arca a négy égtáj felé tekint, s így, valamint a világot benépesítő lények ősatyjaként, mérvadó személyiség a lelki tudományokban. A teremtés kezdetén Brahmá a mindenség eredetének kutatásába kezdett, és isteni sugallatra mantra-meditációba mélyedt. A mantra az elme megvilágosodását szolgáló fohász, s Brahmá e mantra révén ébredt rá a személyes Isten kilétére, akit Góvindaként (Isten, Krsna egyik neve) magasztal.
Hadd idézzük a szöveg századeleji gondozóját, az ind teológia jeles személyiségét, Bhakti Sziddhánta Szaraszvatít: „A Brahma-szanhitá versei egyértelműen tisztázzák a fenomenális és numenális, a jelenségvilági és a magánvaló fogalmának eredetét. A testet öltött őserő himnuszai kimerítően elemzik a különb s különbféle gondolati iskolák henotheista elméleteit, amelyek ugyan az ezoterikus agyszülemények leplébe burkolóznak, de semmit sem mondanak az Immanens múlhatatlan és megváltoztathatatlan, transzcendens megnyilvánulásának valódi, örök arculatáról. A főbb gondolatok és eszmék alapos megfigyelése és összehasonlító tanulmányozása bárkinek könnyebbséget és megvilágosodást nyújt – legyen a vizsgálódó akár materialista, vagy egyenesen ateista, agnosztikus vagy szkeptikus, naturalista, pantheista vagy panantheista, akik háromdimenziós tudományuk szűk korlátai közt buzgólkodnak.”
Az alábbi válogatás Brahmá fohászainak legjavát öleli föl, de hamarosan a teljes Brahma-szanhitá is napvilágot lát – az ősi szanszkrt versekkel – a Vaisnava Kéziratszolgálat eredeti forrásokat bemutató könyvsorozatában.
29. vers
csintámani-prakara-szadmaszu kalpa-vrksa-
laksávrtésu szurabhir abhipálajantam
laksmí-szahaszra-sata-szambhrama-szévjamánam
góvindam ádi-purusam tam aham bhadzsámi
Góvindát1 imádom, az őseredeti Urat, az első ősatyát, aki minden óhajt teljesítő teheneket legeltet s akit milliónyi kívánságfától övezett, lelki csodakövekből épült hajlékain laksmík és gópík2 százezrei szolgálnak szüntelen, mélységes tisztelettel és ragaszkodással.
30. vers
vénum kvanantam aravinda-dalájatáksam
barhávatamszam aszitámbuda-szundarángam
kandarpa-kóti-kamaníja-visésa-sóbham
góvindam ádi-purusam tam aham bhadzsámi
Góvindát imádom, az őseredeti Urat, a szépségesen fuvolázót, kinek nyitott szeme akár a lótuszvirág szirma, kinek fejét pávatoll ékesíti, s szépségesen szép alakja a kékes fellegek árnyalatát tükrözi, s akinek egyedülálló bájossága kupidók millióit ejti rabul.
31. vers
álóla-csandraka-laszad-vanamálja-vamsí-
ratnángadam pranaja-kéli-kalá-vilászam
sjámam tri-bhanga-lalitam nijata-prakásam
góvindam ádi-purusam tam aham bhadzsámi
Góvindát, az őseredeti Urat imádom,
kinek nyakában a hold-medállal ékes virágfüzér leng, kinek két kezét, fuvoláját drágaköves ékszerek díszítik, aki mindig szerelmes kedvteléseinek hódol, s akinek három ívben kecsesen hajló Sjámaszundar3 formája örökké létező.
32. vers
angáni jaszja szakaléndrija-vrtti-manti
pasjanti pánti kalajanti csiram dzsaganti
ánanda-csinmaja-szad-uddzsvala-vigrahaszja
góvindam ádi-purusam tam aham bhadzsámi
Góvindát imádom, az őseredeti Urat, akinek alakja transzcendentális gyönyörrel, igazsággal és valódi létezéssel teljes, s ezért kápráztatóan tündöklik. E transzcendens alak minden tagja egymaga is képes ellátni az összes többi testtag bármely feladatát, s Ő az, aki a lelki s anyagi univerzumok számtalan sokaságát örökké látja, fönntartja s megnyilvánítja.
33. vers
advaitam acsjutam anádim ananta-rúpam
ádjam purána-purusam nava-jauvanam csa
védésu durlabham adurlabham átma-bhaktau
góvindam ádi-purusam tam aham bhadzsámi
Góvindát imádom, az őseredeti Urat, aki a Védákon keresztül elérhetetlen, viszont a lélek makulátlanul tiszta odaadása által könnyen megismerhető; kinek alakja páratlan, múlhatatlan, kezdet nélküli s korlátlan, aki maga a kezdet s az örök purusa, s aki mégis a múlhatatlan ifjúság öröküde szépségében tündöklik.
34. vers
panthász tu kóti-sata-vatszara-szampragamjó
vájór athápi manaszó muni-pungavánám
szó ‘pj aszti jat-prapada-szímnj avicsintja-tattvé
góvindam ádi-purusam tam aham bhadzsámi
Góvindát imádom, az őseredeti Urat, akinek lótuszvirág lábaujjának csak a hegyéig jutnak a transzcendensre vágyó jógík – akik légzésük szabályozásával a pránájámára adják magukat – vagy a gjánik – akik ezermilliónyi esztendőn át próbálnak a meg nem különböztetett Brahman nyomára akadni azáltal, hogy elutasítanak minden evilági dolgot.
35. vers
ékó ‘pj aszau racsajitum dzsagad-antda-kótim
jacs-csaktir aszti dzsagad-anda-csajá jad-antah
andántara-sztha-paramánu-csajántara-sztham
góvindam ádi-purusam tam aham bhadzsámi
Góvindát imádom, az őseredeti Urat, aki egységes egész lény, miként nincs különbség energia s annak birtokosa között sem. Világok millióinak megteremtése közben energiája megmarad Tőle elválaszthatatlannak. Az univerzumok Őbenne léteznek, ugyanakkor a maga teljességében jelen van a világegyetemben szétszórt atomok mindegyikében is.
36. vers
jad-bháva-bhávita-dhijó manudzsász tathaiva
szamprápja rúpa-mahimánasza-jána-bhúsáh
szúktair jam éva nigama prathitaih sztuvanti
góvindam ádi-purusam tam aham bhadzsámi
Ugyanazt a Góvindát, az őseredeti Urat imádom, akinek magasztalására az odaadástól átszellemült férfiak a Védák mantra-szúktáit4 zengik, miután elnyerték sajátságos szépségüket, hatalmukat, járműveiket és ékszereiket.
37. vers
ánanda-csinmaja-rasza-pratibhávitábhisz
tábhir ja éva nidzsa-rúpatajá kalábhih
gólóka éva nivaszatj akhilátma-bhútó
góvindam ádi-purusam tam aham bhadzsámi
Góvindát imádom, az őseredeti Urat, aki saját hajlékán, Gólókán lakozik a saját lelki alkatára emlékeztető Rádhával együtt. Rádhá az Ő eksztatikus energiájának megtestesítője, aki fölöttébb járatos a hatvannégyféle művészetben, s mindig meghitt barátnői, a szakhík társaságát élvezi. A szakhík Rádhá alakjának kiterjedéseiként testesülnek meg, s Góvinda örök, gyönyörteli lelki raszája5 élteti s itatja át őket.
38. vers
prémánydzsana-ccshurita-bhakti-vilócsanéna
szantah szadaiva hrdajésu vilókajanti
jam sjámaszundaram acsintja-guna-szvarúpam
góvindam ádi-purusam tam aham bhadzsámi
Góvindát imádom, az őseredeti Urat,
akit a szeretet írjával megkent szemű
tiszta bhakták felfoghatatlan, számtalan tulajdonságban bővelkedő gyönyörű kékesfekete Sjámaszundar formájában mindig
a szívükben látnak.
39. vers
rámádi–múrtisu kalá-nijaména tisthan
nánávatáram akaród bhuvanésu kintu
krsnah szvajam szambhavat paramah pumán jó
góvindam ádi-purusam tam aham bhadzsámi
Góvindát imádom, az őseredeti Urat, aki személyesen mint Krsna, illetve különféle avatárok6 – például Ráma (Nrszinha, Vámana etc.) – képében száll alá a világba. Eme avatárjai az Ő szubjektív létező részaspektusai.
40. vers
jaszja prabhá prabhavató dzsagad-anda-kóti-
kótisv asésa-vaszudhádi vibhúti-bhinnam
tad brahma niskalam anantam asésa-bhútam
góvindam ádi-purusam tam aham bhadzsámi
Góvindát imádom, az őseredeti Urat, akinek tündöklése az Upanisadokban megénekelt egyöntetű Brahman7 forrása, ami az anyagi univerzum mérhetetlen fenségétől élesen elkülönülve mint az oszthatatlan, végtelen és korlátlan tudás jelenik meg.
41. vers
májá hi jaszja dzsagad-anda-satáni szúté
traigunja-tad-visaja-véda-vitájamáná
szattvávalambi-para-szattvam visuddha-szattvam
góvindam ádi-purusam tam aham bhadzsámi
Góvindát imádom, az őseredeti Urat, aki az abszolút szubsztancia, lévén Ő a legfőbb lény, minden lét alapja. Külsődleges energiája testesíti meg a három világi tulajdonságot8, s ez a külső energia sugározza az anyagi világra vonatkozó védikus tudományt.
42. vers
ánanda-csinmaja-raszátmatajá manahszu
jah práninám pratiphalan szmaratám upétja
lílájiténa bhuvanáni dzsajatj adzsaszram
góvindam ádi-purusam tam aham bhadzsámi
Góvindát imádom, az őseredeti Urat, kinek fensége saját kedvtelésein keresztül győzedelmesen uralja az anyagvilágot, s aki az emlékező lelkek gondolataiban mint az örökké gyönyörteljes, tudatos rasza transzcendentális lénye tükröződik.
43. vers
gólóka-námni nidzsa-dhámni talé csa taszja
déví-mahésa-hari-dhámaszu tésu tésu
té té prabháva-nicsajá vihitás csa jéna
góvindam ádi-purusam tam aham bhadzsámi
Legalacsonyabban fekszik Déví-dháma,
az anyagi világ, amin túl Mahésa-dháma,
Siva hajléka következik. E fölött áll
Hari-dháma (Hari hajléka), majd mindenek
fölött Krsna személyes birodalma,
Gólóka. Góvindát imádom, az őseredeti
Urat, akitől eme egymás fölött álló
birodalmak irányítói sajátságos
hatalmukat kapták.
44. vers
szrsti-szthiti-pralaja-szádhana-saktir éká
cshájéva jaszja bhuvanáni bibharti durgá
iccshánurúpam api jaszja csa cséstaté szá
góvindam ádi-purusam tam aham bhadzsámi
A külső energiát, Máját – aki természetére nézve a lelki csit-energia árnyéka –, az emberek Durgáként imádják, mint az anyagvilág teremtő, fenntartó és megsemmisítő közreműködőjét. Én az őseredeti Urat, Góvindát imádom, akinek óhaja szerint viselkedik Durgá is.
45. vers
ksíram jathá dadhi vikára-visésa-jógát
szanydzsájaté na hi tatah prthag aszti hétóh
jah sambhutám api tathá szamupaiti kárjád
góvindam ádi-purusam tam aham bhadzsámi
A savanyított tej joghurttá válik, s a joghurt sem nem azonos saját okával, a tejjel, de nem is különbözik attól. Ugyanez igaz Sambhu9 helyzetére is, aki nem más, mint az énáltalam imádott őseredeti Úr, Góvinda sajátságos transzformációja, s akinek feladata a megsemmisítés munkája.
46. vers
dípárcsir éva hi dasántaram abhjupétja
dípájaté vivrta-hétu-szamána-dharmá
jasz tádrg éva hi csa visnutajá vibháti
góvindam ádi-purusam tam aham bhadzsámi
Az egyik lámpásról meggyújtott többi mécsesben külön-külön lobog az eredetinek lángja, minőségileg mégis egyformák. Góvindát imádom, az őseredeti Urat, aki különféle manifesztációiban hasonló mozgékonysággal s egyenlőképp mutatja meg magát.
47. vers
jah káranárnava-dzsalé bhadzsati szma jóga-
nidrám ananta-dzsagad-anda-sza-róma-kúpah
ádhára-saktim avalambja parám szva-múrtim
góvindam ádi-purusam tam aham bhadzsámi
Góvindát imádom, az őseredeti Urat, aki (Sésa10 nevezetű) hatalmas, szubjektív formáját felöltve bővelkedik mindent felölelő energiájában, s pórusaiban a világok megszámlálhatatlan sokaságával az Okozati-óceán vizén heverve élvezi teremtő álmát, a jóga-nidrát.
48. vers
jaszjaika-nisvaszita-kálam athávalambja
dzsívanti lóma-viladzsá dzsagad-anda-nátháh
visnur mahán sza iha jaszja kalá-visésó
góvindam ádi-purusam tam aham bhadzsámi
Brahmá s az anyagi világok többi urai, akik Mahá-Visnu11 pórusaiból születnek, csak addig élnek, amíg Mahá-Visnu kilégzése tart. Góvindát imádom, az őseredeti Urat, akinek a szubjektíve létező Mahá-Visnu csak rész-hasonmása.
49. vers
bhászván jathásma-sakalésu nidzsésu tédzsah
szvíjam kijat prakatajatj api tadvad atra
brahmá ja ésa dzsagad-anda-vidhána-kartá
góvindam ádi-purusam tam aham bhadzsámi
Góvindát imádom, az őseredeti Urat, akitől éppen úgy kapja az erőt Brahmá az anyagvilág irányításához, mint ahogy a nap is megcsillantja saját fényének kis töredékét a szúrjakánta ékkőben s a többi tündöklő drágakőben.
50. vers
jat-páda-pallava-jugam vinidhája kumbha-
dvandvé pranáma-szamajé sza ganádhirádzsah
vighnán vihantum alam aszja dzsagat-trajaszja
góvindam ádi-purusam tam aham bhadzsámi
Góvindát imádom, az őseredeti Urat, akinek lótuszvirág lábait Ganésa12 mindig elefántfejének kidudorodásain tartja, hogy erőt meríthessen feladatához, a három világ haladásának útján tornyosuló akadályok elhárításához.
51. vers
agnir mahí gaganam ambu marud disas csa
kálasz tathátma-manaszíti dzsagat-trajáni
jaszmád bhavanti vibhavanti visanti jam csa
góvindam ádi-purusam tam aham bhadzsámi
A három világ kilenc elemből tevődik össze: tűz, föld, éter, víz, levegő, égtáj-irányok, idő, lélek, és elme alkotja. Góvindát imádom, az őseredeti Urat, kiből mindezek származnak, akiben mindezek léteznek, s akibe mindezek beolvadnak az univerzumi kataklizma idején.
52. vers
jacs-csaksur ésa szavitá szakala-grahánám
rádzsá szamaszta-szura-múrtir asésa-tédzsáh
jaszjágjajá bhramati szambhrta-kála-csakró
góvindam ádi-purusam tam aham bhadzsámi
A határtalan ragyogású nap, a bolygók ura királya, a jó lelkek eszményképe olyan, mint a világ szeme. Góvindát imádom, az őseredeti Urat, kinek parancsára rója pályáját a nap is az idő kerekén.
53. vers
dharmó ‘tha pápa-nicsajah srutaszja tapámszi
brahmádi-kíta-pathagávadhajas csa dzsíváh
jad-datta-mátra-vibhava-prakata-prabháva
góvindam ádi-purusam tam aham bhadzsámi
Góvindát imádom, az őseredeti Urat, akinek átruházott hatalma tart fönn minden létező megnyilvánulást, minden erényt és hibát, a Védákat, a vezekléseket s az élőlényeket, Brahmától egészen az utolsó bogarakig.
54. vers
jasz tv indragópam athavéndram ahó szva-karma-
bandhánurúpa-phala-bhádzsanam átanóti
karmáni nirdahati kintu csa bhakti-bhádzsám
góvindam ádi-purusam tam aham bhadzsámi
Góvindát imádom, az őseredeti Urat, aki az iránta odaadással viseltető híveinek minden gyümölcsöző tettét gyökerestől irtja ki, s aki részrehajlás nélkül, mindig korábbi munkájuk láncolatának megfelelően osztja ki a cselekvés útját járók tetteinek gyümölcseit, hogy azokat élvezhessék vagy elszenvedjék. S teszi ezt az indragópa nevezetű parányi féreg esetében éppúgy, mint Indrával13, a félistenek királyával.
55. vers
jam kródha-káma-szahadzsa-pranajádi-bhíti-
vátszalja-móha-guru-gaurava-szévja-bhávaih
szanycsintja taszja szadrsím tanum ápur été
góvindam ádi-purusam tam aham bhadzsámi
Góvindát imádom, az őseredeti Urat, mert mindazok, akik Őrajta meditálnak, sajátos kontemplációjukhoz éppen illő testalkatot ölthetnek, gondoljanak rá akár haraggal vagy szenvedélyes szeretettel, természetes baráti érzelmekkel vagy félelemmel, szülői vonzalommal, vagy éppen téveszmékkel, tiszteletteljes hódolattal vagy önkéntes szolgálatkészséggel.
Jegyzetek:
1 Góvinda – Krsna egyik neve, „aki lelki örömöt szerez a Földnek, a teheneknek és az érzékeknek”
2 Laksmí – szerencseistennő, a bőség és jószerencse megszemélyesítője, Rádhá kiterjedése; gópí – transzcendentális pásztorlányka, Krsna kedvese
3 Sjámaszundar – Krsna, „kékesfeketésen gyönyörű”
4 szúkta – védai himnusz
5 rasza – transzcendentális viszony, íz, kapcsolat
6 avatár – a Legfelsőbb megnyilvánulása az anyagi világban: „aki alászáll”, s mindig megőrzi transzcendentális helyzetét
7 Brahman – az Abszolút Igazság személytelen arculata, a lelki öröklét egyetemessége
8 szattva, radzsasz és tamasz – jóság, szenvedély és tudatlanság, az anyagi energia kötőerői
9 Sambhu – az anyagvilág megsemmisítésével törődő félisten, Siva egyik neve, az áldásos
10 Sésa – a végtelenség univerzumi kígyója, akinek ölén pihen Visnu
11 Mahá-Visnu – a világokat fenntartó-kiárasztó elsődleges Visnu-kiterjedés
12 Ganésa – Siva és Párvati fia, akadályok elhárítója
13 Indra – a mennyek királya, az egyik fő félisten
1996/23.
