Kattintson ide és lapozzon bele legújabb számunkba !

Dél-Amerika színei

Úti élményeim kaleidoszkópja

 

 

„Shi intá ni intá, shi itchi ni itchi.

 Az én szemem a te szemed, az én szívem a te szíved.

(indián köszöntés)

 

Hála és köszönet drága nagynénémnek, vendéglátómnak, hét nyelven beszélő úti vezetőmnek, barátnőmnek, hogy kétszer is hónapokat tölthettem Dél-Amerikában. Az úgynevezett „ABC” államokban jártam: Argentínában, Brazíliában és Chilében.

Európai ember számára nagyon átfordul a világ, amikor Dél-Amerika földjére lép, mely önálló kontinens a nyugati féltekén, a Csendes- és Atlanti-óceán között. Más félteke, más irányok, ellentétes évszakok, más csillagképek, de még a vízlefolyás örvényének iránya is fordított, az óramutató járásával megegyező. Az Atlanti-óceán túlsó partján lévő hatalmas méretű kontinensnek bár nincs egységes éghajlata, erős egyszerűsítéssel azt mondhatjuk, hogy az évszakok az európainak éppen fordítottjai, az Egyenlítőtől északra, valamint az Egyenlítő és a Baktérítő között trópusi, délre pedig szubtrópusi, esetenként mérsékelt a klíma.

Itt minél délebbre megyünk, annál hidegebb az idő. Az igazi síparadicsomok Argentína és Chile déli részein találhatók. Az Andok hegyláncai közt a chilei Portilló csodás fekvésű hely, ahonnan szép időben a 6962 méteres Aconcaguát, Amerika legmagasabb hegycsúcsát is megpillanthatjuk. A hegyoldalakat behavazott araukária fenyők díszítik. Argentin oldalon a leghíresebb téli sportközpont a Nauel Huapi tó mellett fekvő Bariloche. Északi irányban, Sao Paulótól Amazónia irányába egyre melegebb az éghajlat, s ennek megfelelően a növényzet is dúsabb. A végtelen esőerdő, az amazonasi őserdő, a világ egyik leghatalmasabb, legsűrűbb erdősége a forró és nedves egyenlítői klíma terméke. A fény felé törő fák roppant magasságokat érnek el, törzsükre liánok és egyéb kúszónövények tapadnak. A középső területen található egy magas hegyláncok övezte hatalmas síkság, a Pantanal (jelentése: mocsár, ingovány). Az esős évszakot követő áradás idején, a terület nagy részét, mintegy 150.000 négyzetkilométert összefüggő víz borítja. A vízmélység a 4-5 métert is eléri. Az áradásos területek közötti földsávok nyújtanak védelmet a szarvasmarha állomány, madarak és vadállatok számára. Elszigeteltsége és nehéz megközelíthetősége teszi lehetővé, hogy érintetlenül marad fenn a vidék állatvilága. Szarvasok, tapírok, ősvaddisznók, majmok, hangyászok, vidrák, kajmánok, jaguárok mindennapi látványnak számítanak. A Pantanalt a világ legnagyobb madárházának is nevezik. Ezen kívül számtalan emlős, halfajta és hüllőféle él itt.

Ha feltekintünk az éjszakai égboltra, akkor ámulunk el igazán, mert egész más csillagképi látvány tárul elénk, mint azt Európában megszoktuk. A csillagvadászat nagyon érdekes elfoglaltság, melyhez sokszor a szemünk is elégséges. A déli csillagos égbolt néhány csillagképe: Centauros, Carina, Pictor, Phoenix, Pavo, Norma, Tucana, Hydrus. Csak itt látható a Crux, Dél-Keresztje. A hajósok számára mindig ez jelentette a déli irány megtalálását, mert a csillagkép hosszabbik tengelye a déli sarkpont irányába mutat. Ez az égbolt legkisebb, de leghíresebbnek tekintett csillagképe, mert több ország és város zászlajában is megtalálható a szimbolikus rajza (Ausztrália, Brazília, Új-Zéland, Pápua-új Guinea, Szamoa). A Dél-Keresztje konstelláció leképezése, szimbóluma, a híres Chakana kereszt. Más néven andoki kereszt, négyszögesített kör, négyzetes kereszt, lépcsős kereszt. Ősi hindu csillagjóslásban Trishanku a megjelölése. Hatalmas kő formában fellelhető szent helyeken, templomok bejáratánál, falain, oltárán. Valójában ez a világegyetemet szimbolizáló komplex jelképrendszer. Hármas tagolású: felső világ: kozmosz, Isten szintje; középső világ: itt és most, Földanya szintje; alsó világ: másvilág, belső valóság. Középső nyílás, ajtó a másik világba, 12 sarok a beavatási szinteket jelképezi. Felső része egy piramis, és a Pi, valamint az aranymetszés arányai is fellelhetők a geometriájában. Tehát ugyanazokat a szent geometriai arányokat tükrözi, mint a piramisok. Energiahatás kifejtésére képes, mert nagy szellemi erőket sugárzó centrum. Ez a jelkép, hatalmas formában a Nazca-fennsík ábrái között is megtalálható.

 

„az indián és a néger

tüzet rakni éppúgy térdel

mint a Hargitán a pásztor

számolni ujjain számol

különbség, ha van az égen

itt a Göncöl jön fel este,

fölöttük a dél-keresztje”

 

 

BRAZÍLIA

A dél-amerikai kontinens keleti partján terül el Brazília, a világ ötödik legnagyobb állama, 8 és félmillió négyzetkilométer. A nedves éghajlat következtében, itt található bolygónk legnagyobb vízrendszere. A Cataratas do Iguacu, három állam által körbeölelt, hatalmas vízesés, mely 20 méterrel magasabb és másfélszer szélesebb a Niagara vízesésnél. E vízesést látván Eleanor Roosevelt azt suttogta: „My poor Niagara!” Az Amazonas folyó vízgyűjtő területe a világon a legkiterjedtebb. Az Amazonas a föld legbővebb vizű és legszélesebb folyóvize. Gyakran nevezik tengerfolyamnak, (Rio Mare) a folyók királyának. Változatos növény és állatvilága páratlan. Amazónia nagyságára jellemző, hogy benne szinte egész Európa elfér.

Brazília népessége rendkívül sokszínű és kevert. Fajok olvasztó kemencéjeként is említik gyakran. A lakosság több, mint 180 színárnyalatot ismer, annak alapján, kiben hányad rész van a különböző etnikumokból, mint fehér, fekete, kreol, mesztic, mulatt, zambó, acafúzó, s egyéb összetételek. Bár sok nép keveredéséből alakult ki a lakosság, de alapvetően három csoport játszott fő szerepet: Indiánok, portugálok, afrikai négerek.

 

INDIÁNOK

Az „indián” elnevezés a felfedezésig nyúlik vissza. Az első partra lépők szentül meg voltak győződve, hogy Indiába érkeztek, így a bennszülötteket indiaiaknak hitték, s indiánoknak nevezték.

Sokfajta elmélet létezik a brazil indiánok eredetéről. A hivatalos álláspont szerint Kelet-Ázsiából, a Bering-szoroson át érték el Észak-Amerika partvidékét, majd Közép-Amerikán áthaladva juthattak el az Amazon területeinek vidékére, s innen elterjedtek egész Dél-Amerikában. Ha azonban egy indiai varázslót, vagy törzsfőnököt kérdezünk az eredetükről, akkor nem lefelé, a Föld felé mutatnak, hanem az ég felé. A mitológia és a legendák, melyek az időtlenségből származnak, könnyen ívelnek át évezredeket, hűen tükrözik származásuk hasonló gyökereit. Az indiánoknál mindent a kozmosz erői és istenei uralnak és irányítanak. Mára már mesévé szelídültek e magyarázatok, de szimbolikus nyelven visszaköszönnek mítoszaikban.

A hódító portugálok először a tupi indiánokkal kerültek kapcsolatba. A Brazíliát felfedező Pedro Álvares Cabral a következőképpen írt róluk „sötét bőrűek, szinte vörösek, arcuk és orruk formája szép, jó kiállású emberek.”

A tupi indiánok vadászó, halászó, növény ültetéssel, kosárfonással foglalkozó törzs. Házaikat fatörzsekből építik, kókuszlevelekkel, náddal fedik. Az íjakat, nyilakat fából készítik, vadászatra és halászatra használják. Fő istenük Tupá. Imádják a Holdat, a csillagokat, áhítattal üdvözlik a Napot. Vezetőjük a morubixaba és a törzsi vének. A sámán kiemelt szerepe a gyógyítás és a jóslás. Táncaik mágikus, vallási rituálék. A tetoválásnak, testfestésnek is mágikus szerepe, jelentősége van. A néprajz ősnépként tartja számon az indiánokat. Őseik örökségét mítoszaikban, rítusaikban, táncaikban, dalaikban őrizték tovább. Erős náluk a védőszellemek tisztelete.

Kitörölhetetlenül rajta hagyták nyomaikat az egész brazil életen: a földrajzi nevek nagy része indián eredetű, mint Iguacu, Nauel Huapi, Ubatuba, Apache, Charokee. Számos eszköz készítése, mint csapdák, íjak, nyilak, kenuk, fonott kosarak, kókuszdió részeinek hasznosítása, függőágyak készítése az indiánoktól ered.

Az indián törzsek nagyon nehezen, vagy egyáltalán nem tudtak beilleszkedni a brazil társadalomba, így egyre nyugatabbra, fehérek által nem járt vidékekre húzódtak, ahol lehetőségük volt megőrizni saját kultúrájukat. Sajnos nem tudták elkerülni a fehér ember által rájuk kényszerített sorsukat.

 

PORTUGÁLOK

A portugál Pedro Alvaraz Cabral kapitány és hajóraja, egy napon, húsvétkor egy hegyet pillantott meg, melyet el is neveztek Húsvét-hegynek (Monte Pascoal). E napot tekintjük Brazília felfedezésének: 1500. április 22. A Tordesillasi Egyezmény határozta meg később azt a vonalat, melytől a nyugatra eső területeket Madridnak, a keletieket pedig Lisszabonnak, Portugáliának juttatta. Kevesen tudják, hogy Portugália elsőként építette ki gyarmatbirodalmát és utolsó gyarmattartóként veszítette el azt. Brazília mindig a legjelentősebb gyarmata volt, nagyhatalmi pozíciót biztosított számára hosszú időre.

A hódítók először a brazilfát vitték ki az országból nagy mennyiségben. Erről a brazilfáról kapta az ország a nevét, Pau-brasil. Különlegesen értékes keményfa, melyből vöröses színű festékanyag nyerhető. Később aztán más, amazóniai fák exportja és ezzel az őserdő szisztematikus irtása megindult. Pedig az amazonasi őserdő pusztulása nemcsak Brazil belügy. Amazónia örökzöld erdeje, Földünk tüdeje. A Föld oxigénszükségletének felét állítja elő.

A portugál konkvisztádoroknak könnyebb dolguk volt, mint az Észak-Amerikát meghódítóknak, mert ezen a területen nem létezett olyan központosított indián hatalom, mint az Inka, vagy Azték birodalom. Az első portugál bevándorlók jelentős részben kalandorok, kétes egzisztenciák – menekültek, száműzöttek, bűnözők – voltak, akik nem dolgozni, hanem munka nélkül meggazdagodni jöttek az Új-Világba. A konkvisztádorok kizsákmányoló tevékenysége több ciklusban zajlott. Röviden: a fa-export hanyatlása után kezdetét vette a cukornádültetvények rabszolgamunkával való felvirágoztatása. Brazília a XVII. század közepéig a világ első cukornád termelő országa volt. Majd felfedezték az aranybányászatot Mira Gerais államban. A tőke és a munkaerő az aranyláz hatása alá került. A gyémánt lelőhelyek értékeinek kiszivattyúzása a XVIII. század végéig tartott. A gyapot rövid életű fellendülése után a kávé, a „barna arany” vette át a töretlenül uralkodó szerepet. A század végétől a kaucsuk termelés lett a fő kiviteli termék, egészen a szintetikus gumi feltalálásáig.

A kizsákmányolás történetének legsötétebb korszaka az aranyláz időszaka volt, mely megőrjítette, megszállottakká tette az embereket. A legendák aranyvárosa Eldorádó. Neve onnan ered, hogy az arany értékét egyáltalán nem ismerő indián törzsek rituális áldozatként gyantában, majd aranyporban meghengergetett embert dobtak a tóba, vagy folyóba, Isteneik kiengesztelésére. Az aranyba foglalt ember spanyolul „el hombre dorado”. Tehát innen kapta nevét az Újvilág meghódításának álma. A kincskeresés láza hozta létre a bandeirákat, egy zászló alá verbuválódott csoportokat, melyek közösen indultak az interiorba (telepesek által nem lakott terület). Itt aztán az indiánok ezreit fűzték rabláncra s adták el a városi piacokon, kényszerítették rabszolgasorba, pusztították el. Kegyetlenkedéseikről borzongató leírások maradtak fenn. A banderiák tevékenységéhez rengeteg vér tapad.

Az indiánok ahhoz szoktak hozzá, hogy csak annyit vettek el a természettől, amennyire közvetlenül szükségük volt. Közönyösnek tűntek a vagyon iránt, hiányzott belőlük a kapzsiság. Sok telepes egyszerűen csak lustának tekintette őket.

Az összeütközés a fejlett társadalomból érkezett portugálok győzelmével végződhetett. A féktelen indiánvadászat eredményeképpen évtizedenként tűnt el egy-egy indián törzs. Lázadásaikat leverték, egy szálig kipusztították őket. A konkvisztádorok nemcsak fegyveresen irtották az őslakosokat, hanem az ültetvények embertelen munkakörülményeivel is. Még a „békés” érintkezés is tragikus következményekkel járt az indiánokra nézve. Himlő, tüdőbaj, influenza, kanyaró, tífusz s egyéb betegség egész törzseket pusztított ki. Bár az indiánok módfelett egészségesek, sok idős indián 100 év körüli, de nem volt ellenállásuk az európai és afrikai betegségekkel szemben. Betegségeik oka még a misszionáriusok által rájuk kényszerített ruha ugyancsak a természetes ellenálló képességüket gyengítette. A misszionáriusok munkája, az indiánok civilizálása, falvakba terelése a brazíliai interior új területeit szerezte meg a portugál korona számára. A jezsuita rend aktív térítő munkát folytatott az indián törzsek között, nagy változásokat okozva a törzsek mindennapi életében, hagyományos életmódjában. III. Pál Pápa 1537-ben kijelentette az indiánokról, hogy „lelkük van és az egyház kötelessége megmenteni lelküket.” Ennek jegyében a missziológia fő célja volt írni arra a tiszta lapra, melyet még nem rontott meg a civilizáció kapzsi szemlélete.

A portugál bevándorlók adták az új nyelv alapjait, az új állam társadalmi szervezetét, vallását, művészetének jelentős részét. A brazil városok szinte tökéletes másai voltak a portugál városoknak mór behatásokkal. Egyházi építészetükre a spanyol barokk stílus hatott, ahol a sok díszítés szinte átcsap a szobrászat területére: dekoráló stílus, zsúfolt formavilágú ornamentika. Magukkal hozták közlekedési eszközeiket is. A brazil konyha is alapvetően a portugál hagyományokra épült.

 

AFROBRAZILOK

A cukornád termesztés tette kifizetődővé a gyarmatosítást, a gyarmatokon azonban hiányzott a munkáskéz. Két lehetőség kínálkozott a portugál gyarmatosítók számára. Munkára fogni az őslakosokat vagy rabszolgákat hozni be az országba. Néger rabszolgákat hoztak Afrikából, az ültetvényekre, a kemény munkához nem szokott indiánok helyettesítésére. Nigériából, Szudánból, Angolából, Kongóból. Az első rabszolga szállító hajók 1532-ben kötöttek ki a brazil partokon. Később nagyüzemmé fejlődött a rabszolga kereskedelem. Nagy értéke volt a néger rabszolgának a birtokokon. Egy fazendán (nagybirtok) átlagosan 150-200 rabszolga dolgozott.

A bekerült néger kultúra, számos törzsi kultúra keveréke volt. Közös nyelvükké vált a nago nyelv. A rabszolgák teljes felszabadítására 1888 májusában került sor. Egyetlen néger sem ment vissza Afrikába, mert az új hazához való kötődés már erősebb volt bennük. Fajgyűlölet nincs. A hivatalos diszkrimináció már a rabszolga felszabadítással eltűnt. A faji megkülönböztetésnek sem gyökere, sem lehetősége nem áll fenn. Azonban a fekete bőrűek általában a társadalom alsó szegmensében helyezkednek el. Ugyan létezik erős szegregáció, de ez gazdasági alapú. A favellák lakói többségükben feketék. Favellának hívják a brazil „bádogvárosokat”, nyomornegyedeket, ezek deszkákból, kartondobozokból, bádogból felhúzott házak. Ezeken a területeken nincs csatorna, folyóvíz. A társadalmi és gazdasági piramis csúcsán állók világosabb színűek, csodálatos palotákban, őrséggel védett modern toronyházakban élnek. Tehát hatalmas szakadék tátong a gazdagok és szegények között. A felhőkarcolók és luxus villák mellett és között húzódnak a favella sorok.

 

HAGYOMÁNYOK, VALLÁSOK, HITEK

Az afrikaiak vallásai, rítusai ma is élnek, főként az Afrobrazil területeken, elsősorban Bahia államban. Hangszereiket, táncaikat, fűszereiket, ruházatukat, ékszereiket szinte változatlanul megőrizték. Az afrobrazil kultúra ma reneszánszát éli. A fehér, bahiai népviseletbe öltözött asszonyok, a baiánák gyönyörű látványt nyújtanak, helyi különlegességeiket árulva. A capoeira, ma is élő afrikai hagyomány. Az angolai négerek támadó és önvédelmi sportjából alakult bravúros tánc. Ebben a rituális táncban két férfitáncos kézzel, de főleg lábbal támad és védekezik. Külsőségei vallásos szertartásra emlékeztetnek. A tánc kezdete előtt, a résztvevők keresztet vetnek, vagy letérdelve imát mormolnak. Életüket mélységesen áthatja a hit, a művészet, a mágikus szemlélet.

Bár a világ legnagyobb katolikus létszámú országa, de a legszigorúbban vallásos brazil katolikus sem mentes az indián és néger hiedelmek hatásától. A missziók (ferences, jezsuita) feladata volt a térítés. A hódítók és a jezsuiták – ellentétes céljaik miatt – végig szembeálltak egymással. A misszionáriusok célja a katolikus hitre térítés, oktatás, kultúra terjesztése. Az indiánok visszahúzódtak, a négerek könnyen vetették alá magukat az európaiak által diktált követelményeknek, de erősen élt bennük az őshazából hozott hitvilág. Mik ezek? Csodatevő amulettek, különféle babonák, fétisimádó, totemmisztikus, vallási ceremóniák (candomble). Gyógyító, ördögöt űző, jósló varázslók. Füstöléses szertartások betegségek ellen. Áldásosztó, (benzedeira) imádkozó, (rezedeira) gyógyfüves javas asszonyok. Szerencsét hozó tárgyak: patkó, lyukas pénzdarab, amulettek, ritka fémekből, kövekből készült ékszerek, a legnépszerűbb a „figa” fügét mutató kéz amulettje. Az indián törzsek varázslója a Pájé, akitől tanácsot, gyógyulást, védelmet kérnek. A néphit szerint pájé csak az lehet, aki meg tud víz alatt is élni, és megszerezte a csodás tükröt, melyben a szellemek megláthatók. Az indián hitvilág élő legendákban él tovább. A csodálatos Iguacu vízesés felett állandóan lebegő szivárvány az indián legenda szerint Naipi és Taroba, két fiatal szerelmes örökös találkozása a megvalósulatlan szerelmük kárpótlásaképpen.

 

A JELEN

Ma több százezerre tehető azoknak az indiánoknak a száma, akik megőrizték régi szokásaikat, nem adaptálódtak a brazil társadalomhoz. Amazóniában, Parana államban, Mato Grosso államban élnek. Az 1960-as években kezdett a Brazil kormány indián rezervátumokat létesíteni, melyek az ország területének 12%-át foglalják el. Bár nem lehet mai értéken mérni az őserdő hihetetlen gazdagságát, de földjeik értékes természeti kincseket rejtenek: arany, platina, gyémánt, vas, ólom. A rejtőzött kincsek becsült értéke egy billiárd dollárt is meghaladja. Ez a mesés kincs annak a területnek az altalajában rejtőzik, ahol az indiánok nagy része él. Optimizmusra ad okot, hogy az elmúlt 500 év óta most először indult növekedésnek az indián népesség. Ez a növekedés jelentheti azt, hogy már nem veszélyezteti őket a kihalás veszélye? Reményteljes, hogy már képesnek tűnnek az önvédelemre, harcolnak jogaikért. Sokan közülük megtanulták használni korunk technikai eszközeit. (repülőgép, motorcsónak mobil eszközök). Hogy megbirkóznak-e a XXI. század egyéb kihívásaival, ez még a jövő titka.

2017 tavaszán a következő megmozdulásról értesültünk az írott és képi sajtóból:

„Harci díszekbe öltözött indiánok tiltakoztak a kizsákmányolás ellen. Az olaj lobby legyőzi az indiánokat? A békésnek indult indián tüntetés káoszba torkolt. Könnygázzal akarták a rendőrök szétoszlatni a tömeget. Az tüntetők nyilakkal, lándzsákkal viszonozták a támadást Brazíliavárosban. Hosszú listát állítottak össze sérelmeikről az őslakók.”

Az őslakosok „földevőknek” nevezik a betolakodókat, szemléletesen jelezvén ezzel, hogy ahol megjelennek, pusztul a föld. Az illegális „kincskeresők” és „aranyásók” (garimpeirok) a vizeket szennyezik, hatalmas károkat okoznak az őserdő élővilágában, valamint az őslakos indiánok közösségeiben. Amazónia jövőjét és sorsát nem Brazíliában döntik el, mert a multinacionális cégeket nem Brazíliából irányítják. Ezek a cégek, melyek Brazília sorsába érdemben beleszólhatnak, Amerika és Európa nagyvárosaiban vannak. Ezek a cégek, olyan világrendszer termékei, mely a természet kizsarolására, az anyagi javak és az energia féktelen pazarlására, a hulladéktermelésre, a természetes környezet megmérgezésére, kizsákmányoló pénzügyi rendszerre épülnek. Látszólag komoly pénzekkel támogatják az itt folyó természetvédelmi akciókat. Van miből! Az őserdő elpusztításából származó milliárdokból erre is jut valami.

 

JÖVŐ

A bolygónk egy zárt rendszer. Ha a civilizációnk feléli az erőforrásait, önmagát pusztítja el. Ez az emberiség legnagyobb problémája napjainkban. A látható jelek félelmetesek. Számunkra ez egy kihívás, egy lecke lehet, hogy tanuljunk meg harmóniában élni a bolygónkkal.

Az emberiség jövőjének egyik lehetséges útja, hogy megtanuljuk a trópusi esőerdők titkát. Ez egy jól szervezett, óriási bioüzem, mely a legtökéletesebb energia kihasználással, leghatékonyabban termel, hulladékmentesen. Nyilvánvaló, hogy amikor az ember, a saját művi világát akarja erre a tökéletes rendszerre ráerőltetni, az feloldhatatlan konfliktusokat okoz. Az indiánok tragikus története előrevetíti az őserdők sorsát? Ez mély elgondolkodásra késztet.

„Nem szolgálhatok egyszerre Istennek és Mammonnak. (Máté6:24) – ez a bibliai idézet mindenki számára érthető. Ha Istent szolgálom, akkor az életet fogom szolgálni. Ha nem, akkor a pillanatnyi pénzéhség, mohóság, nyereségvágy, kapzsiság vezet (mohó sapiens!). Általános igazságról van szó. A rész, ha uralkodni akar az egész felett, az egész rendszer felett, az egész bioszféra felett, akkor elpusztítja az egészet, önmagával együtt.

 

 

 

GONDOLATOK

Hol van nyugat?

Rabindranath Tagore az indiai és európai szellem különbségéről így ír „A hindu múlt történelmi környezete az erdő. Az európai múltat és jelent a tenger határozta meg. A tenger a harc evangéliumát tanítja, az erdő a természet és ember harmóniáját. A tenger harcra kényszerít, s ez a harc megkülönbözteti és elválasztja az embereket. Az erdő az élet egységét hirdeti. Az európai ember olyasvalaminek tekinti a világot, amiből valami hasznot kell húzni. Amíg idegenül és ellenségesen állunk a világgal szemben, sohasem fogjuk megérteni okát és célját. A hindu szemlélet az életet keresi, az élet minden teremtményének harmonikus szeretetét. Mindazok, akik megfeledkeznek a szeretetről, előbb, vagy utóbb bekövetkező kikerülhetetlen katasztrófa felé rohannak.”

Bede Griffiths: „Nyugatnak a Keletre gyakorolt hatása agresszív erőszak formáját ölti magára. Hol fegyveres erővel, hol pedig a tudomány és technikai fejlődés embert és természetet kizsákmányoló, finomabb erőszakosságával. A nyugat iparosított társadalma az erőszakos, agresszív, racionális gondolkodás terméke. Az elnyomás és az embertelenség nem vezet máshová, mint Kelet ősi kultúrájának elpusztítására.”

Dr. Ferencz Orsolya űrkutató: „A Földön az élet maga tartja fenn az életet. Erős mágnese pajzs védi a kozmikus hatásoktól a szénláncokon alapuló élővilágot. A föld önmagát életben tartó rendszere a bioszféra. Ha a biomassza össztömege csökken, az beláthatatlan következményeket von maga után. Az ember, morált vesztő mutáció, inverzív jeleket produkál. A fosszilis lobby, olaj lobby mögött felmérhetetlen pénzek, erők, politikai érdekszférák húzódnak. Visszaút nincs! Morális változásra már nincs idő! Diktatórikus bolygómérnöki beavatkozásra van szükség!”

 

 

ÉRDEKESSÉGEK

 

Rio de Janeiro

Brazília második legnagyobb városa. 1960-ig az ország fővárosa. Jelentése: Január folyó. A gyarmatosítók úgy vélték az egyik öbölről, hogy az folyótorkolat, s mivel január volt, a „Január folyója” nevet adták neki A világ egyik legszebb városa. „Isten hat nap alatt teremtette a világot, a hetediken csak Rióval foglalkozott!” – állítják a helyiek. Városi erdők, lagúnák, belső tavak teszik látványossá e várost. Lélegzetelállító a kilátás a Cukorsüveg-hegy és a Corcovado tetejéről. Itt látható a világ egyik legismertebb szobra, az ország jelképe a „Megváltó Krisztus” (Cristo Redentor): Jézust kitárt karral, keresztet formáló alakzatban ábrázolja. Ezer tonna az emlékmű teljes súlya, magassága harminc méter. Párizsban készült art deco stílusban. Elemekre bontva szállították Rióba. Ma a világörökség része. Rio lakói a „cariokák”, mely indián eredetű szó, jelentése, fehér ember háza. Valójában táncolni, szórakozni szerető, derűs embert jelent, kik vendégszeretetükről híresek.

 

Sao Paulo

Az ország legnépesebb, húsz millió lakosú városa, két európai országnyi ember lakik egyetlen városban! A jezsuiták által alapított missziós iskola körül alakult ki. Egész Dél-Amerika legnagyobb metropolisza. Lakói a „paulisták”, szorgalmas dolgozni szerető embereket jelöl. A közkeletű vélemény szerint amíg Rio szórakozik, addig Sao Paulo dolgozik.

 

Brazíliaváros

1960 óta ez az ország fővárosa, korábban Salvador da Bahia és Rio de Janeiro voltak. Az ország középső területén, egy fennsíkon fekszik. Építésének célja, a kilátástalan háttér országot bevonni az ország vérkeringésébe. Tervezett, épített város, a levegőből nézve pillangó, vagy repülőgép alakja van. Vonalzóval húzott fővárosnak is nevezik. 41 hónap alatt építették fel. Példaképe a modern, tudatos városrendezésnek. Az épületek, parkok, templomok mind a modern építészet alkotásai. Futurisztikus hangulatú A világűrben járt első ember, Jurij Gagarin mikor ott járt, csak ennyit mondott, „olyan, mintha egy másik bolygón lennénk.”

 

Védelem

A világon egyedülálló ökológiai rezervátum törvényes védelemre szorul. Az UNESCO a világörökség részévé nyilvánította 1977-ben. A Biológiai Sokféleség Egyezmény (Convention on Biological Diversity) megszületésének időpontja 1992, helyszíne Rio de Janeiro. Fő tartalma: azonnali, intenzív természetvédelmi program indítására van szükség az élővilág sokszínűségének (biodiverzitás) megőrzésére.

 

 

 

Ősz Szabó Éva

2018/69