Kattintson ide és lapozzon bele legújabb számunkba !

Ünnepkör

 

 

 

Mottó: „A hónapok közül az aratás hónapja, az évszakok közül a virágot fakasztó tavasz vagyok.” (Bhagavad-gítá 10.35.)

 

Az idő számításának egyik legfontosabb kérdése nem elvi és kozmológiai, hanem nagyon is gyakorlatias, mert a kozmikus kronológia (értsd a világ teremtése, kora) mellett az ünnepek meghatározása, megfelelő időzítése is fontos. A mágikus világkép olyan gondolkodásforma, amelyben az ember abban a meggyőződésben él, hogy tetteivel befolyásolni képes a világ menetét. Nevezhetjük ezt egy áldozatkörben való részvételnek, amikor az ember a megfelelő cselekmények (áldozatok, fohászok, szent rítusok) gyakorlásával hozzájárul a világmindenség egyensúlyához, s ennek fejében részesedik a kozmikus rend áldásaiban. Ennek az összehangolt, minden részletre kiterjedően precíz rendszernek fontos eleme a minden mozzanatában rögzített rítus-elmélet, a gyakorlati kivitelezés igényessége, aminek szerves része a pontos kronológia. 

Az óind gondolkodás több idő-elméletet fogalmazott meg. Az egyik szélsőség az időnek, és minden azzal kapcsolatos jelenségnek, fogalomnak és megélésnek a káprázat körébe utalása, s ezzel valótlanságként történő teljes elvetése. A másik felfogás szerint az idő egy valós isteni erő, amely nemcsak az események egymásutániságát biztosítja, hanem egy érdekes korlátot is felállít. Akármelyik felfogást tekintjük is, a lényeket és eseményeket kronológiai viszonyba rendezi az idő. Az anyagi világban tapasztalható időt az egyes iskolák képviselői az örökkévalóság torzult tükröződésének tekintik. A korai buddhizmusban például – állítja Benjamin Walker – az időt az illúzió szerves részének tartották, ennek okán az idő érzékelését, s a múlt, jelen és jövő ideáját merő káprázatnak tekintették, amely csak a nirvánában oldódik fel. Ezzel szemben főként a puránai szent hagyomány valós világalkotó tényezőnek tekinti az időt, amely a tér, a karma és az információ mellett a teremtés negyedik meghatározó összetevője. 

Háromféle időmértékről beszélhetünk: 1) kozmikus idő, amely az univerzum létezésének időhorizontja (teremtésciklusok, jugák, ismétlődő periódusok), 2) naptári idő, az ember által is belátható, gyakorlatias, történelmi idő (élettartam, dinasztiák kora stb. és 3) az időszámítással, időméréssel kapcsolatos kisebb időegységek, mondhatjuk, atomi idő. 

Az idő tapasztalása ugyan a múlt-jelen-jövő fázisaira tagolódik, maga az idő mégis egységes szövetet alkot. Az egyes időegységeknek két szárnyát azonosítják, például a teljes nap hossza két egyenlő részre – nappalra és éjszakára – tagolódik, amiket átmeneti szakaszok kötnek össze – a hajnal és az alkony.

 

Időegységek

  1. truti – legkisebb időegység, asztronómiai értekezések elméleti időegysége, 10 milliomod másodperctől 1 ksaná-ig ill. 2 másodpercig terjedően
  2. ksana – pillanat, a fizikai változások ideje, amit a lépésidő reprezentál (folyamatos járás esetén a két lépés, illetve lábváltás között eltelő időegység), tartama 2/45-öd másodperctől 4 másodpercig terjed. A természet működései közti legkisebb ugrás ideje, mint a részecskék átrendeződése, irány vagy sebesség változásának ideje, stb.
  3. nimésa – szemhunyásnyi idő, szempillantás ideje, amíg a szemhéj felfelé vagy lefelé elmozdul = négy ksana
  4. lava – töredék, két szemhéjmozgásnyi idő, egy teljes pislogásnyi idő, = 8 ksana
  5. vipala – röpidő, négy és fél nimésa, kb. 2,5 teljes pislogás ideje
  6. tála – taps idő, az az idő, ami tapsolás során a két tenyér találkozásához szükséges, = ¼ vagy ¾ másodperc. Rugalmas időegység, Bharata esztétika tudós 22 tálát, zenei ritmust különböztet meg.
  7. anu-druta – druta-töredék, = 1¼ vipala vagy ½ másodperc, olykor a taps, majd a jobb tenyér oldalirányú elmozdulásának időtartama, hossza egy másodperc
  8. kásthá – töredék, a pulzus időtartama, = 1,6 druta, 4 vipala vagy 18 nimésa
  9. laghu – könnyű, egy taps és két ujjérintés időtartama (amíg a hüvelyk a többi ujj hegyét megérinti), = 2 druta, 1¼ kástha, vagy kb. 2 másodperc.
  10. mátrá – mérték, rugalmas egység, hossza egy rövid magánhangzó kiejtéséhez szükséges idő, illetve a térd háromszori csapkodása körkörös kézmozdulattal + egy ujjcsettintésnyi idő, = 2 laghu, kb. 4 másodperc. Másik elnevezése guru – súlyos. Alkalmazzák a zenében, de a jógában, pránájamában és más okkult praktikák során is. 
  11. pala = 15 kástha, 60 vipala, durván 24 másodperc
  12. kalá = kb. 2 pala, vagy 30 kásthá, kb. 48 másodperc, másként 8-120 másodperc közötti egység
  13. ghatíká / nálika – vizesedény, víz-idő; a vízóra által mért idő, a vízre helyezett lyukas edény elmerüléséhez szükséges idő, = 30 kalá, 60 pala, vagy 1.440 másodperc, illetve 24 perc.
  14. muhúrta = két ghatiká, vagy 2.880 másodperc, 48 perc, a nap 1/30-ad része. Az asztrológiában a bolygók maximális befolyása egy muhúrta. 
  15. szangava – 3 muhúrtától 10 nálikáig terjedő idő (kb. 2,5 – 4 óra), az a védai időegység, amíg a teheneket fejésre összeterelték.
  16. prahara ütés / jáma – a gongütés ideje, az őrjáratok időtartama, = 3¾ muhúrta, ill. 3 óra
  17. kála – mint időegység, szezon, étkezések ideje (rendszerint kettő naponta) = 6 vagy 8 óra
  18. divasza – szoláris nappal időtartama = 4 prahara, 15 muhúrta, 30 ghatíká, 12 óra
  19. nakta – szoláris éjjel tartama = lásd fenn
  20. ahorátra – nap-éj; = 8 prahara, 30 muhúrta, 60 ghatíká, 24 óra
  21. paksa – 15 nap 

 

Az ünnepkör Indiában vallási és szociális-kulturális tényező is. Nemcsak a szentek évfordulóit ünneplik meg, hanem az istenek jeles napjait, a világmindenség korszakváltásait, s az emberi élet kitüntetett eseményeit, pillanatait is. Az ünnepek célja eszerint tehát egyfelől a megemlékezés, ami szolgálja a hagyomány fenntartását, valamint az egyén elmélyülését. Emellett társadalmi esemény, közösségi ünnep, amely az összetartozás érzését erősíti, végső soron pedig szakrális cselekmény, a vallás gyakorlása, végső soron az istenek örömének szolgálata. Az ünneplés nemcsak vigasságból, lakomából, énekből és táncból áll, bár éppen a szociális szövetet éppen ezek erősítik talán leginkább, hanem az áldozathozatal is fontos: koplalás, virrasztás, fogadalmak, vezeklés, zarándoklatok, adakozás s így tovább.

 

Az egyetemleges, ismétlődő ünnepnapok közül kiemelkedik minden hó telő holdfázisának 7. napja, amit a napkultusznak, a Nap imádatának szentelnek, és a fogyó holdfázis 14. napja, ami pedig Siva és Sakti kettősének szentelt nap. Havonta kétszer, szintén a Hold járásához kötődően, a teliholdat és újholdat követő 11. napon böjtölnek, ez az ékádasí– vagy tizenegyedik napi böjt, ami Visnunak az illúzió fölött aratott győzelmére emlékeztet. 

A hindu hónapok teliholdkor (púrnima) kezdődnek, fordulójuk az újhold (amavászja), a világos két hét az aksaja. 

 

A hindu hónapok megnevezései

Sorrend Indiai sorrend Megnevezés Vaisnava név megfelelője
1. 11. Mágha * Mádhava január-február
2. 12. Phalguna Góvinda február-március
3. 1. Csaitra Visnu március-április
4. 2. Vaisákha * Madhuszúdan április-május
5. 3. Dzsjéstha Trivikram május-június
6. 4. Ásádha Vámana június-július
7. 5. Srávana Purusóttam július-augusztus
8. 6. Bhádrapáda Hrsíkésa augusztus-szeptember
9. 7. Ásvina Padmanábha szeptember-október
10. 8. Kárttika * Dámódara október-november
11. 9. Márgasírsa Késava november-december
12. 10. Pausa Nárájan december-január

A csillaggal jelölt hónapokat lelki gyakorlatokra különösen kedvezőnek tekintik.

 

Alább néhány jellegzetes évforduló-ünnepet ismertetünk.

 

  • Phálguna hó 14. napja: Sivarátri, Sivának szentelt böjtös ünnep, ilyenkor felkeresik a templomokat, vagy éjszaka is virrasztanak, mantrákat zengenek
  • Csaitra hó 8. napja: asóka-astami, ilyenkor az asóka-fa (bánattalan-fa) virágait szedik s viszik haza az asszonyok, ami jó a bánat ellen, s ilyenkor áldásos fürdőt venni a Brahmaputra folyóban
  • Csaitra hó telőholdas 9. napja: Ráma navami, Rámacsandra, az eszményi istenkirály megjelenésének ünnepe
  • Csaitra hó teliholdja: Holi tavaszünnep, ilyenkor festékkel szórják be és locsolják egymást az emberek, emlékezvén Krsna pajkos játékára
  • Vaisákhá hó telőholdas 3. napja: kedvező az üzleti sikerre nézve, ilyenkor az ősatyákra is emlékeznek
  • Vaisákhá hó telőholdas 14. napja: Naraszinha avatár, a hívek védőistenségének megjelenése, ekkor alkonyatig koplalnak, s Naraszinha kedvenc italát – cukorral, citromlével és gyömbérrel kevert hűs vizet fogyasztanak
  • Dzsjéstha hó telőholdas 10. napja: Gangesz-ünnep, a szent folyamot megtestesítő istennő emléknapja, szent fürdőzésre különösképp alkalmas
  • Ásádha hó telőholdas 2. napja: Szekér-ünnep, ekkor Purí városában szekereken hordozzák nyári szállására a híres Dzsagannáth kegyszobrokat
  • Ásádha hó teliholdja: Guru-púrnima, a lelki tanítómester egyetemes ünnepe, ilyenkor a tanítók előtt hódolnak
  • Bhádra hó fogyóholdas 8. napja: Dzsanmástami, Krsna földi megjelenésének emlékünnepe, ilyenkor éjfélig koplalnak, felolvasásokkal, bhadzsanokkal emlékeznek, és sok fogásos lakomát készítenek
  • Ásvina hó teliholdja: Kódzságara, Laksmí imádatának szentelt nap, éjszaka virrasztanak
  • Kárttika hó újholdja: Dívali, az év legsötétebb éjszakája, ekkor minden házat, templomot kivilágítanak, utat mutatandó az ősöknek és az égen utazó Laksmínak, hogy a jószerencse a következő esztendőre is beköltözzön a házba. Mindenfelé tűzijátékot rendeznek, a folyókon kis mécseseket úsztatnak, ezzel invitálva a világosság győzelmét.

 

Az évszakok kezdetével kapcsolatos ünnep a téltemető vagy tavaszkezdet phálguna (február-március) során, amikor az összes félistent imádták. A monszun beköszöntekor (ásádha hó) Varunát, a vizek urát imádják, a monszun végén pedig (kárttika hó) az ősz beköszöntekor az első gyümölcsöket ajánlják föl.

A nyári esős évszak idejére esik a négyhónap (csáturmászja) vezeklésre való időszaka ásádha és kárttika fogyó 11. napja között. Ilyenkor a zarándokok egy helyben tartózkodnak, aszketikus gyakorlatokat végeznek, például minden hónapban más ételtől tartózkodnak, több lelki, kevesebb anyagi-testi tevékenységet folytatnak, ezért nem borotválkoznak ilyenkor. Az időjárás viszontagságai csak az egyik magyarázat erre a négy hónapos vezeklő időszakra, ugyanis Visnu kozmikus szendergésével is kapcsolatos ez a periódus. Sajana-ékádasí napján, vagyis ásádha hónap (június-július) telőholdas 11. napján Visnu lepihen, bhádta hó (augusztus-szeptember) telőholdas 11. napján a másik oldalára fordul, majd kárttika hó (október-november) fogyóholdas 11. napján megébred. Ekkor újra útra kelnek a zarándokok, vége a vezeklésnek. 

 

Csáturmászja

E fogadalom követője feküdjön a földön, ne használjon olajat, adja föl a hatféle ízt (édes, sós, keserű, savanyú, csípős és összehúzó), ne fogyasszon bétel-levelet, mézet, joghurtot, tejet, savót, tűzön főtt ételt, legföljebb levéltányért használjon, ne borotválkozzék, egyen naponta csak főtt rizst ghível, vagy csak naponta egyszer, este fogyasszon ételt, folyton Harival kapcsolatban tevékenykedjék, szentelje idejét Hari témáinak, magasztalja Hari neveit. Srávana hónapban (július-augusztus) tilos a zöldleveles sák, bhadra (augusztus-szeptember) hónapban a joghurt, ásvina (szeptember-október) hónapban a tej és kárttik (október-november) alatt az urad-dal babféleség fogyasztása.

 

Szintén a holdjáráshoz kapcsolódik egy különös koplaló vezeklés, a csandrájana (holdjárás) – aminek során teliholdkor 15 falatnyi ételt vesz magához a vezeklő, majd nap nap után egy-egy falattal kevesebbet vesz magához, újholdkor teljes böjtöt vállal, majd következő nap egy falatnyit, aztán naponta egy-egy falatnyival többet fogyaszt, míg végül visszatér a normális táplálkozáshoz. 

Az avatárok évfordulói kitágítják az időhorizontot. Buddha ugyan a történelmi időkben jelent meg, születésének ideje mégis vitatott. A theraváda irányzat elfogadott véleménye szerint Kr.e. 623-ban született, mások kb. Kr. e. 563/480 – 483/400 közé teszik életét. Születésének ünnepe a déli buddhizmusban a Vésak (a Vaisákha hónap – április-május nevéből). Indiában úgy tartják, Buddha születése (Kr. e. 623. április 14., a Bika jegyében, teliholdkor), megvilágosodása és eltávozása mind Vaisákha teliholdjakor történt. 

Krsna megjelenését jóval korábbra datálják, Kr. e. 3228. július 19-re teszik, ez bhádra hónap fogyóholdas 8. napja (astamí). A hagyomány szerint 125 évet töltött a Földön, így eltávozása Kr. e. 3102-re tehető, ami egybevág a jelen világkorszak, a Kali-juga beköszöntével (Kr. e. 3102. február 8.) 

A juga világkorszakok kezdete az alábbi: Kali-juga – mágha hó (január-február) teliholdja, Dvápara-juga – bhádrapáda (augusztus-szeptember) fogyóholdas 13. napja, Tréta-juga – kárttika hó (október-november) telőholdas 9. napja, Szatja-juga – vaisákha hó (április-május) telőholdas 3. napja.

Rámacsandra megjelenését ennél is korábbra teszik, Kr. e. 4433. csaitra hó 9. napjára, egyes számítások szerint ez február 11-re esett. 

 

A Nap mozgásához kapcsolódó évfordulók közé tartozik a szankránti, amikor a Nap egyik zodiákus jegyből a másikba lép. Ezt zarándoklattal, szent fürdővel ünneplik. Szintén a nappal kapcsolatos a megvilágosodást dicsőítő Gájatrí napfohász zengése. Ezt a papi rend tagjai hajnalban, délben és alkonyatkor zengik, az égi Nap, az isteni világosság és a személyes megvilágosodás összefüggésein elmélkedve. 

Az egyes évfordulók, szent dátumok, emléknapok megszentelése is fontos lelki gyakorlat, ám a Csaitanja-féle szeretetmisztérium nem áll meg itt. A bhakti-márga, az áhítat útjának jeles hirdetője Csaitanja Maháprabhu Kr. u. 1486. phálguna hó (február-március) teliholdjakor jelent meg. Követői számára ez egy új korszak, a jelenlegi vaskoron belül egy kis aranykor kezdetét jelenti, ezért megszületésének idejét saját időszámításuk kezdetének tekintik, ez a gaurábda-éra. Tanításának egyik sajátságos követelménye, hogy a hívek imádata, meditációja megszakítatlan legyen. Ennek elérését támogatja a nyolc-idős elmélkedés (asta-kálija lílá). Ennek során a földre szállt Krsnának az egyes napszakokban zajló kedvteléseit összekötik mantra-meditációjuk elemeivel, valamint a lelki fejlődés lépcsőivel.

A teljes nap hosszát 8 egységre (jáma) osztják, melyek hossza egyenként három-három óra. A nappal 3 jáma azaz 9 óra hosszú, akárcsak az éjszaka (3 jáma, 9 óra), amikhez a hajnal és az alkony 1-1 jáma időtartama (3-3 óra) adódik hozzá.

 

Napszak Fejlődés lépcsői Mantra szakasz Eredmény 
Pirkadat Hit Haré Krsna A tudatlanság legyőzése
Reggel Szent társulás, tisztulás Haré Krsna A szent név erejének felismerése
Délelőtt Ragaszkodás Istenhez Krsna Krsna  Szilárd hit
Dél Magasabb íz Haré Haré  Önzetlen odaadás kezdete
Délután Lelki ragaszkodás Haré Ráma Emlékezés a szent nevekre
Este Lelki érzelmek Haré Ráma Az anyagi ragaszkodás vége
Késő este Az elszakítottság megélése Ráma Ráma Isten lótuszlábainak oltalma
Éjszaka  A találkozás öröme Haré Haré  Istenszerető szolgálat

 

Ezzel a gyakorlattal megvalósul az idő tökéletes, lelki tartalmú kitöltése. A hit őszinte gyakorlása segít a tudatlanság legyőzésében, vagyis ez az első lépés a megvilágosodás felé, míg az utolsó lépcső a teljes nap mind a nyolc szakaszának tiszta istentudatban és szeretetben való eltöltése. Így nemcsak a kitüntetett évfordulók jelentenek ünnepnapot, hanem minden pillanat az örök élet megszentelt kiterjedése lesz. Ez a szakrális ünnepkör céljának betetőzése. 

 

 

72/2019
Szvámí Tírtha