Minden idegen adósa

P. Menon jelentős politikai személyiség volt Indiában a II. világháború után, a Nagy-Britanniától való elszakadásért vívott függetlenségi harcban. Az alkirályi hierarchiában ő volt a legmagasabb rangú indiai, és lord Mauntbatten az ő segítségét kérte a függetlenségi terv végleges megfogalmazásához. Ellentétben a függetlenségi mozgalom legtöbb vezetőjével, Menon self made man volt. Irodájának falán nem díszelegtek oxfordi vagy cambridge-i diplomák, sem kaszt, sem családi háttér nem segíthette tervei valóra váltásában.

Tizenkét testvér legidősebbjeként, 13 évesen otthagyta az iskolát, volt munkás, bányász, inas, kereskedő, tanár. Bekunyerálta magát az indiai kormány egy tisztviselői állásába, s innentől kezdve üstökösként ívelt felfelé pályája – főként esze és azon képessége miatt, hogy mind az indiai, mind a brit hivatalnokokkal hatékonyan együtt tudott működni. Nehru is, Mountbatten is a legnagyobb elismeréssel emlegették a nevét, ő tette lehetővé, mondták, hogy az ország valóban szabad legyen.

Két tulajdonsága különösen emlékezetessé tette: munkaszeretete és messze földön híres adakozó hajlama. Ez utóbi tulajdonság hátterét halála után lánya mesélte el. Amikor Menon Delhibe érkezett, hogy munkát keressen a kormánynál, minden értékét, köztük pénzét és személyi igazolványát ellopták a pályaudvaron. Már úgy volt, hogy vissza kell térnie otthonába, gyalog, vesztesként, szégyenszemre. Kétségbeesésében megszólított egy öreg szikhet, elmesélte, milyen bajban van, és kölcsön kért tőle tizenöt rúpiát, ameddig állást nem talál. A szikh kisegítette. Amikor Menon a címét kérte, hogy vissza tudja juttatni a pénzt, a szikh azt mondta, az összeget bárki idegennek adja oda, akinek szüksége van rá. Idegentől jött a segítség, idegennek is kell visszafizetni.

Menon soha nem feledkezett meg adósságáról. Sem a bizalomról, sem a tizenöt rúpiáról. A lánya mesélte, hogy minden alkalmat megragadott a „törlesztésre”. A halála előtti napon is bangalore-i házukba bekopogtatott egy koldus, és pénzt kért, hogy új sarut vehessen magának, mert csupa seb a lába. Menon megkérte a lányát, vegyen ki a pénztárcájából tizenöt rúpiát, és adja oda az embernek. Ez volt Menon utolsó tudatos cselekedete.

Ez a történet Menon egyik munkatársa révén maradt fenn, aki eltanulta a jótékonyságot, átadta fiának, a fia pedig továbbvitte a hagyományt, s mindenkinek, akivel kapcsolatba került, elmesélte, hogy ő is minden idegen adósának érezze magát.

1996/23.