Epiktétosz – Enkheiridion

Epiktétosz

Bizonyos dolgok hatalmunkban vannak, más dolgok nincsenek. Tőlünk függ a véleményünk, az ösztönös vágyunk, a törekvésünk és ellenszenvünk, egyszóval mindaz, amit egyedül alkotunk meg. Nem tőlünk függ a testünk, a vagyonunk, a hírnevünk és a tisztségeink, tehát mindaz, amit nem egyedül hozunk létre.

Azok a dolgok, amelyek hatalmunkban vannak, természetüknél fogva szabadok, semmi sem akadályozza, semmi sem köti őket. Azoknak a dolgoknak azonban, amelyek nincsenek a hatalmunkban, nincs erejük önmagukban, másoktól függenek, egy kívülálló megakadályozhatja vagy elsajátíthatja őket.

Emlékezz erre: ha a természetüknél fogva függő dolgokat függetleneknek tartod, és a más dolgait sajátaidnak tekinted, akkor minduntalan akadályokba ütközöl, bánkódni és háborogni fogsz, káromolod az isteneket és az embereket, de ha csak azt tartod a tiednek, ami valóban a tied, a más tulajdonát pedig a helyzetnek megfelelően másénak tartod, akkor sohasem leszel a kényszer hatalmában, senki sem fog utadba állni, nem fogsz senkit szidalmazni és vádolni, és semmit sem kell majd akaratod ellenére végrehajtanod; senki sem árt neked, és nem lesz ellenséged sem, mert nem történik veled semmi baj.

Ha erre a nagy dologra törekszel, emlékezz rá, hogy nemcsak immel-ámmal kell utána vetned magad, hanem ennek a kedvéért bizonyos dolgokról teljesen le kell mondanod, más javak megszerzését pedig el kell halasztanod; ha azonban a lelki nyugalmad megszerzésére is törekszel, és uralkodni és gazdagodni is akarsz, könnyen megtörténik, hogy ezeket sem éred el, mivel az előbbire vágyakozol: de biztosan elveszíted azt, ami egyedül hozza létre a függetlenséget és a boldogságot.

Minden kellemetlen képzet felmerülésekor nyomban jegyezd meg: „Te csak képzet vagy és egyáltalán nem az, aminek látszol.” Ezután vizsgáld és ítéld meg a képzetet elveid alapján: legelőször és legfőképpen abból a szempontból, vajon oly dolgokra vonatkozik-e, amelyek hatalmunkban vannak, vagy pedig olyanokra, amelyek nincsenek hatalmunkban. S ha valami olyanra vonatkozik, ami nincs hatalmunkban, mindig kéznél legyen ez a mondás: „Semmi közöm hozzá!”

Emlékezz erre: törekvésünk abban a reményben gyökeredzik, hogy elérjük, amire vágyódunk, ellenszenvünk célja pedig az, hogy bele ne essünk abba, amit kerülünk. Aki kudarcot vall törekvésében, az szerencsétlen, de még szerencsétlenebb az, aki olyasmibe bonyolódik, amit kerül. Ha csak olyan dolgokat kívánsz kikerülni, amelyek a hatalmadban vannak s a természettel ellentétesek, sohasem fogsz nem kívánt dolgokba bonyolódni, de ha a betegséget, a halált és a szegénységet akarod kikerülni, akkor szerencsétlen leszel.

Fojtsd el ellenszenvedet mindazokkal a dolgokkal szemben, melyek nincsenek hatalmunkban, és vidd át az olyan dolgokra, amelyek hatalmunkban vannak és a természettel ellentétesek. Egyelőre, míg nem ismered a helyes élet elveit, száműzd teljesen a törekvést, mert ha olyasmire törekszel, ami nincs hatalmadban, szükségszerűen szerencsétlen leszel; az olyan hatalmunkban levő dolgokról pedig, amelyekre szép dolog törekedni, még nincs fogalmad. Csak vonzó és taszító ösztöneidnek engedj, de ezeknek is könnyedén, válogatással és kényelmesen.

Nem a tények zavarják az embereket, hanem a tényekről alkotott vélemények. A halálban például nincsen semmi szörnyű; ha szörnyű volna, Szókratésznak is úgy tűnt volna. Hogy azonban a halálról úgy vélekednek, hogy szörnyű, maga ez a tény szörnyű. Így hát sohase másokat okoljunk, amikor akadályokra bukkanunk, vagy nyugtalanok és szomorúak vagyunk; magunkat, azaz a saját véleményünket hibáztassuk. A műveletlen ember szokása másokra panaszkodni, amikor ő maga cselekszik helytelenül. Aki tanulni kezd, az magát hibáztatja, a bölcs pedig sem mást, sem önmagát.

Soha ne büszkélkedj a más kiválóságával! Ha a ló büszkélkedve azt mondaná: „Szép vagyok”, ó még el lehetne viselni. Te azonban, mikor büszkélkedve kijelented, hogy szép lovad van, lásd be: a ló kiválóságával büszkélkedel. Hát mi a tied tulajdonképpen? A saját képzeteid használata: ha a képzeteidet a természet elveinek megfelelően használod, akkor büszke lehetsz. Ebben az esetben legalább a saját kiválóságoddal büszkélkedel.

Valamint, ha tengeri utadon, míg hajód a kikötőben vesztegel, kiszállsz, hogy ivóvizet meríts, útközben esetleg felszedsz néhány kagylót vagy hagymát, de figyelmed a hajóra kell irányítanod és folyton hátra kell tekingetned, nem hív-e a kormányos, s ha szólít, mindent ott kell hagynod, mert különben megkötözve hajítanak fel, mint a birkákat szokták, ugyanígy van ez az életben is. Hogy kagyló és hagyma helyett feleséged és gyermeked van, annak nincs akadálya, de ha hív a kormányos, rohanj a hajóra és hagyj ott mindent anélkül, hogy visszanéznél. Öregkorodban pedig ne távozz el messzire a hajótól, hogy ott légy, bármikor hívnak.

Ne kívánd, hogy az események úgy alakuljanak, ahogy te szeretnéd. Inkább a kívánságaidat szabd hozzá az események alakulásához, meglátod, nyugodt lesz életed folyása.

A betegség csak a testet bénítja meg, a szabad elhatározást nem, ha az maga nem akarja. A sántaság is csak a lábat akadályozza, de a szabad elhatározást nem. Ezt mondd mindennel kapcsolatban, ami eléd kerül: rájössz, hogy minden csak más valamit akadályozhat, téged nem.

Sohase mondd rá semmire, hogy „elvesztettem”, hanem csak azt, hogy „visszaadtam”. Meghalt a gyermeked? Visszaadtad. Elhúnyt a feleséged? Visszaadtad. Elvették a birtokod? Visszaadtad azt is. Azt mondod, hogy gazfickó vette el? Mi közöd hozzá, hogy ki által vette vissza az, aki neked adta? Ameddig adja, addig is úgy tekintsd, mint a másét: úgy, mint az utasok a fogadót.

Ha haladni akarsz a bölcsességben, akkor vesd el az ilyen gondolatokat: „Ha nem törődöm a vagyonommal, nem lesz miből élnem! Ha nem fegyelmezem a szolgámat, haszontalan ember lesz belőle.” Jobb éhen halni bánat és félelem nélkül, mint bőségben, de ugyanakkor teméntelen zaklatásban élni. Jobb, ha a szolgád haszontalan marad, mintha te bosszankodol.

Kezdd el ezt a legkisebb dolgoknál! Ha kiömlik az olajocskád és ellopják a maradék borocskádat, arra gondolj, hogy ennyibe kerül a szenvedélytelen állapot, ennyibe a lelki nyugalom. Semmit sem adnak ingyen. Ha hiába szólítod a szolgát, emlékezz arra, hogy talán nem hallotta, vagy ha hallotta is, nem tud megtenni semmit, amit akarsz. Olyan nagy jelentőséget mégse tulajdoníts neki, hogy tőle tedd függővé lelked nyugalmát.

Emlékezz arra, hogy színész vagy egy olyan drámában, amilyet a betanítója akar: ha rövidre szabja a szereped, rövid ideig, ha hosszúra, sokáig játszol. Ha a koldus szerepét osztja rád, azt is a természethez hűen alakítsd. Éppen úgy cselekedj, ha nyomorék, uralkodó vagy polgár szerepét osztja rád, mert a te kötelességed az, hogy a rád bízott szerepet szépen eljátszd; a szerep kiválasztása másra tartozik.

Győzhetetlen lehetsz, ha nem bocsátkozol olyan küzdelmekbe, amelyekben a győzelem nem tőled függ.

Ha valaha nagy tiszteletben álló vagy nagyon hatalmas vagy más okból nagyon tekintélyes embert látsz, vigyázz, a látszat hatása alatt ne tartsd őt boldognak. Az igazi jó azokban a dolgokban van, melyek tőlünk függenek, nincsen tehát helye a tekintélyes emberekkel szemben sem az irígységnek, sem a féltékenységnek. Te nem hadvezér, elnök vagy konzul akarsz lenni, hanem szabad ember. Ehhez pedig csak egy út vezet: azoknak a dolgoknak a megvetése, amelyek nincsenek hatalmunkban.

Emlékezz arra, hogy nem az bántalmaz téged, aki szidalmaz és megüt, hanem csak az a hiedelmed, hogy bántanak. Ha tehát valaki ingerel, tudd meg, csak a saját vélekedésed ingerel. Ezért mindenekelőtt arra törekedj, hogy a képzet ne ragadjon el, mert könnyebben tudsz uralkodni magadon, ha egyszer időd van és foglalkozhatsz magaddal.

Valakit nagyobb tiszteletben részesítenek nálad a lakomán, az üdvözlésben vagy azzal, hogy meghívták a tanácskozásba? Ha ez jó, akkor örülnöd kell, hogy annak osztályrészül jutott. Ha pedig baj, akkor ne panaszkodj, hogy téged nem sújtott. De emlékezz erre: nem tarthatsz igényt ugyanazokra a dolgokra, ha nem teszed is meg ugyanazt, hogy elérj olyasmit, ami nincs a hatalmunkban.

Hogyan is érhetné el ugyanazt, aki nem kilincsel senkinél, mint az, aki kilincsel, vagy aki nem kísér senkit, ugyanazt az eredményt, mint aki kísér? Hogyan juthatna egyszerre célhoz az, aki magasztal és aki nem magasztal? Igazságtalan és telhetetlen vagy, ha anélkül, hogy megfizetted volna az árat, amelyért az olyasmit adják, ingyen akarsz hozzájutni.

Mennyiért is árulják a salátát? Ha úgy jön, egy obulusért. Nos, valaki kifizeti az obulust és kap salátát; te pedig, mivel nem fizettél semmit, nem kapsz. Ne hidd azt, hogy te szegényebb vagy annál, aki kapott a salátából! Ő kapott salátát, neked viszont megvan az obulusod, amelyet nem adtál ki. Így van ez itt is: nem hívott meg valaki lakomára? Nyilván nem adtad meg neki amiért az étkezést adja: magasztalásért adja, megalázkodásért adja. Ha neked megéri, fizesd meg az árát, amennyiért adják. De ha nem akarod kifizetni az árát, és anélkül akarod megkapni, telhetetlen és ostoba vagy.

Azt mondod, hogy semmid sincs a lakoma elmulasztása ellenében? Dehogy nincs: nem kell dicsérned, akit nem akarsz, és nem kell meghunyászkodnod az ajtónállói előtt.

Ha a tested valaki odaadná annak, aki éppen szembejön, bizonyára rossz néven vennéd. Azért viszont nem szégyeled magad, hogy a józan eszed bárkinek odaadod azzal, hogy felindulsz és elveszíted nyugalmadat, ha szidalmaz.

Tűzz magad elé egy jellemet és mintaképet, és tartsd magad hozzá, akár egyedül vagy, akár az emberek között.

Legtöbbször hallgass és csak a fontos dolgokról beszélj, de azokról is keveset. Egyszer-egyszer, ha a körülmények kívánják, beszélgethetsz, de nem közönséges dolgokról: nem a gladiátorokról, a lóversenyekről, az atlétákról, de még csak az ételekről és italokról sem, amelyekről általában beszélgetni szoktak; elsősorban azonban a személyek gáncsolásától, dicsőítésétől és összehasonlításától tartózkodj.

Ha módodban áll, irányítsd szavaiddal a jelenlevők társalgását olyasmire, ami illik, de ha történetesen egyedül vagy idegenek között, akkor hallgass.

Ne nevess sokat, ne nevess ki sok dolgot, ne nevess féktelenül.

Ha lehet, teljesen hárítsd el az esküdözést; ha nem lehet, akkor kerüld el, amennyire csak tudod.

Kívülálló, közönséges emberekkel ne lakomázz együtt. Ha mégis úgy hozzák a körülmények, tökéld el magadban, hogy semmiképpen sem süllyedsz le a közönséges ember színvonalára. Jegyezd meg, ha egy trágár alak van a jóbarátok között, akkor elkerülhetetlen, hogy más is bemocskolja magát, aki vele tölti az idejét, még akkor is, ha különben tisztalelkű.

Testednek csak a feltétlenül szükséges dolgokat szerezd meg, táplálékot, italt, ruházatot, lakást és személyzetet. A külső díszt és fényűzést teljesen kerüld.

A nemi érintkezéstől a házasság előtt, amennyire csak tudsz, tartózkodj. Aki pedig él vele, csak úgy tegye, ahogy a törvény engedi. A magad részéről azonban ne kellemetlenkedj és ne gáncsold azokat, akik nem tartózkodnak tőle. Azt se hozd fel folyton, hogy te tartózkodó vagy.

Ha visszamondják neked, hogy valaki rossz híreket terjeszt rólad, ne védekezz a rágalmakkal szemben, hanem ezt jegyezd meg: „Bizonyára nem ismeri a többi hibámat, mert különben nemcsak ezeket mondta volna”.

Ne járj túl sokat színházba. Ha alkalomadtán mégis ott vagy, akkor úgy tűnjék, hogy semmi más nem izgat, csak önmagad. Olyannak kívánd tehát az események alakulását, ahogy éppen történnek, annak a győzelmét kívánd, aki valóban győz, így semmi sem lesz nyomasztó számodra. A kiabálástól, a tetszést nyilvánító nevetéstől és a túlságos megindulástól feltétlen tartózkodj. A távozás után ne beszélgess túl sokat a színpadon történtekről, kivéve, ha a saját épülésedre szolgál. Abból ugyanis kitűnnék, hogy csodáltad a látványosságot.

Ötletszerűen és egykönnyen ne járj előadásokra. Ha mégis ott vagy, viselkedj komolyan, nyugodtan és ne légy terhére senkinek.

Amikor beszélgetni készülsz valakivel, különösen olyan emberrel, akit fölötted állónak tartanak, képzeld el, hogyan viselkedett volna hasonló körülmények között Szókratész vagy Zénón; így nem hibázod el a helyzethez illő viselkedést.

Ha a hatalmasok közül mégy valakihez, képzeld el azt, hogy nem fogod otthon találni, hogy csukva lesz a kapu, hogy az orrod előtt becsapják az ajtót, vagy hogy nem fog veled törődni. Ha ezek ellenére is kötelességednek érzed, hogy meglátogasd, eredj el hozzá és viseld el, bármi történik, de semmiképpen se hajtogasd utána magadban, hogy nem volt érdemes. Ez közönséges emberre vallana és azt jelentené, hogy függsz a külső eseményektől.

Társaságban ne emlegesd sokszor és mértéktelenül a saját tetteidet és kalandjaidat: neked kellemes visszaemlékezni a kiállott veszélyekre, a többinek azonban nem esik jól mindig azt hallani, hogy mik történtek veled.

Ne igyekezz nevetést kelteni, mert az ilyen viselkedés közönséges modorra és egyszersmind arra is vezethet, hogy embertársaink megbecsülését elveszítjük.

Ocsmány beszélgetésekbe bocsátkozni is veszélyes. Ha előfordul veled ilyesmi, ha a körülmények engedik, utasítsd rendre, aki túlment a mértéken; ha nem lehet, akkor hallgatással, elpirulással vagy kedvetlen arckifejezéssel nyilvánítsd ki, hogy nincs ínyedre a beszélgetés.

Ha valamilyen élvezetnek a képzete megragadott, akkor vigyáznod kell, mint a többi dolgokban is, hogy magával ne rántson: hadd várjon az ügy, halaszd el későbbre. Azután mérlegeld mind a két időpontot: azt, amelyben kedved fog telni az élvezetben, és azt is, amikor az élvezet után később megbánást érzel, és szemrehányást teszel majd magadnak. Ez utóbbiakkal állítsd szembe, hogy mennyire fogsz örülni, és mennyire fogod magad dicsérni, ha tartózkodó maradtál. Ha mégis alkalmasnak látszik a dologgal foglalkozni, vigyázz, hogy le ne győzzön a dolog vonzó, kellemes, csalóka oldala; állítsd vele szembe, mennyivel jobb az a tudat, hogy győzelmet arattál felette.

Ha belátod, hogy valamit meg kell tenned, tedd meg és ne kerüld azt, hogy cselekvés közben lássanak, még akkor sem, ha a tömeg egészen más véleményt alkot majd az ügyről. Ha ugyanis nem helyesen cselekednél, akkor magát a tettet kerüld el; de ha helyesen teszel, akkor mit félsz az igazságtalan támadásoktól?

Ha olyan szerepet vállalsz, amely az erődet túlhaladja, akkor egyrészt ebben is kudarcot vallasz, másrészt pedig azt is elszalasztod, amelyet képes lettél volna betölteni.

A vagyonszerzés mértéke mindenkinek a saját testének a szükségletei, úgy ahogy a cipő mértéke a láb. Ha megmaradsz e mellett, akkor megtartod a helyes mértéket; de ha túllépsz rajta, akkor szükségszerűen lecsúszol a lejtőn. Úgy van ezzel is, mint a lábbelivel: ha a lábadat illetően túlmégy a mértéken, akkor előbb aranyozott, azután bíborszínű, végül hímzett cipőd lesz; ha egyszer túllépünk a mértéken, nincs többé határ.

Az együgyűség jele állandóan a testtel foglalkozni; mindig tornázni, sokat enni, sokat inni, sokat menni félre, szeretkezni. Ezeket mellékesnek kell tartanunk, minden gondunkat a szellemünkre kell fordítanunk.

Ha valaki rosszul bánik veled, vagy rosszat mond rólad, emlékezz erre: abban a hiszemben teszi vagy mondja azt, hogy alapja van rá. Ő csak aszerint cselekedhet, ahogy neki, nem pedig neked, helyesnek látszik; ha pedig hamis a véleménye, az neki árt, mert tévúton halad. Ha valaki egy helyes mondatösszetételt hamisnak tart, az nem a mondatösszetételnek árt, hanem annak, aki tévedett. Ha ebből indulsz ki, nem fogsz haragudni a rágalmazódra. Bármit mond, jegyezd meg: „Neki úgy tűnt igaznak”.

Belső ellentmondás van az ilyen kijelentésekben: „Én nálad gazdagabb, tehát kiválóbb vagyok”, vagy pedig: „Szebben tudok szónokolni, tehát kiválóbb vagyok nálad”. Helyesebbek az ilyen mondások: „Gazdagabb vagyok, tehát vagyonom értékesebb, mint a tied”, vagy pedig: „Jobban szónokolok nálad, tehát szónoklatom jobb, mint a tied”. Te azonban nem vagy sem vagyon, sem szónoklat.

Gyorsan mosakszik valaki? Ne mondd rá, hogy rosszul, hanem csak azt, hogy gyorsan. Ha valaki sok bort iszik, ne mondd, hogy rosszul cselekszik, hanem csak azt, hogy sokat iszik. Mielőtt a szándékát megvizsgálod, honnan tudnád, hogy helytelenül cselekszik-e? Így nem fog veled előfordulni, hogy más lesz, amiről kézzelfogható észrevételeid származnak, és más, amit helyeselsz.

A mindennapi ember álláspontja és jellemző vonása az, hogy sohasem önmagából vár hasznot vagy kárt, hanem a külső dolgoktól. A filozófus magatartása és jellegzetessége viszont az, hogy minden hasznot vagy kárt önmagából vár.

A bölcsességben előrehaladó embert jellemzi, hogy senkit sem ócsárol, senkit sem dicsér, nem vádaskodik és nem panaszkodik, sohasem beszél úgy magáról, mint aki számít és tud valamit; ha nehézségekbe és akadályokba ütközik, önmagát okolja. Ha dicsérik, önmagában kineveti azt, aki dícséri, s ha ócsárolják, nem védekezik. Óvatosan járkál, mint a beteg, mert óvakodik attól, hogy a meggyógyult tagokat megmozdítsa, mielőtt megerősödnek.

Az ilyen ember a törekvést teljesen kiküszöbölte magából; ellenszenvét pusztán azokra a természetellenes dolgokra irányította, amelyeken tudunk változtatni. Ösztönének minden irányban csak mértékkel enged; azt pedig semmibe sem veszi, hogy együgyűnek és tudatlannak tartják. Összefoglalva: úgy ellenőrzi magát, mint az ellenségét, vagy mint az olyat, aki hurkot vet neki.

Jegyzet:

1. Epiktétosz, a Kr. u. 50-130 között élt filozófus rabszolgából lett a sztoikus bölcselet egyik legjelentősebb képviselője Rómában, akit a filozófus császár, Marcus Aurelius is tanítómesterének tekintett. A közvetlen nyelven előadott filozófiai beszédeit – diatribéit – tanítványa, Arrianosz jegyezte le. A nyolc könyvnyi Diatribai-ból négy maradt ránk, és egy Enkheiridion – Kézikönyvecske –, amelyből most válogattunk.

Fordította Sárosi Gyula

1998/26.