Egy az igazság, de számos az út

Deus cogitatur ergo est…

A túlvilág, a nehezen kifürkészhető lelki-isteni dimenziók mióta világ a világ, jelen vannak az ember gondolkodásában. Isten kigondoltatik, tehát van, tartja a latin mondás. Manapság oly sok szó esik világnézeti különbségekről, kizárólagos igazsághirdetésről vagy a másság elfogadásáról, vallásokról és szektákról, vallási türelmetlenségről és toleranciáról, így hát érdemes megvizsgálni, mit is tanítanak a nagy világvallások és kisebb felekezetek.

Szerény próbálkozás ez a mostani, hogy ezernyi forrásból összegyűjtsük és dióhéjban közzétegyük, mit tanítanak a világ jelentős lelki útjai. Számos azoknak a műveknek a sora, amelyek egy-egy felfogást, vallást mélységében ismertetnek, de kevés az olyanoké, amik széleskörű és elfogulatlan áttekintést, összehasonlítást tesznek lehetővé. Az egyszerűség és áttekinthetőség kedvéért félretettük a szövevényes és árnyalatnyi különbségeket, az esetleges kivételeket.

E jelentős vallások egymás mellé sorolásával talán sikerül rávilágítani eme utak egyezőségeire és különbözőségeire is. Így talán könnyebb eligazodni Földünk oly sokféle vallása között s eloszlik az a tévhit is, miszerint minden vallás egy és ugyanaz, minden út ugyanoda vezet. A lelkiismeretes vizsgálódás föltárja, hogy ez nem így van, s a sokrétűségből talán kiviláglik, milyen összetett is az ember törekvése a transzcendencia felé.

Hasonlóságok és különbözőségek a keleti és nyugati vallások között

Keleten s nyugaton egyaránt hisznek a Legfelsőbb Istenségben, minden lélek alkotójában, a világmindenség teremtőjében, valamint a félistenek és felhatalmazott lények létében. Tudják, hogy a lelki fejlődéshez elengedhetetlen az erkölcsös és erényes élet, mert a vallástalan tettek, szavak és gondolatok ellehetetlenítik Isten közelségének fölismerését. A nyugati vallások is etikai és erkölcsös alapokon nyugodnak, mert ennek ellenkezője eltávolít Istentől. Minden vallásban közismert, hogy a valóság tágabb, mint amit a közönséges szem felfogni képes. A lélek halhatatlan, kezdet nélküli és örökkévaló, tükrözi Isten tulajdonságait, s mindig Isten színe előtt él.

Különbségként említhetjük, hogy keleten személyes, bensőséges, gyakran misztikus Isten-élmények jelentik a vallás lényegét. Az ember megismerheti és meg kell, hogy ismerje még ebben a földi életében Istent. A vallás individuális és introspektív, az imádat személyes, sok rituáció kíséri és meditatív, a hét minden napján a templom, illetve a háziszentély köré csoportosul. Ezzel szemben nyugaton gyanús ha valaki személyesen akarja megtapasztalni Istent. A vallás kulcsa nem a személyes tapasztalat, hanem a hit és a hitvallás, valamint az erényes élet. A vallás társadalmi orientációjú és extrovertált, az imádat együttes, a rituációk egyszerűek, s főként ünnepnapokon keresik föl a templomokat.

Keleten a tanok összetettek, szubtilisek, sőt gyakran látszólag ellentmondásosak. Az imádat és a hit módozatai szabadon megválaszthatók. A más vallásokat Isten élő, működő akaratának tekintik. A felfogás univerzális és toleráns.

Nyugaton a tanok egyszerűbbek, áttekinthetőbbek, racionálisak. Az imádat és a hit kanonizált, egységesített és követelményként fogalmazódik meg. Más felfogásokat eltűrnek, de a felfogás inkább kirekesztő és intoleráns, dogmatikus.

A keletiek szerint csak egyetlen Abszolút Isten létezik, akiről mindegyik vallás beszél. A lelkek érettségüknek megfelelően sokféle eseményen keresztül, különféle úton-módon tapasztalhatják meg Isten kegyét. A nyugati hagyományok azt mondják, csak egy igaz Isten és csak egy igaz vallás létezik. Aki ezt elfogadja, élvezheti Isten birodalmát, aki nem, és nem bánja meg bűneit s nem tér meg az egyedül üdvözítő egyház kebelébe, az örök pokolban fog szenvedni.

A keleti felfogás szerint Isten a szeretet, elválaszthatatlanul együtt van a lélekkel, különböző karmákon, élettetteken keresztül irányítja őt s végül elvezeti az üdvözüléshez. A pokol nem fizikális hely és nem tart örökké, hanem egy karmikus szenvedési periódus. Nyugaton azonban úgy vélik, az Ítélet napján minden fizikális test föltámad, s Isten pokolra veti a bűnös lelkeket, a jókat pedig a mennyországba emeli. A poklot fizikális helynek tekintik, ahol a test örökkön-örökké ég, de sosem pusztul el.

A keletiek úgy mondják, az ember szabadon választja meg az általa követett folyamatot, mert bizonyos szinten mindegyik vallás Istenhez visz közelebb. A bűn az elme szüleménye, nem a léleké, mert a lélek mindig tiszta, bűntelen. Nincs végítélet, mert Isten nem ítél, nem büntet. Ezzel szemben nyugaton úgy tartják, csak egy út vezet el Istenhez, minden más próbálkozás hamis és hiábavaló. Mindenkinek meg kell térnie az egy és egyedül üdvözítő vallásra. Aki ezt elmulasztja, az bűnökkel terhelten kárhozatra kerül a végítélet napján.

Keleten azt halljuk, hogy nem létezik eleve rossz. Minden jó, Isten mindenben felfedezhető. Sem az emberben, sem a világban nincs Isten ellen munkáló erő, bár az ösztönös és intellektuális elme elfedi az istentudatot. Az ember vétke csak a lelki éretlenség. Egy folytonosan előre vivő utat jár, ami a tudatlanságtól elvezet a tudáshoz, a haláltól a halhatatlanságig. Nyugaton viszont azt halljuk, hogy létezik a gonosz, az Isten akaratával ellenszegülő, ellenkező élő erő. Ez a gonosz testesül meg a Sátánban és az ördögökben s az emberben is, mint a rosszra való hajlam. Az ember bűne az Istennel szembeni engedetlenség, a hitetlenség és az isteni törvények áthágása.

Keleten az ember üdvössége a megvilágosodás, ami elérhető ebben az életben. Az egyes filozófiai iskolák lehetnek dualisták, melyek fölismerik a világ pólusosságát, illetve nem-dualisták, amik az egylényegűséget hangsúlyozzák. A nyugati felfogás szerint az üdvösség a világ s az idők végezetekor következik el, s nincs köze az egyén megvilágosodáshoz. A felfogás szigorúan dualista, ami alól csak a kisebb jelentőségű misztikus szekták jelentenek kivételt.

A keleti felfogás szerint a vallás egyetemes, örök, túlnő a ciklikus emberi történelem keretein. A hangsúly az adott hely, idő és körülmények közötti isteni kinyilatkoztatáson, Isten mindenkori jelenlétén van. Nyugaton a vallás történelmi jelenség, egy prófétához, vagy eseményhez kapcsolódik. Nagy hangsúlyt kap a múlt, s az eljövendő büntetés vagy jutalom. A történelem lineáris, sohasem ismétlődik.

A keletiek szerint az univerzumok a teremtés, fenntartás és megsemmisülés végtelen ciklusainak egymásutánjában léteznek. Nincs abszolút világvége, s Isten nem különbözik a világtól, de nem is azonos vele teljesen, a felfogás egységes, azonosságlátó. Nyugaton úgy tudják, a világot Isten teremtette, amit a jövőben egyszer s mindenkorra megsemmisít. Isten különbözik a világtól, s fölülről kormányozza azt. A felfogás csak dualista, jobbára csak a különbözőségeket látja.

Hinduizmus

Alapítása:
A földkerekség legrégibb vallása, legalább hat-nyolcezer esztendős folytonosságú. Kezdete nem ismeretes, gyökerei az írott történelemnél korábbra nyúlnak vissza.

Alapító:
Nincs emberi alapítója.

Legfőbb szentírásai:
A Védák, Upanisadok, Puránák, stb.

Követői:
Több mint 650 millió, főként Indiában, Nepálban, Sri Lankán, Malájföldön, Indonéziában, Mauritiuson, Afrikában, Európában és Észak-Amerikában.

Irányzatai:
Két fő irányzata ismeretes: a személytelen koncepción alapuló májáváda-doktrína (amit tévesen a hinduizmus egészével azonosítanak sokan) és a személyes Istent fölismerő irányzatok, melyeken belül legjelentősebb a Visnu-hívő vaisnava ág.

Lényege:
A hinduizmus hatalmas ívű, bonyolult teológiai rendszer. Egyistenhívő vallás, bár a Legfelsőbbet sokféle formában ismerik föl. Legtöbb irányzatának célja a felszabadulás, míg a vaisnavizmus a makulátlanul tiszta, teljesen önzetlen Isten iránti odaadásra törekszik. A hindu út meghatározó elemei a szeretet, az erőszakmentesség, és a dharma törvénye. A hinduizmus tanítása szerint egyszer az összes lélek felismeri az Abszolút Igazságot. Nincs örök pokol, sem örök kárhozat. Minden hiteles lelki utat elismer, a tiszta monizmustól (ami csak Istent ismeri el létezőnek) a teista dualizmusig (amely szerint az egyéni lélek Isten kegyét keresi). Az ember lelki fejlettségi szintje szerint választja meg imádatának módját, akár az odaadáson, akár a vezeklésen, akár a meditáción (jóga), vagy mások önzetlen szolgálatán keresztül. A hinduizmus szerint a lélek mindaddig újra testet ölt (reinkarnálódik), amíg összes karmáját le nem dolgozza és istentudatra nem jut. Hangsúlyos a templomi imádat, a szentírások szerepe és a guru-tanítványi kapcsolat. A nagyszabású ünnepségek, zarándoklatok, szent himnuszok és mantrák zengése és az egyéni imádat is szerves része a vallásnak. A bonyolult metafizikai rendszer és a jóga tudománya egyaránt fontos szerepet játszik. A cselekedetek fölajánlása, a meditáció és a tudás művelése a szeretetteljes önátadáshoz (bhakti) vezető lépcsőfokok. A hinduizmus misztikus vallás, amely követőjét a mindenben benne rejlő igazság személyes megtapasztalására, az Isten-lélek közötti kapcsolatrendszer magas fokú, tudatos fölismeréséig vezeti.

Hindu hittételek:

1. Hiszek a mindent átható Legfelsőbb Lényben, aki egyszerre benne rejlik mindenben (immanens) és kívül is van mindenen (transzcendens), egyszerre a teremtő s a megnyilvánult valóság.

2. Hiszem, hogy az univerzumok megnyilvánulása, fenntartása és megsemmisülése állandó és végetérhetetlen körforgásban követi egymást.

3. Hiszem, hogy az összes törekvő lélek Isten felé tart és végül fölszabadul, vagyis lelki tudatosságra tesz szert és kikerül az ismétlődő születések és halálok köréből. Ettől egyetlen lélek sincs egyszer s mindenkorra megfosztva.

4. Hiszek a karmában, az ok-okozat törvényszerűségében, ami által mindenki a maga sorsának kovácsa. Az ember sorsát a gondolatok, szavak és tettek határozzák meg. Hiszek a lélekvándorlásban, hogy a lélek újra és újra testet ölt, mindaddig, amíg összes karmáját föl nem oldja.

5. Hiszem, hogy a Transzcendens Abszolút megismeréséhez nélkülözhetetlen a lelkileg felvilágosult tanítómester, a guru segítsége csakúgy, mint a személyes önfegyelem, a helyes viselkedés, a léttisztítás, az önvizsgálat és a meditáció.

6. Hiszem, hogy Istennel a templomi imádaton, a rituációkon s a szentségeken, valamint a személyes odaadáson, s a szent név meditációján keresztül lehet kapcsolatot teremteni.

7. Hiszem, hogy minden élő – szent, szeretetre és tiszteletre méltó, s ezért vallom az ahimszá, az erőszaknélküliség elvét.

8. Hiszem, hogy mindegyik hiteles vallási út Isten tiszta szeretetének és világosságának más-más arculata, amely toleranciát és békességet érdemel, s amelyek közül minden lélek a saját szellemi-lelki evolúciós szintjének megfelelőt műveli.

9. Hiszem, hogy az emberi élet célja a transzcendens Isten önzetlen odaadó szolgálata, amely feltételek nélküli – tehát nem vár cserébe semmit – és megszakítatlan, mert csak ez teszi tökéletesen elégedetté a lelket.

Buddhizmus

Alapítása:
Mintegy 2500 esztendeje, Indiában.

Alapító:
Gautama Sziddhárta, vagy Buddha, a Megvilágosodott.

Legfőbb szentírásai:
A Tripitaka, Anguttara-Nikaja, Dhammapada, Szutta-Nipatta, Szamjutta-Nikaja és számos egyéb írás.

Követői:
Több mint háromszáz millió Kínában, Japánban, Srí Lankán, Thaiföldön, Burmában, Indokinában, Koreában és Tibetben.

Irányzatai:
Ma is létező fő ágai a Theraváda, a szigorúbb déli irányzat és a Mahajána.

Lényege:
Az élet célja a nirvána, az üdvösség. Ennek elérése érdekében a Buddha a Négy Nemes Igazságban foglalta össze tanait: 1. A szenvedés nemes igazsága szerint az élet szenvedés. A megszületés, a megöregedés, a betegség és a halál egyaránt szenvedést okoz. Szenvedést okoz, ha el kell válni attól, amit szeretünk, ha abban van részünk, amit nem szeretünk, s ha nem nyerjük el azt, amit óhajtunk, hasonlóképp szenvedést okoz. Az élet természeténél fogva szenvedéssel teli. 2. A szenvedések okának nemes igazsága szerint a vágyak kényszerítenek minket újra testet ölteni s így tovább szenvedni, amihez némi élvezet és szenvedély társul. 3. A szenvedés megszüntetésének nemes igazsága szerint a vágyak teljes megszüntetése, a sóvárgás föladása, elhagyása s az elrugaszkodás automatikusan véget vet az örömök-szenvedések, a születések és halálok körforgásának. 4. A szenvedések megszüntetéséhez vezető ösvény nemes igazsága nem más, mint a nyolcrétű nemes ösvény, a helyes hit, a helyes gondolat, a helyes beszéd, a helyes cselekvés, a helyes megélhetés, a helyes törekvés, a helyes gondosság és a helyes meditáció. A buddhizmus szerint nincs teremtő, s így Istenhez fűződő kapcsolatról sem beszél. Módszertana a meditáció, ami erkölcsi és intellektuális tisztaságot eredményez. Ez vezet tovább a nirvánához, ami egyesek számára a békesség és nyugalom, másoknak a totális üresség és a semmi állapota, míg megint mások számára – főként a kínai és japán buddhizmusban – a mennyei boldogság.

Buddhista hittételek:

1. Hiszem, hogy a Legfelsőbb teljesen transzcendentális és sunja, vagyis semmis, üres, a nemlétezés állapota.

2. Hiszek a Négy Nemes Igazságban, miszerint 1) az élet szenvedés; szenvedés a megszületés, a megöregedés, a betegség és a halál. Szenvedést okoz, ha el kell válni attól, amit szeretünk, ha abban van részünk, amit nem szeretünk, s ha nem nyerjük el azt, amit óhajtunk. 2) a szenvedések oka a vágy, ami az újabb megtestesülés kiváltója és további szenvedés okozója. 3) a vágyak megszüntetésével véget lehet vetni a szenvedésnek és a születés-halál körforgásának és 4) a vágyaknak a Nyolcrétű ösvény követésével lehet véget vetni.

3. Hiszek a Nyolcrétű nemes ösvényben, ami nem más, mint a helyes hit, a helyes célok, a helyes beszéd, a helyes cselekvés, a helyes elfoglaltság, a helyes törekvés, a helyes gondosság és a helyes meditáció.

4. Hiszem, hogy az élet célja a szenvedések megszüntetése, aminek eszköze az egyéni létezés megsemmisítése, s az elmerülés a Nirvánában.

5. Hiszek az arany középútban, a szerény életvitelben, a fényűzés és az aszketizmus végleteinek elkerülésében.

6. Hiszek az élőlények iránti önzetlen szeretetben és könyörületben, mert ez olyan érdemeket rejt, amik nagyobbak, mint az isteneknek szóló áldozatokkal kiérdemelhetők.

7. Hiszek a Buddha és a buddhizmus szent iratainak (a Tripitakának ‚Hármaskosár’ és⁄vagy a Mahajána szútrák) szentségében.

8. Hiszem, hogy az ember igazi természete isteni és örök, személyisége viszont az összes létezőt érintő változások alárendeltje, így átmeneti s a Nirvánába jutva megszűnik.

9. Hiszek az Útban (Dharma), az ok-okozati törvényben (karma), a reinkarnációban és a keresők társaságában (szanga), s abban, hogy a földi epizód jó alkalom az ismétlődő születések és halálok megszüntetésére.

Dzsainizmus

Alapítása:
Mintegy 2500 esztendeje, Indiában

Alapító:
Nataputta Vardhamana, más néven Mahávíra, a Nagy hős.

Legfőbb szentírásai:
Dzsain Agamák.

Követői:
Mintegy hatmillió, főként Közép- és Dél-Indiában, különösképp Bombayben.

Irányzatai:
Két fő irányzata van, a digambharák (égbolt-öltözékűek), akik szerint egy szentnek semmiféle tulajdona nem lehet, még ruhája sem, ezért legföljebb egy ágyékkötőt hordanak. Hitük szerint a nők ebben az életükben nem üdvözülhetnek. A svétambara (fehér-ruhájú) ág nem ért egyet e nézetekkel.

Lényege:
A dzsain kifejezés a szanszkrt dzsina szótőből ered, aminek jelentése hódító, s utal a fenomenális világ okozta kötöttség legyőzésére. Célja a felszabadulás, vagyis a tökéletes ember-ség megvalósítása, mert az ember eredendő formájában mentes minden szenvedéstől s a születés-halál körforgásától is. A dzsainizmus nem feltétlenül tartja szükségesnek Isten létét, így Istenhez fűződő kapcsolatról sem tanít. Számukra az üdvösség az önegység, tiszta magány és végtelen nyugalom, amit elérve az ember beteljesíti hivatását.

A lelkeknek nincs kezdete sem vége, örök egyéniséggel rendelkeznek. A dzsainizmus három tág kategóriába sorolja a lelkeket: a még el nem indultak, a lelki fejlődés résztvevői, illetve a már felszabadultak, akik nem kényszerülnek újjászületni. A lelki fejlődés nem más, mint a karma ledolgozása és ezáltal a lélek belső erejének, tudásának, tisztaságának felszínre hozása. Szigorú szerzetesi és kolostori előírások vonatkoznak még a házas hívekre is. A dzsainizmus legfőbb ideálja az ahimszá, vagyis minden élet egyforma tisztelete, megbecsülése. Szentírásaik mélységes tiszteletet tanítanak minden élővel szemben, szigorú vegetárizmust, aszketikus életmódot hirdetnek s az erőszakmentességet még az önvédelemnél is fontosabbnak tartják, szemben állnak a háború gondolatával.

Dzsain hittételek:

1. Hiszek a huszonnégy tírthankara (gázlólelők) lelki láncolatában, akik közül Mahávíra, az aszkéta bölcs volt az utolsó. Tiszteletre méltók ők mindannyian, s mindenek felett imádatot érdemelnek.

2. Hiszek az élet minden formájának szentségében, abban, hogy be kell szüntetni az érző lények bántalmazását, legyenek azok akár megtermettek, akár parányiak, s hogy még a nem szándékos ölés is karmával jár.

3. Hiszem, hogy Isten nem teremtő, nem atya és nem jóbarát. Az ilyen emberi fogalmak korlátozottak, s a Legfelsőbbről csak az mondható el, hogy létezik.

4. Hiszem, hogy minden egyes lélek örökkévaló és individuális, hogy mindegyiküknek saját magát kell legyőznie a maga ereje által, s a világi dolgokat alá kell rendelni a mennyeieknek, mert csak így érhető el az üdvösség állapota.

5. Hiszem, hogy önmagunk legyőzése csakis aszketikus gyakorlatokkal és a vallási elvek szigorú gyakorlásával valósulhat meg, s aki nem ilyen aszkéta-életet folytat, illetve aki nőként született, az csak egy következő életében üdvözülhet.

6. Hiszem, hogy a következő születés minőségét meghatározó tényező a karma, hogy tetteink – jók s rosszak egyaránt – kötöttséget eredményeznek s a karmát csakis léttisztítással, vezekléssel és önfegyelemmel lehet feloldani.

7. Hiszek az Agamákban és a Sziddhantákban, a szent írásokban, melyek irányvonalat adnak az ember erkölcsi és vallási életéhez.

8. Hiszek a három ékszerben, a helyes tudásban, a helyes hitben s a helyes viselkedésben.

9. Hiszem, hogy az emberi élet végső célja a móksa, a végleges szabadulás a szamszárából, a születések és halálok körforgásából, s az ezzel együtt járó legfőbb tudás elnyerésében.

Szikh vallás

Alapítása:
Mintegy ötszáz esztendeje a mai Pakisztán területén.

Alapító:
Guru Nanak.

Legfőbb szentírásai:
Az Ádi Granth, amit a hit jelenlegi gurujaként tisztelnek.

Követői:
Mintegy kilencmilliónyian, főkét Indiában, a Pandzsábban.

Irányzatai:
A Khalszán kívül Uttar Pradésh államban a Ram Raiják, és további két irányzat, melynek élő gurui vannak: a mandharik és a nirankárik.

Lényege:
A muzulmánok mintegy ezerkétszáz esztendeje kezdték meghódítani Indiát. A hindu kultúrával folytatott viszály feloldásaként vezetőik olyan középutat kerestek, amely mindkét vallást felöleli. A szikh (jelentése: szikka, tanítvány) ötvözte legeredményesebben a hindu bhakti tradíciót és a szufi miszticizmust. A szikh vallás békés világnézetként indult, hívei türelmesen viselték a muzulmánok részéről az üldöztetéseket, de a tizedik tanítómester, Góvind Szingh idejében komoly katonai erővel kellett a fennmaradásukért küzdeniük.

Célja az üdvösség elérése, amit Istennel való szeretetteljes egyesülésnek tekintenek. Ebből következik az önmeghaladás, az egoizmus legyőzése és a lelki boldogság. Az üdvösség az egyéni korlátok legyőzése, aminek eredményeként a lélek Isten együttműködő társává válik, élvezheti személyes társaságát. A szikh vallás hangsúlyozza az odaadás, a guruba vetett hit fontosságát és Isten neveinek (náma) ismétlését, mint az üdvözülés eszközét. A legfőbb cél csakis Isten kegyelméből érhető el, s egy megvalósult szenttől elvárják, hogy embertársai szolgálatának szentelje az életét. A szikh vallás ellenzi a képmások tiszteletét, s minden ember testvérisége alapján elveti a kasztokat, bár bizonyos kaszt-jellegzetességek fennmaradtak. Góvind Szingh óta nincsenek gurui a szikh vallásnak, mert az utolsó mester arra kérte követőit, tiszteljék a tíz korábbi mesternek a szentírásukban, az Ádi Granthban megfogalmazott tanításait. Ma a szikhek saját államalapításra törekszenek, ezzel teremtve meg a szikh vallás és politika összhangját.

Szikh hittételek:

1. Hiszek az egyedüli és legfelsőbb Istenben, a mindenható, halhatatlan és személyes teremtőben, aki túl van az időn, s akit Szat Nám-nak neveznek, mert az Ő neve az igazság.

2. Hiszem, hogy az ember úgy fejlődik lelkileg, ha igazan él, önzetlenül szolgál és ismétli a szent nevet s Guru Nanak imáját.

3. Hiszem, hogy az üdvösség nem más, mint az isteni igazság megértése, s hogy az ember legbiztosabb útja a hit, szeretet, tisztaság és odaadás.

4. Isten kinyilatkoztatásának fogadom el, s hiszem az Ádi Granth szentírását és etikai törvényeit.

5. Hiszem, hogy Isten megismeréséhez nélkülözhetetlen a guru mint vezető, aki maga mélységesen szereti a Valóságost és képes ráébreszteni a lelket igazi, isteni természetére.

6. Hiszek a tíz szikh guru vonalában: Guru Nanak, Guru Angad, Guru Amardasz, Guru Ramdasz, Guru Ardzsan, Guru Har Govind, Guru Har Rai, Guru Tegh Bahadur és Guru Govind Szingh – ők mind az én tanítóim.

7. Hiszem, hogy a világ teljességgel májá, hiábavaló és mulandó illúzió, egyedül Isten az igaz, mert minden egyéb elmúlik.

8. Hiszek a Szingh (oroszlán) keresztnév viselésében, amely bátorságot jelez, és hiszek az öt jelképben: a) a fehér ruhában (tiszta jellem), b) a kardban (bátorság), c) az acél karperecben (erkölcsösség), d) a nyíratlan haj és szakáll viselésében (lemondás) és e) a fésű hordásában (tisztaság).

9. Hiszek a természet útjában és ellenzem a koplalást, a vegetárizmust, a zarándoklatokat, a kasztokat, a kegyszobrokat, a cölibátust és az aszketizmust.

Taoizmus

Alapítása:
Mintegy két és fél ezredévvel ezelőtt Kínában.

Alapító:
Lao-ce, akiről Konfuciusz azt mondta, hogy a szelek szárnyán s a felhőkön utazó sárkány volt.

Legfőbb szentírásai:
A Tao-te king, az Út és erény könyve, amely mindössze ötezer szavával a legrövidebb minden szentírás közül.

Követői:
Közel ötven millióra becsülhető, főleg Kínában és Ázsiában.

Irányzatai:
A taoizmus eredendően misztikus tanítás, így rendkívül sokféle értelmezése és irányzata létezik.

Lényege:
A tao, az Út írásban megfogalmazhatatlan, inkább a gyakorlóra hagyják, hogy önmagában megtalálja. Lao-ce írja: A megnevezhető tao, nem az örök tao. Célja a tao misztikus belső intuiciójának felismerése. A taoizmus az ember lelki létének szintjével foglalkozik. A Tao-te king a megvilágosodott embert a bambuszhoz hasonlítja, amely egyenes, egyszerű és hasznos kívül, s üres belül. Ez a ragyogó üresség a tao szelleme, de szó nem képes megragadni spontaneitását és örök frissességét. A tao a dolgok természetes menete, az ég s a föld kimondhatatlan kezdete, mindenek szülőanyja, amitől minden függ, s amibe minden visszatér. A tao rejtett, s ez kölcsönzi erejét s tökéletességét a dolgoknak. A tao követőit arra oktatja, hogyan láthatják tiszta tudatállapotban minden lényben és dologban a taot, a belső lényeget. Vágytalansággal ismerhető fel a tao. Ehhez léttisztítás vezet, az étvágy és az érzelmek csillapítása, amit meditáció s egyéb lelki gyakorlatok segítenek, általában egy mester vezetése alatt. A legfőbb gyakorlat a jóság és természetesség művelése s a világ tízezer dolgával szembeni közömbösség. A taoista szentélyek isteni lények otthonai, akik vezetik a vallást és oltalmazzák a híveket. Sajátságos taoista fogalom a wu-wei, a tétlenség. Ez nem jelent teljes semmittevést, csupán a természetes szükségleteket meg nem haladó spontán tevékenységre szorítkozik, akár a víz, amely könnyedén megleli a maga szintjét. A wu-wei nem jelent kiszámított tetteket és nem lépi túl az eredmény hatékony eléréséhez szükséges minimális cselekvési szintet. Ha az ember elcsöndesül és a tao belső ösztönzésére figyel, könnyedén cselekszik majd, hatékony lesz, s aligha töpreng. Olyanná lesz, amilyen. Személyes Istenről nem tanít a tao, így isten-kapcsolatról sem.

Taoista hittételek:

1. Hiszem, hogy az Örökkévaló a Tao, az Út, amely felöleli az univerzum erkölcsi és fizikális rendjét, az erény útját, amit a Menny is követ, és az Abszolútat, ennélfogva oly hatalmas, hogy a megnevezhető tao, nem az örök tao.

2. Hiszem, hogy a bölcs Lao-ce és tanítványa Csuang-ce kivételes nagyságok voltak.

3. Hiszem a Tao-te king igazát és végső tekintélyét és Csuang-ce írásainak szentségét.

4. Hiszem, hogy az ember akkor kötelezi el magát az Örökkévalóval, amikor gyakorolja az alázatot, egyszerűséget, a jámbor eredményességet, a békességet és az erőfeszítésektől mentes cselekvést.

5. Hiszem, hogy az élet célja és útja egy és ugyanaz, hogy a Tao-t csakis a kiválóak ismerhetik fel saját maguk, s hiszem, hogy haszontalan a túlvilágról képzelődni.

6. Hiszem a mindentudó és személytelen Legfelsőbbet, mint engesztelhetetlent, az ember szenvedése iránt közömböst, s hiszek a kisebb istenségekben, kezdve az eonokig élő félistenektől a természeti szellemekig és démonokig.

7. Hiszem, hogy minden cselekedet megteremti a maga ellenható erejét, s hogy a bölcs a tétlenséget keresi az aktivitásban.

8. Hiszem, hogy az ember egy a megnyilvánulás Tízmillió Dolga közül, parányi és elmúlik, csak a tao marad meg mindörökre.

9. Hiszek a teremtés egységében, az anyagi birodalom spiritualitásában és minden ember testvériségében.

Konfucianizmus

Alapítása:
Mintegy két és fél ezredévvel ezelőtt Kínában.

Alapító:
A legfőbb bölcs, Kung-fu ce (Konfucius) és a második bölcs, Meng-ce (Menciusz).

Legfőbb szentírásai:
Az alapvető tanokat a válogatott szemelvények tartalmazzák.

Követői:
Háromszázötven millióra becsülhető, főleg Kínában, Japánban, Burmában és Thaiföldön.

Irányzatai:
Nincsenek formális iskolái, sőt, bárki követhet bármilyen egyéb vallást, s ugyanakkor lehet konfuciánus.

Lényege:
A konfucianizmus több, mint kétezer ötszáz esztendeje az uralkodó filozófiai rendszer Kínában, ami az ottani élet szinte minden területét szabályozza. Konfucius és követői a kínai birodalom tartományait bejárva társadalmi reformjaik elfogadására bíztatták a helyi uralkodókat. Nem részletes tervet ajánlottak, hanem az utat, a vezérfonalat hangsúlyozták (jen), amit humanitásnak, szeretetnek fordíthatnánk, s ami áthatja Konfucius műveit. Minden embert a tökéletes erényre, tisztességre (ji), jellemük fejlesztésére buzdítottak. A felsőbbrendű ember legfőbb erénye a jámbor jóindulat, a továbbiak pedig a kötelességtudat, a bölcsesség, igazságosság és alázat. A családi, tartományi és birodalmi béke fontosságát tanították, melyek összefüggenek egymással. A tanok helyes viselkedési normákra, önművelésre és alázatra buzdítanak, mert így érhető el a nemes jellem és a társadalmi rend. A fejlődés lehetőségét az erények gyakorlása jelenti. A konfuciánus vallás az ősök erényességéhez szeretne visszatérni, inkább pragmatikus mint misztikus módon. Így az emberi kötelesség s a felsőbbrendű ember eszménye nagyobb hangsúly élvez, mint az isteni vagy természetfölötti valóság, ennek ellenére Konfucius maga is koplalt, imádta az elődöket, áldozatokon vett részt és igyekezett összhangban élni az Éggel.

Konfuciánus hittételek:

1. Hiszem, hogy a Legfőbb Irányító a mennyekben és mindenben jelen van. A Mennyek jelentik az etikai törvényt, melynek parancsolata a rend, s amely bár személytelen, mégis törődik az emberiséggel.

2. Hiszem, hogy az élet célja a rend és tisztelet követése az erény vagy alázatosság (li) szerint, mert így válhat felsőbbrendűvé az ember.

3. Hiszek az aranyszabályban: „Ne tedd másnak, amit nem szeretnél magadnak.”

4. Hiszem, hogy Konfucius, Kína első bölcse az élet mestere, akinek tanai a legátfogóbb képet adják földről s égről, s hogy Menciusz Kína második bölcse.

5. Konfucius írásait szentírásnak tekintem, s hiszek a négy szent könyvben: a Szemelvényekben, a Középút tanában, a Nagy tudományban és Menciusz műveiben.

6. Hiszem, hogy az embert ötféle viszony fűzi embertársaihoz, amikből öt kötelesség hárul reá: alárendeltje királyának, fia az atyjának, férje a feleségének, öccse a bátyjának és barátja a jó barátjának. Legfontosabbak a családi kötelességek.

7. Hiszem, hogy az emberi természet eredendően jó, s hogy a rosszaság olyan természetellenes helyzet, ami a diszharmóniából fakad.

8. Hisezm, hogy az ember saját sorsának és életének ura, szabad akarata szerint cselekedhet, s hogy feladata a nagylelkűség, erény, alázat, bölcsesség és őszinteség művelése.

9. Hiszem, hogy az ember számára a család a legfontosabb intézmény, s hogy a vallásnak a családot s az államot kell támogatnia.

Sinto

Alapítása:
Mintegy két és fél, három évezreddel ezelőtt Japánban.

Alapító:
Mind a tizenhárom ősi irányzatnak saját alapítója van.

Legfőbb szentírásai:
Az ősök följegyzései (Kokidzsi), Japán krónikája (Nikongi), valamint a későbbi Himnusz- és fohászgyűjtemény (Jengisiki) az alapművek, de ezeket nem tekintik kinyilatkoztatásnak.

Követői:
Harminc millióra becsülhető, főként Japánban, s a sintoisták legtöbbje egyszersmind buddhista is.

Irányzatai:
Két fő ága létezik, ezek egyikébe tartozik az egymáshoz szinte tejesen hasonló tizenhárom irányzat. A másik ág az állami sinto, amely későbbi fejlemény és a császár imádatában, valamint az állam és a család iránti hűségben fejeződik ki.

Lényege:
A szó jelentése a szellemek útja, a kínai szellem (sin) és út (tao) írásjegyekből eredeztethető. Japánban kami-no-micsi néven ismeretes. Kami jelenti a természeti szellemeket, istenségeket. Minden élő kami természetű. Japánban igen sok, mintegy százezer sinto szentély van, ezek egyikében sem helyeznek el képmásokat, hanem úgy vélik, maguk a kamik költöznek oda. Az oltárokon ezért naponta ajánlanak fel friss ételeket, virágot, füstölőket. A sinto célja a halhatatlanság a kamik között. A hívek belső meggyőződése az univerzum szentsége, amire ráhangolódhat az ember. Fontosnak tartják az igazságosság és tisztaság művelését, minek folytán az ember eltakaríthatja az eredendően isteni természetét elfedő port, s így elnyerheti a kamik áldását és útmutatását. A sinto eszköztára a tabuk követése és a rituális tisztátalanság kerülése, a nyolcszáz miriád istenségnek és istennőnek ajánlott fohászok és felajánlások. Nincs egyetlen legfelsőbb Isten, s az embernek csak azt kell tudnia, hogyan alkalmazkodjon a kami természethez. A sinto hívek buzgó hazaszeretete szülőföldjük és intézményeik iránti lojalitásukban mutatkozik meg.

Sinto hittételek:

1. Hiszek az Istenek Útjában (Kami-no-micsi), ami szentnek tekinti a természetet és egyedi módon mutatja meg a természetfölöttit.

2. Hiszem, hogy nem egy legfőbb istenség van, hanem istenek miriádjai léteznek, a minden porcikájában élettel áthatott univerzum egyéb csodái mellett.

3. Szentírásnak tekintem az Ősi följegyzések, Japán krónikája, A Jendzsi-kor törvénykönyve és a Tízezer levél gyűjteménye című munkákat.

4. Hiszek a testi és szellemi tisztaság szentségében, s hiszem, hogy a tisztátalanság vallásos kihágás, bűn.

5. Hiszem, hogy az állam isteni intézmény, melynek törvényei követendők, s aminek az egyén alá kell rendelje saját érdekeit.

6. Hiszek a morális és szellemi tisztességben, ami a vallásos etikának is sarokköve, s hiszem, hogy a legfőbb erény a hűség.

7. Hiszem, hogy a természetfölötti nyilvánítja meg magát mindenben, ami szép és természetes, s ezeket többre tartom a filozófiai és teológiai doktrínáknál.

8. Hiszem, hogy minden létező egy isteni szellem, a világ egy nagy testvériség, hogy minden emberben megvan a lehetőség a mélységes vallásosságra, s hogy a világon egyáltalán nem létezik rossz.

9. Hiszek a ceremóniák és rítusok gyakorlati hasznában, a természetet mozgató istenségek imádatában, beleértve a nap-istennőt, a csillagok isteneit és a vihar istenét.

Párszi vallás

Alapítása:
2600 esztendeje Perzsiában.

Alapító:
Spenta Zarathustra.

Legfőbb szentírásai:
A perzsa nyelvű Zend Aveszta részletei.

Követői:
Mintegy százhuszonötezer, legfőképp Bombay környékén.

Irányzatai:
Jelenleg két irányzata ismeretes, amelyek a kalendárium fölötti nézetkülönbségek miatt váltak szét.

Lényege:
A zoroasztriánus etika két fő vezérlő elve az élet fönntartása és a rossz elleni küzdelem. A létfönntartás végett kell művelni a földeket, tartani a jószágokat, házasodni és gyermekeket nevelni. Az aszketizmus és a cölibátus elvetendő, a tisztaság, és a (halál, démonok, egyebek okozta) tisztátalanságtól való mentesség ajánlatos. A rossz legyőzése végett mindig szembe kell helyezkedni a rosszal, illetve a rosszakkal. Az ember élete erkölcsi küzdelem, s nem a megvilágosodás vagy tudás kutatása. Azért él az ember a földön, hogy teljessé tegye, ne pedig tagadja azt. Az üdvösség útja Ahura Mazda tanításának követése. Az embernek egy élete van, melynek során választhat jó és rossz között. Legfőbb erény az igazság továbbá a helyes gondolatok, szavak s tettek.

Látszólag ellentmondásosan a párszi vallás monoteista elveket vall, ugyanakkor dualista doktrínát tanít. Két egyetemes erő szembenállását hirdeti: a jókat Ahura Mazda (a Bölcs Úr) vezeti, a gonoszokat Ahrimán (a gonosz lélek). Mindkét oldalon számos katona sorakozik, angyalok és arkangyalok egyfelől, démonok és sátáni lények másfelől. Az Ítélet Napján a jó végül győzedelmeskedik, amikor Szajoshant, a messiás és megváltó megjelenik a bűnösök megbüntetése végett, valamint hogy a jóknak elhozza a földi paradicsomot. A cél e paradicsomi állapot elérése Isten társaságában. S bár létezik ítélet, büntetés, a pokol mégsem örök, mert végső soron minden bűn felég és az egész emberiség örökké Istennel lesz. E vallás egyik fő eleme a szent tűz, amit minden egyes otthonban illatos szantálfával táplálnak. A tűz az egyetlen imádandó jelkép, a tisztító természet s a nap fenntartója.

Párszi hitelvek:

1. Hiszek az univerzum két nagy lényében. Egyikük, Ahura Mazda megteremtette az embert s mindent, ami jó, szép és igaz, míg a másik, Angra Mainju minden gonosznak, rossznak és démoninak a megtestesítője.

2. Hiszem, hogy az ember szabad akarata szerint kötelezi el magát jó vagy rossz mellett, s hogyha az emberiség harmóniába kerül Ahura Mazda Istennel, akkor győzetik le Angra Mainju.

3. Hiszem, hogy a lélek halhatatlan, s halála után egy keskeny hídon kel át a pokol fölött. A jók biztonságban eljutnak a mennyekbe, míg a gonoszok a pokolra hullanak alá.

4. Hiszek a megváltóban, Szajoshantban, aki megjelenik az idő végezetén, szűztől születik, életre kelti a holtakat, megjutalmazza a jókat, megbünteti a gonoszokat, majdan pedig Ahura Mazda uralkodik.

5. Hiszem, hogy Zoroaszter, más néven Zarathusztra Isten legfőbb prófétája.

6. Hiteles szentírásnak fogadom el a Zend Avesztát.

7. Hiszem, hogy a tisztaság az első erény, igazság a második és adakozás a harmadik, s hogy az embernek jó gondolatokkal, szavakkal és tettekkel kell fegyelmeznie magát.

8. Hiszem, hogy a házasság fölülmúlja az önmegtartóztatást, a tevékenység fölülmúlja a meditációt s a megbocsátás fölülmúlja a bosszút.

9. Hiszek Istenben, mint a hét személyben: mint örök fény, jog és igazságosság, jóság és szeretet, lélekjelenlét, hit és jámborság, egészség és tökéletesség, valamint halhatatlanság, s hogy a szent tűzön keresztül lehet méltóképp imádni Őt.

Judaizmus

Alapítása:
Kezdetei mintegy 3700 esztendőre nyúlnak vissza a hajdani Egyiptomban és Kánaánban, a mai Palesztinában és Jordániában.

Alapító:
Mindenekelőtt Mózes, aki az egyiptomi rabságból kivezette a zsidókat.

Legfőbb szentírásai:
A Tóra, a Biblia első öt könyve.

Követői:
Mintegy tizenkét millióan világszerte, több, mint fele részük az Egyesült Államokban.

Irányzatai:
Ortodox, konzervatív és reformista ágai ismeretesek, további regionális és etnikai tagozódásban.

Lényege:
A zsidó vallás elválaszthatatlan a zsidó nép történetétől. Célja a Tóra szigorú követése, ami enyhíti az egyén s társadalom bajait, s maradandó eredményeket hoz Isten majdani birodalmában a messiás eljövetele után. A Tóra behatóan foglalkozik Ábrahám leszármazottaival, Izsákkal, Jákobbal, valamint Józseffel és végül Mózessel, aki a zsidó történelem szerint Isten legfőbb prófétája. Ő volt az, aki a tízparancsolatot hozta a zsidóságnak s megalapozta a vallásos törvényeket és hagyományokat. A judaizmus legfontosabb vonása a szigorú egyistenhit, Istenüket Jahvének nevezik, akitől a teremtés származik. A zsidók – a Jahvéval kötött szövetségük folytán – minden egyéb néppel szemben kiválasztott népnek hiszik magukat. Nagy hangsúlyt kap a mindennapi élet megszentelése, a zsinagógabéli imádat, a fohász és a szentírás olvasása. Az emberben két impulzus munkál: jó és rossz. A Tóra szerinti tiszta erkölcsösség örvendezteti meg Istent, ezért legyen az ember igazságos, adakozó, erkölcsös és őszinte. A judaizmus dicsekedhet az egyik legszorosabb családi tradícióval, ami nagyon erőssé teszi a családot és állandó menedéket nyújt a hithűknek.

Zsidó hittételek:

1. Hiszek egy Istenben és Teremtőben, aki testnélküli és transzcendens, aki túl van a forma korlátain, de aki mégis törődik a világgal és teremtményeivel, aki megjutalmazza a jókat és megbünteti a gonoszokat.

2. Hiszek a Prófétákban, akik közül Mózes volt Istennek a legkedvesebb, s hiszem, hogy az Isten által Mózesnek a Sinai-hegyen kinyilatkoztatott parancsolatai az emberiség legfőbb törvényei.

3. Hiszem, hogy a Tóra Isten szava és szentírása, amely az Ószövetség első öt könyvéből áll. Ezek Isten egyedüli megváltoztathatatlan törvényei.

4. Hiszem, hogy a halál után a lélek a mennybe jut, vagy előbb a pokolra, ha bűnös volt; hogy egy napon megjelenik a Messiás a földön s meglesz az ítélet napja s a holtak fizikálisan föltámadnak az örökkévalóságra.

5. Hiszem, hogy az univerzum nem örök, Isten teremtette és semmisíti meg.

6. Hiszem, hogy papnak nem kell ember és Isten kapcsolatába avatkoznia, és Istent sem szabad semmiféle formában reprezentálni, s nem szabad senki mást imádni, mint az egy Istent, Jahvét.

7. Hiszem, hogy az ember akkor válik lelkivé, ha követi a törvényt, igazságos, bőkezű és őszinte.

8. Hiszem, hogy Isten különleges szerződést kötött a zsidó néppel, hogy az egész emberiség számára felmutassa az egyistenhit és a jámborság legfőbb elveit.

9. Hiszem, hogy a család kötelessége az, hogy otthonát Isten házává tegye, aminek eszköze az odaadás, a rítusok, a fohászok, a szent ünnepségek és a szent nap megtartása.

Kereszténység

Alapítása:
Közel kétezer évvel ezelőtt Palesztinában.

Alapító:
Názáreti Jézus.

Legfőbb szentírásai:
A Biblia

Követői:
Számuk egymilliárdra becsülhető, a világ legelterjedtebb vallása.

Irányzatai:
Három fő irányzata ismeretes: a római katolikus, a keleti ortodox és a protestáns egyházak. Az utóbbiban több, mint kétezer kisebb felezet ismert.

Lényege:
A legtöbb keresztény ragaszkodik az apostoli hitvalláshoz: „Hiszek egy Istenben, mindenható Atyában, stb. A protestánsok számos ponton eltérnek ezektől az elvektől, de a keresztény hit javarészt a fenti gondolatok körül forog. Célja az örök élet Istennel a mennyekben, ami személyes életet s örömöket jelent. Az ember balsorsát Istennel szembeni engedetlensége okozza. Megváltásra van szüksége az egyébként legyőzhetetlen erőkkel szemben: félelem, önzés, kishitűség, bűn, Sátán, halál. Az üdvösség csakis Jézus Krisztusba vetett hiten keresztül valósulhat meg. A kereszténység tántoríthatatlan meggyőződése, hogy ez az egyetlen üdvözítő vallás. Ez váltja ki a missziós buzgalmat, a világméretű evangelizációs törekvéseket. Fontos Jézusnak, mint Istennek és a Megváltónak az elfogadása, a helyes viselkedés, könyörületesség, az emberiség szolgálata, és a végítéletre való készülés. Csakis a jó keresztények menekülnek meg. Manapság a keresztények fele része színes bőrű, néger. A fejlett országokban csökken a hívek száma, míg a fejlődő országokban szaporodik.

Keresztény hittételek:

1. Hiszek Istenben, az Atyában, a világ teremtőjében, aki mindörökké uralkodik kedves teremtménye, az ember fölött.

2. Hiszem, hogy az ember bűnösen születik, s az üdvösséget csak és kizárólag Isten egyszülött fián, Jézus Krisztuson keresztül érheti el.

3. Hiszem, hogy Jézus a szűz Máriától született.

4. Hiszem, hogy Jézus Krisztust keresztre feszítették, majd föltámadott halottaiból, s most az Atya jobbján ül, mint a holtak végső megítélője, s hogy visszatér még, ahogy a prófécia szól.

5. Hiszem, hogy a lélek egy életre öltött testet, de halhatatlan, s hogy elszámolással tartozik Istennek minden gondolatával és tettével.

6. Hiszek a szent Biblia történeti igazságában, ami a legfőbb érvényű kinyilatkoztatás, Isten egyedüli szava.

7. Hiszem, hogy halála után a lélek – földi tettei, s a kereszténység elfogadása szerint – a mennyekbe jut, illetve a Purgatóriumba vagy a pokolra száll, ott várva a végítélet napját, amikor a holtak újra életre kelnek, s az üdvözültek örök életet élvezhetnek, míg a kárhozottaknak örökös szenvedésben lesz részük.

8. Hiszek az ember eredendő jóságában, az élet pozitív természetében, s a szeretet, a nagylelkűség és a hit mérhetetlen értékében.

9. Hiszek a szentháromságban, az Atyában, Fiúban és Szentlélekben, és a Sátán létében, aki a megtestesült gonosz, kísértés és sötétség.

Iszlám

Alapítása:
Ezernégyszáz esztendeje Arábiában.

Alapító:
Mohammed, a Próféta.

Legfőbb szentírásai:
A Korán.

Követői:
Több mint egymilliárd, főként az arab országokban, Pakisztánban, Afrikában, Kínában, Indonéziában és Oroszországban.

Irányzatai:
Két fő vonulata ismeretes, a szunniták Mohamed politikai utódainak követői, a síiták Mohamed családi leszármazottainak követői, akik még a korai időkben mártíromságot szenvedtek.

Lényege:
Iszlám jelentése engedelmesség, meghódolás Isten, Allah akarata előtt. Akik meghódolnak, azok a muzulmánok. Az iszlám öt fő pilléren nyugszik, olyan alapvető vallási cselekményeken, amik minden muzulmán számára kötelezőek, az alábbiak szerint: a) hit Allahban, nincs más Isten, csak Allah, és Mohamed, az Ő prófétája, b) napi ötszöri imádság, amit Mekka felé letérdelve és leborulva mondanak el, c) adományozás, minden muzulmán keresetének egy részével a mecsetet vagy a szegényeket támogatja, d) koplalás a ramadan idején, ami a muzulmán naptár kilencedik hónapja, ilyenkor napkeltétől napnyugtáig nem esznek, e) zarándoklat, életében legalább egyszer minden muzulmán elzarándokol Mekkába, a szent városba. Ilyenkor egyszerű, varratlan fehér ruhát öltenek. Az iszlám tiszta egyistenhit. Célja az örök élet fizikális és spirituális élvezete Allah paradicsomában, ahol pompás kertekben szökőkutak között, válogatott finomságok és szépségek várnak az üdvözültekre. Az ember Isten legnemesebb teremtménye, még az angyaloknál is jobb. Hangsúlyos a hívek testvérisége, a vallási és világi élet el nem választása, az ember engedelmessége Isten törvényeivel szemben, az alkoholtól való tartózkodás és a helyes viselkedés. Ez ad értelmet az életnek s megmenti az embert a pokol rettenetétől, ami a bűnösök és hitetlenek jussa. Minden korlátozott, egyedül csak Allah nem. Mostanság az iszlám a világ leggyorsabban gyarapodó vallása.

Iszlám hittételek:

1. Hiszek Allahban, a legfőbb teremtőben és mindenek fönntartójában, aki mindentudó és transzcendentális, ugyanakkor a jó s rossz elbírálója, az ember végső bírája.

2. Hiszek a hit öt pillérében: a) napi ötszöri fohászkodás, b) adakozás, c) koplalás a kilencedik hónapban, d) zarándoklat a szent Mekkába, e) hitvallás, mondván Nincs más Isten, mint Allah, s Mohamed az Ő prófétája.

3. Hiszek a szent Koránban, mint Isten szavában, amit Gábriel arkangyal továbbított Mohammednek.

4. Hiszek minden ember közvetlen kapcsolatában Istennel, s hiszem, hogy Isten szemében mindenki egyenlő, amiért is nincs szükség papokra vagy egyéb közvetítőkre.

5. Hiszem, hogy Isten teljességgel transzcendens, messzi túl minden képzeleten, az Ő nevében semmiféle szobrot vagy képmást nem szabad imádni.

6. Hiszem, hogy az ember lelke halhatatlan, egyszer testesül meg a földön, majd pedig halálakor a mennyekbe vagy a pokolba kerül, evilági tettei és hite szerint.

7. Hiszek az utolsó ítéletben, mikor is az ember szerényen megalázkodva áll Isten bosszúálló, haragvó hatalma előtt.

8. Hiszem, hogy az igazságosságot mindenek fölött meg kell tartani, még akkor is, ha az fájdalmat okoz is.

9. Hiszem, hogy az üdvösséget egyedül Isten kegyéből nyerheti el az ember, s nem a maga erejéből, s mégis cselekednie kell a jót és tartózkodnia minden bűntől, különösen a részegségtől, az uzsorától és a szerencsejátéktól.

B. K. Tírtha (Vaisnava Akadémia)

1990/25.