Otthon a tájban

Keresztény templomaink belesimulnak mindennapjainkba, de hogyan illeszthető egy látszólag távoli kultúra szervesen a magyar hagyományhoz? Az 1999. augusztus elején Nandafalván (Balástya), a magyar pusztába szentelt hindu templom tervezője, a gyönyörű templomépületeiről híres Szigeti Gyula székesfehérvári építész válaszol kérdéseinkre.


-Az épület már első pillantásra is nagyon esztétikus, ugyanakkor nehéz lenne építészeti stílusát egyértelműen meghatározni. Milyen szempontok jöttek számításba a tervezéskor?

-Nagyon megörültem, amikor felkértek a templomtervezésre, és elfoglaltságom ellenére megpróbáltam választ találni a feladat által felvetett kérdésekre. Hogy mennyire sikerült, nem tudom, de a látható eredmények bizakodással töltenek el. Remélem, hogy a közösség befogadja, és örömmel használja majd a megépülő templomocskát, a környék lakói pedig természetes életterük részének tekintik.

A hely földrajzi és kulturális adottságainak, valamint a távoli Indus-menti kultúra sajátságos szellemi-lelki hagyományainak összehangolása volt a legnehezebb kérdés számomra. Hogyan tudok elhelyezni a szegedi tanyavilágban egy hindu templomot? Milyen módon közelítsem meg a feladatot, mikor mind a közösséget, mind annak vallását alig ismerem? Nem ismerem a liturgiát, a szokásokat, nem ismerem mindennapjaikat. Hogy lelhetem meg a kapcsolatot India és Balástya között?

– Szükség volt előtanulmányokra a tervek elkészítéséhez?
– Igen. Legelőször is elővettem a könyveimet. A legtöbb segítséget Dr. Szentkirályi Zoltán tanár úr könyveiből és jegyzeteiből kaptam. Az ő mélyen filozófiai gondolkodása, és az a képessége, hogy a jelenségeket képes összefüggéseiben bemutatni, legyen szó történelmi, kulturális, építészeti vagy akár vallástörténeti vonatkozásról, segítette első elképzeléseim kialakulását.

Olvastam, képeket, rajzokat böngésztem, azokat értelmezte, közben jegyzeteltem, skiccelgettem. Az így összeállt anyag alkalmasnak tűnt arra, hogy a közösséggel tovább egyeztessük elképzeléseinket.

Első gondolataim, ötleteim nagyon elméleti ízűek voltak. Nagyon szerettem volna a korai brahmanizmus talajáig visszanyúlva annak építészetét felhasználni a terveimhez. Vázoltam sztúpát belső térrel, hindu építészeti elemekkel felöltöztetett “kápolnasorral kerített” templomot, alföldi tanyaházat, de sokat foglalkoztam a mandalával is. Ám mindezek az elképzelések nem adtak kellő választ a kérdésekre. Gondolatban próbálkoztam a hagyományos hindu építészet tömegformálási és épületszobrászati jegyeinek átültetésével, de mivel a korai hindu templomok inkább szobrok voltak, mind belső terek, így a külső megjelenés elnyomta volna a belső funkciót.

Végül a mandala segített megtalálni a kapcsolatot. Az erre a mágikus négyzethálóra szerkesztett alaprajzok egyike adta végül a megvalósuló templom alaprajzi elrendezését. Ezt öltöztettem be egy nagyon egyszerű szerkezetbe és tömegformálásba. Elvetettem mind az archaizáló, mind a modern külső és belső homlokzati megjelenést. Fehér vakolat alacsony fal, cserépfedésű nyeregtető, kicsit keleties faragott fadíszítésű tornác jellemezte az épületet. Nem volt ez más mint egy kicsi, szerény, nyeregtetős parasztház, de még nem volt templom. A parasztházhoz nem illik a torony, pedig erre szükség volt. A megoldást az adta, hogy a gyülekezet szerette volna, ha a templom körbejárható. Megszületett a körbefutó tornác, a kerengő ötlete. Az épület ekkor már elbírta az indiai hagyományt őrző toronyformát, tetején a csakrával.

A templom arculatának fő meghatározója a fa és a fehér meszelt falfelületek. A tornácoszlopok indiai formavilágot sugalló lábazatokon nyugszanak. A kerengő fa oszlopai között idővel áttört díszekkel faragott, íves fa betétek lesznek. A nagyon szerény anyagok, a kicsi tömeg, a nem hivalkodó részletek nem uralják az épületet, de az épület sem uralja így a környezetét és a tájat. Csendben belesimul az alföldi akácos tanyavilágba.

Krasznai Zoltán