A patikárius

Szung Csing nap mint nap a főváros nyugati negyedében, az orvosságos piacon árult. Jó patikaszereket tartott, hiszen mindig jól bánt a gyógynövény-gyűjtőkkel, s azok rendszeresen felkeresték őt, s elláták hasznos alapanyagokkal. Amikor a fővárosi orvosok az ő gyógyszereit írták elő, azok mindig hatásosnak bizonyultak, így mindenki csak jót mondott róla. A betegeket, akik hozzá fordultak orvosságért előzékenyen szolgálta ki, s még ha valaki nem is hozott pénzt, akkor is a legjobbat kapta tőle. Idővel az adóslevelek halomra gyűltek nála, de ő sosem sürgette a törlesztést. Aztán, ha az év végén valamelyik adósáról azt gondolta, hogy nem tud majd fizetni, elégette az adóslevelet, és többé szóba sem hozta a dolgot. Szung Csing üzletet tartott fenn, de nem az emberi érzelmekkel kereskedett. Sosem bánt gorombán senkivel, a kegyvesztett emberekkel sem, akiket pedig a barátaik és rokonaik is elkerültek. Ellenkezőleg, továbbra is a legjobb orvosságot adta nekik. Ez persze bosszantotta a többi kereskedőt, és kinevették:


– Milyen bolond! így soha nem fog meggazdagodni!

De akadtak olyanok is, persze kevesen, akik csodálták:

– Lehet, hogy Szung Csing szent ember?

Amikor a patikárius fülébe jutott, miként vélekednek róla, csak ennyit mondott:

– Igyekszem annyi pénzt keresni, hogy eltartsam a családomat. Dehogy vagyok én szent! De azok is tévednek, akik bolondnak néznek.

Negyven éven keresztül árulta orvosságait, és bizony sok-sok adóslevelet elégetett ezidő alatt. Ezek közül az adósok közül sokan jól fizetett tisztviselőkké léptek elő az idők folyamán, és nem feledkeztek meg hajdani jótevőjükről. Egyre-másra küldözgették ajándékaikat, vagy elintéztek neki valamilyen hivatali ügyet. Azok, akiket kegyvesztettségük idején is támogatott, amikor visszakerültek korábbi helyükre, bőségesen viszonoztak neki mindent. így aztán, bár annak idején sokan nem fizettek neki készpénzzel, Szung Csing mégis meggazdagodott. De leginkább az jelentette számára a boldogságot, hogy mindenki mosolyogva köszönt neki, ha végigment a város utcáin. Nagylelkűsége révén nagyobb haszonra tett szert, mint a kicsinyes kereskedők, akik könyörtelenül behajtottak ugyan minden adósságot, de csak haragosokat és ellenségeket gyűjtöttek maguk köré.