Nirvána a Bhagavad-gítában?

Egy indológia szakelőadás során hangzott el egyik vidéki egyetemünkön, hogy a Bhagavad-gítá szellemiségének követésével elérhető a nirvána. Érdekes fogalmak és feltételezések keverednek e kijelentésben, amit a tárgyi hűség és pontosság kedvéért szeretnénk alaposabban is körüljárni.


A nirvána szanszkrt szó (múlt idejű passzív participium), a nirvá – fúj, hűt, kiolt, megsemmisít, kilobban – igegyökből ered; jelentései: 1. kialudt, kioltott (lámpás, tűz); 2. elveszett, eltűnt; 3. holt, halott; 4. testi létből fölszabadult, üdvözült; 5. lenyugodott, lement (Nap); 6. lenyugodott, lecsöndesített; 7. alámerült. További névszói jelentései: 1. megsemmisülés, kialvás; 2. eltűnés, láthatatlanná válás; 3. feloszlás, megsemmisülés, halál; 4. végső felszabadulás az anyagi rabságból, egyesülés a Legfelsőbb Lélekkel, örök boldogság; 5. (a buddhizmusban) teljes megsemmisülés, az egyéni vagy világi lét abszolút vége; 6. tökéletes és állandó béke, nyugalom; 7. teljes elégedettség, legfőbb gyönyör; 8; elállás, megszűnés; 9. üresség; 10. egyesülés, társulás, találkozás; 11. elefánt fürdője; 12. oktatás, tudományos képzés, instrukció.

Ez a kifejezés is tükrözi a szanszkrt sokrétűségét és finom árnyalatait. A szótári címszóból látszik, hogy a nirvána nem csupán a buddhista doktrína szakszava, hanem olyan kifejezés, melyet az eredeti hindu teológiai irodalom is használ az üdvösség szinonímájaként. A világ nyugati felében viszont a nirvána egyértelműen a buddhista végcél megjelölése. Éppen ezért félrevezető a fenti állítás, miszerint a legfőbb hindu szentírás, a Bhagavad-gítá végcélja, netán végkövetkeztetése a (buddhista?) nirvána volna.

A Gítá, sőt az egész véda-irodalom kormeghatározása vitatott kérdés. Különféle források és szakértők mintegy öt-hatezer esztendős idősávban helyezik el ezeket a műveket ie. 3000-től isz. 1500-ig, jóllehet India szent könyveit, a Védákat sokan örök isteni kinyilatkoztatásként fogadják el. A Gítá a véda-irodalom esszenciája, melynek datálásában szintén szerepet játszhat a nirvána szó előfordulása. Ezért sokan a Bhagavad-gítát mindenképpen a buddhizmus kialakulása utánról eredeztetik. Mivel tehát a nirvána egy általánosan ismert szanszkrt kifejezés az üdvösség megjelölésére, amit a buddhizmus is felhasznált, e szó előfordulása nem perdöntő a Gítá datálásában. Érdemes egy röpke statisztikát készíteni, hányszor fordul elő a Bhagavad-gítában a nirvána kifejezés, és hányszor a bhakti, az istenszerető odaadás, áhítatos önátadás, ami a Visnu-hit, a vaisnava vallás legfőbb eszménye. Nos, a nirvána szó három helyen fordul elő a Gítában (Bg.2.72., 5.24-26., 6.15.) mindig jelzett, illetve összetett alakban. Többször az abszolút lét, az isteni birodalom, üdvösség-állapot megjelölésére szolgál (brahma-nirvánam), valamint egyszer az anyagi lét megszűnését jelzi (nirvána-paramám).

Ezzel szemben a bhakti harminchárom alkalommal fordul elő a szövegben, egyszer egy kérdésben, egyszer a félistenimádatra vonatkozóan, négyszer felosztott, csoportosított értelemben, és huszonhétszer a Krsna iránti odaadás, áhítat, szeretet jelentésben. Az odaadás útja nemcsak számszerűen, hanem értelemszerűen is inkább konklúziója a Bhagavad-gítának, mint a buddhista nirvána.

Rácz Géza

2001/29.