Jövendölések a jelenkorra

Ezredforduló, baljós konstellációk, világvége-várás, próféciák rettegése – sokakat foglalkoztató kérdések. Az ember időtlen idők óta fürkészi az idő fázisait: múlt, jelen, jövő… A múlt a följegyzésekből és a visszakövetkeztetésekből ismerhető meg, a kollektív tudatosság megnyilvánulása, a jelen a tanulás, megismerés fázisa, a jövendő viszont titok.

Bizonyára nem véletlen, hogy a jövő titkai rejtve vannak az ember előtt, s ki-ki hajlama, intelligenciája szerint kutatja e titkos jövendőt. Bölcseleti előrelátás, tudományos prognosztizáció avagy kártyavetés, tenyérjóslás, kristálygömb, látnokok, jövendőmondók, csillagjósok – az ilyesminek mindig keletje volt, különösen dekadens korokban. Talán soha annyira nem voltak népszerűek Nostradamus próféciái, mint manapság, és sokan hivatkoznak például a Biblia jövendöléseire. Mindemellett a jógík is rendelkezhetnek misztikus idő-ismerettel, amikor aszkézisük vagy odaadásuk folytán föltárul előttük az idő mindhárom fázisa, s a jelen, múlt és jövő ismerőivé (tri-kála darsí) válnak.

Egy kis csillagászat

Sokszor csillagászati megfigyelésekkel, fordulópontokkal, korszakok lezárulásával kapcsolódik össze a jövendölés. Érthető módon, hiszen a földi események datálásához a legkézenfekvőbb támpont a csillagok helyzete.

Az ekliptika az a kör, amelyben a földpálya síkja a Nap középpontú gömböt metszi. A Földről a Nap látszólag az ekliptika mentén mozog, a Föld felszínére vetített pályája színuszgörbe alakú. Az ekliptika az égi egyenlítőt két pontban (tavasz- és őszpont) metszi. Az égi egyenlítő (ekvátor) a földi egyenlítő síkjának a Föld középpontú gömböt metsző síkja.

A Napnak a Föld felszínére vetített látszólagos pályája az egyenlítő fölött van március 21-én (a=tavaszpont, tavaszi napéjegyenlőség), majd észak felé indul és június 21-én (b=nyári napforduló) éri el legnagyobb kitérését az egyenlítőhöz képest a Ráktérítőnél (23°30’). [Érdemes megjegyezni, hogy a Védák a Nap északi pályáját kedvező időszaknak tartják, s Kalkuttából a szent Navadvíp városkába menet tábla jelzi az út mentén, amikor áthaladunk a Ráktérítőn.] A Nap ezután ismét délnek indul és szeptember 23-án (c=őszpont, őszi napéjegyenlőség) keresztezi ismét az egyenlítőt, majd tovább halad dél felé a Baktérítőhöz, amit december 21-én ér el (d=téli napforduló), majd következő márciusban éri el ismét a tavaszpontot.

Az ókorban a tavaszpontból kiindulva 30°-ként 12 egyenlő részre osztották az ekliptikát, ezek az állatövi jegyek, amik a velük egykoron egybeeső csillagképek neveit kapták:

1. Kos (márc. 21.-ápr. 20.) 7. Mérleg (szept. 24.-okt. 23.)
2. Bika (ápr. 21.-máj. 20.) 8. Skorpió (okt. 24.-nov. 22.)
3. Ikrek (máj. 21.- júni. 21.) 9. Nyilas (nov. 23.-dec. 21.)
4. Rák (júni. 22.-júli. 22.) 10. Bak (dec. 22.- jan. 20.)
5. Oroszlán (júli. 23. – aug. 23.) 11. Vízöntő (jan. 21.-feb. 19.)
6. Szűz (aug. 24.- szept. 23.) 12. Halak (feb. 20.-márc. 20.)

Csakhogy a tavaszpont évente 50,3″-et vándorol nyugat felé az állatövön. Ez 2100 év alatt kb 30°-ot tesz ki, azaz a tavaszpont 2100 évenként az állatöv egy másik csillagképébe kerül, 26.000 esztendő alatt pedig végigvándorolva mindegyik jegyen visszajut az eredeti kiinduláshoz. Az állatövi jegyeket – akárcsak Ptolemaiosz (1) korában – a Kossal kezdve a tavaszponttól számítják, de a jegyek ma már nincsenek szinkronban azokkal a csillagképekkel, amikről elnevezték őket. A tavaszpont jó ideje a Halak csillagképben van és mintegy 800 év múlva éri el a Vízöntő csillagképet. A tavaszpont ilyetén haladása a precesszió, a 26.000 esztendős időközt pedig platóni- vagy nagy évnek nevezik.

Ha megvizsgáljuk, az utóbbi néhány évezredben mely csillagképekbe mikor lépett el a tavaszpont, a következő táblázatot kapjuk:

isz. 2800 táján – Vízöntő
isz. 700 táján – Halak
i.e. 1400 táján – Kos
i.e. 3500 táján – Bika

Jelenleg a tavaszpont tehát a Halak csillagképben jár, ami krisztusi szimbólum, az áldozati báránnyal szemben az Újszövetség fő jelképe, gondoljunk csak a csodálatos halszaporításra, vagy Jézus követőire, a halász apostolokra. Az előző korszakban a tavaszpont a Kos csillagképben járt, s a birka az Ószövetség legfőbb áldozati állata, sőt az egész Közel-kelet kultúraformáló jószága. Ezt megelőzően, egy újabb 2100 éves ciklussal korábban a tavaszpont a Bika csillagképben járt – gondoljunk csak az ókori nagy civilizációk szent állataira: Ápisz bika, Minotaurusz, vagy az indiai szent tehén! Mintegy nyolcszáz esztendő múlva lép a tavaszpont egy ember-jegybe, a Vízöntőbe, amitől sokan egy mindent betöltő spiritualitást, új korszakot várnak.

Néhány időpont, amiket érdemes egybevetni a korszakváltás fenti időadataival:

ie. 3227 Krsna megjelenése, a jelenlegi Kali-korszak kezdete (ie. 3102 feb. 8.)
ie. 500 táján Buddha tevékenysége
isz. 1-33 Jézus tevékenysége
isz. 325 – Rómában a kereszténység államvallás lesz
isz. 400-tól a kereszténység terjedése Európában
isz. 529 – az athéni filozófiai iskola bezárása és az első bencés kolostor megalapítása
isz. 610 – Mohamed tevékenysége
isz. 1486 – Csaitanja Maháprabhu eljövetele

A bibliai jövendölések sokszor víziószerű látomások, melyeknek sokféle értelmezése lehetséges. Csak két mozzanatot hadd emeljünk itt ki: a) közel az idő (János, Jelenések könyve 22.10., 1.3., Dániel 8.26.) – ez ad okot a világvége és az ítélet napja várására már évezredek óta, újabb és újabb generációk életében. A másik kiemelés egy misztikus kijelentés: b) homlokukon viselik majd a jelet (Jelenések 7.1-3.). Sokan ezt a keresztség jeleként, vagy egyfajta szemmel láthatatlan szimbolikus jelként magyarázzák, míg Indiában a vaisnavák Krsna lábnyomának lenyomatát, vagy a szent neveket, illetve Visnu szimbólumait viselik homlokukon s más testtagjaikon, mint a test templomát megszentelő jeleket!

De lássunk egy másik, igen ősi kinyilatkoztatást, az óind védai szentírásokat! Itt mindkét irányban találunk jelzéseket: információkat a múltról (például a teremtésről, korábbi világkorszakok eseményeiről, özönvízről stb) és előrejelzéseket a jövőről (leendő világkorszakok, inkarnációk megjelenése, uralkodói dinasztiák, világvégék). A védakövetők jövőlátása a Véda-szentírások előrejelzésein alapszik, a kinyilatkoztatás szemével látnak (sásztra-csaksusz). A Véda-szentírások közül jelentőségében kiemelkedik a Bhágavata-purána, amit a Mahábhárata mellett igen alaposan tanulmányoznak földrajzi, gazdasági, történeti vagy éppen csillagászati utalásai miatt éppúgy, mint teológiai fontossága miatt. A rengeteg „jövendölés” közül hadd ragadjunk ki egy történelmi vonatkozású utalást, valamint egy jövőképet.

A Bhágavata-purána két helyütt is említi Buddhát, mindkét esetben előrejelzés szerűen, lévén a Bhágavata a történelmi Buddha kora előtt keletkezett. Először a történeti Buddhát említik (1. Ének 3. fejezet), mint áttételesen fölhatalmazott személyiséget, aki közönséges emberi lényként az erőszakmentesség (ahimszá) hirdetője lészen. A másik említés azonban sokkal talányosabb, ugyanis a Bhágavata beszél egy eljövendő Buddháról is (2. Ének 7. fejezet), aki akkor jelenik meg, mikor az ateisták elsajátították már a védai tudományokat és rakétákkal száguldoznak az égen, márpedig ez 2500 évvel ezelőtt nem így volt!

Jövendölések a jelenkorra

A hinduk tudvalevőleg igen nagy korszakokban mérik a világ korát. Jelenleg a legnehezebb, a vaskor van érvényben, amit Kali-jugának, Kali-korszaknak neveznek. Másik példa gyanánt álljon itt Márkandéja risi próféciája a Mahábháratából:

„A Kali-jugában mindenki őszintétlen lesz. Az emberek csak a hírnév kedvéért gyakorolják az adakozást és áldozatokat. Egyre több lesz a bestiális ember. A bráhmanák a súdrák dolgát végzik majd, a súdrák pedig felvirágzanak. Bűnözők kerülnek a királyi trónra, az emberek életének hossza és testénak magassága is csökken. A kereskedők csalók lesznek, hamis súlyt használnak. Egyre kevesebb lesz az erényes ember s mind több a bűnös. Az emberek pénzért adják majd a rizst; a papok a Védákat, a nők pedig ölüket bocsájtják áruba. A bráhmanák koldusbotra jutnak, a bölcsek kereskedőkké válnak. A bráhmanák ok nélkül hagyják megnőni hajukat és körmüket és senki sem követi majd hitelesen lelki életrendje előírásait. A tanítványok mestereik ágyát gyalázzák majd meg. Hét-nyolc éves gyereklányok teherbe esnek, ilyen korú fiúk apák lesznek. Tizenhat éves fiatalemberek megőszülnek, s az öregemberek továbbra is úgy akarnak élni, mintha fiatalok volnának. A feleségek a szolgákkal állnak össze, sőt utcanővé válnak, bár a férjük még él. Az ember ízlelő és szaglóképessége csökken, majd megszűnik. A tehenek egyre kevesebb tejet adnak, s kevesebb lesz a gyümölcs és a virág is, ezzel szemben egyre több varjú lesz. Az eső összevissza hull majd, sokhelyütt nem nő majd sem fű sem fa. Az emberek tömegesen halnak éhen. Mindenfelé halomra ölik majd az embereket.”

Szerencsére nemcsak ilyen borús jóslatok állnak rendelkezésre. Jóllehet a Kali-korszak a legsanyarúbb létfeltételeket jelenti, Csaitanja Maháprabhu (1486-1534) megjelenésével új korszak vette kezdetét, a Csaitanja-éra (2001-ben ennek az 515. esztendejében járunk). Ez egyfelől a jelen világkorszak lelki önmegvalósítási folyamatának föllendülését hozza magával – ez nem más, mint a szent név dicsőségének hirdetése, amely minden világvallásban fellelhető –, másfelől a lelki értékeket tekintve lefelé tendáló Kali-korszakban egy tízezer esztendeig tartó spirituális fellendülés kezdete amikor a szellemi utak gyakorlói számára jobb, kedvezőbb lehetőségek adódnak, mint különben. Netán ez a Védák utalása volna a Vízöntő korszak várva várt spirituális föllendülése?

Jegyzetek:

(1) Ptolemaiosz – Egyiptomban született, Alexandriában tevékenykedett az i.sz. II. században. Fő műve az Almagest, melyben az égitestek mozgásával foglalkozik. Világképe a geocentrikus paradigma, ami szinte tökéletesen írja le a Földről látható látszólagos bolygómozgásokat, s Kopernikusz csak ezer évvel később fogalmazta meg a heliocentrikus világképét. Ptolemaiosz fő szakterületei a csillagászat, földrajz (az első szabatos szélességi és hosszúsági meghatározásokat adta) és a természettan bizonyos területei (mint az optika, fénytörés).

2001/29.