Visnu tíz alászállása – Matszja

A vízözön árjaiból kiragadtad a Védát,
habon a hajócska elérte a célját,
hal-alaku Visnu, hajó-vezető
egek ura, üdv, Hari, üdv!

Dzsajadéva: A tíz avatár éneke
(Weöres Sándor ford.)

Már az igen ősi Satapatha-bráhmana, továbbá a Bhágavata- és a Matszja-purána is említi történetét:A Hal-avatár, Matszja kétszer jelent meg, két különböző világkorszakban. Előbb az elszunnyadt Brahmá ajkairól kiáradó Véda-bölcselet visszaszerzése végett, amit egy ló-démon ragadott magával, majd pedig a fogadalmához hű Szatjavrata király megáldása végett.


A Csáksusa-manvantara világkorszak idején Brahmát fáradtság fogta el, s jóllehet még nappal volt, elszenderedett. Amikor pedig Brahmá alszik, a világok rendje felborul, s így akkor idő előtt özönvízszerű áradás öntötte el az alsó és középbolygókat. Ezt a zavart használta ki Hajagríva démon, aki a szunnyadó Brahmától elorozta a Védákat. Mivel mindent víz borított, a Hal-avatárnak kellett megjelennie, hogy visszaszerezze a Védákat. Mire Brahmá megébredt, s ezzel megszűnt a pusztító áradás, Matszja legyőzte a lónyakú démont s visszaszerezte a Védákat, ismét Brahmá gondjaira bízva azokat.

Másodjára akkor jelent meg Matszja, amikor Szatjavrata király szigorú vezeklésbe kezdett: csak vizet vett magához, hogy elnyerhesse az Úr kegyét. Egyszer a király a Kritamálá-folyam partján éppen vízáldozatot mutatott volna be, tenyeréből locsolva a vizet a folyóba. Éppen vizet merített, mikor egy kis hal akadt a kezébe, aki oltalomért folyamodott hozzá, hogy tartsa biztonságos helyen. A király egy vizesedénybe tette a kis halat, ami azonban növekedni kezdett s már nem fért a korsóba. Ekkor a király előbb egy kútba dobta, majd egy tóba, végül a tengerbe, mert máshol már nem fért volna el. A király felismerte, hogy az Istenség jelent meg előtte s kérte az Úr áldását. Matszja elmondotta, hogy egy hét múlva az egész világegyetemet özönvíz árasztja el, amitől ő védelmezi majd meg a királyt, küldvén egy nagy hajót. Erre kell felszállnia a királynak a hét risivel, s az összegyűjtött állatokkal, növényekkel, magvakkal. A hajón aggodalom nélkül átvészelhetik az özönvizet, jóllehet egyetlen világosságuk a szentéletű risik ragyogása lesz majd. Vászuki kígyót használva kötélként kell a bárkát Matszja szarvához kötniük, aki így egészen addig húzza a hajót, amíg Brahmá szendergése véget nem ér. Ezzel Matszja eltűnt, a király pedig meditációba fogott. Idővel beköszöntött az özönvíz, s a király valóban megpillantotta a közelgő hajót. A bölcs bráhanákkal és szentekkel a hajón keresett oltalmat, s hódoló imáikat ajánlották. A mindenki szívében ott lakozó Legfelsőbb Úr a szívén keresztül világosította fel Szatjavrata királyt a Védák tudományáról, aki következő életében mint Vivaszván napisten fia, Vaivaszvata Manu született meg, így gondoskodván az emberiségről.

Más magyarázatok szerint Matszja története a véda-vallás megmentését szimbolizálja. A vízözön a védakövetők elnyomatására utal, akik más megoldás híján elhagyták otthonaikat és szent könyveikkel együtt a magas hegyek (Himálaja?) bércein kerestek menedéket. Ráadásul a tantrikus szóértelmezés rámutat: matszja jelentése nem csupán hal, hanem “aki eloszlatja az illúzió hibáit, megmutatja az üdvösség útját és gyökerestül irtja ki a nyolcféle világi szenvedést”. További szó szerinti értelmezés: “aki örömöt szerez híveinek”.

2001/29.