A Nap (Szúrja)

A hindu mitológia sok képi megfogalmazást használ, így növeli a történetek kifejező erejét, érthetőbbé teszi és talán kevesebb félreértésre ad lehetőséget. Így van ez az asztrológiában is, egy-egy mítoszba ágyazva az égitestek, zodiákusok történetét megismerkedhetünk főbb tulajdonságaikkal.


A Nap szerepe kiemelkedő volt a régi időkben, részben a közvetlenebb függőség miatt, részben ez az égitest kozmikus világunk középpontja, és éltető energiája. Nap-templomokat még ma is találhatunk Indiában, bár szerepük csökkent, és újakat nemigen építenek.

A Nap az Univerzum Szeme (Visva Csaksu), az Éltető Erő (Szavita), Minden Sötétség Megvilágítója (Tamónuda) nevet kapta, elsődleges szimbóluma minden fényességnek (Divákora).

Hagyományosan Djausz (menny) és (pokol) gyermekeként említik, de ez a későbbi írásokban változott. A megfogalmazás nagyon életszerű és érthető, hiszen Indiában nemcsak az éltető erejét élvezik a Napnak, az ország nagy részén a nyolc hónapos nyár alatt megismerhetjük kiszárító, tikkasztó hatását is, túlzott ereje alig ad lehetőséget a túlélésre. Ilyenkor érezhetjük “pokoli” erejét.

Az ábrázolásokon hintóját hét fejű ló, néha hét ló húzza, kezeiben fehér lótuszt tart, kocsija aranyszínű, kocsihajtója vörös (általában egy arany körrel szimbolizálják).

Felesége Szangjá (ébredés), Visvakarmá lánya. Három gyermekük Járna, Manu, Sjámi. Szangjá egy idő után elviselhetetlennek érezte a Nap erejét, ezért elbújt az árnyék mögé, a Sötétségbe, mint Csájá. Ebben a formájában szülte Szúrjanak negyedik gyermekét, Szanit (a Szaturnuszt). Szúrja nagyon szerette volna visszakapni igazi feleségét, és Visvakarmá sietett a segítségükre. Hogy boldoggá tegye lányát, levágta a Nap sugárzásának egy nyolcadát, s ebből lett Visnu korongja, és Siva szigonya.

A Nap szimbolizálja a 12 órát, a 12 hónapot és a 12 Aditját, a Nap energiájának manifesztációit. Tulajdonságai a napszakokkal és az évszakokkal változnak.

2001/29.