Szánkhja iskola

Szánkhja-káriká – 73 vers, 557-569 táján Paramártha kínaira fordította, tehát akkorra már közismert mű volt, szerzője Ísvarakrsna.


1. A háromféle szenvedéstől (természeti csapások, más élőlények okozta és testi-lelki gyötrelmek) gyötörve fölmerül a kívánság azok orvoslására. Ha azt mondják, e vágy haszontalan, mert hiszen gyakorlati eszközök (gyógyszerek) is rendelkezésre állnak a szenvedések megszüntetésére, azt válaszoljuk, mégsem haszontalan, mert ezek az anyagi eszközök nem célravezetők.
2. A kinyilatkoztatás segítsége is olyan csak, mint a kézzelfoghatóak (vagyis hatástalan), mert tisztátalansággal, hanyatlással és túlzással vannak kapcsolatban; ám mindkettőhöz képest más és felsőbbrendű módszer a megnyilvánult (vjakta) és a meg nem nyilvánult (avjakta), valamint a tudó (purusa) diszkriminatív ismerete.
3. A gyökértermészet nem teremtett. A hét – a nagy (mahat) s a többi – teremtett és teremtő. A tizenhat teremtett, a purusa viszont sem nem teremtett, sem nem teremtő.
4. A megbízható tudáshoz való jutás a helyes ismeretszerzés módszereinek meghatározásán alapszik. A helyes ismeretek megszerzésének módszerei háromfélék, mert e három felölel minden helyes ismeretet. Ezek: a) érzékelés, b) következtetés és c) megbízható tekintély.

A prakrti és 23 terméke:

prakrti; föld; illat; szaglás; orr
hamis ego; víz; íz; ízlelés; nyelv
értelem; tűz; forma; látás; szem
elme; levegő; érintés; tapintás; bőr
éter; hang; hallás; fül; purusa; Ísvara

A kilenc elégedettség (tusti):

1. nincs szükség erőfeszítésre, mert a prakrti automatikusan meghozza az üdvösséget
2. nem szükséges a meditáció, elég lemondani a családi életről
3. fölös a sietség, mert az üdvösség megjön a maga idején
4. az üdvösség sors kérdése
továbbá az ötféle lustaság (azoknál, akik a prakrtit hiszik önmaguknak)
5. a megélhetés gondjaiból fakadó
6. a vagyon védelméből fakadó
7. a természetes elhasználódásból
8. elégedetlenségre vezető vágyakból
9. “minden haszon másnak a kára” képzetből fakadók.

A nyolc tökéletesség:

1. írástanulmányozás
2. azok értelme iránti tudakozódás
3. helyes érvelés
4. saját nézetek alátámasztása a tanítókéval
5. hosszas gyakorlatok az elme tisztítására
6-8. pramóda, mudita, módamána – a prakrti-purusa direkt elkülönítésére vezet

Jóga

A nagy fogadalomra (mahávrata) alkalmas jógí karaktere (Jóga-szútra II.29-től):

29. Korlátozás (jama), gyakorlás (nijama), ülőtartás (ászana), légzésszabályozás (pránájama), elvonatkoztatás (pratjáhára), koncentrálás (dháraná), meditálás (dhjána) és spirituális elmélyülés (szamádhi) a jóga nyolc alkotóeleme.
30. Abban: erőszakmentesség (ahinszá), igazságosság (szatjam), nem-lopás (asztéja), önmegtatóztatás (brahmacsarjam) és ajándékok el nem fogadása (aparigraha) a korlátozás.
31. Ezek, lévén univerzálisak, mikor kaszt, hely, idő és körülmény nem befolyásolja őket, nagy fogadalomként ismeretesek.
32. A gyakorlandók a tisztaság (saucsa), az elégedettség (szantósam), a vezeklés (tapaha), a tanulmányok (szvádhjája) és a teljes törekvés Ísvara felé (Ísvara-pranidhána).
33. A gonosz ideák kivédésére az elmét ezzel ellentett gondolatok kifejlesztéséhez (kell hozzászoktatni).
34. Kapzsiság, düh és tudatlanság téteti, okozza és engedi a rossz tetteket, mint az erőszakot s egyebeket. Ezek gyönge, közepes és erős hatásúak lehetnek, s szenvedés és tudatlanság végtelen gyümölcseivel terhesek. Ilyen az ellentett gondolatok ápolása.
35. A megszilárdult erőszakmentesség szomszédja az ellenségeskedés föladása;
36. A megszilárdult igazságosságé a tettek és gyümölcseik uralása;
37. A tolvajlástól való szigorú tartózkodásé a kiváló dolgok jelenléte;
38. Az önmegtartóztatásé a bátorság;
39. Az (ajándék) el-nem fogadásából a születés okának s céljának helyes felfogása ered.
40. A tisztaságból fakad a testtel szembeni nem-ragaszkodás s a másokkal való nem-vegyülés;
41. (és következik még) a lényeg tisztasága, a gondolatok fennköltsége, az egyhegyű figyelem, az önfegyelem és az önismeretre való alkalmasság.
42. Az elégedettségből származik a legfőbb boldogság elérése;
43. A vezeklésből fakad a tisztátalanságok megszüntetése, ebből pedig a test és az érzékek tökéletessége.
44. A tanulmányokból fakad az imádott Istenséggel való találkozás;
45. Ísvarán állhatatosan meditálva pedig megjön a spirituális elmélyülés teljes sikere.

A három tisztaság (Bhagavad-gítá 17. fejezet)

(14) A test fegyelmezése a Legfelsőbb Úr, a bráhmanák, a lelki tanítómester, valamint az olyan feljebbvalók, mint a szülők imádatából áll. A tisztaság, egyszerűség, cölibátus és erőszak nélküliség is ide sorolható.

(15) A beszéd fegyelmezése abból áll, hogy az ember igazmondó, jót akaróan, kedvesen, másokat nem sértve szól, és a Védákat rendszeresen idézi.

(16) Az elme fegyelmezését pedig a lelki nyugalom, egyszerűség, higgadtság és a gondolatok tisztasága alkotja.

(17) A fegyelmezettség e három fajtája a jóság természetéhez tartozik, és az olyan emberek gyakorolják, akiknek nem az anyagi haszon a céljuk, hanem a Legfelsőbb öröme.

A Vaisnava Akadémia munkatársainak összeállítása

2002/31.