Az ájurvéda betegségelmélete I. rész

Az ájurvéda alapvetően három szintet különböztet meg: egy transzcendens összetevőt, amely nem más, mint a lélek; a finom fizikai részt, amihez az ember pszichikai működése tartozik, illetve az anyagi testet. Ezen összetevők harmonikus együttműködése képezi az egészség alapját.


Bármelyik szinten következik be egyensúlytalanság, az hatással lesz a többire is, és megbetegedést okozhat. A Szusruta Szanhitá szerint: “A harmonikusan működő dósak, agnik, dhátuk, malák,(1) (a testet felépítő rendszerek), a képességei teljes birtokában lévő átman (lélek), az érzékek, és a manasz (elme)- alkotják az egészség alapját.” A különböző összetevők nem választhatók ugyan szét, mégis a gyakorlatban egyszerűbb külön vizsgálni őket. Ezen összetevők közül az ájurvéda(2) a léleknek tulajdonítja a legfontosabb szerepet. A megbetegedések elsődleges okaként is az önmagunkról alkotott téves elképzeléseinket említi. A lélek (átman) teljesen transzcendens, tökéletesen boldog, tudatos, és örökkévaló. Egyetlen célja, hogy megtalálja tudatos kapcsolatát a Paramátmával, vagyis az egyetemes lélekkel, Istennel. Ha ennek megfelelően cselekszünk, akkor a helyes úton járunk. Minden betegség gyökere az, hogy megfeledkezünk az igazi önazonosságunkról. Ez az intellektus tévedése a pragja aparádha. Az összes többi probléma ebből eredeztethető. Ennek hatására korlátozott lehetőségeinkkel, egyéni szándékainkkal, végső soron testünkkel azonosítjuk magunkat. Elveszítjük a tudat szattvikus (3) (a jóság minőségében lévő), ragyogó, ártatlan és örömteli természetét. Elhalványul a bennünk lévő természetes intelligencia, egyre több viselkedésbeli és életmódbeli hibát követünk el. Ez a folyamat már gyermekkorunkban elkezdődik, és az évek során a dósak egyensúlyának felborulásához, s mérgező anyagok felszaporodásához vezet.

A második legfontosabb ok: az érzékek hibás használata. Öt információszerző (hallás, tapintás, látás, ízlelés, szaglás), és öt cselekvő érzékünk (beszéd, fogás, járás, nemzés, ürítés) van, amelyek az élet fizikai és finom fizikai jellegű részeit összekapcsoló hídként működnek. Rajtuk keresztül tartunk kapcsolatot a környezetünkkel. Az érzékek nagyon erős befolyással vannak ránk, hiszen egyetlen céljuk, hogy kapcsolatba kerüljenek az érzékek tárgyaival, és azokból merítsenek örömöt. Ha az értelem nem szab határt ennek, akkor könnyen túlzásokba eshetünk.

Az érzékeket háromféle módon használhatjuk hibásan:

1. Túl sok érzékszervi ingernek tesszük ki magunkat – erre bárki könnyen találhat példát a saját életében is. 2. Elégtelen érzékszervi inger ér bennünket -például az ingerszegény környezet, az elszigetelődés, a kevés mozgás szintén sok probléma okozója lehet. 3.Hely telén használat – amikor erkölcsileg, vagy érzelmileg felkavaró dolgokat érzékelünk, az felborítja a tudat és a test között meglévő egyensúlyt, aminek következtében pszichés zavarok, félelem, szorongás, agresszió stb. lépnekfel.

Az érzékek hibás használata tehát akadályozza azok működésbeli és védelmi funkcióit, és így lehetővé teszi a káros dolgokkal való találkozást. Ennek következtében tovább csökken a jóság, a szattva befolyása a tudatra, tehát egyre kevésbé tudjuk eldönteni, hogy mi a helyes és mi nem, létrehozva ezzel egy ördögi kört, amiből egyre nehezebb lesz kilépni. Minél jobban eltávolodunk az egyensúlyi helyzetünktől, annál több károsodás éri mind a pszichikai, mind a testi működésünket, egyre kevésbe leszünk képesek alkalmazkodni a környezeti változásokhoz, így érvényesülhet az évszakok negatív hatása, a pari-náma, ami az ájurvéda szerint a betegségek kialakulásának harmadik legfontosabb oka. A környezetünkkel folytonos dinamikus kölcsönhatásban vagyunk. Elengedhetetlen az állandó alkalmazkodás, hiszen a természet működéseit irányító elemek(bhúták), és az egyéni életműködéseinket irányító dósak között igen szoros kapcsolat áll fenn. Amikor az egyéni életritmus nem illeszkedik a természet körforgásához, akkor feszültség, egyensúlyvesztés, valamint működési zavarok következnek be. A dósak egyensúlyvesztésének következménye a meggyengült emésztés, ami mérgező anyagok (ama) felszaporodásához vezet. A testszövetek mérgezetté és alultáplálttá válnak, károsodik az immunrendszer, ezért a test a legkülönbözőbb betegségek melegágyául szolgál. Az ájurvéda szerint, a környezetünkben előforduló patogének és egyéb egészségkárosító anyagok csak másodrendű okozói a betegségeknek, ennél sokkal fontosabb szerepe van a szervezet egyensúlyi állapotának.

Még egyszer hangsúlyoznám a tudat szerepét a betegségek kialakulásában, hiszen ha a tudatunk a szattva (jóság) befolyása alatt áll, annak az a következménye, hogy használni tudjuk természetes intelligenciánkat, képesek vagyunk uralkodni az érzékeinken, tehát képesek vagyunk helyesen cselekedni. Ebből következik, hogy a legfontosabb feladat a szattva, a jóság befolyásának növelése tudatunkra. Erre vonatkozóan az ájurvéda rengeteg tanácsot tartalmaz a legegyszerűbb hétköznapi cselekedeteinktől kezdve a legmagasztosabb lelki tettekig.(4)

(Folytatás következik)

Jegyzetek:

(1) Kagylókürt 1. szám 6. oldal

(2) Kagylókürt 10. szám 28. oldal
(3) Kagylókürt 23. szám 48. oldal, 24. szám 47.oldal
(4) Kagylókürt 18. szám 35. oldal

Máté Ibolya